A FIZIKAI SZEMLE CERN-KÜLÖNSZÁMA

Magyarország 11 éve hivatalosan tagja a CERN-nek, a világ legnagyobb részecskefizikai laboratóriumának, amely csaknem 3000 embert foglalkoztat, és amelyet rajtuk kívül még több mint 7000 kutató használ nem csak európai országokból. Kérésünkre, hogy írjanak cikkeket ebből az alkalomból a Fizikai Szemle CERN-nek szentelt különszámába, olyan pozitív visszhangja lett kollégáink között, hogy több számra való anyagunk gyűlt össze. Először is tehát köszönetet mondunk kollégáink rendkívül pozitív hozzáállásának, amely így lehetőséget nyújt a magyar fizikusközösségnek a CERN-ben folyó, magyar érdekeltségű kutatómunka lényegében teljes áttekintésére.

Habár magyar kutatók már jóval korábban dolgoztak CERN-i kutatócsoportokkal együttműködésben, igazán intenzív csoportmunka a csatlakozás után kezdődött. A hatvanas-hetvenes években magyar részecskefizikusok inkább a dubnai Egyesített Atomkutató Intézeten keresztül jutottak kapcsolatba a CERN kísérleteivel, később pedig egyének és kisebb csoportok működtek együtt velük egészen a csatlakozásig, amelyről Zimányi József történeti bevezetője emlékezik meg. Az egyetlen, hivatalos keretek között CERN-kísérletben együttműködő magyar csoport a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet nagy energiájú fizikával foglalkozó csoportja volt, amely Nagy Elemér vezetésével csatlakozott az Európai Müon-együttműködéshez (EMC), majd azután a Nagy Elektron-Pozitron Ütköztető (LEP) L3-kísérletéhez; az utóbbihoz később a debreceni ATOMKI és a KLTE (Debreceni Egyetem) Kísérleti Fizikai Intézete kutatóinak egy csoportja is csatlakozott. Erről szól Nagy Elemér, Tóth József és Urbán László cikke, amely a konkrét kísérleteken kívül a nagyenergiájú fizika fejlődési vonalait is igyekszik vázolni. Ugyancsak az RMKI Részecskefizikai Főosztályának kutatói léptek be a CERN Alacsonyenergiás Antiproton-Gyűrűjénél (LEAR) működő Crystal Barrel-együttműködésbe: ezt az igen eredményes, bár azóta már szintén lezárt munkát Hidas Pál cikke ismerteti.

Az OPAL-együttműködéshez, amely szintén lezárulóban van, már csak az adatok elemzése folyik, magyar csoport csak 1995-ben csatlakozott az RMKI Magfizikai Főosztályának, valamint az A'I'OMKI és a KLTE Kísérleti Fizikai Intézetének kutatóiból alakult csoporttal; amint azt Horváth Dezső cikke írja a fő témájuk a Higgs-bozonok keresése volt. Jelenleg is adatokat gyűjt azonban a legnagyobb magyar csoport, amely valaha a CERN-ben dolgozott, a Szuper-Proton-Szinkrotron (SPS) NA49-kísérletének keretében. Magyar résztvevői az RMKI mindkét említett főosztályáról és az ATOMKI-ból verbuválódtak, és az évek folyamán gyakorlatilag átvették a kísérlet üzemeltetését. A nehézion-fizikáról gyűjteményünkben három cikk is megemlékezik, ebben a számban Siklér Ferencé tekinti át az NA49-kísérlettel kapcsolatos fizikai és technikai kérdéseket.

Mint említettük, kollégáink lelkesedése több számhoz való anyagot szült. A Szemle egy következő CERN-számában jelenik majd meg Vesztergombi György cikke Magyarország technikai-metodikai együttműködéséről a CERN-nel, amelynek a szerző - sok más fegyvertény mellett - alapítója és élharcosa. Ott kap majd helyet további két nehézion-fizikai cikk, Lévai Péter "Nehézion-fizika a CERN SPS-től a CERN LHC-ig." című cikke és Csörgő Tamás ismertetése az újonnan indult Phenix-együttműködéshez csatlakozott magyar csoport munkájáról a brookhaveni Relativisztikus Nehézion-Ütköztetőnél (RHIC).

A Debreceni Egyetem Kísérleti Fizikai Intézete és az ATOMKI kutatói régóta foglalkoznak precíz helyzetmeghatározó módszerek fejlesztésével és alkalmazásával nagyenergiájú kísérletekben, többek között ők építették és üzemeltették az L3-detektor ilyen berendezését; Molnár József és Fenyvesi András cikke a jövőbeni CMS-kisérletéhez történő fejlesztést ismerteti. Végül itt kap majd helyet Horváth Dezső cikke a CERN Antiproton-Lassítójánál folyó antianyag-vizsgálatokról.

A CERN jelentősége messze túlmutat a nagyenergiájú részecskefizikán, az emberi szürkeállomány ilyen fokú koncentrációja olyan találmányokat szült, mint a világháló vagy a nemzetközi Grid-rendszer. Az utóbbiról írt cikk is születőben van, de helyhiány miatt azok a Fizikai Szemle Neumann Jánosnak szentelt emlékszámába kerülnek.

A CERN-számok vendégszerkesztői:
Horváth Dezső és Zimányi József