HONNAN JÖTT ÉS MERRE TART AZ ATOMKI?

Lovas Rezső
MTA ATOMKI, Debrecen

Az MTA Atommagkutató Intézetét ötven éve alapították, és vele foglalkoznak e folyóiratszám cikkei. Az én célom az, hogy történelmi visszapillantással adjam meg e cikkek alaphangját.

Az ATOMKI történetét az MTA alapításának 175. évfordulója alkalmából 2000-ben Kovách Ádám [1] dolgozta fel, és én is tartottam róla egy előadást. Az ATOMKI honlapján [2] szintén található egy történeti bevezetés. A mostani visszapillantást személyesebbnek szánom, kevesebb adattal, több elmélkedéssel. Viszont természetesen merítek az imént említett forrásokból, ahogyan ezek is merítenek közös kútfőnkből, Medveczky László ATOMKI-kronológiájából is [3].

A háború utáni évtized a kutatóintézetek alapításának korszaka volt világszerte, és mi lehetett az atommagkutatásnál fontosabb? Az Intézet 23 fős kutatócsoportként a KLTE Természettudományi Karának Kísérleti Fizikai Intézetében alakult, ahol a magfizikai kutatásnak évtizedes múltja volt. Neve az alapításkor (1. ábra) "az MTA Debreceni Fizikai Kutatóintézete" volt. Az új nevet - gondolom - azért vette fel 1956-ban, hogy világossá váljék függetlensége a Központi Fizikai Kutatóintézettől.

Az ATOMKI-t azért hozták létre, hogy keretet adjanak Szalay Sándor professzor (1909-1987) kutatásainak [4] Az 1954-ben létrejövő ATOMKI az ő alkotása volt, vezető kutatói az ő szellemi gyermekei, és személyisége az "unokák" és a "dédunokák" vonásain is átüt. Tudományos közelítésmódját a tapasztalati tények tisztelete, a jelenségek középpontba állítása jellemezte. Természettudományos műveltsége olyan széles és egységes volt, ami a mi nemzedékünk számára már szinte hihetetlen, s ötletsziporkái nem ismerték a tudományágak közötti határokat. Szalay professzor másik erőssége kiváló műszerépítő készsége volt. Talán innen ered - de a szükség is hozta -, hogy az Intézet a műszereinek zömét egészen a közelmúltig maga építette. Ma is jelentős a műszerfejlesztő tevékenység, és nem ritka a feladatok műszerközpontú megközelítése.

Szalay Sándor 1936-ban Rutherford mellett dolgozott, és hazatérte után Debrecenbe került. A Kolozsvárra távozó Gyulai Zoltán utódjaként 1940-ben lett a debreceni (akkor még az orvoskarhoz tartozó) Fizikai Intézet professzora. Itthoni magreakció-kutatásait technikai előkészületek után 1938-ban kezdte el. Gyorsítóberendezés nem lévén, pontszerű a-forrásból nyerte a bombázó részecskéket, a céltárgyakat félgömb alakban helyezte köré, a szórt részecskéket pedig félgömb alakú számlálóval észlelte.

Szalay Sándor kezdeményezte az uránkutatást 1949-ben Magyarországon, és az ő eredményei nyomán akadtak rá később a mecseki uránlelőhelyre. Az urándúsulás mechanizmusát 1950-51-ben meg is magyarázta, s ez volt első kirándulása a fizikán túlra. Ezzel szerezte tekintélyét, s ezzel teremtette meg az intézetalapítás lehetőségét.

A történeti áttekintésnek sok szempontja képzelhető el. Az alábbiakban ízelítőt igyekszem adni abból, hogy mit csinált az ATOMKI, milyen eszközökkel, kivel együttműködésben, milyen eredménnyel, ho1 és mivégből.

1. ábra. "Az árvaház". Számos élcelődés forrása, hogy az ATOMKI egy korábbi árvaház épületében jött létre. A főépület ma az itt látható homlokzat jobb oldali harmadát foglalja el. A középső rész jelenleg a Debreceni Egyetem Orvosi Vegytani Intézetéé, a bal szélső pedig az anyaintézményé, a DE Kísérleti Fizikai Tanszékéé. Köszönet Borbélyné Kiss Ildikónak e történelmi értékű képeslap közrebocsátásáért.

Szalay "prof" - saját szavai szerint felosztotta a magfizikát tanítványai között. Fényes Tibor kapta az -spektroszkópiát (a radioaktív bomlásból származó a-részecskék energia szerinti eloszlásának tanulmányozását), Berényi Dénes kapta a -spektroszkópiát, Koltay Ede a magreakciókat (és vele a gyorsítótechnikát), Csikai Gyula a neutronfizikát, Medveczky László a nyomdetektor-technikát, később pedig Gyarmati Borbálának juttatott egy talpalatnyi területet az elméleti magfizika számára. Magát Szalay Sándort kezdettől fogva jobban érdekelték a többi tudományban való alkalmazások: a földtudomány (geokémia) és a nyomelemkutatás. Felismerte ugyanis, hogy ugyanaz a geokémiai hatás, amely az uránt a mecseki kőszénhez kötötte, lápos területeken más nyomelemeket kivon a táplálékláncból, és ez az élőlények hiánybetegségeihez vezet. Ennek roppant egészségügyi és gazdasági jelentősége eltérítette őt a fizikai alapkutatástól.

Az -spektroszkópusok már a 60-as évek végétől a gyorsítós magspektroszkópiára tértek át, közülük némelyek és ifjabb munkatársaik pedig a 80-as évektől magreakcióknak izotóptermelési és egyéb célokra való alkalmazásaira nyergeltek át. A -spektroszkópusok a gyenge kölcsönhatás természetét tanulmányozták, majd atomfizikai elektronspektroszkópiára s anyagtudományra tértek át. Ion-atom ütközésekkel és felületkutatással foglalkozó atomfizikusok lettek belőlük. A magreakciósok gyorsítóépítésre adták a fejüket, majd rezonanciareakciókat ¹ vizsgáltak, később ionnyalábbal dolgozó elemanalitikusokká és nukleáris asztrofizikusokká vedlettek át. A neutronfizika átköltözött az egyetem Kísérleti Fizikai Tanszékére manapság azonban újra gyökeret vert, főleg alkalmazásaiban. A nyomdetektorosok legnagyobbrészt a szilárd anyagú nyomdetektorok alkalmazási módszereit fejlesztették, manapság pedig a természetes eredetű radon felhalmozódását vizsgálják. A földtudomány művelői részben földtani korok meghatározásán dolgoztak és dolgoznak, mások többféle környezetanalitikai kutatásokat folytatnak az atomipar, a vízgazdálkodás és a régészek számára. Az 1960 körül csírázó elméleti magfizikai kutatás szárba szökkent, és az ország CERN-be lépése óta megjelent a kísérleti és elméleti részecskefizika is.

Alább a témaválasztás időbeli változásait tekintjük át:

• a kezdet előttől: magreakciók, geokémia, környezettudomány (esővíz radioaktivitása, nyomelemek forgalma), nukleáris detektálási és adatfeldolgozási technikák
• kezdettől: magspektroszkópia
• az 1950-es évek végétől: neutronfizika
• az 1960-as évek elejétől: földtani kormeghatározás, elméleti fizika
• az 1960-as évek végétől: tömegspektrométer-fejlesztés (gyártásra)
• az 1970-es évek elejétől: atomfizika
• az 1970-es évek közepétől: környezettudomány és régészet a radiokarbonnal, felületfizika (elektronspektroszkópia), az atomerőművi radioaktívanyag-kibocsátás tanulmányozása
• az 1970-es évek végétől: szilárdtestfizika (szupravezetés)
• az 1980-as évek közepétől: az orvosi célú izotóptermelés és sugárzó izotópokkal jelzett hatóanyagok előállításának módszertana
• az 1980-as évek végétől: a légköri aeroszolok összetételének és eredetének kutatása, nukleáris asztrofizika
• az 1990-es évek közepétől: részecskefizika, geológiai, régészeti vizsgálatok protonmikroszondával
• az 1990-es évek végétől: magfizika radioaktív nyalábokon, plazmafizika ECR-ionforrással.

Nincs berendezésfüggőbb tudomány, mint a kísérleti magfizika (beleértve a részecskefizikát is). Egy atommagkutató intézet számára nagyberendezés az, amivel a magreakció-kísérleteket végzik: a részecskegyorsító. Mint láttuk, 1940 tájt még fizikailag érdekes reakciókísérleteket lehetett csinálni radioaktivitásból származó részecskékkel, de az 50-es évektől a gyorsítók már nélkülözhetetlenek voltak. Az ATOMKI történetét is a gyorsítók üzembe állítása szerint lehet korszakolni. A "történelem előtti" időkből megemlítendő a Kísérleti Fizikai Tanszék nyílt téri Van de Graaff-generátora. Ezen gyakorlatoztak először az ATOMKI gyorsítóépítői. A táblázatban az ATOMKI gyorsítóit foglalom össze időrendben.

2. ábra. A maghasadás során kialakuló megnyúlt állapotok felfedezésében nagy szerepet játszott az Amszterdami Szabadegyetemtől ajándékba kapott mágneses spektrográf, amely az ütközésekkor kirepülő ionok energiáját és tömegét méri.

Ma áll még a két elektrosztatikus (Van de Graaff-) gyorsító, amelyek a helyi gyorsítóépítés csúcsát jelentették. A "kis Van de Graaff" reneszánszát éli, mert kis energiájú ion-atom ütközésekre egyedülállóan alkalmas. A "nagy Van de Graaff"-ot ion-atom ütközések mellett főleg magreakció-vizsgálatokra és ionnyaláb-analitikára használjuk. E kiszolgált jószág sorban álló felhasználói egymás sarkába lépnek. Vajon a gyorsítóépítők az 1960as években gondolták-e, hogy műveik negyven év múlva is ilyen nélkülözhetetlenek lesznek?

Az ion-atom ütközésekben a gerjesztési, ionizációs, elektronkilökési és -átadási és elektronhéj-átrendeződési folyamatok mechanizmusát kutatjuk és kutattuk. Érdekes, hogy ezek a kvantummechanikai ütközések elemi példái, és mégis csak az 1970-es években, évtizedekkel a velük analóg magreakciók után kerültek az érdeklődés homlokterébe, mert - a fényesőtől a fúziós reaktorig - a modern fizikai elveken alapuló minden eszköz szívében ilyen folyamatok játszódnak le. A 70-es években vált nyilvánvalóvá, hogy kis energiájú iongyorsítók az elektron- és röntgenspektroszkópia segítségével érdekesebb jelenségeket tudnak feltárni itt, mint a magfizikában. Ma már persze a folyamatokhoz hozzájáruló különleges mechanizmusok érdekelnek bennünket. Ilyen például, hogy egy lövedékion anélkül is magával tud vinni egy elektront, hogy kötött állapotba fogná be.

A magreakciók közül a csillagokat fűtő - és egyúttal a világegyetemben található kémiai elemeket termelő - folyamatokat vizsgáljuk asztrofizikai célból. Az ionnyalábanalitika arra szolgál, hogy ionbombázással előidézett folyamatok (karakterisztikus röntgenkibocsátás, a lövedékek Rutherford-szórásban elszenvedett energiavesztesége és magreakciók) segítségével állapítsák meg a céltárgy elemösszetételét. Az elemösszetétel mintabeli hely szerinti változásait mikronos felbontásban fel tudjuk térképezni, akár milliomod résznyi mennyiségű összetevőket is kimutatva.

Az ATOMKI ciklotronja sokáig az ország egyetlen ciklotronja volt, és még ma is a legnagyobb gyorsító az országban. A leningrádi (ma: Szentpétervár) Jefremov Intézetben készített gyorsító igen sokféle célra alkalmas formában ad könnyűion-nyalábokat. Magfizikai alkalmazásait régebben főleg a konverziós elektronok ² detektálására használt spektrométer segítette elő, amely az elektronokat szupravezető mágnessel gyűjti össze csaknem a teljes térszögből. Ma a legfőbb magspektroszkópiai eszköz egy Amszterdamból kapott mágneses spektrográf (2. ábra), amely ionokat osztályoz nagy pontossággal energiájuk szerint. De magtulajdonságok mellett magreakciók hozamának, hatáskeresztmetszetének mérése is folyik kezdettől fogva. Ezek a mérések nukleáris asztrofizikai vagy alkalmazási célúak. Az alkalmazások közül kiemelkednek a gyógyászati célú izotóptermeléssel kapcsolatos munkák. Az ATOMKI állt élére a pozitronemissziós ³ tomográfia (PET) meghonosításának, és amióta a debreceni orvoskarnak 1994-ben sikerült egy PET-kamerára szert tennie, a ciklotron mindenekelőtt ezt szolgálja ki, és jelentős a PET felhasználását segítő kutatás is. A ciklotront használjuk elektronikus alkatrészek sugártűrésének vizsgálatára is, amelyet egyebek között a CERN és az Európai Űrkutatási Intézmény számára végzünk.

Az elektron-ciklotronrezonanciás ionforrást a 90-es években az Intézetben építettük. Ez erősen lefosztott (nehéz) ionokat állít elő, és ezek plazmáit (ionok és elektronok együttesét) tanulmányozzuk, és a nyalábban kihozható lassú ionokat ütköztetjük atomokkal és felületekkel.

A legutóbb szerzett gyorsítónk - egy ^12,13,14C-tömegspektrometriára specializált tandemgyorsító ⁴ - üzembe állítása még folyamatban van. A szerzés kifejezés arra utal, hogy a berendezést a leszerelés és elszállítás fejében Oxfordból kaptuk, ahol régészeti kormeghatározásra használták. Ez lesz az itteni első alkalmazása is, de számolunk azzal is, hogy a "nagy Van de Graaff" elöregedése után egyszer ez a jó állapotban levő gyorsító veheti át annak minden feladatát.

Kezdetben lényegében egymaga. Az 50-es-60-as évek története nemcsak a zavartalan szerves fejlődésé, hanem az elszigeteltségé, az önellátásé is. Nemcsak minden komoly műszert, hanem szinte minden vacak csavart is helyben kellett előállítani. Így fejlődhetett ki a fizikai műszerek technikájának minden ága, amelyek aztán lassan bár, de a mai napig hoznak gyümölcsöt. Nemcsak a fizikai kutatási ággá is terebélyesedő gyorsítóépítés, hanem sok más is. A 70-es-80-as években virágzó kvadrupólustömegspektrométer-gyártás gyökereit a vákuumtechnikában találjuk. Az atom- és a felületfizikai kutatásokat a gyorsítók mellett az elektronspektrométer-építés alapozta meg. A szupravezető-kutatásainkat a kriotechnika és a szupravezető-technika alkalmazása előzte meg, és ezek a technikák hordoznak ma is sokat ígérő alkalmazási lehetőségeket. Ma világcsúcsnak számító detektorrendszereket építünk a világ nagy laboratóriumaiban végzett kísérleteink számára, és ez a korábban kényszerűségből szerzett technikai tapasztalatainknak köszönhető. Szilárd anyagú detektorok gyártásához kutatási szinten is értünk, és világszínvonalú nálunk a jelfeldolgozási technika és a nukleáris elektronika is.

Komolyabb együttműködés először a dubnai Egyesített Atommagkutató Intézettel alakulhatott ki, ahol a 60-as-70-es években a gyorsítós magspektroszkópusok, majd a 80-as években az atomfizikusok töltöttek hosszú éveket.

A nyugati és távolkeleti kapcsolatok a 60-as évek legvégétől virágzottak ki. A 70-es években a magfizikusok búcsújáróhelye Oxford lett, a 80-as években Oxford mellé Daresbury, Stockholm, Utrecht, Bochum sorakozott fel. A 70-es-80-as években az atomfizikusok fő partnerei Frankfurtban és Kiotóban dolgoztak. Stockholm a 80-as években a kísérleti atom- és magfizikusok és elektronikusok egyik fő támaszpontjává is vált. A mai kísérleti magszerkezeti témák európai együttműködési projektumok köré csoportosulnak, amelyek a IRES (Strasbourg), GANIL (Caen), KVI (Groningen), LNL, (Legnaro), GSI (Darmstadt) hálózatba épülnek, a nukleáris asztrofizikai kutatások pedig a Bochum-Gran Sasso-Nápoly vonalhoz csatlakoznak. A RIKEN (Vakó) és az RCNP (Oszaka) gyorsítóira mind magszerkezeti, mind nukleáris asztrofizikai témák épülnek. Az elméleti magfizikusok emellett Oak Ridge, Graz, Szapporó, Nígata, Mexikóváros, Brüsszel, Budapest (RMKI) intézeteiben is otthonosan mozognak. Az atomfizikusok együttműködései a korábbiak mellett főleg a RIKEN intézetre, a PSI-re (Villigen), a londoni University College, Kalamazoo (Michigan), Washington (DC) és Párizs intézeteire, az Oszakai Elektrokommunikációs Egyetemre, a Bécsi Műegyetemre terjednek ki. Néhány éve egy elektronspektrométert telepítettek a lundi szinkrotronra, ahol egy oului csoporttal együtt mérnek rendszeresen. Az alkalmazott magfizikusok és a radiokémikusok Jülichhel, Brüsszellel, Csibával ápolnak szoros kapcsolatot, amellett, hogy a bécsi Nemzetközi Atomenergia-ügynökség megrendelésére is dolgoznak. A földtudósok az ország és a Kárpát-medence és környéke minden földtudományi intézetével együttműködnek, a környezetfizikusok európai célprogramokon dolgoznak együtt számos intézettel, és Oxfordba, Guildfordba, a Grenoble-i szinkrotronhoz járnak. A részecskefizikusok búcsújáróhelye természetesen a genfi CERN [5]. Az ECR-atomfizikai, az anyagtudományi, környezettudományi, neutronfizikai stb. kutatásokban legfontosabb partnereink között ott vannak azonban a Debreceni Egyetem fizikai, földtudományi, ökológiai stb. tanszékei is.

Ne gondoljuk, hogy kapcsolatainkban a látogatások csak itthonról külföldre irányulnának, bár kétségtelen, hogy kísérleti és számítástechnikai alapberendezésekkel nem vagyunk úgy felszerelve, mint fejlett országokbeli partnereink. Ráadásul igen kevés pénzt tudunk vendégkutatókra fordítani. Külföldi munkatársaink ezért elsősorban rövid mérési periódusokra járnak Debrecenbe, noha olykor hosszabb tanulmányutakra is eljönnek hozzánk, akár Japánból és az Egyesült Államokból is.

Nagy jelentőségű intézményközi együttműködési szerződésünk van érvényben az Oszakai Egyetemen működő Magfizikai Kutatóközponttal (RCNP), a Nígatai Egyetem Természettudományi Karával és Doktori Iskolájával és a szaloniki Arisztotelész Egyetemmel. Együttműködési szerződés van előkészületben a világ egyik legjelentősebb kutatóintézetével, a Tokió mellett működő Fizikai és Kémiai Kutatóintézettel, a RIKEN-nel.

Életének első másfél évtizedében az ATOMKI a kutatás feltételeinek megteremtéséért folytatott heroikus küzdelmet. Tevékenységét sok fejlesztési munka és egy-egy kiugró eredmény jellemezte. Példaként említhetjük a -bomlásban felszabaduló neutrínó okozta visszalökődés kísérleti kimutatását, az elektronbefogást kísérő belső fékezési sugárzás sokat vitatott spektrumának kimérését, számos új izotóp felfedezését és részletes magspektroszkópiai analízisét, a rezonancia-hullámfüggvény matematikai tulajdonságainak bemutatását vagy a szilárd anyagú nyomdetektorok működési mechanizmusának felderítését.

A 70-es évek közepe nagy nekilendülés időszaka volt. A korábbi -spektroszkópusok akkor tértek át atomfizikára, a Dubnából hazatért magspektroszkópiai csoport pedig belefogott a szupravezető mágneses elektronspektrométer kifejlesztésébe. Ezek az évtized végétől erőteljes felívelést hoztak. A 90-es évek elején az eredmények újabb ugrásszerű növekedésének voltunk tanúi, ami már a nemzetközi munkakapcsolatok megsokszorozódásának köszönhető.

3. ábra. A Science Citation Indexben nyilvántartott folyóiratokban az ATOMKI-hoz tartozó szerzők részvételével megjelent cikkek évi száma, a részecskefizika járulékát külön és együtt is feltüntetve.

Ekkor honosítottuk meg az ATOMKI-ban a részecskefizikát. Talán legfontosabb eredményünk, hogy kidolgoztuk a kvantum-színdinamikai sugárzási korrekciók számításának elméletét, és kiszámítottuk több alapvető elemirész-szórási folyamathoz az elsőrendű korrekciót. Megadtuk a nagyenergiájú elemirész-ütközések leggyakoribb végállapotainak, "multijet" (azaz többágú részecskepászma) keletkezésének a pontos elméleti leírását.

Az elmúlt évtized magfizikai eredményei közül [6, 7] megemlítem, hogy új módszereket dolgoztunk ki a magok neutron- és protoneloszlása közti különbség meghatározására. Munkatársaink meghatározó szerepet játszottak rendkívül megnyúlt magállapotok felfedezésében Daresburyben és Debrecenben. Részünk volt sok igen jelentős egyéb eredményben is: az mag kétszer mágikus voltának (egyelőre közvetett) bizonyításában, a termonukleáris reakciónak az asztrofizikailag fontos energiatartományban való első megmérésében, és annak a megfejtésében, hogy a termonukleáris reakció híres kisenergiájú rezonanciája miért ad szokatlanul nagy hatáskeresztmetszetet. Sikerült, ami soha másnak nem: egy spontán -bomlás abszolút élettartamát a mag ismert szerkezetéből levezetnünk. A könnyű magok minden korábbinál teljesebb leírási módszerét dolgoztuk ki, és ezzel egyebek közt a ma divatos neutronglóriás magok szerkezetét is megmagyaráztuk.

A közelmúlt kiemelkedő atomfizikai eredményei között kell említenünk egy küszöbhatás jelenlétére utaló lándzsahegy (cusp) alakú elektroncsúcs felfedezését ionatom ütközésekben és természetének felderítését. Londoni kísérleteinkben megmutattuk, hogy nemcsak egy pozitív ion, hanem egy pozitron is magával tud vinni egy céltárgy-elektront, anélkül, hogy kötött állapotba befogná. Kimutattuk, hogy az ütköző ion és céltárgyatom egymáshoz közeledve elektronokkal pingpongozik, és a kirepülő elektronok spektrumából megállapítható, hány érintéses ütésváltásból származnak [8]. Kísérletileg megvalósítottuk a kvantummechanika kettős szórócentrumos gondolatkísérleteinek egy változatát a H₂ céltárgy két atomján végbemenő szórási folyamat interferenciájának kimutatásával.

Szilárd anyagok elektronszerkezetének kémiai kötés okozta megváltozását vizsgáljuk elektronspektroszkópiai és elméleti módszerek együttesével. Magas hőmérsékletű szupravezetőkben a mágneses örvényrács dinamikai tulajdonságait és nanométeres multirétegek tulajdonságait vizsgáljuk.

Környezettudományi tevékenységünkről szólva megemlítem, hogy ionnyaláb-analitikával egyebek között a légkör aeroszolkomponensét elemezzük, hogy segítsük az éghajlatváltozással és a légszennyezéssel kapcsolatos nemzetközi környezeti politika megalapozását. Növényfajok nehézfémfelvételét és -transzportját és folyóvizek szennyeződésből adódó veszélyességét vizsgáljuk. Radiokarbonos és tömegspektrometriai módszerekkel vízbázisok sérülékenységét, nukleáris létesítmények környezeti hatásait és az éghajlat- és vegetációtörténet egy-egy elemét tanulmányozzuk. Radiokarbonos régészeti kormeghatározásaink jelentős mértékben járulnak hozzá a Kárpát-medence őskori kultúrájának koradatolásához [10]. A Kárpát Balkán térség földtörténetének részleteit nagyrészt a mi korméréseink alapján ismerik.

Az Intézet eredményességét a 3. ábrával illusztrálom. Mivel a részecskefizikában a cikktermelékenység esetleg másként ítéltetik meg, ennek járulékát külön is, együtt is feltüntettem. Látszik, hogy a növekménynek legfeljebb a fele származik a részecskefizikától.

A környezetkutatásról ejtett néhány szóból sejthető, hogy az ATOMKI nemcsak nemzetközi kapcsolatok kiépítésében jeleskedik, hanem hazai szerepére is súlyt fektet. Debrecenben helyét a Debreceni Egyetemhez való viszonya határozza meg.

Az oktatási kapcsolatoknak igen jelentős és kedvező hatásuk van az Intézetre. Az Intézet a debreceni egyetemekkel és - létrejötte óta - a Debreceni Egyetemmel olyan megállapodást kötött, amely széles teret nyit az oktatásba való bekapcsolódásunk előtt, gazdag tudományos hozadéka van, és erőforrásaink takarékos felhasználását teszi lehetővé. Az Intézet ennek révén foglalkoztathat tudományos témáin PhD-hallgatókat. Az erőforrások egyesítésére példa a közösen működtetett könyvtár, a hozzáférésünk a világhálóhoz az egyetemen keresztül, egyesített telefonhálózat, több sikeres, közös tudományos és felsőoktatási pályázat stb. Több mint egy évtizede közös tanszéket működtetünk, amely 2002-ben Környezetfizikai Tanszékké alakult. A Környezetfizikai Tanszéknek az Intézet ad otthont, de a mi épületeinkben van az Elméleti Fizikai Tanszék és a PET Centrum is. A Kísérleti Fizikai Tanszék is az ATOMKI környezetében van, úgyhogy a két évtizede megálmodott Debreceni Fizikai Centrum alakot öltött.

A tudomány társadalmi szerepének növekedése és a társadalom ezt illető közönye egyre erőteljesebben sarkall bennünket arra, hogy a nyilvánosság felé forduljunk. Ismeretterjesztő munkánk gyújtópontjában az immár huszonötször megrendezett tavaszi fizikusnapok állnak. Minden évben egy héten át esténként a fizika és társtudományainak alkalmazásáról tartunk egy téma köré csoportosított ismeretterjesztő előadásokat, nap közben pedig főleg középiskolás csoportok intézetlátogatásait fogadjuk. 2002-ben adaptáltuk a Radioaktivitás, a természet része című EU-támogatott kiállítást, és nagy sikerrel mutattuk be Debrecenben, majd 2003-ban Budapesten, Pakson és Baján is. Ez évben a fizikusnapok témája mi magunk voltunk: az ATOMKI-ban folyó kutatások.

2003-ban jelent meg a mi fordítói és szöveggondozói munkánk nyomán egy csodálatosan jó népszerű magfizikakönyv [11]. Egyik munkatársunk (Végh László) küldetéstudattal és az Intézet messzemenő támogatásával tart a Debreceni Egyetem számos karának hallgatói számára rendkívül népszerű tantervi előadásokat a természettudományos műveltségről és világszemléletről, és e témákról könyveket is publikált [12, 13]. Legújabb ismeretterjesztő opuszunk egy japán film magyar változata az elemek kialakulásáról a Világegyetemben [14].

Publikációink statisztikai adatainak láttán azt jósolhatnók, hogy az Intézet kutatásai a jövőben teljesen feloldódnak a tudomány nemzetközi hálózatában. Ez a tendencia azonban nem érint mindent, még befolyásolni is lehet, sőt, esetleg meg is lehet állítani. Az alaptudományban a feloldódás veszélye valójában csak az óriás berendezésekre alapozott kutatásban áll fenn. Az óriás berendezések egyeduralma teljes a részecskefizikában, egyre inkább tipikus a magfizikában, és már megjelent az atomfizikában és az anyagtudományokban is (pl. a szinkrotronsugárforrással). A feloldódás ezeken a területeken is megállítható azonban, ha az ATOMKI szellemileg és anyagilag egyaránt képes önálló (al)programokat kihasítani magának és ezeket végigvinni. Ehhez az kell, hogy a nemzetközi programokon dolgozók saját kísérleti és műszerfejlesztő hátországa megerősödjék. Ha ez így lesz és mi azon vagyunk, hogy így legyen -, akkor a kísérleti kutatás továbbra is sok hasznos eredményt táplál vissza az ország vérkeringésébe, hogy az Intézet létének ne csak értelme legyen, hanem haszna is.

1. KOVÁCH ÁDÁM: Atommagkutató Intézet. Történeti áttekintés - MTA, Budapest, 2000
2. http://www.atomki.hu/history.html
3. MEDVECZKY LÁSZLÓ: ATOMKI kronológia - ATOMKI, Debrecen, 1989
4. BERÉNYI DÉNES - cikk e folyóiratszámban
5. JUHÁSZ BERTALAN, FÜLÖP ZSOLT, TRÓCSÁNYI ZOLTÁN - cikk e folyóiratszámban
6. KRASZNAHORKAY ATTILA - cikk e folyóiratszámban
7. CSEH JÓZSEF - cikk e folyóiratszámban
8. SULIK BÉLA - cikk e folyóiratszámban
9. KISS ÁRPÁD ZOLTÁN, SZÁNTÓ ZSUZSANNA, DEZSŐ ZOLTÁN - cikk e folyóiratszámban
10. Magyar régészet az ezredfordulón - NKÖM, Bp., 2003
11. R.S. MACKINTOSH, J. AL-KHALILI, B. JONSON ÉS T. PEVA: Az atommag - Utazás az anyag szívébe - Akadémiai, Bp., 2003
12. VÉGH LÁSZLÓ: Fenntartható fejlődés - EP Systema, Debrecen, 1999
13. VÉGH LÁSZLÓ: Természettudomány és vallás - Kálvin Kiadó, Budapest, 2002
14. Az elemek keletkezése - www.atomki.hu/elemek

________________________________