A Szegedi Tudományegyetem Kísérleti Fizikai Tanszékének kollektívája, valamint a szegedi fizikusok nevében búcsúzom a mindannyiunk által tisztelt és szeretett munkatárstól, kollégától, Török Miklós egyetemi docenstől.

Török Miklósnak a Kísérleti Fizikai Tanszéken mintegy 40 éven keresztül - végzett tudományos és oktató munkáját kezdetben, mint hallgatója, később, mint kollégája, és végül, mint munkahelyi vezetője ismertem meg.

Török Miklós azok közé a szakmailag kiválóan felkészült oktatók közé tartozott, akik számára a kutatómunka végzése belső örömet okozott, és akik nem sajnálták energiájuk jelentős részét az oktatás ügyének szentelni, noha jól tudták, hogy ez nem mindig a leghatékonyabban szolgálta a szakmai ranglétrán való előrehaladást.

A tanszéki oktatómunka meghatározó egyénisége volt. Hosszú időn keresztül oktatta az elektronikát, és alapkollégiumi előadást tartott. Az elektronika és a szilárdtestfizika témakörében írt számos egyetemi jegyzetet és tankönyvet. Közismert szigorúsága ellenére hallgatói tisztelték és szerették, mert a velük való kapcsolattartásban, tudásuk értékelésében mindig korrekt és igazságos volt.

Kutatómunkájára a szakmai igényesség, a tökéletességre való törekvés volt jellemző. Tudományos tevékenységét nem a mennyiségi, hanem a minőségi szemléletmód irányította. Kutatási eredményeit csak hosszas megfontolás és elemzés után volt hajlandó közölni, illetve publikálni. Széleskörű és mélyen szántó tudományos felkészültségével, kritikai megjegyzéseivel - amelyek gyakran csípősek, de mindig találóak voltak - sok segítséget nyújtott kollégáinak (köztük nekem is), és mindezt mindig önzetlenül tette.

Török Miklós az állandó szakmai megújulás, az újabb és újabb szakmai ismeretszerzés megszállott híve volt. Hatalmas energiát tudott mozgósítani szakmai célok elérése érdekében. Valahányszor egy kutatási vagy oktatási feladatra kértem fel, ő ezt sohasem tehernek, hanem kihívásnak tekintette.

Török Miklós jó értelemben vett idealista volt, aki - a világ mai felgyorsulásával - már-már álmodozónak is tűnhet. Számítottunk rá, hogy - mint annyi más kollégánk nyugdíjasként is köztünk marad, és a világ zajától kicsit függetlenebbül élhet hobbijának, a szakmájának.

Sajnos, szándékunk ellenére ez nem így történt, s már sohasem fog megtörténni. Ha Miklós nem is, de szellemisége, kedves emléke köztünk marad.

Még egyszer búcsúzunk Tőled, Isten veled kedves Miklós!

_________________________

Elhangzott Szegeden, a 2003. január 16-iki búcsúztatáson.