Fizikai Szemle 2007/3. 102.o.

Korom Erzsébet: FOGALMI FEJLŐDÉS ÉS FOGALMI VÁLTÁS
Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 2005

.

"A tanuló tudását befolyásoló legfontosabb tényező
az, amit a tanuló már tud. Meg kell ismerni azt, és
aszerint kell tanítani."
D.P. Ausubel

"Milyen erők hatnak egy feldobott pénzérmére a pályája adott pontjaiban?" "A feldobó erő nagyobb, mint a gravitáció, ezért felfelé mozog" válaszolta a megkérdezett gimnazista tanulók 50%-a. "Mi történik, ha egy levegővel teli lombik szájára léggömböt erősítünk és a lombikot melegvízbe rakjuk?" "A meleg levegő elpárolog, oxigénné alakul, ami felfújja a léggömböt" válaszolta a 12. évfolyamos szakközépiskolások 13,5%-a. Ezek a tanulói tévképzeteket bemutató példák egy empirikus vizsgálat elemei, amely alapja Korom Erzsébet: Fogalmi váltás és fogalmi fejlődés című művének. A szegedi neveléstudományi kutatóműhely Tanítás és tanulás című sorozata (szerkesztő Csapó Benő ) egy újabb kötettel gazdagodott, amelynek akár mottója is lehet a fenti idézet. A természettudományos oktatás minden szintjén - az iskolába lépéstől a felsőoktatásig - felmerülnek azok a kérdések, amelyek a kötet témáját, célkitűzését megfogalmazzák: Miként gyarapszik, fejlődik az iskolai évek alatt a tanulók fogalmi készlete? Miért nem tudják a tanulók ismereteiket hatékony rendszerré szervezni? Miért különül el a tanulók iskolai és hétköznapi tudása? Milyen tanítási módszerekkel lehet elősegíteni az ismeretek megértését, hatékonyabb rendszerré szervezését?

Ezekre a kérdésekre fűzi föl mondandóját Korom Erzsébet a nemzetközi és a hazai kutatási eredményeket bemutató művében. A szerző, aki a téma elismert kutatója, hiánypótló, a gyakorló pedagógusok számára is felhasználható, értékes művet alkotott. A logikus felépítésű kötet öt fejezetből áll, az első összefoglalja a tanulók ismereteit, meggyőződéseit feltáró kutatások előzményeit. A szelektált, a téma szempontjából meghatározó, a kutatás fejlődésében lényeges "szereplők", irányzatok célirányos bemutatása során megismerhetjük többek között Brunner, Ausubel, Piaget, Vigotszkij nézeteit, a poszt-pozitivista filozófia hatását, a kognitív pszichológia eredményeit, a konstruktivista tanuláselmélet jellegzetességeit. "Mind a tévképzetek kezelése, mind pedig a fogalmi váltás kutatása erőteljesen széttagolt, szerteágazó" összegzi a szerző a nemzetközi szakirodalom sokszínűségét. Ezt támasztja alá a következő fejezet is, amelyben a tévképzetkutatás jelen irányzatait ismerhetjük meg. Már az angol elnevezéseknek megfelelő magyar szakkifejezések sokasága (pl. tévképzet, naiv elmélet, előzetes elképzelés, gyermektudomány, alternatív keret, intuitív fogalom, .... stb.) mutatja, hogy nincs általánosan elfogadott definíció és még inkább nincs általános módszer, recept a kezelésre. A magyar tanulók körében végzett, a megértési nehézségeket feltáró empirikus kutatások eredményeként "kirajzolódik", hogy a tanulóknak már az iskolába lépéskor elképzelésük van a világról (ún. gyermeki "világmagyarázatok"), a tévképzetek széles körben elterjedtek, kortól, nemtől, képességtől, nemzetiségtől függetlenül jelen vannak, a tévképzetek kitartóak, hagyományos módszerrel nem változtathatók, változatos forrásból származhatnak. A tanulói tévképzetek gyakran túlhaladott tudománytörténeti nézetekhez hasonlítanak, és a tévképzetek gátolhatják a tanulást. A harmadik, a fogalmi fejlődés és a fogalmi váltás kutatását elemző fejezetben a tanulás, mint fogalmi váltás funkcióját járja körbe a szerző, kitérve azokra a feltételekre, amelyek a fogalmi váltáshoz ("lecserélés") szükségesek: a tanulói elégedetlenség előidézése (kognitív konfliktus), az új fogalom érthetősége (konzisztens és koherens). Az új fogalomnak hihetőnek, valószínűnek kell tűnnie, az új fogalomnak azt kell "sugallnia", hogy hasznos lesz a későbbi vizsgálódás során. Ebben a fejezetben ismerhetjük meg a fogalmi fejlődés, fogalmi váltás kognitív fejlődés-lélektani kutatásait, amelyek konkrét témákhoz, tantárgyi tartalmakhoz kötődnek (pl. az intuitív számfogalom, intuitív biológia, intuitív anyagfogalom, mentális modellek az "Univerzum"-ról). Az elméletek és a legújabb irányzatok a fogalmi váltást befolyásoló tényezőket (kontextus, szituáció, motiváció hatása) vizsgálják.

A kötet terjedelemben és a természettudományos nevelés szempontjából legjelentősebb fejezete a szerző PhD-dolgozatán alapuló, a 12-18 éves tanulók részecskeszemléletének fejlődését vizsgáló kutatását összegzi. A természeti-technikai környezetet magyarázó anyagszerkezeti kép helyes, tapasztalatokon alapuló, a tanulók életkorának megfelelő kialakítása az egyik legfontosabb feladata az iskolai természettudományos oktatásnak. A kutatás alapját képező kérdések: Mennyire ismerik a részecskemodellt a 6-8-10-12. osztályos tanulók? Azonos mértékben értik-e a részecskemodellt a gázok, folyadékok és a szilárd anyagok esetén? Hogyan alkalmazzák a részecskemodellt egyszerű jelenségek magyarázatában? A részecskemodell alkalmazásában szerepet játszik-e a kontextus? Melyek a leggyakrabban előforduló hibás elképzelések, tévképzetek? Hogyan változik a tévképzetek jellege és aránya az életkorral? Van-e összefüggés a részecskeszemlélet megértését vizsgáló teszten elért teljesítmény és más változók (tanulmányi átlag, tantárgyi attitűd, szociális háttér) között? Az izgalmas kérdésekre hiteles, néha meglepő válaszokat találunk, amelyek a mindennapi tanításhoz is hasznos segítséget adnak.

Ugyancsak közvetlenül hasznosítható a könyv 5. fejezete, amelyben az ismeretek tanításának módszertani kérdéseit taglalja a szerző. Ez a téma egy külön kötetet is megérdemelne, hiszen a tévképzetek felismeréséhez és kezeléséhez "nincs királyi út", és a megszokott, hagyományos módszertani repertoár nem elegendő. Szükség van, többek között, a tanulók előismereteinek feltárására, a fogalmi fejlődés nyomon követésére, lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a tanulók megismerjék saját meggyőződéseiket és társaik elképzeléseit, módszert kell találni a kognitív konfliktus keltésére, a tanulói és a tudományos nézetek ütköztetésére, a tanulók meglévő tudásának felhasználására az új ismeret tanítása során. Külön figyelmet kell fordítani a tudománytörténeti ismeretek tanítására.

Ajánlom e nagyszerű kötetet a természettudományos nevelés szemléletváltásra képes "szolgálóinak" (kutatóknak, tanároknak, oktatóknak, taneszköz-fejlesztőknek, tantervkészítőknek, tankönyvíróknak) és, elsősorban, tanárszakos hallgatóknak!

Papp Katalin