Fizikai Szemle honlap |
Tartalomjegyzék |
Baranyai
Klára
Berzsenyi Dániel Gimnázium, Budapest
Azon szerencsések közé tartoztam, akik 2008-ban részt vehettek a magyar fizikatanárok csoportjának szervezett egyhetes továbbképzésen a CERN-ben. A kutatóintézetben szerzett élményeken túl utazás közben és a helyszínen is különbözőméréseket végeztünk. A mérési feladatokat Sükösd Csaba, az utazás szervezője találta ki. Ő alakította ki a csoportokat is, és munkájukat szakmai tanácsokkal segítette. E cikk megírásához is sok értékes tanácsot adott. A mi csoportunk (tagjai: Holányiné Seres M Ildikó, Honyek Gyula, Illés Dániel és jómagam) feladata az volt, hogy földrajzi helyzetünket a Nap járásának segítségével határozza meg. Így ismerkedtem meg ezzel a méréssel.
Szinte automatikusan felvetődik a kérdés, hogy ma, a GPS (Globális Helymeghatározó Rendszer) korában, amikor kényelmesen, egy kis készülékkel bármikor egy gombnyomásra (ezred szögmásodperc pontossággal!) megtudhatjuk a helykoordinátáinkat, miért érdemes régi, bonyodalmasabb és pontatlanabb eljárással kísérletezni?
Ha tényleg csak a végeredmény érdekelne bennünket, nem lenne érdemes ezt a módszert választani. De ha a Föld mozgásáról, és ezzel összefüggésben a Nap járásáról szeretnénk többet megérteni, érdemes elmélyedni a módszerben, és megtapasztalni, hogy műholdak nélkül, egyetlen függőleges pálca árnyékát figyelve is egészen pontos eredményeket kaphatunk. Ezért érdemes ezt a mérést az iskolában is elvégezni a gyerekekkel.
A földrajzi szélességi és hosszúsági koordináták meghatározásához egy órát, valamint egy függőleges pálcát használunk, amely árnyékát egy vízszintes lapra veti. Ez az úgynevezett gnomón. Az árnyék iránya és hossza a Nap járásával együtt változik.
A gnomón árnyéka a Nap delelésekor lesz a legrövidebb. Ilyenkor az árnyék éppen észak-déli irányú (1. ábra).
A földrajzi szélesség az a szög (lásd a 2. ábrán lévő α szöget), amit az Egyenlítő síkja és a megfigyelőt a Föld középpontjával összekötő szakasz (a Föld sugara) bezár.
Először
tekintsünk el a Föld
tengelyének ferdeségétől, azaz tegyük fel, hogy a Nap az Egyenlítő
irányából süt.
A földrajzi szélesség meghatározásához a Nap delelésekor keletkező(a
torz
méretarányú 2. ábrán
és az 1. ábrán
is látható) ABC derékszögű
háromszög megfigyelése szükséges. Ennek AB oldala maga a pálca, BC oldala
pedig az árnyék. Az oldalak hosszának
ismeretében a háromszög szögei meghatározhatóak. A háromszög
megszerkesztése
után méréssel, vagy szögfüggvények segítségével:
Ha
tavaszi vagy őszi napéjegyenlőség idején végezzük el
a mérést (2.a ábra),
a Nap éppen az
Egyenlítő fölött delel, tehát a Nap sugarai az Egyenlítő
síkjával
párhuzamosan
érik a Földet. Ilyenkor az ABC háromszög β szöge
megegyezik a megfigyelő helyzetét
jellemző α szöggel, hiszen váltószögek.
Így
napéjegyenlőség idején az ABC háromszög β szöge
éppen a földrajzi szélesség
értékét adja meg.
Ha nem
napéjegyenlőség idején mérünk, a Föld tengelyferdeségéből adódóan a
napsugarak
nem az Egyenlítő síkjával párhuzamosan érik a Földet. A 2.b ábra jelöléseit
használva ilyenkor α = β-δ, ahol α a keresett földrajzi szélesség, β az
ABC
háromszögből általunk meghatározott szög, δ pedig az a szög, amit a
napsugarak
az egyenlítő síkjával bezárnak.
Ez a
szög az úgynevezett deklináció, ami az év során napról napra változik (3.
ábra). Legnagyobb a nyári és a téli napforduló
idején, amikor
δ = ±23,5°.
A mérés napjára érvényes δ-értéket táblázatból kereshetjük ki (például
a Csillagászati
Évkönyvből), vagy leolvashatjuk az úgynevezett analemmáról
is (lásd később).
Az
egyszerűség kedvéért először tekintsük úgy, mintha a Föld a Nap körül
körpályán, tehát állandó sebességgel haladna.
Megegyezés
szerint Greenwichen megy át a 0. hosszúsági kör. A megfigyelő
hosszúsági
koordinátája az a ϕ szög, amit a megfigyelő helyén átmenő hosszúsági
kör
és a
greenwichi 0. hosszúsági kör síkja alkot (4.
ábra).
Ennek a szögnek a
meghatározására meg kell mérnünk, hogy mikor delelt a nap (vagyis az
árnyék mikor
volt a legrövidebb, mikor volt éppen észak-déli irányú).
Greenwichben
pontosan 12 óra 0 perckor delel a Nap. A megfigyelő helyén korábban
vagy
későbben
delel, éppen annyi idővel, amennyi idő alatt a Föld ϕ szöggel fordul el.
A
Földön deleléstől delelésig átlagosan egy nap, azaz 24 óra telik el.
Ennyi idő alatt
a Föld valamivel több, mint 360°-ot fordul, vagyis 1 óra alatt
hozzávetőlegesen
15°-ot. Ezért a Földön kijelölt időzónák elvileg 15°-onként követnék
egymást,
ha az országhatárokra nem lennénk figyelemmel.
Az is
kiszámítható, hogy a Földnek 1°-os elforduláshoz lényegében 4 percre
van
szüksége. Az időzónákat úgy jelölték ki, hogy a nyugati határukon 12
óra 0
perckor, a keleti határukon pedig 11 óra 0 perckor deleljen a Nap.
Ha mi a
GMT+1 időzónában vagyunk, akkor földrajzi hosszúságunk a 15° és a 30°
közé
esik. A Nap pedig valamikor 11 óra x perckor fog
delelni (4. ábra ).
(A nyári időszámítás szerint ehhez még egy órát hozzá kell adnunk,
vagyis
nyáron a delelés 12 óra x percre várható!)
Ez azt
jelenti, hogy a 30. hosszúsági körtől x/4 fokkal
vagyunk nyugatabbra,
tehát a földrajzi hosszúságunk fokban kifejezve:
Ha a delelés
időpontját meghatároztuk, akkor a földrajzi
hosszúságot is megkaphatjuk a fenti képlet segítségével. (Nyilván a
GMT+2, +3, ....
időzónák esetén a 30° helyett 45°, 60°, .... írandó.)
A
kapott eredmény azonban még nem pontos. Tegyük föl, hogy a földrajzi
helyzetünknél fogva nálunk a Napnak 11 óra x perckor
kellene delelnie.
Ha egy éven át minden nap megfigyeljük a gnomón árnyékát 11 óra x
perckor,
azt látjuk, hogy az nem esik észak-déli irányba, vagyis a Nap 11 óra x
perckor
még vagy már nem delel (5. ábra).
A delelés hol előbb, hol később következik be. Ennek oka az, hogy a Föld a Nap körüli pályáján az év során hol gyorsabban, hol lassabban halad. Így a Nap két delelése között nem pontosan 24 óra, hanem ennél egy kicsivel több vagy kevesebb telik el.
Az évnek csak négy olyan napja van, amikor a delelés éppen 11 óra x perckor, az úgynevezett középidő szerinti délben következik be: április 16-án, június 14-én, szeptember 1-jén és december 25-én. A többi napon korrekcióra van szükség, ez az időkiegyenlítés.
A korrekció értékét táblázatból kereshetjük ki, vagy leolvashatjuk az úgynevezett analemmagörbéről. A korrekció értéke maximálisan 16 perc sietés, vagy 14 perc késés. Ha a korrekciós táblázat szerint a mérés idején a Nap z perccel a középidő szerinti dél előtt delel, és az óránk szerint 11 óra y perckor volt a delelés, akkor a földrajzi hosszúságot fokokban a
képlet határozza meg.
Az analemmagörbe kirajzolódik, ha minden nap a középidő szerinti délben (11 óra x perckor) megjelöljük a gnomón árnyékának végét (5. ábra). Ekkor egy elnyújtott nyolcas alakú görbét kapunk. Ugyanígy megkapjuk az analemmát, ha a középidő szerinti délben lefényképezzük a Napot úgy, hogy mindig ugyanarra a filmre exponálunk egy éven keresztül (6. ábra).
Az analemma grafikonjának (7. ábra) függőleges tengelyén a Nap deklinációja, vízszintes tengelyén az időkiegyenlítés értéke szerepel. A grafikonon így szintén az előzőekben megismert nyolcas alakú görbe látható. Minthogy ez az évek során alig-alig változik, még azt is fel lehet rajta tüntetni, hogy a grafikon egyes pontjai az évnek melyik napjához tartoznak. A grafikonnak ez a fajtája jól használható deklinációs táblázatként is.
A mérés során gnomónként jól használható bármilyen függőleges pálca, például egy vízszintezővel beállított Bunsen-állvány rúdja is. Nehézséget jelent az északdéli irány pontos meghatározása. A mágneses iránytűket zavarhatják helyi tényezők (vagy a Bunsen-állványban lévő vas), és sokszor több iránytűvel próbálkozva eltérő irányokat kaphat a megfigyelő. A probléma kiküszöbölésére jó módszer, ha a pálca árnyékát hosszan figyeljük, a várható delelés előtt és után. A vízszintes lapon egy-két percenként megjelöljük a pálca végpontjának helyét, följegyezzük mellé az észlelés időpontját is. Tapasztalhatjuk, hogy ilyenkor az árnyék vége közelítőleg egyenes mentén mozog. A gnomón talppontjából merőlegest állítva az egyenesre megkaphatjuk a legrövidebb árnyékot. A feljegyzett adatok segítségével elég pontosan megbecsülhetjük, hogy mikor volt a delelés.
Egy másik, érdekesebb, ám egy egész napos megfigyelést igénylő módszer az úgynevezett indiai kör, amivel az észak-déli irány nagyon pontosan meghatározható. Tapasztalataink szerint a mérés bizonytalansága mind a szélesség mind a hosszúság meghatározásakor ±1°. Itt jó referencia egy GPS-készülék.
A gyerekek a földrajzórákon megismerkednek a földrajzi koordinátákkal. Sok osztályban még a deklináció fogalmát is tanítják nekik. Természetesen tudják, hogy a Nap fölkel, delel, majd lenyugszik, és még azt is megtanulták, hogy nyáron magasabban jár, mint télen. De ezt, különösen egy nagyvárosban, sosem tapasztalják meg, ez a tudás a legjobb esetben is csak elméleti tudás marad. (Az általam megkérdezett gimnazista gyerekek egy része úgy tudta, hogy délben az árnyékunk teljesen eltűnik, mert a Nap a fejünk fölött delel, ha télen talán nem is, de nyáron mindenképpen.)
Tulajdonképpen ez a mérés a földrajzórára tartozna. Ám a földrajzórák száma, ahogyan a fizikáé is, csökken. Ezért a földrajztanárok időhiány és bátortalanság miatt efféle mérésre nemigen kaphatóak. Maga a mérés mégiscsak leginkább a fizikához áll közel, az elmélete pedig geometriai képzelőerőt igényel. A legjobb megoldás a fizika- és a földrajztanár összefogása (nem is említve itt a divatos trendeket ....).
A mi iskolánkban a mérést először a matematika iránt fogékony gyerekek tehetséggondozó táborában végeztük el. Itt az elméleti előkészítés közösen zajlott, majd minden gyerek kézhez kapott egy rövid, szemléletes leírást a teendőkről. Ezután a gyerekek négyfős csoportokban mértek.
A mérés megszervezésének korlátja, hogy csak a negyedik vagy ötödik órákban, (nyári időszámításkor az ötödik vagy hatodik órában) a delelés idején, és csak napsütéses (lehetőleg meleg) időben lehet mérni. De mindenképpen különleges és emlékezetes, sőt remélhetőleg tanulságos és élvezetes is a gyerekeknek. Ajánlani tudom a kollégáknak, hogy akár fizikaórán, akár osztálykiránduláson iktassák be a programba.