Fizikai Szemle honlap |
Tartalomjegyzék |
A szokásos ismeretterjesztő munkáktól
több tekintetben is eltér
Inzelt György könyve. Mindenek
előtt "nem ijed meg" képletek,
egyenletek, bonyolult grafikonok
közlésétől sem,1 ugyanakkor történelmi
(pl. az angol-német-orosz
uralkodói családok összefonódása),
nyelvészeti (pl. az angol nyelv
kialakulása) és a számos szépirodalmi
idézet Homérosztól Goethén, Arany Jánoson
keresztül József Attiláig (maga a könyv címe is Madách-
idézet), sőt még képzőművészeti utalások is
(Rubens, Veronese képei) gazdagítják a művet.
Miről is szól tulajdonképpen a könyv? Minden érthetővé
válik, ha azt mondjuk, hogy a könyvnek azt a
címet adjuk, hogy "fejezetek a fizikával összefonódott
kémia történetéből". A szerző maga fizikokémikus, az
elektrokémia aktív művelője, de már a fentiekből is
világos, hogy látóköre igen széles, és nemcsak a természettudományokban.
A fejezetek közül az első a súllyal, a tömeggel, továbbá
ezek mérésével és mértékegységeikkel foglalkozik,
majd "színkémia" következik kitérővel a tudomány
és az ipar társadalmi hatásaira.
Egy másik fejezetben is visszatér még az ipar kérdésére
a fenntartható fejlődéssel kapcsoltban, és utalva
az úgynevezett "zöld" technológiák fontosságára így fogalmaz:
" .... a XIX. század második felében a vegyészek
elkezdtek színezékeket, gyógyszereket, fehérítő-, tisztító-
és fertőtlenítőszereket, műtrágyákat előállítani, majd
a XX. században polimereket, vitaminokat, antibiotikumokat
és még hosszan sorolhatnánk".
Nem fogunk itt sorrendben mind a tizenegy fejezeten
végigmenni, inkább csak egyes fontosabb témákról,
néhány benyomásunkról számolunk be a következőkben.
Így megemlítjük, hogy szó van olyan aktuális
kérdésekről, mint az úgynevezett tüzelőanyagelemek,
amelyek a "hidrogén-energetika" bevezetésében
alapvető jelentőségűek - természetesen belehelyezve
az elektrokémiai áramforrások fejlődéstörténetébe
és ezek családjában történő elhelyezkedésére -,
de történik kitérés a napenergia hasznosításra, valamint
külön fejezetben a szívritmus-szabályozóra
(pacemaker), amely a fizika, a kémia és az orvostudomány
közös erőfeszítésének az eredménye.
A mosás, a mosakodás témakörében nemcsak a
szappangyártás fejlődéséről van szó, de - többek között
- a mosógépek történetéről is. Bizony megdöbben
az olvasó, hogy néhány évtized alatt mi minden
történt csak ezen a területen: akár két-három nemzedékkel
ezelőtt ki hallott egyáltalán mosógépről, nem
is beszélve a modern mosószerekről.
Még korábban szó esik a szagokról, azok "generálásáról",
természetes és mesterséges észlelésükről és,
természetesen, "szagtörténelemről, szagirodalomról
és szagnéprajzról".
Egészen más téma az úgynevezett fizikai és kémiai
állandók területe, ezek tényleges állandósága és változásai,
főleg a pontosabb mérési módszerek alkalmazása
következtében.
Szomorú fejezet a robbanóanyagok és a tűzfegyverek
története és egyáltalán a katonai alkalmazások, ugyanakkor
nagyon érdekes ezek hatása a történelemre. 1915.
április 22-én a később Nobel-díjas kémikus, Fritz Haber
maga is " .... kiment a frontra 5730 gáztartállyal, melyek
összesen 1700 tonna klórgázt tartalmaztak. Amikor a
szél az ellenséges lövészárkok felé fújt, kiengedték a
gázt. A sárgásfehér gázfelhő elérte a francia állásokat.
Tízezer katona halt meg rettenetes szenvedések között,
vagy vált egész életre rokkanttá".
Az új transzurán elemek felfedezésének történetében
ténylegesen elválaszthatatlanul összefonódik a
fizika és a kémia szerepe. Ezek elnevezése külön érdekességeket
produkál. Ezt a kérdést tovább boncolja
a 12. fejezetben, amely öt tudós életrajzáról, küzdelmeikről
és eredményeikről szól (Lise Meitner, Polányi
Mihály, Erdey-Grúz Tibor, Max Volmer, A.O. Beckman).
Megtudjuk Lise Meitner szerepét az uránhasadás
felfedezésben, amit eléggé elhallgattak, de végül
is a 109. elemet róla nevezték el: meitnerium néven.
A klímaváltozás ma annyira a közérdeklődés előterében
álló kérdésében meglehetősen kritikus álláspontot
foglal el. Kétségtelenül van kapcsolat a középhőmérséklet
és a CO2 felszaporodása között a légkörben,
de a korreláció nem tökéletes (a múlt század
negyvenes évei és a hetvenes évek vége között pl. a
középhőmérséklet csökkent). "Kétségtelenül vannak
rossz jelek, ilyenek a sarki jégtakaró vagy a gleccserek
olvadása. Azonban igen bonyolult folyamatokról
van szó, és a globális felmelegedéssel kapcsolatos
világvége-víziókat óvatosan és kritikával kell kezelni."
A recenzens osztja ezeket a kételyeket, és nagyon sok
kutató, akik a széndioxid-kibocsátás csökkentése
mellett foglalnak állást, bizonyára úgy gondolkoznak,
hogy tegyük meg ezt (vagyis a széndioxid-kibocsátás
csökkentését), mert ebből "baj nem lehet".
A tájékozódást nagyban megkönnyíti, hogy mind a
szövegben, mind a könyv végén található névmutatóban
az egyes nevek után zárójelben fel van tüntetve a
születés és a halálozás éve. Ugyancsak a könyv végén
található az ajánlott irodalom jegyzéke, amelynek
egyik részében csak magyar nyelvű munkák szerepelnek,
a másikban viszont a világhálón található címek
vannak megadva. Végül nem hallgathatjuk el, hogy a
kitűnő tartalomhoz nagyon méltatlan a könyv papírja
és egyáltalán a kivitele.
Berényi Dénes
____________________________
1 Bár ezek kihagyásával is élvezhető a mondanivaló.