Az év fordulója szomorú időszak volt a Társulat életében. Többektől kellett végleg elbúcsúznunk. Jenik Lívia korábban a KFKI munkatársa volt, később Társulatunk tudományos titkára. Hiányozni fog lelkes munkája, segítőkészsége, de a kedves lénye még pótolhatatlanabb.

A Részecskefizikai Osztály kávéklubjában néhány hete függ egy közelkép két fizikusról, amelyen Jenik Lívia és Marx György tekintenek egymásra. A kép 2002 májusában készült az Akadémia nagytermében, vagyis nem régen, és mégis ma olyan hihetetlenül távol.

Lívia szép, komoly arcán szinte alig látszik, hogy mennyi idő telt el azóta, amikor az ifjú fizikusnő a részecskekeltés fotoemulziós kiértékelésében vett részt. Azután a kétméteres propánkamra-együttműködés magyar csoportjának vezetője és a RISK kollaboráció egyik fontos résztvevője lett. A részecske-mag-kölcsönhatások gyakorlati és elméleti vizsgálatának elsőrendű szakértőjének bizonyult kísérleti fizikusként, aki egyben olyan elméleti fizikusok konzultánsa volt, mint Levin, Shabelszki, Riszkin és Pontecorvo.

Mindemellett aktív szerepet játszott a geometriai program kidolgozásában. Kiváló elméleti felkészültségére csak egy példával kívánunk utalni: mikor a Fokker-Planck-egyenletnek megfelelő Schrödinger-egyenlet megoldását vizsgáltuk, Ő volt, aki felismerte, hogy a kapott eredmény nem más, mint a magfizikánál ismert Morse-potenciál.

Rendkívüli tehetsége a tudományszervezés terén is megnyilvánult, ebben fontos szerepet játszott az is, hogy angol, orosz és olasz nyelven is tárgyalóképes partner volt. 1986-tól 1991-ig volt az Európai Fizikai Társaság budapesti titkárságának munkatársa. Nagyban hozzájárult az EPS és az ELFT közötti jó kapcsolat kialakításához. Ez azért is figyelemre méltó, mert ezt a tevékenységet a főállása mellett is rendkívül lelkiismeretesen végezte. Ebben a minőségében érte el a magyar részvétel meghonosodását a Multiparticle Dynamics konferencia-sorozatban, amely mind a mai napig fennáll.

1998-tól az Eötvös Loránd Fizikai Társulat titkáraként vett részt a konferenciák szervezésében, valamint a Társulat nemzetközi kapcsolatainak ápolásában, ügyeinek intézésében.

Mindezért nemzetközi tisztelet övezte, olyannyira, hogy a dubnai intézet (ahol többször is huzamosan dolgozott) emlékülésen fejezte ki gyászát.

A fizikus-társadalom egy mélységesen humánus, együttérző és segítőkész tagjától búcsúzik személyében. Tragikus hirtelenségű távozása sokkolóan hatott mindannyiunkra, akik közelebbről ismertük, és most, amikor megemlékezünk Róla, talán a következők fejezik ki érzéseinket: