Klein György: Szilárd Leó rendkívül önzetlen ember volt. Jacques Monot, a molekulabiológia egyik híres alapítója azt mondta, hogy olyan volt, mint egy maori törzsfőnök, aki a barátainak kínálta feleségeit. Szilárd így szórta szét az ideáit, abból mindenki vehetett, amit akart.

Marx György: Szilárd Leó 1898. február 11-én született Budapesten, családja a Felvidékről származott. A Városliget közelében laktak, a VI. kerületi gimnáziumba járt, majd beiratkozott a Műegyetemre. 1919-ben a forradalmak idején leírta elképzeléseit, hogyan kellene az adózást demokratikusan csinálni, ezt ki is adta, mint egy röpcédulát. Ennek köszönhetően, mikor 1919 őszén visszament a Műegyetemre, egyetemi hallgatók megverték, legurult a lépcsőn, ezután 1919 karácsonyán hajóra szállt. A berlini egyetemre ment. Akkor Berlin volt a fizika fővárosa. Ott tanított Einstein is, aki a relativitáselméletet megalkotta. Szilárd Leó mérnöki tanulmányait akarta folytatni, de a nagy forradalmár fizikusok hatására fizikus lett belőle. Berlinben doktorált, szerény tanársegédi fizetése volt, ami nem volt elég a megélhetésre, ezért mindenféle találmányokat jelentett be.

Klein György: Híres szabadalma az Einsteinnel együtt kitalált hűtőgép, melyben mágneses pumpa keringeti a hűtőfolyadékot. Olvasták az újságban, hogy egy több gyermekes anya gyerekeivel együtt meghalt, mert egy gázos hűtőgép - elkopott mechanikai alkatrészei miatt katasztrófát okozott. Akkor annyira felháborodtak, hogy csináltak egy szabadalmat, de azt aztán nem vette meg senki.

Marx György: Később híres lett, mert a gyors neutronos atomreaktorokban, szovjet atom-tengeralattjárókon stb. ezt a hűtési módszert alkalmazzák.

Klein György: Még fiatal korában, amikor Németországban dolgozott, Szilárd írt 10 parancsolatot: Zehn Geboten. Németül írta, nagyon szép fordításban is, de legszebb eredetiben. És különösen az első parancsolatra gondolok mostan, mert tulajdonképpen az volt, ami őt irányította. Amikor bejött egy ismeretlen személlyel egy szobába, egy laboratóriumba, első kérdése az volt, hogy What are the facts? Mik a tények? Tehát ez volt az első parancsolata.

Marx György: Mikor a nácik átvették a hatalmat, vonatra szállt, és egy nappal azelőtt, minthogy a náci rendőrség megtiltotta volna, elhagyta Németországot. Megérkezett Ausztriába. Ott leírta, hogy 5 éven belül Ausztriát is megszállják a nácik, 1933-ban elment Ausztriából, S év múlva Hitler bevonult Ausztriába. Angliába ment, Angliában azt mondta, 1 évvel a második világháború kitörése előtt elhagyom Európát. 1938-ban Amerikába hajózott, a következő évben kitört a 2. világháború.

Szilárd Leó (archív felvétel): Éppen Londonban voltam, mikor a neutron felfedezése után Lord Rutherford kijelentette: aki az atomenergia ipari méretű felszabadításáról beszél, az ábrándokat kerget. A londoni utcán sétálva is ezen tűnődtem. A Southampton Road járdaszegélyén álltam, amikor a lámpa zöldre váltott, és én hirtelen rájöttem a megoldásra. A megoldás pedig az volt: ha lenne egy kémiai elem, amelyik miután elnyelt egy neutront, két neutront bocsát ki, akkor ezzel az elemmel fönn lehetne tartani egy nukleáris láncreakciót, ha felhalmoznánk belőle a kritikus tömeget.

Marx György: Elsietett Rutherfordhoz, és elmondta az ötletét. Rutherford kidobta. Rutherford boldog volt, hogy 1 vagy 2 atommag-átalakítást létre tudott hozni, ez a Szilárd meg arról beszélt, hogy láncreakcióval millió-, trillió-, kvadrillió számút át lehetne alakítani. Elment más fizikusokhoz is, de nem értették meg. Ekkor fordult a kémikusokhoz. A vegyészek ismerik a láncreakció fogalmát, tudják, hogy egy szál gyufával egy egész erdőt lángra lehet lobbantani, mert a gyufától meggyullad egy bokor, az hőt termel, meggyújt két bokrot, és így tovább.

Klein György: Megkérdezték tőle, milyen volt az a pillanat, mikor először tapasztalta, hogy a láncreakció működhet. Azt mondta: ez egy márciusi este volt, a chicagói egyetemnek egy földszinti sötét laboratóriumában, ahol volt egy képernyő, és tudtuk, hogyha az ernyőn megjelenik egy bizonyos oszcillogram, akkor működik a reakció. Leültünk, bekapcsoltuk a készüléket, és az oszcillogram megjelent. Ültünk, és néztük egy pár percig. Utána kikapcsoltuk és hazamentünk vacsorázni. And that night - mondja Szilárd - I knew that the world is out for trouble. Aznap este tudtam, hogy a világ egy nagyon nagy probléma irányába halad.

Marx György: 1939 tavaszán elszabadult a lavina: felfedezték a maghasadást. Angol tudósok próbálták az angol kormányt rábeszélni, hogy vizsgálják meg ennek a gyakorlati és katonai alkalmazását, német tudósok a német kormányt, szovjet tudósok a szovjet kormányt, és elindult a versenyfutás. Szilárd persze ezt előre látta. Hogy lehetne az amerikai kormányt figyelmeztetni? Ő jól ismerte Albert Einsteint, és Albert Eisntein nevét még Roosevelt amerikai elnök is ismerte. Einstein nem szerette az atomfizikát, de azért negyed óra alatt megértette, hogy miről van szó. Namost ki írta azt a levelet, amelyik átalakította a történelmet? Szilárd Leó fogalmazta, Einstein aláírta.

Klein György: Ennek következményeként Roosevelt egy bizottságot hívott össze, amelynek feladata az volt, hogy megvizsgálja a levélben foglaltak lehetőségét. Szilárd akkor rendkívül erős ellenállást érzett a katonák részéről, akik minden módon próbálták megakadályozni a munka megindítását, melyhez akkor ő csupán 6000 dollárt kért.

Marx György: 1941 decemberében a japán légierő Hawaiiban megtámadta az amerikai haditengerészetet, elpusztította a csendes óceáni amerikai flotta nagy részét. Amerika háborúban találta magát; jött a sürgős utasítás: katonai vezetés alatt erőltetett ütemben kell folytatni a kutatást az atomenergia fölszabadítására.

Klein György: Szilárd önbizalmának nem volt határa. Ha ő valamilyen lehetőséget látott, akkor úgy érezte: ezt neki kell kézbe vennie és a legvégső fokig vinnie. Természetesnek tartotta azt, hogy ha a fizikusok ezt a programot megindítják, és az atomenergiát föl tudják szabadítani, akkor a fizikusok fognak arról határozni, hogy ezt mire használják. Ez természetesen abszolút nem így ment.

Marx György: Az atombomba története most már a történelemkönyvekre tartozik. 1942 és 45 között sikerült megvalósítani. 1945 tavaszára már majdnem készen volt. Ekkor Szilárd Leó látta, hogy a német hadsereget már szétverték. Még a német fegyverletétel előtt, még Hitler öngyilkossága előtt elkezdett körbeszaladgálni a tudósok közt, hogy tiltakozzanak a bomba kipróbálása és bevetése ellen.

Szilárd Leó (archív felvétel): A Németország elleni háború megnyerése után már semmiféle alapos ok nem volt arra, hogy a bombát ledobják Japánra. A japánok már nem nyerhették meg a háborút, miután Németország elvesztette. Ezért Chicagóban sokan úgy érezték, hogy súlyos hiba lenne, és erkölcsileg is igazolhatatlan, ha bombákat vetnének be a Japánok ellen.

Marx György: Nagyon sok tudós alá is írt egy folyamodványt, elküldték Roosevelt elnöknek, de ő meghalt. Truman, a korábbi alelnök lett Amerika elnöke. Ő addig semmit sem tudott az atombombáról; a katonák informálták, de a Szilárdék levelét nem adták a kezébe: Németország letette a fegyvert, de Japán még mindig harcolt.

Harry Truman (archív felvétel): Röviddel ezelőtt egy amerikai repülőgép bombát dobott Hirosima városára, és hasznavehetetlenné tette az ellenség számára. Ha ezután sem fogadják el feltételeinket, olyan pusztításra számíthatnak a levegőből, amilyet még nem látott a világ.

Klein György: Hirosima után a következő napon Szilárd megint elment Einsteinhez. Einstein rendkívül föl volt háborodva, azt mondta, hogy látod, a régi kínaiaknak igazuk volt: You should never do anything at all. Soha nem szabad semmit csinálni.

A második világháború után Szilárd két dolognak szentelte hátralévő életét. Egyrészt mozgalmat szervezett Washingtonban, ami ma is létezik, azzal a céllal, hogy megakadályozzák a további atomháborút, a mozgalom neve: Council for Liveable World, azaz Tanács az Élhető Világért. A másik a biológia. Akkor fejlesztette ki biológiai érdeklődését, és nemcsak rengeteget tanult biológiából, hanem maga is hozzájárult a modern biológia fejlődéséhez.

Marx György: Vándorló ember volt, azokkal beszélt, akiket elég érdekeseknek tartott. Inkább szóban terjesztette a gondolatait, nem írásban, vagy nyomtatásban. Wigner Jenő egy más megfogalmazást adott: "Szilárd Leó volt a legképzeletdúsabb ember, akivel életemben találkoztam. Talán ezt a kijelentést jobban méltányolják, mondta, hogyha figyelembe veszik, hogy Albert Einsteint is nagyon jól ismertem."

Klein György: A világirodalomban szilárdizmusnak nevezik a híres szilárdi mondást: "Nem kell okosabbnak lenni másoknál, csak éppen egy nappal előbb kell elérni a helyes következtetést, mint mindenki más. Szilárd volt a világtörténelem első és talán utolsó peripatetikus vándorló biológusa. Nem volt biológus, de rendkívül érdekelte a biológia, és volt egy intézet-lánc, amit ő rendszeresen látogatott. A Pasteur Intézet Párizsban különösen fontos volt számára, és ő nagyon fontos volt nekik.

Marx György: Ötleteit nagyon méltányolták. Jacques Monot francia biológus azzal foglalkozott, hogy az ingerek hogyan befolyásolják az állati, emberi szervezetek működését. Nobel-előadásában elmondta, hogy Szilárd Leónak köszönheti az ötletet. Nagyon nagy volt a tekintélye.

Klein György: Magánélete nagyon kevés volt. Hosszú éven keresztül volt barátnője, később felesége Trudi, Gertrúd, aki szintén egyetemi tanár volt, közegészségtant tanított. Az utolsó időket leszámítva nem éltek együtt. Időnként meglátogatta, de Szilárd nem akart kötve lenni. Egész életében az volt az elve: semmihez nem lenni kötve. Mikor a Kuba-krízis volt, akkor is, mint mindig be volt csomagolva egy útitáskája, hogy abban a pillanatban, ahogy az atomháború kitör, elhagyja az Egyesült Államokat. Nem erőltette magát, hogy udvarias legyen olyan emberekkel, akiket nem talált elég okosnak. Magánéletében teljesen visszavonult volt, a szexualitást például butaságnak, érdektelennek, idővesztésnek találta. Privát élete tulajdonképpen nem volt, az ő élete teljesen az agyában folyt le.

Csikai Gyula: Szilárd nagyon gyors észjárású, az elveihez rendkívül ragaszkodó egyéniség volt, konfliktusai abból származtak, hogy nem tudott alakoskodni. Mindig megmondta véleményét mindenről, amivel találkozott, illetve amiről megkérdezték, de megmondta arról is, amiről nem kérdezték meg.

Klein György: Szilárd csak a gyors, intelligens, pörgő eszmecseréket szerette, tehát ha valaki túl lassú vagy értelmetlen volt, vagy nem volt logikus, akkor azonnal belefáradt. Nem volt türelme olyan emberekhez, akik nem tudtak vele szellemileg pingpongozni. Rendkívül lusta volt, egyáltalán nem szeretett fölkelni reggel, tehát rendszerint délelőtt 12-ig a fürdőkádban áztatta magát, és akkor jöttek a legfontosabb gondolatai.

Szilárd Leó és én angolul beszéltünk, ő tulajdonképpen soha nem mondott semmit magyarul, csak egyetlen egy magyar mondatára emlékszem. A sors véletlenül úgy hozta, hogy rákját Stockholmban diagnosztizálták, és én vittem őt az urológushoz. Együtt átmentünk, megvizsgálták és megállapították, hogy egy teljesen elhanyagolt hólyagrákja van. Mikor kijöttünk, nem volt nyugtalan, nem látszott semmilyen módon kétségbeesettnek, egyáltalán úgy látszott mintha ez őt alig érintené, hirtelen csak egy mondatot mondott: Nem jó megöregedni. Ezt magyarul mondta.

Marx György: Szilárd Leó hólyagrákot kapott, szükség volt orvosi felügyeletre, orvosi tanácsra, de Trudi Weissszel együtt forradalmian új terápiát dolgozott ki, a radioterápiát. Radioaktív sugárzással gyógyította meg magát. Az orvosok, rákorvosok tanácsa ellenére.

Archív híradó: Az amerikai fővárosban tett látogatása után a szovjet államfő és kísérete megérkezett New Yorkba, az Egyesült Államok legnagyobb ipari központjába. A száz emeletes Empire State Building tetejéről szép kilátás nyílik a városra. Nyikita Szergejevics Hruscsov New York-i tartózkodása során meglátogatta Roosevelt özvegyét, majd koszorút helyezett a nagy amerikai államférfi, Franklin Roosevelt sírjára.

Klein György: Amikor Hruscsov New Yorkba jött, Szilárd kórházban volt utókezelésen. A szovjet delegáció lehetetlennek tartotta, hogy Hruscsovnak legyen ideje Szilárddal találkozni. És akkor hirtelen telefonálták: de igen, Hruscsov látni akarja Szilárdot. Szilárd az ágyból ugrott ki, felöltözött, úgy gondolta, hogy neki valamilyen ajándékot kellene adnia Hruscsovnak. Lement a boltba és vett egy kicserélhető pengés borotvakészüléket, ami akkor még teljesen új volt az amerikai piacon is, és vett hozzá egy hónapra elegendő pengét. Hruscsovval 2 órán keresztül beszélgettek, tolmácson keresztül nagyon jól megértették egymást, mind a ketten praktikus emberek voltak. Szilárdnak nem volt problémája, tulajdonképpen minden emberrel tudott beszélni. És mikor Hruscsov elbúcsúzott, Szilárd átnyújtotta az ajándék borotvát. Hruscsov boldog volt, mint egy gyerek, ő ilyet még nem látott, rendkívül jó dolognak találta, és annyira örült neki, hogy Szilárd azt mondta: Egy hónapra vettem pengét; de majd minden elsején fogok küldeni 1 hónapra szóló pengéket, addig a napig, amíg a harmadik világháború ki nem tör. Arra Hruscsov azt válaszolta, hát ez nagyszerű, de hát azon a napon én majd abba fogom hagyni a borotválkozást.

Marx György: Szilárd Leó bízott az értelemben, de kevésbé bízott a politikusokban. Élete alkonyán írta hogy "A delfinek hangja" című regényét. Története szerint nemzetközi tudományos kutatóintézet hoznak létre Bécsben a delfinek értelmének a kutatására. Ott orosz, amerikai, német tudósok dolgoznak együtt. Egyszer csak hírül adják, hogy megtanulták a delfinek nyelvét. Létrehoznak egy televíziós állomást ,;A delfinek hangja". címmel, ami a delfinek üzeneteit adja le a világnak: Ad mindenféle érdekességeket, új találmányokat, és a végén "A delfinek hangja" nevű televízió az egész világnak sugároz egy olyan csalhatatlan módszert, ami a nukleáris leszerelést úgy teszi megvalósíthatóvá, hogy ne lehessen kijátszani.

Csikai Gyula: Szilárd a békés egymás mellett élés elkötelezett híve volt. Ezért létrehozta azt a nemzetközi társaságot, amelyik azt tűzte ki feladatául, hogy megőrzi az emberiség békéjét. Ez a Pugwash mozgalom lényege.

Marx György: Szilárd Leónak érdemeit az Egyesült Államok és az egész világ is elismerte. Az Egyesült Nemzetek "Atom a békéért" díját kapta azért, mert megalkotta az atomreaktort, amit azóta a 20. század végén, reméljük, a 21. században is tiszta villamosság előállítására használnak.

Csikai Gyula: Halála előtt azt nyilatkozta, hamvaimat rögzítsétek egy héliummal teli ballonhoz, és engedjétek az égbe. Ma szó van az űrben történő temetkezésről. Szilárd jóval hamarabb felismerte ennek a lehetőségét, mint legtisztább temetkezési helyét.

Klein György: Szilárd kórházban volt betegen; éppen magnóra diktált valamit, ami rendkívül szokatlan volt, mert Szilárd nem szokott diktálni, bejött hozzá egy látogató, azt kérdezte tőle, hogy mit diktál? Azt mondja Szilárd, a tényeket. Hát kinek diktálja a tényeket? Azt mondta Szilárd, az Istennek. Azt mondja a látogató, de hát az Isten tudja a tényeket! Azt mondta Szilárd: De nem az én verziómat!

_________________________

Televízióadás a Magyar 1-en 2001. július 23-án. Szerkesztő Oláh Katalin.