»FIZIKA A VILÁG, S FIZIKUS BENNE MINDEN EMBER«

Kotormán Mihály
DE Kossuth Lajos Gyakorló Általános Iskolája

2002-ben már úgy éreztem, hogy tenni kell már valamit a természettudományok (az iskola) iránti társadalmi megnyilvánulások ellen: "meghallgatást" kértem az Oktatási Minisztériumban. Néhány, a misztériumban szóvá tett gondolatomról (ezekről is beszélgethetnénk):

a pedagógus életpálya, a pedagógus értékelése (a társadalmi megbecsülés, az önbecsülés, az anyagi biztonság, az erkölcsi elismerés, a példakép, ...),

a tanterv (előkészítése, fajtája, fejlesztése, ...), ezt a témát hegyeztem ki a legjobban!

a tankönyv (eredetisége, minősége, versenyeztetése, ...),

az iskolavezetés (demokratizmusa, az iskolaszék, mobilitása, ...),

a fizika helye az iskolában, a természettudományokban, a társadalomban (az időkeret, a felkészültség, az ellentmondás, a szemléletváltás, ...),

Öveges nyomában (a gyerek, a játék, a humor, a hely, ...),

a délutáni foglalkozások (mihez kell tanár, a nemzetiség, a család, a tantestület, a díja, a tehetség, a felzárkóztatás, az ok keresése, ...),

a sport (az érdemjegy, a testnevelés, az igény, a lehetőség, a támogatás, ...),

a "felügyelet" (a szakértő, folyamatos, sokoldalú, objektív, a minta, segítség, ...)

mutassuk meg Magyarországot, a testvériskolák (legalább mi, ezek vagyunk, értékeink, ezek a lehetőségeink, ...),

a "válság" (a felmérés, a tendencia, a szemlélet, az ellentmondás, ...).

Úgy tűnt, hogy "Tiborc" panasza nemigen nyer meghallgatást, s nemigen tudnak gondjairól. Ilyen előzmények után őszinte lelkesedéssel olvastam a Fizikai Szemle 2003/3. számában az Akadémiai Osztályközleményekben leírtakat, hisz azok nagyrészt szívemből szóltak, s néhány kérdésemre adott helyes választ tartalmaztak.

A cikk olvasásakor felmerült gondolatok (a megújulással kapcsolatos területek szerint).

a) Az első területnél annyiban mondok ellent a leírtaknak, hogy az ember fenyegetettsége helyett az embernek a természetre gyakorolt fenyegetését húznám alá. Ugyanis az ember a Földünket nem tudja tönkre tenni, a Föld túléli őt. Mi tehát nem a Földet, hanem magunkat veszélyeztetjük!

"Öveges szimbólumokkal" írom le a tudományok egymásra épülését, egymásra "utaltságát":

• mechanikai mozgás (amikor a rádió leesik),
• fizikai mozgás (amitől a rádió szól),
• kémiai mozgás (amikor a rádió kigyullad),
• biológiai mozgás (ekkor a rádió doboza "kihajt"),
• társadalmi mozgás (ami a "rádióban" elhangzik).

Ezek alapján, a mozgások egymásra épülése miatt, a társadalomtudós műveltségi területe lenne a legszélesebb! Hisz a mozgások egymásra épülésének megsértése vezethet például a fajelmélethez (a biológiai és a társadalmi mozgások felcserélésekor). Pozitív példák, amikor Szent-Györgyi Albert fizikát tanul, amikor a rákkutatáshoz kezd; amikor egyik tanítványom észreveszi, hogy az orvostudományi egyetemen nem kap választ alapvető kérdésekre, akkor elvégezve a fizikus szakot ma már a látókéreg kutatásban nyújt maradandót, olyat, amit az orvostudományban kiemelkedően eredetinek, nemzetközileg is figyelemre méltónak tartanak (vajon mitől lett eredeti az orvosok számára) ...

Az idegen nyelveket a magyar társadalom 1945-ben vesztette el. EI kell érni, hogy a családok ismét felépítsék azt, amit elvettek tőlük: a saját nyelvi kultúrájukat. Ne mindent az iskola akarjon elérni, csak adjon lehetőséget! A család lehetőségei sok esetben jobbak, mint az iskoláé. Természetesen az iskola egy bizonyos nivellálást itt tud biztosítani. Az informatika társadalmasításával kapcsolatban: például a foci nem a pályától lesz, hanem a játéktól, tehát mint az idegen nyelvnél (meg a focinál) itt is egy szereptévesztés van, hisz a családok szerepe a fontosabb az iskoláénál. Természetesen ez esetben is az iskola bővítheti a lehetőségeket segítségnyújtással.

b) Bayer István a hetvenes években mérte a tantervi váltások hatását, s következtetése az volt, hogy az eredmények szinte függetlenek attól. Több mint három évtizedet dolgoztam már általános iskolában (mellette az oktatásunk teljes palettáján), ezért bátran kijelenthetem, csak a ciklikus tantervi struktúra képes arra, hogy időben alakuljon ki a természettudományos gondolkodás a legfiatalabbaknál. Először a "Tudomány szemüvegén" keresztül lássa meg, milyen szép a Természet, majd vegye észre, milyen bonyolult szépség ez a világ, s végül már az egyetemen az általa kiválasztott legszebb "virágot" vizsgálja! Így lehet igazán elkötelezett a világunk bármely területén dolgozva. Ez ad alapot ahhoz, hogy szokássá váljon számára (már gyerekkorban) a felelősséggel való döntés. Természettudomány nélkül nincs "humán tudomány", mert az maga az! A társadalomban felbukkanó problémák: a balesetek helytelen magyarázatai (strand, közút, ...), a Pakssal kapcsolatos hisztéria, a média szenzációi (ha Jedlik Ányosunk lenne, akkor ismét megmutatná, hogy mitől táncol az asztal) és sok más megnyilvánulás arra hívja fel a figyelmet, hogy megindultunk egy lejtőn. Ezek miatt nagyobb felelősség hárul mindenkire, akinek kapcsolata van a természettudományokkal. Mi is hibásak vagyunk ebben, mert ilyen gondolkodású emberek "növik" ki az iskolát!

c) Jedlik Ányos: "A fizikában nemcsak tanulok, hanem egyszersmind mulatok, gyönyörködöm is!"

A "Pisa-2000" ¹ egy természetes folyamatot tükröz, mert félembereket képezünk! A gondolkodást igénylő természettudományos tantárgyak mellőzésének, a maximális figyelmet követelő feladatok hiányának egyenes következménye, hogy a diákok nem értik azt, amit olvasnak. Ma már ott tartunk, hogy a magyar tanulók utálják a magyarórákat! Ennek is a természettudományok háttérbe szorítása az oka. Hisz a tanítványainkkal a gondolkodási műveletek készségét itt akarják kiépíttetni, s nem hagyják őket gyönyörködni. Ez a fejére állított "Öveges-piramis".

A fizikát "felvitték" a 7. osztályba, "mert kell neki a matematika". Miért nem láthatja a természet jelenségeit egy 5. osztályos, miért nem mérhet egy 6. osztályos, ...? (A jelenlegi természetismeret a semmit foglalja össze, s "szókincs" nélkül beszélünk semmit!) Félünk, hogy gondolkodni kezd egy szaktanár indíttatására az a gyermek, aki ötödiktől tanul fizikát, hetedikes korára?

Öveges József: "A tudományban nincsenek nehéz és könnyű dolgok, csak megértettek és meg nem értettek vannak."

A túlterhelést a tananyag csökkentése helyett bevezetett óraszámcsökkenés okozta. Miért nem ott nyernek órákat (időt), ahol könnyedén megtehetnék, például a kötelező testnevelés órák egy része helyett délután folytasson szívesen vállalt sportköri tevékenységet minden tanuló (rengeteg segédedző van potenciálisan az iskolában), miért nem mozikba, tárlatokra, koncertekre mennek, és ismerkednek művészetekkel, művelik azt, ...?

d) Az itt említettek összefüggenek az itt leírt első fejezettel. Természettudományos műveltség nélkül nem létezik humán műveltség. A természettudományi ismeretekről, azok minőségéről ismét szóljon Öveges József: "Csak az az ismeret érdemes a tudás névre, aminek az alkalmazásához is értünk. "

e) A klasszikus tantárgyszerkezetet támasztja alá az első területen "fölépített" piramis. Természetesen ez csak az egymásra utaltságot mutatja. "Nincs új a nap alatt", nincsenek új tudományok, csak ezek kombinációja, "súrlódásai" (határtudományok), alkalmazásai léteznek. Az általános iskolában a szilárd alapokat - és azokat élvezhetőn - kell megadnunk. Nálunk a technika nem a tudomány alkalmazásait mutatja, hanem önállónak mutatkozik, de ugyanez lehet az informatika veszte is, mert ha nem fogjuk minden órán használni ugyanúgy, mint a matematikát, akkor minek tanítjuk. Sajnos nekem tanítottak már egészségtant, mely önállóságával gúnyolta ki magát, ezért probléma, és nem állhat meg az iskola falai között, mert a mi feladataink az alaptudományok keretei között megvalósíthatóak. Volt szerencsém látni "tudomány"-könyvet, mely a különböző természettudományos könyveink össze(-vissza)fűzéséből állt. Már hallottam olyan véleményt, hogy mi tanárok még nem látjuk az alagút végét, a nagy gondolkodó elképzeléseit. De vegyék végre észre, hogy ez nem alagút, amelyben most haladunk, hanem egy kút! Eddigi tapasztalataim a taktikai megoldást húzzák alá, s nem a stratégiait, tehát a koordináció fontosságát, a délutánnal "növekvő óraszámra" alapuló igazi ismeretszerzést, az alkotó ismeretszerzőt!

f) Az Öveges-könyvek erénye, hogy minden korosztály számára, minden szintnek mutatnak mintát, alapot adnak arra, hogyan kell az új könyveket megalkotni, természetesen a kor követelményeinek (Eötvös) megfelelően.

g) A csökkenő tanulói létszám valóban lehetővé tehetné a pedagógusok hatásának kiterjesztését a tanulók egész napi tevékenységére, mely ily módon mindinkább önállóan vállalt kötelezettségévé lehetne a tanulók számára. Az önként vállalt tevékenységek a tanulók részéről megsokszorozhatnák az iskola nevelő hatását is. A mintaiskolák, a mintatanárok ma is megtalálhatóak, s Őket meg kell mutatni az ország számára is! Ha a természettudományos tantárgyak visszakapják az elvesztett pozíciójukat, akkor valóban megteremthető a tudásalapú társadalom. A jelen helyzetben is a megoldás kulcsa a tanár. Lehetőséget kell kapnia a kiemelkedő munkát végző pedagógusnak, hogy segíthessen, javíthasson a kialakult helyzeten. Csak annyi kell hozzá, hogy értelmiségi létet biztosítsanak számára.

_________________________________