Fizikai Szemle honlap

Tartalomjegyzék

Fizikai Szemle 2008/9. 307.o.

TUDÁSALAPÚ TÁRSADALOM?

Bencze Gyula
KFKI Részecske és Magfizikai Kutatóintézet

Tizenöt éve e sorok írója egy vizsgálatot ismertetett a Természet Világa hasábjain [1], amely arra kereste a választ egy nemzetközi felmérés nyomán, hogy fiataljaink között milyen mértékben hódítanak az irracionális és áltudományos nézetek, összehasonlítva azt egy, az új-zélandi fiatalok közötti felmérés eredményeivel. A hivatkozott cikkből idézve: “Bár Új-Zéland mind földrajzilag, mind pedig kultúráját tekintve igen messze van Magyarországtól, a felmérés eredményei alkalmas mércét jelenthetnek számunkra, még akkor is, ha ez a távoli ország egyáltalán nem ambicionálja az Európa-házba való bekerülést. Az értékelést végzők véleménye szerint a tanulók gondolkodása dogmatikussá válik mire a középiskolába kerülnek. Ha ez a dogmatizmus összekapcsolódik áltudományos hiedelmek rendszerével, amelynek kiépítésében a tömegtájékoztatás előszeretettel közreműködik, valóban helye van az aggodalomnak....

Az összehasonlítás azt mutatja, hogy a »parajelenségek«, illetve áltudományok minden olyan műfajában, amelyet már »importáltunk«, fiataljaink hiszékenyebbek, mint új-zélandi kortársaik. Ami a babonára vonatkozó kérdéseket illeti, a válaszokból főleg a tanulók otthoni környezetének hatására, valamint a népi hagyományok sajátosságaira lehet következtetni. Az angolszász hitvilágban jóval nagyobb szerep jut a kísérteteknek és a kísértetjárásnak. Nálunk a fekete macska babonája, valamint a fán való lekopogás a legelterjedtebb. Örömmel állapítható meg, hogy - hála Könyves Kálmán királyunk felvilágosult tevékenységének - a boszorkányhit elhanyagolható! Ezzel szemben tükröt törni nem ajánlatos, és újabban a talizmán hordása is hasznos lehet - egyes fiataljaink hite szerint.”

A vizsgálat eredményei arra utaltak, hogy a médiumoknak az áltudományos nézeteket kritikátlanul népszerűsítő tevékenysége is felelős a helyzet kialakulásáért: “A felmérés adatait nem lehet vitatni, nyitott kérdés azonban az eredmények interpretálása. A fentiekben ismertetett hipotézis, amely a média felelősségére utal, további megerősítést igényel. Feltétlenül szükség van például gyakorló pedagógus, pszichológus, esetleg szociológus véleményének kikérésére is. A szerző, mint fizikus és megrögzött szkeptikus mindenesetre úgy érzi, a helyzet aggasztó. Befejezésül csupán egy megjegyzés: egy demokráciában önmagunk butítása magánügy, mások (pl. az ifjúság) butítása azonban már közügy! Országunk jövője szempontjából fontos arra is tekintettel lenni, hogy minden nemzetnek olyan lesz az ifjúsága, amilyennek azt neveli!”

A vizsgálat konklúzióját vitatta Csákány Antalné [2], aki szerint a pedagógusokat és az oktatást is felelősség terheli: “Ki más tehetne a fiatalok világról alkotott nézeteinek minőségéért többet, mint éppen a természettudományokat oktató tanár? Hol kellene és lehetne a téveszméktől megszabadulni és valódi tudást szerezni, ha nem az iskolában?!

Ha a jelenlegi tananyag akár felépítése, akár tömörsége, akár elvontsága vagy bármi egyéb miatt nem eredményezi a kívánt célok elérését, akkor más szempontú válogatásával, másképpen megírt tankönyvekkel jobb eredményt lehetne elérni. Úgy gondolom, a gyerekek számára felfogható tények, véleményük rendszeres meghallgatása, az eltérő vélemények ütköztetése és az érvekkel való meggyőzés biztosan jobb eredményekre vezetne. (A mai tananyagmennyiség mellett mindezekre nem sok idő jut.)

Ennek a vizsgálatnak a fényében szembe kell nézni a kérdéssel: jó úton jár-e az iskolai természettudományos oktatás? Mi, tanárok nem tudnánk-e ezen a helyzeten változtatni?

Én úgy gondolom, feltétlenül kellene.”

Nos, az eltelt 15 év elegendően hosszú idő egy társadalom életében ahhoz, hogy fel lehessen ismerni a főbb eszmeáramlatokat és azonosítani a domináns trendeket. A látlelet sajnos elszomorító: az irracionalizmus térhódítása tovább folytatódott, az egyik leglátványosabb esemény e téren a parafenomén Uri Geller megjelenése volt az egyik kereskedelmi TV-csatornán, amely nagy sikerként könyvelte el azt a látványos showműsort, amelyben Geller az utódját kereste a hazai jelentkezők között. Ebben a műsorban jelent meg hazánkban először a “tudományos mentalizmus” fogalma, amely egyrészt alapjaiban megosztotta a hazai bűvészközösséget, másrészt hozzájárult ahhoz is, hogy az egyik neves hazai bűvészünk tragikusan nevetségessé tegye magát mind a szakma, mind pedig tisztelői előtt.

Az irracionalitás terén azonban, akárcsak a lejtőn, nehéz megállni. Nem véletlen, hogy egy szomorú esemény kapcsán mostanában derült fény az élsportolóink által használt “teljesen legális” teljesítményfokozó “nanotapaszra”, sportvezetőink jótékony hatású “titániumnyakláncára” - és mindez persze az adófizetők pénzén, feltehetően a hazai tudományos körök tanácsainak kikérése nélkül! Az sem meglepetés már, ha a kormányhivatalokban a jó munkahelyi légkört jól megfizetett feng-shui szakértők hivatottak létrehozni. Nincs messze már az az idő sem, amikor politikusaink intelligenciájának növelését nanotechnológiát alkalmazó mágneses végbélkúp fogja megvalósítani - közpénzen! Az agykontrollról pedig ne is beszéljünk, bár nagy hátránya, hogy csak “hozott anyagból” tudnak dolgozni!

Az oktatás terén is drámai események történtek. Az utóbbi időben szinte szokássá vált verni a pedagógusokat az iskolákban, a látványosabb eseteket az interneten is nyomon követhette a nagyérdemű! Sajnos az eseményekre nem reagált a szakma egyértelműen, és nem sorakozott fel az eseményeket elszenvedők mögött. Egyes felelős vezetők szerint a pedagógusnak “megfelelően kellett volna kezelni az eseményeket”. A szót rövidre fogva, a jövőben csak az menjen pedagógusnak, akinek van büntetés-végrehajtási (börtönőri) alapképzettsége!

Hazai tudományunk fellegvárában, az Akadémián sem egyszerű a helyzet. A 2008. évi közgyűlés beszámolójában bukkanhatunk az alábbi sorokra [3]: “Nagy Károly rendes tag ötvennyolc éve tanít az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, a Természettudományi Karon. Ilyen alacsony színvonalat, mint ma, még sohasem tapasztalt. A tanárjelöltek nem tudnak értelmes magyar mondatokat mondani. A problémát már többször felvetette, a miniszterek nem reagáltak.”

A helyzetre leginkább jellemző a tudós társadalom következő reakciója [3]: “Marosi Ernő rendes tag, alelnök, Nagy Károly hozzászólására reagálva kijelentette, hogy esztelen vállalkozás teletömni az iskolákat az élettelen természettudományok képviselőivel anélkül, hogy gondot fordítanánk a humán műveltség alapjaira. A közös feladat az Akadémia 1825-28-ban megfogalmazott alapszabályainak első mondata: a tudományok magyar nyelven való művelése."

Hétköznapi magyarra lefordítva: ha valaki hülye a matematika és fizika alapjainak elsajátításához, akkor sürgősen pótolja az elmulasztott virágénekeket! A helyzet “egyre fokozódik”, amit az is mutat, hogy a Magyar Nemzet 2008. július 5-i száma már felteszi a kérdést: megszűnik a matematika érettségi? A napilap szerint ugyanis elképzelhető, hogy a jövőben a matematika nem lesz kötelező vizsgatárgy, ehelyett a diákok választhatnának, hogy matekból vagy fizikából, kémiából, illetve biológiából érettségiznek [4]. A természettudományos képzésekre ugyanis idén annyira kevesen jelentkeztek, hogy az egyetemek még az ingyenes férőhelyeket sem tudták feltölteni; a tavalyinál csaknem negyedével kevesebb diákot vettek fel a kurzusokra - jelentette a Magyar Nemzet.

Szerencsére még nincs minden veszve, ugyanis Pálinkás József akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke szerint a matematika a logikus gondolkodás alapja, és a mindennapi életben elkerülhetetlen. A matek érettségi választhatóvá tételének ötlete - szerinte - abszurdabb, mintha a magyart akarnánk eltörölni. Az MTA elnöke a kötelező matek érettségi megtartása mellett tenné kötelezővé a természettudományos tárgyból tett vizsgát. Javaslatát az Országgyűlés Tudományos és Oktatási Bizottsága is támogatta tavasszal.

A minisztérium államtitkára, Arató Gergely államtitkár ezzel szemben örülne a változásnak - ő olyan természettudományos összefoglaló tantárgyat látna ideálisnak, ami a fizikát, a biológiát, a kémiát és a földrajzot is összefoglalná [5].

Ehhez a magunk részéről csak azt az ötletet tudnánk szerényen hozzátenni, hogy később ezt össze lehetne vonni a szépségversenyen való szereplés médiatudományával, a kommunikációval és a “színesfém-logisztika” alapjainak megismertetésével, hiszen fiataljaink között bizonyítottan ma erre van a legnagyobb igény!

A helyzet a fizika terminológiájával élve kissé kaotikus, erre találták ki egyes szellemi vezetők azt a takaros kifejezést, hogy “tudásalapú társadalmat építünk”. Mindenesetre nem mindennapi kaland lesz élni abban a társadalomban, ahol az energetika (atomenergetika), valamint a műszaki fejlődés problémáinak megoldásában jól képzett parafenoméneknek, kommunikáció szakon végzett széplelkeknek, valamint az asztrológia és a mesterséges unintelligencia szakértőinek fog jutni a meghatározó szerep!

Irodalom

  1. Bencze Gyula: Valahol, és Európában? Természet Világa (1993/4) 186-187.
  2. Csákány Antalné: Célok és eredmények. Természet Világa (1993/4)
  3. Beszámoló a Magyar Tudományos Akadémia 178. Közgyűléséről, 2008. május 5-6. Magyar Tudomány (2008/06) 740.
  4. http://atv.hu/videotar/2008_aug_lottek_a_matematika_erettseginek_.html
  5. www.mno.hu