Fizikai Szemle 2004/12. 427.o.
VISSZAEMLÉKEZÉS AZ ATOMKI ALAPÍTÁSÁNAK 50. ÉVFORDULÓJÁN
Berényi Dénes
Az elmúlt napokban, a jubileum közeledtével sokat gondoltam
vissza a kezdetre. Persze nem a 15 milliárd évvel
ezelőtti kezdetről, az ősrobbanásról van szó, hanem arról
az időről, amikor 50 évvel ezelőtt az ATOMKI elkezdte
működését. Az 50 év a 15 milliárdhoz képest elenyészően
rövid idő, de bizony az emberi élethez képest, vagy
egy intézmény életében bizony már jelentős időtartam,
amelyre érdemes visszatekinteni.
Ötven évvel ezelőtt még épületünk se volt, az egyetemi
Kísérleti Fizikai Tanszék helyiségeiben kezdtük el a
munkát: néhány - nyugodtan mondhatjuk - zöldfülű
fiatal tele ambícióval, lelkesedéssel. Tapasztalt kutató
csak kettő volt köztünk: Szalay Sándor, a Prof és Medveczky
Laci, a "szürke eminenciás", az intézet szervezője.
1956-ban kaptuk meg első, felújított épületünket, mely
még az 1800-as évek végén épült és változatos szerepeket
töltött be - árvaháznak készült, a két háború között Horthy
Miklósné egyetemi leánykollégium, majd szakérettségis
kollégium volt -, mielőtt mi "birtokba vettük".
Azután kezdtek peregni az évek. Megjelentek első
közleményeink a nemzetközi folyóiratokban. Elkezdtünk
külföldi tanulmányutakra, konferenciákra járni,
amire 1956 előtt nem volt lehetőségünk. Sőt egy idő
után már hozzánk jöttek tanulmányútra külföldi kollégák.
Már nemcsak konferenciákra jártunk, de egyre-másra
mi is rendeztünk nemzetközi konferenciákat, ide
tudtunk vonzani kutatási területünk számos neves képviselőjét.
Belekerültünk a tudomány nemzetközi vérkeringésébe.
Közben egyre nőtt az intézet létszáma, egyre épültek
újabb és újabb épületei (ezek száma ma már húszon felül
van). Ez az intézet sok más társától eltérően "szervesen"
fejlődött: a Prof évről évre kiválasztotta a tehetséges
végzős hallgatókat, összegyűjtötte lassan, kiválogatva
nemcsak a kutatókat és aktuális kutatási témákat, de
a kiválósegédszemélyzetet is, és ahogy szaporodott az
intézet így növekvő létszáma, ahogy bővült a kutatási
spektrum, úgy épültek az épületek, úgy készültek az új
berendezések: a gyorsítók, a spektrométerek és speciális
elektronikák. És még valami jellemző volt mindig intézetünkre:
a szoros kapcsolat az egyetemmel, az oktatással,
a tanuló ifjúsággal.
Nem hagyhatjuk szó nélkül azt sem, hogy az alapkutatási
témákon kívül az ATOMKI-ban mindig jelen voltak
az alkalmazások is, a kifejezetten ipari feladatoktól kezdve
az orvosi gyakorlat előmozdításáig. Például a PET-berendezés
ma is az egyetlen az országban és Bécset, Prágát
megelőzve kezdte el működését.
És ma, ötven év után egy nemzetközileg ismert és elismert,
világszínvonalon dolgozó intézet az ATOMKI, amelyet
ma ünneplünk, és amely nemcsak az egyetemes tudomány
haladásához járult hozzá, de sokat jelentett és
jelent közvetlenül is a város és az ország társadalmának.
Manapság sokat beszélnek az öregkor örömeiről és
nehézségeiről. Biztos vagyok benne, hogy az idős ember
legnagyobb öröme mind munkájában, mind családjában,
ha azt látja, hogy méltó utódok vették át a stafétabotot.
Newton írta annak idején, hogy azért tudott olyan nagyot
alkotni, mert óriások vállán állt, vagyis nagy elődök
munkájára tudott építeni. Mi viszont, az ATOMKI
egykori alapítótagjai azzal az érzéssel és reménnyel
tekintünk az intézet mai munkatársaira, hogy óriások
ősei vagyunk.
_______________________________
Az ATOMKI alapításának 50. évfordulója tiszteletére rendezett majálison,
2004. május 21-én elhangzott visszaemlékezés írott változata.