Fizikai Szemle 2006/8. 256.o.
AZ ULTRAHANG TERÁPIÁS ALKALMAZÁSAI
Kovács Ferenc, BM Központi Kórház és Intézményei, Reumatológiai Osztály
Nádas György, Budapest Kapás utcai Rendelőintézet, Urológia
Regöly Mérei János, SOTE ÁOK II. Sebészeti Tanszék
Szebeni Ágnes, BM Központi Kórház és Intézményei, Budakeszi úti Ultrahang Laboratórium
Az ultrahang terápiás alkalmazása kezdetben a reumatológiára
szorítkozott, ma is kiterjedten alkalmazzák erre a
célra. Újabban számos további alkalmazási terület nyílt
meg a terápia számára, például széles körben alkalmazzák
az urológiában, a sebészetben és az onkológiában.
Folyamatban van e mellett új utak keresése is.
Ultrahang-terápia a reumatológiában
Az ultrahang terápiás alkalmazásának úttörője Pohlmann
német orvos volt (1939), de a fizioterápia és rehabilitáció
területén elterjedése igazán csak az 1950-es évek közepén
kezdődött (Jerome Gersten - University of Colorado
- kezelt sokizületi gyulladásban szenvedő beteget), majd
mind népszerűbbé vált, és napjainkra az egyik leggyakrabban
alkalmazott eljárás lett.
A gyógyászatban az ultrahang mechanikus, termikus
és kémiai hatásával számolhatunk. Az ultrahang a mechanikus
rezgések révén mikromasszázs-hatást vált ki, termikus
hatása következtében a szöveteket és határrétegeket
felmelegíti (a csontot a legkevésbé, a zsírszövetet a leginkább),
kémiai hatása oxidációban, depolimerizációban és
alkalózist kiváltó hatásban nyilvánul meg. Mindezek
eredményeként izomlazító, fájdalomcsillapító és értágító
hatását használhatjuk ki.
A kezelést végezhetjük testfelszínen és víz alatt (utóbbit
különösen kisméretű, egyenetlen felület kezelése, illetve
kontraktúrák oldása esetén alkalmazzuk), de segítségével
különböző hatóanyagokat (gyógyszereket) is bejuttathatunk
a kezelni kívánt területbe (ez az ún. sonoforézis).
A kezelés legfőbb javallatát a kopásos izületi betegségek
(arthrosis) képezik, e mellett izomrándulás és -fájdalom,
sportsérülések, a nyáktömlők, íntapadások és ínhüvelyek
elváltozásainál (vagyis az ún. lágyrészreumatizmus eseteiben),
csontkinövéseknél, inak zsugorodásánál (kontrakturáknál),
kifejezett izomspasmussal járó állapotokban (mint
pl. a Bechterew-kór) használhatjuk eredményesen.
Meg kell jegyezni, hogy az ultrahang (a többi elektrohydroterápiához
hasonlóan) nem megfelelő indikációval
történő alkalmazás esetén a beteg állapotát ronthatja,
ezért például akut gyulladás fennállásakor első lépcsőben
nem alkalmazzuk.
A kezelés kontraindikációi: lázas állapot, nem beállított
magas vérnyomás, súlyos keringési elégtelenség, terhesség,
vérzés vagy vérzéshajlam, szívritmusszabályzó, rosszindulatú
daganat (onkológus véleménye szükséges ilyenkor).
Ultrahang-terápia az urológiában
Tágabb értelemben az ultrahang terápiás alkalmazása
kétirányú. Egyrészt úgynevezett intervenciós módszerként,
másrészt a magas energiájú hullámok közvetlen
szövetroncsoló hatásával gyógyító eljárásként.
Az intervenciós ultrahang-metodika úgynevezett minimálisan
invazív beavatkozások, például testüregbe történő
beszúrás, folyadékgyülem leszívása, tályog megszúrása és
tartalmának lebocsátása, valamint speciális besugárzástechnika,
szöveti destrukciós eljárás stb. céljából alkalmazott
eljárás. Az intervenciós radiológia mintájára fejlődött
ki, melyről már bebizonyosodott, hogy a nyílt műtétnél
kevesebb kockázattal és fájdalommal jár, a beteg gyorsabb
gyógyulásához vezet. A vese, hólyag és prosztata betegségeiben
ultrahang-vezérléssel (kiegészítő röntgen-képerősítéssel
vagy anélkül) alkalmazott terápiás beavatkozások
mindennapossá váltak az urológiai gyakorlatban.
Az intraoperatív ultrahangeljárás a csökkent invazivitású
beavatkozások elterjedése, és ennek következtében a
nyílt vesekőműtétek eltűnése miatt, mint módszer - korallkövek,
illetve többszörös vesekövek műtét alatti pontos
detektálása - elsorvadt.
Az ultrahang közvetlen terápiás felhasználása a nagyfrekvenciás
tartományban valósul meg. Segítségével vesekövek
zúzása, illetve szövetdestrukció létrehozása vált
lehetségessé. A vesekőkezelésben két különböző típusú
beavatkozásban nyert alkalmazást az ultrahang, egyéb
energiaforrások mellett.
A bőrön keresztül történő műtét során az endoszkóppal
a vese üregrendszerében megközelített és optikusan azonosított
követ - a műszerbe bevezetett ultrahang-zúzószondát
a kőhöz érintve - külső ultrahang-generátor által
keltett rezgéssel összetörik, majd a törmeléket eltávolítják.
A másik új kőzúzó módszer az extrakorporális lökéshullám
kozúzás (ESWL). Ennek az eljárásnak az a fizikai
alapja, hogy a lökéshullám, mely folyadékban (illetve
lágyrész szövetekben) akadálytalanul terjed, két eltérő
halmazállapotú anyag - kő és lágyrész - határán súlyos
destrukciót okoz. Kezelésenként több ezer lökéshullám,
röntgen- vagy ultrahangvezérléssel a kőre fókuszálva,
alkalmas lehet a kő felaprításához.
Az ultrahang-technológia egyik legújabb állomása a
magas intenzitású, fókuszált ultrahang (HIFU) kifejlesztése
és alkalmazása az urológiában. Amint a hullám behatol
és rohamosan elnyelődik a szövetben, energiája hővé
alakul. A diagnosztikus ultrahangtartományban is termelődik
elenyésző mennyiségben hő, a terápiás rendszerben
azonban ez megsokszorozódik a magas intenzitású fókuszált
nyalábban. Az 1990-es évek első felében már több
tudományos értékelés jelent meg a módszerrel szerzett
tapasztalatokról elsősorban prosztatanagyobbodás kezelésében.
Nem sokat késett a prosztatarák terápiájában való
felhasználás sem. 4 MHz frekvenciájú, fókuszált ultrahangnyalábot
előállító, a végbélen keresztül bevezetett ultrahangsugárzóval
- a fókuszban 80-95 °C hőmérsékleten -
hoztak létre koagulációs nekrózist, vagyis szöveti elhalást.
A hosszú távú elemzés még tart, az eljárás technikai finomítása
hasonlóképpen. Két új technológiát ötvöz a HIFU
alkalmazása vesedaganatok laparoszkópos kezelése során.
További kiterjedt klinikai tanulmányok szükségesek
egyéb urológiai szervek (húgyhólyag, külső nemiszervek)
daganatainak HIFU-kezelésére vonatkozóan.
Ultrahang-terápia a sebészetben
Diagnosztikus frekvenciatartományban
Az ultrahang segítségével három dimenzióban lokalizálható
a kóros elváltozás, amelynek megközelítése valamely
terápiás beavatkozás során (pl. biopszia, drenázs
stb.) a szonográfia segítségével folyamatosan nyomon
követhető és irányítható. A bőrön keresztül történő beavatkozások
vezérlésének minden szakterületen speciális
javallatai vannak. Az ultrahangvezérléssel végzett terápiás
beavatkozások előnyei és hátrányai:
- Előnyök
- Nem statikus, folyamatosan figyelheto a beavatkozás.
- Nincs ionizálósugárzás-expozíció.
- Nem kell kontrasztanyag.
- Gyors, korlátlan számban ismételheto.
- Hátrányok
- Csont- és levegovisszhangok zavarják.
- Posztoperatív állapotban applikációs nehézségek léphetnek fel.
Nem diagnosztikus frekvencia terápiás alkalmazásai
CUSA - Kavitációs ultrahangos aspirátor (Cavital ultrasonic
aspirator)
Szervek, lágyrészek műtéti preparációjára, a szövetsérülések
és a vérzés veszélyének csökkentésére alkalmas.
23000 Hz-en működik. Hatása a kavitáción alapul, melyet
a szűk üreges csúcs vibrációs aktivitása okoz. A szövetek
összenyomódása és kinyúlása összetöri a sejteket. A magas
víztartalmú szöveteket pusztítja, viszont megkíméli az idegeket,
ereket és a kollagéngazdag szöveteket. (Kollagéngazdag
szövetek zúzásához jóval magasabb energia kell.)
Ultrahanggal aktivált szike
Műtéti preparálásra, a vérzés veszélyének csökkentésére
alkalmazzák. 55000 Hz-en működik, vágás és alvadás történik.
Az ultrahang mechanikusan denaturálja a fehérjéket
(az elektrokoaguláció, illetve a lézer hővel), mivel bontja a
hidrogénkötéseket és széttöri a fehérje harmadlagos struktúráját.
Szemben az elektrokoagulációval a kés önmagát
"tisztítja", nem ragad a szövetekhez, ami az újravérzés gyakori
oka. Azonnali vérzéscsillapítás történik, nincs füst,
jobbak a látási viszonyok, nincs termikus károsodás.
Akusztikus kés
Nagy intenzitású fókuszált ultrahang (HIFU). A szövetek
izolált roncsolása a testen belül olyan módon történik,
hogy a közbeeső szöveteket nem károsítja. Alkalmazási
területek: májtumor, vesetumor stb. (a pontos indikációk
még tisztázandók, részben állatkísérletes megfigyelések
alapján).
ESWL (extrakorporális lökéshullám-kezelés)
Az extrakorporális lökéshullám-kezelést az epekövesség
gyógyítására 1985-ben vezették be. A világon 1990-ig
körülbelül 25 000, 1993-ig pedig körülbelül 40 000 betegen
alkalmazták, hazánkban is meghaladja az ezret a
kezeltek száma.
Az eljárás lényege, hogy a követ (köveket) radiológiai
vagy ultrahangkontrollal, nagy energiájú lökéshullámok fókuszában
helyezik el, melynek hatására azok fragmentálódnak.
A törmelékek feloldódását tartós perorális gyógyszeres
kőoldással segítik, hiszen a kiürülés feltétele az epevezeték
átjárhatósága. Az alkalmazott energiaforrás lehet
elektromagnetikus, piezoelektromos, elektrohidraulikus. A
terápiás fókuszban a nyomás maximum 400-1200 bar. A
kő jellege és a lökéshullám energiatartalmának függvényében
általában 1000-10000 lökéshullám szükséges az ideális
3 mm-es fragmentumok eléréséhez. Ez ülésenként maximálisan
3000 lökéshullámot jelent, és általában 1-5 kezelés
esetén érhető el. A különböző energiaforrások eltérnek az
alkalmazott energiaszintben. Magas energia alkalmazásakor
szedálás, illetve analgézia szükséges, alacsonyabb
energiatartomány nem igényel fájdalomcsillapítást.
Az ESWL igen nagy jelentőségű a nagy epeúti kövek kezelésében,
illetve sikertelen endoszkópos szfinkterotómia
(EST) után. Az 1,5 cm alatti epeúti kövek EST után rendszerint
spontán eltávoznak, és 90% feletti sikerrel számolhatunk.
A kő beékelődésének gyakorisága körülbelül 2%.
Az ultrahang-terápia kísérleti stádiumban lévő új útjai
Ultrahang-kontrasztanyagok alkalmazása terápiás célra
Az ultrahang-kontrasztanyagok stabilizált, 3-5 µm méretű
gázbuborékokat tartalmazó folyadékok. Ezek a véráramba
jutva nagymértékben növelik a visszaszórt ultrahangintenzitást
és ezáltal a jelamplitúdót. Minél nagyobbak a
buborékok, annál inkább növekszik a visszaszórás intenzitása.
A buborékok növelésének azonban határa van.
A kontrasztanyagok fejlesztése és klinikai vizsgálata a
kutatások állandó témája. Ígéretesnek tűnik a szövetspecifikus
kontrasztanyagok bevezetése, illetve a buborékok
célszervbe jutásakor azok nagy intenzitással történő szétpukkasztása
(flush). A kontrasztanyagokhoz terapeutikumokat
kapcsolva, az utóbbiak is lokálisan célbajuttathatók.
Ez lehetővé teheti egyes nagyhatású gyógyszerek
(citosztatikumok, fájdalomcsillapítók, antibiotikumok
stb.)terápiás adagjának növelését anélkül, hogy az általános
mellékhatások kockázatát növelnénk.
Magas intenzitású fókuszált ultrahang (HIFU) újabb
terápiás módszerei
A HIFU eddigi alkalmazásairól a fentiekben már történt
említés. Újabban a HIFU-t szélesebb körben próbálják
alkalmazni tumorok roncsolására, mivel technikailag
lehetővé vált, hogy célzottan juttassák be a szervezetbe a
fókuszált nyalábot a közbenső szövetek károsítása nélkül
(UH-, CT- vagy MR-vezérléssel), és a hőmérséklet emelkedése
is közvetlenül ellenőrizhetővé vált. Ezáltal a beavatkozás
időtartama lényegesen lerövidíthető és biztonságosabbá
tehető. Ígéretesek még a koponyán belüli és a
genetikával kapcsolatos alkalmazások is.
Az elmondottakból látható, hogy az ultrahang terápiás
alkalmazása egyre sokrétűbbé válik, s nemcsak a fizikoterápiában,
hanem számos más területen is eredményesen
alkalmazható. Az újabb kutatások pedig további ígéretes
perspektívát nyújthatnak a jövő klinikusai számára.