Warner Books, 1271 Ave. of the Americas, New York NY10020 (2001) $27, 290 oldal

- Az élet egy nagy tó. Minden fiú bemerül a vízbe az egyik parton és úszni kezd. Nem mindegyik fogja elérni a túlsó partot. De biztos vagyok benne, hogy egyikük átfog úszni: Gróf Andris. - Ezt egy szülői értekezleten Volenszki tanár úr mondta, aki a Madách Gimnáziumban a fizikát tanította Gróf Andrásnak is.

Novemberben jelent meg Amerikában Andrew Grove önéletrajzi kötete, amit azért írt, hogy - mint mondta - valamit unokái is megtudjanak családi gyökereikről. Ebben élete első két évtizedét írja le, budapesti születésétől addig, amíg az 1956-os forradalom után "átúszott" Amerikába, hogy ott az INTEL mikroelektronikai vállalat alapítója, vezérigazgatója, majd jelenleg elnöke legyen. A Time magazin 1997-ben (pentium!) címlapján az Év emberének nyilvánította. Akik átélték az “érdekes" 1940-es és 50-es éveket Budapesten, azoknak nagyon otthonos ez a történelmi környezet. A vállalkozásban az az érdekes, hogy Andy Grove mindezt az amerikai olvasóknak kívánja bemutatni. Könyve e sorokkal indul:

Gazdag történelmi tapasztalatok amiket irigyelhetnek tőlünk az unalmas Amerikában. A sorokon átsüt, hogy Andris szerette Pestet. Sok időt töltött a Városligetben.

Gróf Andris tízévesen a Fasori Evangélikus Gimnáziumba iratkozott be. Jól érezte magát, csak néha volt konfliktusa. Amikor például hittanórán arra tanították, hogy Jerikó ostrománál Józsué megállította a Napot, Andris jelentkezett: - Hogy állíthatta meg Józsué a Napot, amikor a Nap nem is mozog? Hiszen a Föld kering a Nap körül, miközben a Nap egyhelyben állt - De csakhamar jött a Fordulat Éve, és az Evangélikus Gimnáziumot 1949-ben államosították. Andris más iskolában fejezte be a nyolcosztályos általánost, majd a négyosztályossá lett Madách Gimnáziumba iratkozott be.

Közben történt egy és más. Édesapját munkaszolgálatra vitték, orosz fogságba esett és csak 1945-ben szabadult. A Holocaust idején a pesti gettóból kiszöktetve álnéven és hamis papírokkal baráti család bújtatta Andrist. Izgalmas kalandként élte át Budapest amerikai bombázását és a szovjet csapatok behatolását. Várakozással nézett az elkövetkező szabadság és demokrácia elé. De csakhamar megindult a “politikailag megbízhatatlan elemek" kitelepítése a fővárosból...

A Madách Gimnáziumban Telegdi tanár urat szerette, aki a magyar irodalmat tanította. Andris maga is megpróbálkozott az írással, ami az önképzőkörben sikert aratott. Írónak-újságírónak készült. Írásokat küldött egy ifjúsági hetilapba, ezek meg is jelentek, amíg ki nem derült “osztályidegen" származása. Gróf András megértette, hogy számára az 1950-es években Budapesten nem ígérkezik irodalmi karrier. A Madáchban megszerette a fizikát és kémiát, végül is 1955-ben vegyészhallgatónak iratkozott be az Eötvös Egyetemre. Itt élvezte Lengyel Béla professzor szervetlen kémiáját, Hartmann Hilda laboratóriumát. (A bevezető “kísérleti" fizikát kevésbé, ahol az előadó főleg a hallgatóknak háttal, a tábla felé motyogott.)

Azután jött 1956. Mint egyetemi hallgató, eljárt a Petőfi-körbe. (Petőfi verseit kisiskolás kora óta szereti.) Ott újságírók bevallották, hogy mindeddig hazudtak. (Május elseje előtt még a meteorológiai előrejelzésekbe is napsütést iktattak, hogy a dolgozók menjenek felvonulni.) Októberre a népfelkelés komolyra, novemberre az orosz beavatkozás véresre fordult. A szovjet katonaság fokozottan érdeklődött a forradalmi egyetemi hallgatók iránt. Gróf András (200 000-ed magával) átkelt a zöld határon, utána Ausztriából “átúszott" Amerikába. Andrisból Andy lett. A Gróf nevet az amerikaiak Graffnak ejtették így lett inkább Grove. A City College-ben mérnöki oklevelet szerzett. A New York Times meg is írta, hogy “egy menekült lett évfolyamelső a mérnöki tagozaton". De Andy Grove nem szerette New York kőrengetegét. Kaliforniába költözött, mert San Francisco fekvése jobban emlékeztette Budapestre. Itt ismerte fel, hogy a számítógép lelke a mikroprocesszor, ami “gondolkozik". Ma a világ számítógépeinek 90%-ában INTEL (intelligens elektron) mikroprocesszor működik, amiket Andy álmodott, tervezett, gyártott és eladott. De ez már más történet. (Írt is róla másik könyveket: “Csúcsteljesítményű vezetés", Fizikai Szemle 1999/256, “Ezt csak paranoidok élhetik túl", Fizikai Szemle 1998/109).

Talán látszik az elmondottakból, hogy magyar olvasónak mennyire ismerős az Andy Grove által felidézett légkör. Ő mindezt pesti viccekkel és magyar szakkifejezésekkel (“egy kalap szar" és “felkoncolandó") még közelebb hozza. A könyv amerikaiul íródott, de nekünk is el kell olvasni, hogy ne felejtsük: mit vétettek magyarok magyarok ellen a 20. században, és bensőnkben bocsánatot kérjünk tőlük. Andy Grove 1956 óta nem járt Magyarországon.