Fizikai Szemle 2006/9. 317.o.
WIGNER JENŐ VÁLOGATOTT ÍRÁSAI
Szerk. Ropolyi László, Typotex Kiadó, Budapest, 2005. 461 o
.
A mai magyar fizikusnemzedék egy jó része hallotta Wigner
Jenőt személyesen is előadni Magyarországon, hiszen
1976-tól kezdve négyszer is hazalátogatott (legutóbb 1987-
ben). Számos írását magyar nyelven is lehetett már olvasni
részben a Fizikai Szemlében, részben egy a mostanihoz
hasonló kötetben, amelyet a Gondolat Kiadó jelentetett
meg 1972-ben. (A tanulmányok mintegy fele azonos a két
kiadványban.) A most megjelent cikkgyűjtemény a Kiadó
Principia Philosophiae Naturalis című sorozatának -
amelyben korábban például Newton, Planck írásai jelentek
meg - egyik kötete.
Bár Wigner Jenő már huszonévesen végleg elhagyta
Magyarországot, magyarul élete végéig jól beszélt, sőt
előadott. Magyar gyökereit soha nem tagadta meg, amint
erről a kötetben megjelent nem egy írása tanúskodik. A
Nobel-díjat 1963-ban kapta meg "hozzájárulásáért az
atommag és az elemi részecskék elméletéhez, különösképpen
a fundamentális szimmetriák felfedezéséért és
alkalmazásáért".
Anélkül, hogy a könyv formálisan fejezetekre tagolódna,
a majdnem húsz tanulmány három csoportba sorolható
tárgyköre szerint. Az első a szimmetria és invariancia
problematikájával, a második a kvantummechanikával és
értelmezésével, míg a harmadik a fizika és a tudomány
alapvető kérdéseivel foglalkozik filozófiai megközelítésben.
Az utóbbiak közé tartozik a Neumann Jánosról és a
Szilárd Leóról írt nekrológ is. A három csoportot megelőzi
a tanulmányok válogatását végző Ropolyi László tartalmas
előszava.
A tanulmányok nagyobbik része aligha mondható ismeretterjesztőnek.
Bennük bőven találkozunk a matematikai
megközelítéssel annak megfelelően, hogy szerzőjük
- Galileihez hasonlóan - hangsúlyozza, hogy a természettörvények
a matematika nyelvén vannak megírva. (A
szóban forgó írások tudományos jellegét mutatja eredeti
megjelenésük helye is: például Proceedings of the National
Academy of Sciences, vagy American Journal of
Physics.) Még a viszonylag népszerűbb cikkekben (a tanulmányok
harmadik csoportjában) is érvényesül az elméleti
fizikus, pontosabban a matematikai fizikus precíz
fogalmazása.
Világlátásának alapjait jellemzik a következő idézetek.
"A mechanisztikus és - általánosabban - a makroszkopikus
fizika és kémia briliáns sikerei elhomályosították azt a
nyilvánvaló tézist, hogy a gondolatok, vágyak és érzelmek
nem anyagból vannak ...." Szerinte: " .... a legtöbb fizikus ....
a gondolkodást, az értelmet, a szellemet ismeri el elsődlegesnek".
" .... eltűnődhetünk, miként fogadhatta el a materializmust
- a tant, mely szerint »az élet a fizikai és kémiai
törvények bonyolult kombinációjával magyarázható« - oly
hosszú időn keresztül a természetkutatók többsége".
Igen tömören fogalmazza meg a tudomány és a fizika
mibenlétét. E szerint, szabadon idézve, a tudomány öszszefüggések
rendszere a jelenségek bizonyos körére vonatkozóan,
a fizika célja pedig az univerzális természettörvények
felkutatása.
Wigner a legkevésbé sem optimista a fizika jövőjével
kapcsolatban. Szinte megdöbbentő ma olvasni előre
látó sorait, amelyeket 1950-ben írt le. " .... a fizikát magunk
mögött fogjuk hagyni az útfélen ...." "A fizika szakot
végzettek száma csökkenni fog, és a tudomány
drasztikusabban tolódik majd el új területek felé, mint
azelőtt: a divattá vált új tudományszak nem öleli fel
ugyanúgy a fizikát, ahogy a kvantumelmélet a klasszikus
fizikát felöleli." A jóslat - úgy tűnik - fél évszázad
múltán kezd beteljesülni.
Wigner "próféciái" magával a tudomány egészével sem
sokkal "kegyesebbek": " .... tudományunk sikeresebb abban,
hogy hatalmat ad a kezünkbe, mint abban, hogy az
ember számára igazán fontos tudást (a recenzens kiemelése)
nyújtson nekünk". " .... a tudományos munkásság
vonzereje, melyet jelenleg az ifjú lelkekre kifejt, csökkenni
fog. A tudomány valami egészen más lesz, kevésbé
káprázatos. Azt a csodálatos győzelmi mámort, amelyet
jelenleg mi, tudósok átélünk, és amely értelmünk hatalmának
újonnan megismert érzéséből ered, némileg tompítani
fogja e hatalom határainak felismerése."
Berényi Dénes