Fizikai Szemle 2005/1. 1.o.
A FIZIKA ÉVE - 2005
Miért kell egyáltalán egy évet a fizikának szentelni? Válaszul számos szempontot fel lehet hozni. Többek között erre vállalkozik a
Fizikai Szemlének ez a száma.
Induljunk ki abból, hogy a fizika az alaptudományok közül is a legalapvetobb természettudomány. Ez nem valamiféle
"rangkülönbséget" jelent. A Nobel-díjas Leon Lederman így fogalmazta meg ezt a kérdést:
"A tudományoknak létezik egyfajta hierarchiája. ... A fizika alapvetőbb réteg a kémiánál, mert a fizikusoknak a saját
munkájukban nem kell ismerniük a kémia törvényeit, ezzel szemben a vegyész, aki az atomok kapcsolódásával és az
atomkapcsolatok révén felépült molekulák tulajdonságaival foglalkozik, nem élhet meg az atomok között ható fizikai erők,
elsősorban az elektromos vonzás és taszítás eroinek ismerete nélkül. A következő szint a biológia, amelyben a stabil tudás
nagyrészt a kémia és fizika törvényeinek ismeretén alapul." Ennek szellemében ír a Nobel-díjas biológus,
Francis Crick is: "Hamar meggyőződtem, hogy a biológia számos alapveto problémáját csupán a fizika és a kémia
precíz gondolkodásának és módszerének segítségével lehet megoldani."
A fizikán, a fizikában megállapított törvényeken alapul a többi természettudomány és - tegyük hozzá - a tudományos igényű
megfigyeléseken, méréseken és kísérleteken alapuló tulajdonképpeni természettudomány a fizikával kezdődik a
XVI-XVII. században (Galilei, Kepler, Newton). Amikor tehát a fizikáról beszélünk, akkor a természettudományok
alapjairól és gyökereiről van szó, amelyről nem lehet, sőt - mondjuk ki - bizonyos értelemben veszélyes is megfeledkezni,
tudniillik a századok folyamán sok minden változott, de a természettudományos megismerés alapja ma is a megfigyelés, a kísérlet
és a mérés és csak addig természettudomány a természettudomány, amíg ismereteit ezekre a módszerekre alapulva szerzi. A
"legvadabb" elméletek is "ide térnek vissza", ezeken mérik le érvényességüket.
Hogy az alapok milyen fontosak - például korunk egyik meghatározó technikája, az informatika szempontjából is -, arra
vonatkozólag érdemes Vámos Tibort idézni. Eszerint: "Az informatika valójában alkalmazott tudomány, máig is
teremtő anyja a fizika és a kémia."
Az utóbbi idézettel már a fizika alkalmazásaihoz értünk, az alapkutatási eredményeken alapuló modern civilizációhoz.
Anélkül, hogy a részletekbe bocsátkoznánk, elmondhatjuk, hogy nemcsak az elmúlt évszázadok, de a legutóbbi évtizedek során is
átalakult az életünk éppen a fentiek eredményeképpen. Gondoljunk csak mai konyhánkra (jégszekrény, mikrohullámú sütő, infrasütő stb.),
irodánkra és hírközlésünkre (kvarcóra, számítógépek, e-posta, xerox, fax, mobiltelefon stb.) vagy szórakozásunkra (TV, videó,
képmagnó stb.) vagy a modern orvoslásra (ultrahang, CT, MRI, PET, besugárzásos terápia stb.).
Túl azonban a "hasznos" alkalmazásokon, a fizika rendkívül nagy mértékben hozzájárult és hozzájárul az emberi kultúrához,
arról a világról kialakított képünkhöz, amelyben élünk. Mindenekelőtt ráébresztett a minket körülvevő világ hihetetlen gazdagságára,
túl azon, amit érzékszerveinkkel közvetlenül észlelünk. Az elektromágneses spektrumnak csak elhanyagolható kis részét tudjuk érzékelni,
pedig azok a rádióhullámoktól a röntgen- és gamma-sugarakig is a világ részét képezik. Ugyanakkor a mindennapi ember számára
igen távol eső tényekről kimutatja, hogy azok lényegében azonosak, például az alma földre esése és bolygók mozgása mind a
gravitációs jelenségek közé tartozik. Az elektromos és mágneses jelenségek ugyancsak a természeti jelenségek különböző oldalai.
Bebizonyította, hogy egész hatalmas Univerzumunk ugyanazokból az atomokból épül fel. Másrészt Univerzumunk kezdeteit, az
ősrobbanást csak az elemi részecskék és az alapvető kölcsönhatások jobb megismerésétől remélhetjük. Így kapcsolja össze a fizika
a "legnagyobbat" a "legkisebbel" a Világmindenség makrovilágát az elemi részecskék nanovilágával.
Még egy mondat arról, hogy miért éppen 2005 lett a fizika éve. Ez az év százéves évfordulója Einstein korszakalkotó
közleményeinek a speciális relativitás elméletéről és a fény kvantumos természetéről.
Mindezek fényében bízvást osztozhatunk Wigner Jenő reményében, hogy "... az emberek érdeklodése és öröme nem fog
csökkeni a fizikában".Berényi Dénes
főszerkesztő