Fizikai Szemle 2008/6. 240.o.
HÍREK A NAGYVILÁGBÓL
Mi robbanhatott az NGC 6946-ban?
A szupernóvák vizsgálata több ok miatt is a csillagászati
kutatások frontvonalába tartozik. Míg korábban
a csillagok belső szerkezetének és fejlődésének feltárásában
és megértésében betöltött szerepük miatt érdekelték
különösen a csillagászokat ezek az objektumok,
újabban az Ia típusú szupernóvák megfigyeléséből
levont azon következtetés teszi ezeket a
csillagrobbanásokat különösen fontossá, amely szerint az
Univerzum gyorsulva tágul.
Napjaink megfigyelési technikájának köszönhetően
rohamosan szaporodnak a szupernóva-felfedezések:
ma már több ezer szupernóvát tartanak nyilván. Szinte
természetes, hogy ebben a hatalmasra duzzadt mintában
időnként egészen furcsa viselkedésű szupernóvát
is találnak.
Idén februárban például a tőlünk 17 millió fényévre
levő NGC 6946 galaxisban figyeltek fel egy
csillagrobbanásra, amely szupernóvaként az SN 2008S jelölést
kapta. Viszonylag közeli objektumról lévén szó,
próbálták kideríteni, hogy milyen volt a csillag viselkedése
a látványos felfénylést megelőzően. A jelenlegi
legkorszerűbb optikai óriástávcső, az arizonai LBT
(Large Binocular Telescope) képalkotó kamerájával
erről a galaxisról készült korábbi felvételeken azonban
nyoma sincs csillagnak az adott helyen, pedig
egy nagy tömegű csillag szupernóvává válásakor látszania
kellene a szülőcsillagnak egy ilyen közeli extragalaxisban.
Viszont a Spitzer-űrobszervatórium archívumának
adatait elemezve az SN 2008S helyén kompakt forrást
találtak a közeli- és közép-infravörös hullámhossztartományban
(lásd a képet a hátsó borítón). Ez a forrás
egy csillagot körülvevő, 440 K hőmérsékletű porburok
sugárzásaként értelmezhető az infravörösben észlelt
energiaeloszlás alapján.
Figyelembe véve azt a tényt is, hogy a burok belsejében
levő csillag az optikai tartományban egyáltalán
nem látszik, arra következtettek, hogy a felrobbant
csillag tömege alig tízszerese volt a Napének, vagyis
legalább háromszor kisebb tömegű, mint azoké a
csillagoké, amelyeknél magkollapszus hatására következik
be szupernóva-robbanás. Az elméleti modellek
szerint a 10 naptömegnyi anyagot tartalmazó csillag
pusztulása nem jár szupernóva-robbanással.
A felfedezést még érdekesebbé teszi az a körülmény,
hogy 2008 májusában egy teljesen hasonló viselkedésű
objektumot találtak egy másik extragalaxisban is, a még
közelebbi, mindössze 7 millió fényévre levő NGC
300-ban. Ez esetben sincs látható nyoma a csillag kitörés
előtti állapotának. Úgy tűnik, hogy eddig ismeretlen
kataklizmikus jelenségre bukkantak a csillagászok, ráadásul
néhány hónap leforgása alatt kétszer is.
(a www.spitzer.caltech.edu
és az Astrophys. J. Letters 681, L9 nyomán)