Valamennyien szomorúan és megrendülten állunk Szabó Ferenc ravatalánál. Távozása családja, barátai, munkatársai, tanítványai és az egész magyar műszaki-tudományos élet számára igazán nagy veszteség.

Itt, a ravatalnál búcsúzunk a kiváló mérnök-kutatótól, aki el nem évülő érdemeket szerzett a hazai atomtechnika létrehozásában. Szabó Feri nehezen követhető példát állított elénk. Emberi kapcsolatainak közvetlensége, megnyerő egyénisége, éles logikája mindnyájunkra mély benyomást gyakorolt. Halkan, józan érvekkel, de határozottan tudta partnereit meggyőzni igazáról. A KFKI-ban dolgozó szakemberek munkáját Feri mindig közvetlenül nagy figyelemmel kísérte és segítette. Örömmel fogadta munkatársai új elképzeléseit, és miután meggyőződött helyességükről, mindig maradéktalanul kiállt mellettük és következetesen támogatta őket. Gesztusai, mosolya, megnyerő hangja, kedves humora, egész lénye megmarad emlékezetünkben.

Feri valamikor még az ötvenes években jegyezte el magát egy életre az akkor még szintúgy fiatal Központi Fizikai Kutató Intézettel, a KFKI-val. Szakmai munkássága mindvégig elsősorban az atomenergia-kutatásokhoz kötötte. A Kutatóreaktor, az SR-1 szubkritikus rendszer, a ZR-6 zéróreaktor, a Budapesti Műszaki Egyetem Tanreaktora tevékenységének egy-egy fontos állomása volt. Jelentős szerepet vállalt a hazai atomenergia-program kialakításában. Erős és nagyon pozitív befolyása volt a Paksi Atomerőmű létesítéséra, és arra, hogy a KFKI a kezdetektől fogva mintegy tudományos bázisintézményként tanácsokkal, javaslatokkal, a szükséges vizsgálatok elvégzésével szolgálta az erőmű biztonságos és gazdaságos üzemeltetését.

Munkáját 1978-ban Állami Díjjal ismerték el, és az atomenergia-kutatások terén elért eredményei alapján az MTA 1982-ben levelező, 1998-ban rendes tagjává választotta.

A nyolcvanas években szakmai érdeklődése az űrkutatás felé fordult. Magas szinten, de közvetlenül is irányította a VEGA-programot, a magyar űrkutatás kiemelkedő sikerű vállalkozását, amelynek révén először sikerült az emberiségnek közvetlen információkat szereznie a Halley- üstökösről. Ezt a tevékenységét 1986-ban újabb Állami Díjjal ismerték el. Tevékeny részese volt annak, hogy Magyarország előmozdította a szovjet és amerikai űrkutatás kapcsolatait, az űrhajósok sokszor kalandos összeismertetésétől kezdve a Pille izgalmas útrabocsátásáig.

A Központi Fizikai Kutató Intézet hosszú ideig a magyar tudományos és műszaki élet egyik fő központjaként és meghatározó intézményeként működött. A KFKI valóságos értékteremtő műhely volt, és utódszervezeteinek munkatársaiban ma is él ennek az alkotásra inspiráló időszaknak az emléke. Szabó Feri kutatóként, igazgatóként, majd főigazgatóként kimagasló szerepet játszott abban, hogy a KFKI nemzetközileg elismert kutatóközpontként működhessen.

Feri, itt, ravatalodnál is megígérjük, hogy mindazokat az értékeket, amelyek a KFKI-t jellemezték, meg fogjuk őrizni. Emberek születnek és meghalnak, tudjuk, hogy ez a világ rendje. Mégis nagyon nehéz elfogadni, hogy valaki, aki tegnap még jó szóval bíztatott, akit közeli támaszunknak éreztünk, mára végleg eltávozott. Hisszük, hogy életeddel elégedett voltál, ahogyan joggal lehettél.

Családod, barátaid, kollégáid búcsúznak Tőled, de emlékedet szeretettel, tisztelettel megőrzik.

Gadó János
KFKI RMKI

Kedves Gyászoló Család, kedves Gyászolók!
Sokak nevében szólalok meg így utolsóként.
Kedves Tagtársunk, kedves Feri!

Több, nagynevű közösség búcsúzó tiszteletét hozom el Neked. Azoknak a közösségeknek, testületeknek a búcsúját, amelyek tagja voltál és amelyek mostantól nélkülözni kénytelenek tevékenységedet, jelenlétedet.

Elsősorban a Magyar Tudományos Akadémiáét, annak Műszaki Osztályáét, annak valamennyi, téged tisztelő tagjáét, valamint az Eötvös Loránd Fizikai Társulatét. Mindezen fórumokon, ahova a tevékenységed kiterjedt, nélkülöznünk kell a kedves, csendes megfontoltságodat, szelíd humorodat, aktivitásodat. Kezdjem azzal, hogy ott bábáskodtál a KFKI első éveinél és alapvető szereped volt abban, hogy az ottani atomenergetikai, reaktorfizikai kutatások világszínvonalúvá fejlődtek. Bennem, aki más irányban dolgoztam, minden sikeretek úgy csapódott le, hogy ti vagytok az a kutatógárda, akik a legjobban értettek és értenek ahhoz, hogy az orosz fizikusok által kigondolt és megvalósított energiatermelő reaktorok biztonsága is megfeleljen a legszigorúbb normáknak. Ennek az óriási feladatnak voltál évtizedeken át vezetője, értő szervezője. Amikor az MTA tagjai közé választott, a Műszaki Osztály munkájában is fontos szerepet játszott az energiapolitikáról, annak hazai megvalósításáról, megvalósulásáról alkotott, biztos véleményed. Szakmai életed kezdetén is ezek a kérdések voltak - hivatalból is - a figyelmed középpontjában és az ötvenes években, amikor teljesen a tudomány művelését választottad, ez lett a fő hivatásod is. Hiányozni fogsz nekünk és igyekszünk majd úgy foglalkozni a fontos, és egyre fontosabbá váló kérdésekkel, hogy gondolatban Téged is megkérdezünk.

Az Eötvös Társulat is sokat köszönhet aktivitásodnak, elsősorban azok a szakcsoportok, amelyek kapcsolatosak a szakmai tevékenységeddel. Gondolok itt a legrégebbi és nagyon sikeres Sugárvédelmi Szakcsoportra.

Amikor Szegedről 1970-ben a KFKI-ba kerülhettem, sok területen érintett meg az az érett tudományos élet, amelyben Te már akkor is a vezető szereplők közé tartoztál. Nekem - bár engem egy a tiedtől távoli, új téma indítására hívtak meg - a reaktorfizika, -technika is a megismerendő, megélendő, szimbiotikus környezetemmé vált. Szerettem azt a kemény versenyt, de mindig professzionális légkört, amelyben rendszeresen meg kellett küzdenie az embernek a hite szerinti fontos témáért és amelynek fontosságát nem mindig volt könnyű elfogadtatni. Hiszen az intézet mindig is a legújabb, legizgalmasabb témákra koncentrált és egy-egy témát évekig a kiemeltek között megtartani izgalmas, a felsőbb vezetővel, azaz veled is, vitapartneri kapcsolatot tételezett fel. Mi éppen a vitáink miatt voltunk nagyon büszkék az intézményre, annak sok-sok irányban elért sikereire.

Akkor kerültünk személyes kapcsolatba, amikor 1978-ban Te vetted át a központ irányítását. Azok az évek rendkívül fontosak voltak nem csak a reaktorfizikai kutatásokban, hanem a többi nagy ívű KFKI-s téma folyamatában is. Nem volt könnyű dolgod a sok értékes és a saját elhivatottságában joggal hívő és emiatt egy-egy témára koncentráló kutató között az egész intézet, sőt a hazai tudományosság egy nagy szektorának optimális érdekét megtalálnod. Az sem tette könnyűvé munkádat, hogy korban is közel álltál a vezetettekhez. Hozzáértésed, kapcsolataid azonban óriási előnyt jelentettek.

Ma is látjuk, hogy rendkívül jól vezetted az intézményt, sikerült tovább vinned azokat az erényeket, értékeket, amelyekről a KFKI-ba kerülésemkor úgy beszéltem, hogy alig érhetett volna Magyarországon nagyobb szakmai tisztesség, mint hogy a KFKI-ba hívtak. Ennek a témának az érdekeit is - noha az eléggé távol esett a szakmai érdeklődésedtől - jól, meggyőződéssel képviselted.

Nagyon fontosnak érzem kiemelni, hogy sikerült elérned, hogy a központ viszonylag simán landoljon a rendszerváltáskor az újjáalakulás pályáján, amely pálya mára bebizonyította, hogy képes az értékmentéstől az értékalkotásig terjedően sikereket felmutatni. Azok az idők nem lehettek neked sem könnyűek, ahogy nekünk sem.

Ma feltétlenül más az értékrend, de egyáltalán nem más az a siker feltételét jelentő, igényes hozzáállás, amelyet az elődeid által és az általad vezetett intézményben éltünk meg, tanultunk meg és alkalmaztunk, alkalmazunk azóta is. Ez a muníció viszi ma is az intézeteket és ennek a szakmai meggyőződés által hajtott küzdőképességnek elsajátítását nagyon nagy részben neked is köszönhetjük.

Köszönjük, hogy munkatársaid lehettünk.

Nyugodj békében és a szeretteid, valamint a valamennyiünk őrző emlékezetében.

Gyulai József
az Eötvös Társulat elnöke
MTA Műszaki Osztály