Fizikai Szemle 2007/3. 106.o.
SZÉN NANOCSÖVEK
A jövő - és részben már a jelen - ígéretes anyagai
Napjainkban egyre többet hallani a nanotechnológiai
forradalomról. Nem is olyan régen a miniatürizálásban
a csúcsot még az olyan szilíciumalapú mikrocsipek jelentették,
amelyekben a legkisebb elemek az ezredmilliméter
tartományába estek. A tudomány fejlődése következtében
azonban ma már a milliméter milliomodrészénél
is kisebb méretű objektumokat, azaz akár magukat
az egyes atomokat is látni, sőt manipulálni tudjuk.
Mindez az anyagvizsgálati módszerek, elsősorban az
elektronmikroszkópok, illetve a különböző pásztázó
tűszondás mikroszkópok (pásztázó alagútmikroszkóp
= scanning tunneling microscope = STM; pásztázó
atomerő mikroszkóp = atomic forcemicroscope =
AFM) hihetetlen fejlődésének köszönhető.
A szemünk láttára kibontakozó és széles területet
felölelő nanotechnológiában kulcsfontosságúak a szén
nanocsövek. Az egyfalú szén nanocső egy nagyon kis
átmérőjű, belül üres egyenes henger, amelynek a "falán"
helyezkednek el a szénatomok. Elnevezésük onnan
ered, hogy a henger átmérője a nanométeres tartományba
esik, vagyis ezek a csövek négy nagyságrenddel
vékonyabbak az emberi hajszálnál (1. ábra). Ez azt
jelenti, hogy a kerületen, a cső tengelyére merőlegesen
körbehaladva legfeljebb néhányszor tíz szénatomot
találunk. Ugyanakkor hosszuk tipikusan több tíz- vagy
százezerszer nagyobb vastagságuknál.
Szén nanocsöveket először fullerének előállítása
során figyeltek meg, 1991-ben. Az ívkisüléses elpárologtatáshoz
használt grafitrúd felületén keletkezett
kormot vizsgálták elektronmikroszkóppal. A felvételeken
koncentrikusan egymásba ágyazott csöveket lehetett
látni, amelyek száma esetenként a tízet is meghaladta.
Az ilyen többfalú szén nanocsövek külső
átmérője 2 és 20 nm közé esik, a szomszédos falak távolsága
0,34 nm, vagyis megegyezik a grafit párhuzamos
rétegei közötti van der Waals-távolsággal.
A kutatások a 90-es évek közepén lódultak meg,
amikor lehetővé vált egyfalú szén nanocsövek előállítása
megfelelő katalizátorral adalékolt grafit lézeres elpárologtatásával.
A szén nanocsövek előállítása manapság
leggyakrabban valamilyen széntartalmú gáz katalitikus
elbontásával (chemical vapor deposition = CVD)
történik. Ennél az eljárásnál a katalizátorrészecskéknek
egy hordozóra való megfelelő ráhelyezésével a létrejövő
mintázat akár tervezhető is, például egyenletes sűrűségű
"erdő" hozható létre szén nanocsövekből. Előállítottak
már centiméteres hosszúságú nanocsövekből álló
erdőt is, gyufaskatulya-méretben.
A körülményektől függően az egyfalú szén nanocsövek
összeállhatnak van der Waals-erők által öszszetartott
kötegekké, de lehetnek izolált csövek is (2. ábra).
A cső vége lehet nyitott vagy zárt. Az utóbbi esetben a
csövet lezáró "sapka" ötszögeket is tartalmaz. Egy
hosszú cső tulajdonságait azonban a henger palástján
hatszögekbe rendeződő szénatomok határozzák meg.
Az egyfalú szén nanocsövek nemcsak az átmérőjükben
különböznek, hanem ezeknek a hatszögeknek a henger
falán való elhelyezkedésében is. Annyiféle egyfalú
szén nanocső létezik, ahányféleképpen képzeletben(!)
kivághatunk és hengerré hajthatunk egy téglalapalakú
csíkot egy síkbeli hatszöges rácsból (1. ábra). Ezt a
feltekerési- vagy kiralitási vektorral szokás jellemezni,
ami egy a feltekerés után fedésbe kerülő szénatompárt
összekötő vektor az eredeti hatszöges rácson. Bármely
egyfalú szén nanocső egyértelműen megadható két
egész számmal, az (n, m) kiralitási indexekkel, ami a
kiralitási vektornak a hatszöges rács két primitív vektorára
vonatkozó komponense. Ha n = m, akkor bizonyos
szén-szén kötések merőlegesek a cső hossztengelyére,
ezek a karosszék csövek (3.a ábra), ha valamelyik
index nulla, akkor bizonyos szén-szén kötések
párhuzamosak a cső hossztengelyével, ezek a cikkcakk
csövek (3.b ábra). Ezekben a speciális esetekben
léteznek a csőnek tükörsíkjai. Az általános esetben (n
m 0) nincs tükörsík, ilyenkor királis csőről beszélünk
(3.c ábra).
Az egyfalú szén nanocsövek tulajdonságai - a görbületi
effektusok elhanyagolásával - jól közelíthetők
a szabályos hatszöges szénrács, a grafén tulajdonságaiból
kiindulva. Ezt hívják zónahajtogatásos közelítésnek.
Belátható például, hogy - az egészen kis átmérőjű
csövektől eltekintve - ha (n-m)/3 egész
szám, akkor a cső fémes, ellenkező esetben szigetelő.
A 0,4-0,8 nm átmérőtartományban azonban a nagy
görbület miatt már jelentős eltérések adódnak a zónahajtogatásos
módszer eredményeitől.
A szén nanocsövek alkalmazása szempontjából az
egyik legnagyobb problémaként azt szokás említeni,
hogy az egyfalú szén nanocsövek célzott, szelektív
előállítása jelenleg még nem megoldott. Ez kétségtelenül
igaz, de hozzá kell tenni, hogy sok olyan alkalmazás
van, ahol a jól definiált kiralitás valójában nem is
szempont, elegendő például a fémes, illetve szigetelő
csöveket utólag szétválasztani.
Mire jók a szén nanocsövek?
A szén nanocsövek vizsgálata sokat segíthet abban,
hogy jobban megértsük az atomok viselkedésének a
kvantumfizika által vezérelt törvényszerűségeit. Alakjuknál
és méretüknél fogva alkalmasak mezoszkopikus
jelenségek, például a ballisztikus vezetés vizsgálatára.
Továbbá olyan, az egydimenziós fémekben fellépő,
korrelált elektronokra jellemző "egzotikus" állapotok
tanulmányozhatók bennük, mint a Luttinger-folyadék
állapot. Ebben a cikkben azonban azt szeretnénk bemutatni,
hogy a szén nanocsövek különleges elektromos,
mechanikai és kémiai tulajdonságai milyen alkalmazási
lehetőségekkel kecsegtetnek. Csokorba gyűjtöttünk
néhány fontos, részben már létező, részben még
csak kísérleti stádiumban lévő alkalmazást.
A szén nanocsövek nagyon hegyes képződmények:
hosszuk tipikusan több ezerszer nagyobb az átmérőjüknél.
Mindenki ismeri a "villámhárító effektust".
Nos, a szén nanocsövek végénél már viszonylag kis
feszültség hatására nagy elektromos térerősség alakul
ki, ami könnyedén szakít ki elektronokat a nanocsőből.
Ezen elektronok segítségével azután sokféle eszköz
működtethető, például egy lapos kijelző, vagy
egy hordozható röntgenkészülék. Míg a szén nanocsöves,
hidegkatódos, hordozható röntgenspektrométerek
már megjelentek a piacon (4. ábra), a lapos
képernyőkkel még csak a prototípusoknál tart a Samsung,
illetve a Motorola cég. A szén nanocső katódos
lapos képernyő jellemzője a nagy felbontású, éles kép
és a nagy fényerő. Előnye a plazmatévével szemben,
hogy könnyű, kicsi a felvett teljesítmény, és a pixelek
nem égnek be. Előnye az LCD-vel szemben a nagyobb
fényerő, hogy bármilyen látószögből jól látható,
a pixelek pedig nagyon gyorsan kapcsolhatók.
A szén nanocsövek mechanikai tulajdonságai is
különlegesek. Szakítószilárdságuk példa nélküli, 75-ször
nagyobb az acélénál, de még a régebbről ismert
szénszálaknál is 10-15-ször erősebbek. Ugyanakkor
sűrűségük csak hatoda az acélénak. Mindez rendkívül
kedvező lehetőségeket teremt könnyű és nagyon erős
anyagok előállítására. A szén nanocsövekkel erősített
műanyagok egy napon a könnyű és erős kompozitok
új családját jelenthetik, amelyek különösen a gépkocsi-
vagy repülőgépgyártásban válhatnak nélkülözhetetlenné.
Luxusalkalmazásokban már ma is léteznek:
a 2006-os Tour de France kerékpárverseny győztese
például olyan biciklit használt, amelynek a szénszálas
vázát szén nanocsövekkel tovább erősítették. A rendkívül
erős váz mindössze 1 kg-ot nyomott.
Szén nanocsövekkel ígéretes eredményeket értek el
a mesterséges izom kutatása terén is. Az alapjelenség a
nanocső nyúlása, illetve rövidülése a rávitt elektromos
töltés függvényében. Néhány voltnyi elektromos feszültség
hatására az emberi izomnál sokkal nagyobb
húzófeszültség kifejtésére képesek. Ha ehhez hozzávesszük,
hogy a piezokerámiákkal ellentétben nem
törékenyek, érthető, miért kísérleteznek több helyen is
a szén nanocsövek mechanikai működtető szerkezetként,
aktuátorként való alkalmazásával.
A szén nanocsöveket, bármilyen hihetetlen, szupererős
fonalakká lehet fonni polivinilalkohol segítségével
(5. ábra). A néhány mikron átmérőjű szálak
hossza akár 100 méter is lehet. Az ilyen erős fonálból
szőtt ruhaanyagok mechanikailag ellenállóbbak lehetnek
bármely más ismert természetes vagy mesterséges
anyagnál. Az anyagok szívósságát szokás azzal a
tömegegységre jutó energiával jellemezni, amit az
anyag még szakadás vagy törés nélkül képes elnyelni.
A szén nanocső fonalakra 570 kJ/kg értéket mértek,
ami húszszor nagyobb a golyóálló mellényekben jelenleg
használatos kevlárra, és háromszor nagyobb a
legszívósabb természetes anyagra, a pókselyemre
vonatkozó értéknél. Egy ilyen anyagból készült rendkívül
könnyű golyóálló mellény valóságos - a Gyűrűk
urából ismert - "mithril láncing" lenne. Hogy a kard
se maradjon ki, megemlítjük, hogy nemrégiben fény
derült a szaracénok híres, damaszkuszi acélból kovácsolt
kardjának titkára. Egy XVII. századi kard elektronmikroszkópos
vizsgálatából megállapították a kutatók,
hogy - valószínűleg a speciális kezelés következtében
- a kard éle szén nanocsöveket (és szénszálakat)
is tartalmazott, és nem lehetetlen, hogy ennek
köszönhette bámulatos mechanikai tulajdonságait.
Említést érdemel egy egzotikus, talán soha meg nem
valósuló ötlet: az űrlift. Ennek a lelke egy olyan kábel
lenne, amelynek egyik vége a Föld felszínén, valahol az
Egyenlítőn lenne rögzítve (esetleg egy úszó tengeri szigeten),
a másik vége pedig, a hozzá kötött ellensúllyal,
túllógna a körülbelül 36 ezer kilométeres geostacionárius
magasságon. A centrifugális erő miatt kifeszülő kábelen
mozgó lift segítségével a jelenlegi rakétás technikánál
olcsóbban lehetne tárgyakat, illetve embereket
az űrbe juttatni. Egy űrlift elkészítése és üzemben tartása
(ha egyáltalán lehetséges) manapság még horribilis
összegbe kerülne. Mindenesetre, a jelenleg ismert
anyagok közül az ehhez szükséges mechanikai igénybevételt
egyedül a szén nanocsövek bírnák ki, egy ekkora
hosszúságú acélsodrony például a saját súlya alatt
elszakadna. Érdekességként megjegyezzük, hogy egy
ilyen űrliftet Arthur C. Clarke már 1979-ben, a The
Fountains of Paradise című novellájában leírt, amelyben
a kábel egy speciális szénszál(!) volt.
A szén nanocsövek elektromos szempontból is
érdekesek. Vannak közöttük fémes és félvezető tulajdonságúak
is. Mindkét csoport nagyon fontos a jövőbeli
nanoelektronikai alkalmazások szempontjából.
Egyedi nanocsövekből már készítettek olyan
áramköröket (tranzisztorokat, logikai kapukat), amelyek
mindazt tudják, ami, mondjuk, egy számítógép működéséhez
szükséges. Ne feledjük, egy nanocső tranzisztor
több mint százszor kisebb a jelenlegi legkisebb
szilícium alapú tranzisztornál.
A jó elektromos vezetőképesség együtt jár a jó hővezető-
képességgel. A szén nanocsövek - a fononok
nagy szabad úthossza miatt - a legnagyobb hővezetőképességű
anyagok közé tartoznak. Szobahőmérsékleten,
a cső hossztengelye irányában 15-ször jobban
vezetik a hőt, mint a réz. Kísérletek szerint sokkal
jobb hőkontaktust biztosítanak például egy processzor
és hűtőbordája között, mint a jelenleg használatos
hővezető paszták.
Nemrégiben kiderült, hogy megfelelő eljárással
ultravékony, hajlékony, átlátszó, ugyanakkor elektromosan
vezető film készíthető egyfalú szén nanocsövekből.
Ezek a filmek hordozóra is fölvihetők, de
önhordóak is lehetnek (6. ábra). A fényt áteresztő
vezető anyagok az elektrooptikai alkalmazások szempontjából
- egyebek között érintőképernyőként, illetve
napelemekben - rendkívül fontosak. Erre a célra
jelenleg a legelterjedtebb az ITO (indium-ón(tin)-
oxid). Hasonló elektromos ellenállás esetén a hajlékony,
átlátszó szén nanocső film fényáteresztő képessége
a látható tartományban összemérhető a törékeny
ITO-éval, a 2-5 µm infravörös tartományban pedig
lényegesen jobb nála.
Egyelőre kísérleti stádiumban vannak szén nanocsövekből
álló olyan membránok, amelyek - a nanométeres
átmérőjű csövekben történő áramlások tulajdonságai
miatt - alkalmasak különböző molekulák
hatékony szétválasztására. A szén nanocsövek folyadékáteresztő
képessége a mérések szerint több tízezerszer
nagyobb, mint ami a klasszikus egyenletek
alapján várható. Remények szerint 5-10 éven belül
piacra kerülhetnek olyan szén nanocsöves membránszűrők,
amelyekkel minden eddiginél olcsóbban lehet
tengervízből ivóvizet előállítani. Az ilyen membránok
segítségével - egyebek mellett - talán lehetséges lesz
a szén-dioxid kiszűréses így a káros kibocsátások
mérséklése is. Elképzelhető folyadékáramlások ki- bekapcsolása
is a nm-es tartományban.
A nanocsövek belsejébe a nyitott végükön viszonylag
könnyen be lehet juttatni különböző molekulákat.
A nanoborsók például belsejükben fullerén molekulákat
tartalmazó szén nanocsövek. A szén nanocsövek
további fontos tulajdonsága, hogy a külsejükre rá
lehet kötni különféle oldalcsoportokat. A funkcionalizált
endohedrális nanocsövek pedig esetleg olyan
nanokapszulaként szolgálhatnak majd, amelyek segítségével
például, a külső funkciós csoporttól függően,
gyógyszermolekulákat célzottan lehetne eljuttatni a
szervezet megadott helyére.
A funkcionalizált nanocsövek ígéretes alkalmazására
példaként említjük a daganatos sejtek szelektív
elpusztítása terén amerikai kutatók által elért kezdeti
eredményeket. Egérkísérletek során sikerült a daganatos
sejtekhez megfelelően funkcionalizált nanocsöveket
hozzákötniük. Ezután a látható fényhez közeli
infravörös tartományba eső fénnyel (0,7-1,1 µm) világították
meg az állatot. Ezt a fényt a test szövetei jórészt
átengedik, a szén nanocsövek viszont nagymértékben
elnyelik. Ezáltal a nanocsövek közvetlen környéke
annyira fölmelegedett, hogy ettől elpusztultak
a daganatos sejtek. Természetesen a módszer tényleges
használhatóságát még nagyon sok és körültekintő
vizsgálat igazolhatja csak.
Ígéretes orvosi alkalmazással kecsegtetnek azok a
mostanában folyó vizsgálatok is, amelyek során olasz
kutatók szén nanocsövek hálózatát tartalmazó hordozón
tenyésztettek (a hippokampuszból származó)
idegsejteket. A vizsgálatok azt mutatták, hogy a szén
nanocsövek javítják a jelátvitelt a neuronok között. A
kutatók célja olyan szén nanocsöveken alapuló implantátumok,
új generációs biocsipek kifejlesztése,
amelyek segítségével a sérült neuronok újbóli összeköttetése
révén a központi idegrendszer bizonyos
sérülései helyrehozhatók. Megjegyezzük, hogy ebben
az EU-projektben magyar kutatók is részt vesznek: a
nanocsövek minősítése az MTA SZFKI-ban történik.
Végezetül megemlítjük, hogy a szén nanocsövek
elméleti és kísérleti kutatása hazánkban is több egyetemen,
illetve kutatóintézetben folyik, nemzetközileg
is számottevő eredményekkel.
Az íráshoz kapcsolódó internetes oldalak elérhetők
például a http://virag.elte.hu/kurti/science.html oldalról.
A Fizikai Szemlében a szén nanocsövekről eddig
megjelent cikkek: Kürti Jenő, A varázslatos szénatom
(47/9 (1997) 274),
Biró László Péter, Nanovilág:
a szén nanocsőtől a kék lepkeszárnyig (53/11 (2003)
385) és
Márk Géza, Egy hullámcsomag kalandjai az
alagútmikroszkópban (56/6 (2006) 190).
Kürti Jenő
ELTE, Biológiai Fizika Tanszék