Fizikai Szemle 2005/2. 79.o.

KÉPRIPORT A 2004. ÉVI EÖTVÖS-VERSENY ÜNNEPÉLYES EREDMÉNYHIRDETÉSÉRÔL

1. kép:

2004. november 19-én az ELTE konferenciatermében került sor az idei Eötvös-verseny ünnepélyes eredményhirdetésére. Radnai Gyula, a Versenybizottság elnöke üdvözölte a versenyzőket, tanáraikat, hozzátartozóikat, minden érdeklődőt. Bejelentette, hogy meghívottként jelen vannak az 50 és a 25 évvel ezelőtti Eötvös-versenyek nyertesei is, majd bemutatta az 50 évvel ezelőtti Eötvös-verseny feladatait és egy-egy olyan matematikafeladat megoldását, melyeket a későbbi nyertesek küldtek be több mint 50 éve a Középiskolai Matematikai Lapokhoz (ekkormég a fizikai rovat nem létezett). 50 év hosszú idő. Beküldött megoldására már csak Siklósi Péter emlékezett, pedig hármuk közül végül is ő került talán a legmesszebb a matematikától: vegyészként diplomázott Veszprémben. Igaz, az ő feladata volt a legérdekesebb: a hollandiai Freudenthal professzor tűzte ki Utrechtből… Az 1954. évi Eötvös-verseny megnyerése után Vigassy József gépészmérnöki diplomát szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen, majd egész életében atomenergetikával foglalkozott. Zawadowski Alfréd fizikusként végzett az ELTE-n, ma márakadémikus, itthon és külföldön egyaránt elismert kutatója a szilárdtestek fizikájának. Ôk hárman itt is hamar megtalálták egymást.

1. kép
2. kép:

Mindhárman meg is szólaltak. Zawadowski Alfréd elmondta, hogy pályája egyik fontos eredményének tartja, hogy a Budapesti Műszaki Egyetem Fizikai Intézetének vezetőjeként meghonosította a fizikusok műszaki egyetemi képzését. Úgy látja, hogy az itt képzett mérnökfizikusok hasonló szintű elméleti képzésben részesülnek, mint a tudományegyetemiek, csak a fizika más területeinek lesznek szakértői. Vigassy József, aki Zawadowski Alfréd iskolatársa volt a Petőfi Gimnáziumban, felhívta a fiatalok figyelmét az iskolai feladatmegoldástól a munkahelyi problémamegoldásig vezető hosszú, kanyargós útra, a Sopronban érettségizett Siklósi Péter pedig az önállóság és a kreativitás fontosságát emelte ki a sikeres karrierhez vezető úton.

2. kép
3. kép:

http://www.kfki.hu/education/verseny/eotvosverseny/04feladatok.jpg
A feladatok hivatalos megoldása a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok 2005/3. számában található meg.


4. kép:

Az idei Eötvös-verseny feladatainak helyes megoldását a Versenybizottság elnöke mutatta be. Az első feladat megoldásának előkészítésére feltette a kérdést: milyen alakú a lehajló rugalmas rúd? Tankönyvi ábrákon - még egyetemi tankönyvekben is - legtöbbször körív alakú. Ugyanakkor meg lehet mutatni, hogy a lehajló rúd görbülete a befogás helyénél a legnagyobb, azután fokozatosan csökken, míg végül nullává válik. A hallgatóság meggyőzésére egy modellkísérletet is bemutatott a lehajlásra, modellként használva fel azt a rugalmas gégecsövet, amelynek végét saját kulcscsomójával terhelte meg.

4. kép
5. kép:

Izgalmas kísérlet az 1. feladat megoldásának igazolására. A negyedkör alakú rugalmas csövek egy, a tudomány oltárán feláldozott hulahoppkarikából lettek kivágva. A jobb összehasonlíthatóság kedvéért egymás mellett helyeztük el őket. A két befogás természetesen különböző volt: az egyik negyedkörfüggőlegesen, a másik vízszintesen indult a befogás helyétől. A terhelést a csövek felső végén függő súlyok adták. Bebizonyosodott, hogy a függőlegesen induló és vízszintes végű "negyedkör" hajlik le jobban. A jelenséget egy másik kísérlettel is demonstráltuk. Ekkor az írásvetítő felett, vízszintes síkban hajlott el két megfelelően befogott, negyedköralakú rugalmas fémlemez. A végeikhez kötött cérnaszálak az írásvetítő oldalán átvetve kapcsolódtak a terhelő súlyokhoz. A két kísérlet közös tanulságát az előadó lelkes magyarázata igyekezett mindenki számára nyilvánvalóvá tenni.

5. kép
6. kép:

A második feladat megoldását követően Gnädig Péter mutatott be egy kísérletet a feladatban leírt jelenségre. A melegedő víz hőmérsékletét Honyek Gyula olvasta le és közvetítette hangosan az érdeklődő hallgatóság számára. A hőmérsékleti inhomogenitások elkerülésére a melegedő edényt kémcsővel együtt egy zárt "termosztátba" kellett helyezni, ami némiképp csökkentette a jelenség láthatóságát. Ezen mindketten jót derültek, majd elszántan folytatták a kísérletet. (A képen a hőtani kísérlet mögött jól látszik az asztalon az első feladathoz kapcsolódó kísérlet, a különbözőképpen meghajlott csövekkel.) A kísérleteket a hallgatóság aktív érdeklődése és mély rokonszenve kísérte.

6. kép
7. kép:

Íme, a folyadék felfutott a kémcsőben! Mivel a melegítés az előre kiszámított hőmérsékletig történt, mire lehűlt a termosztátból kivett rendszer és újból beállt a kezdeti hőmérséklet, körülbelül a kémcső feléig futott fel a benne a víz. A kémcsőre szegeződő aggódó pillantások mögött rejtőző, ki nem mondott kérdés: Ugye mindenki jól látja a kísérlet eredményét? (Vagy ahogy az egyszeri tanármondotta volt: Látják? Nem látják? Na látják!)

7. kép
8. kép:

A harmadik feladat megoldásához volt szükség a legelvontabb gondolkodásra. A fő kérdés mellé több - segítő - alkérdés is járult; itt még csak a kérdések felolvasása folyik. A kép bal szélén az első feladathoz kapcsolódó kísérlet, az írásvetítő mögött pedig a második feladathoz használt termosztát teteje látszik. Semmit se szabad elrakni addig, amíg az eredményhirdetés befejeződése után az asztal köré gyűlő kíváncsi diákok maguk is ki nem próbálták a kísérleteket. A valóság az, ami megfogja és elgyönyörködteti a fizikáért lelkesedő diákokat, kicsiket és nagyokat egyaránt.

8. kép
9. kép:

E harmadik feladat megoldásának kiegészítése képpen Cserti József, az ELTE Komplex Rendszerek Fizikája tanszékének docense, a feladat egyik kiötlője mutatott be számítógépes szimulációt. A modern technikát felvonultató prezentációban jól meg lehetett figyelni a feladat megoldásaként adódó érdekes mozgást, sőt bizonyos általánosabb esetek bemutatására és kiértékelésére is sor került. Cserti József elkalandozott a feladattal kapcsolatos aktuálisan érdekes területekre is, amilyenek például a Hall-effektus kvantumfizikai vonatkozásai. A kvantum-Hall-effektus felfedezéséért Klaus von Klitzing német tudós 1985-ben kapott Nobel-díjat. Az előadónak sikerült fellelkesítenie ifjú hallgatóit - lehet, hogy egyszer majd az itt hallottakat fogja felemlegetni egy majdan híres fizikus, amikor egykori pályakezdéséről, sikeres témaválasztásáról faggatják…

9. kép
10. kép:

Ezután megkezdődött az ünnepélyes díjkiosztás. A díjakkal járó pénzjutalmakat és könyvutalványokat a Társulat egy önzetlen adományozó jóvoltából tudta biztosítani. A díjazott vagy dicséretet nyert diákok tanárai számára idén a Typotex Kiadó (a Matfund alapítvány közvetítésével) és a Természet Világa folyóirat ajánlott fel ajándékul kiadványokat. Ezekből a kiadványokból a megjelent tanárok válogathattak. A díjakat és dicséreteket reprezentáló okleveleket a versenyt rendező Eötvös Loránd Fizikai Társulat elnöke, Németh Judit akadémikus adta át. Hogy a dolog izgalmasabb legyen, először a dicséretek átadására került sor, ezt követték a harmadik díjak, az egyetlen második díj, végül pedig a két első díj következett. Képünkön az egyik harmadik díjas, a veszprémi Lovassy László Gimnáziumban érettségizett Szabó Attila (jelenleg a BME elsőéves villamosmérnök-hallgatója) veszi át az oklevelet. A háttérben Rácz Mihály, az ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Gimnáziumának tanára válogat a könyvek közül.

10. kép
11. kép:

2002-ben kapott először "Eötvös-verseny érmet" az Eötvös-versenyt megnyerő diák. Az akkori nyertes, a Budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett Nagy Márton ma máraz ELTE harmadéves fizikus hallgatója. 2003-ban Horváth Márton, a Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Gimnázium 12. évfolyamos tanulója nyert - ő ma az ELTE elsőéves matematikus hallgatója. 2004-ben nem lehetett választani két azonos teljesítményt nyújtó legjobb között, ezért két első díjat ítélt oda a Versenybizottság (Gnädig Péter, Honyek Gyula, Károlyházy Frigyes, Radnai Gyula). Az egyik Eötvös-verseny érmet a budaörsi Illyés Gyula gimnáziumban érettségizett Sáfár Simon elsőéves villamosmérnök-hallgató vehette át, a másikat Varjas Dániel, a dunaújvárosi Széchenyi István Gimnázium 12. osztályos tanulója. Az ünnepélyes eredményhirdetés végén az Eötvös Társulat elnöke üdvözölte valamennyi - régi és új - nyertest, akik részt vettek ezen a társulati ünnepen. Annak idején Eötvös Loránd mindig súlyt helyezett arra, hogy személyesen legyen jelen a díjkiosztáson és üdvözölje azokat a tanárokat, akik a nyertes versenyzőket tanították a középiskolában. A helyzet ma már bonyolultabb: a versenyzők általában több tanártól tanulják a fizikát. Legtöbbször külön szakkörre járnak, hogy tudásukat csiszolják, néhányan "olimpiai előkészítő szakkörre" is beiratkoznak, s ezért akár egy másik városba is elutaznak, mint ahol iskolájuk működik. Legtöbbjük évek óta a KöMaL fizikafeladatainak szorgalmas megoldója. Hazánkban ma mársokféle módon van alkalma tanulni annak, aki a fizikát szeretné a legjobban tudni. A Társulat felelősséggel vállalt törekvése pedig az, hogy ezek a lehetőségek továbbra is megmaradjanak, s az Eötvös-verseny tovább szolgálja a fizikában tehetséges 16-19 éves fiatalok versenyeztetésének, tudásuk fejlesztésének és a legjobbak kiválasztásának nemes feladatát.

11. kép
12. kép:

Közös csoportkép az idei és az 50 évvel ezelőtti Eötvös-verseny nyerteseiről. Az első sorban: Varjas Dániel (I. díjas), Sáfár Simon (I. díjas), Zawadowski Alfréd, Siklósi Péter, Vigassy József. A második sorban: Pálinkás András (III. díjas), Rakyta Péter (II. díjas), Szabó Attila (III. díjas), Németh Adrián (III. díjas). A harmadik sorban a dicséretesek ülnek: Rácz Béla András, Vigh Máté, Kómár Péter, Kiss Péter, Halász Gábor és a kiemelt dicséretet kapott Mezei Márk

12. kép

Képek: Harkai Zsolt
Szöveg: Radnai Gyula

.