BOLYAI ZENTÁN
II. Kárpát-medencei tehetséggondozó kémiatábor és konferencia,
2010. március 19-21.

Tömpe Péter
EGIS Gyógyszergyár Nyrt.

Kémikus kortársaimhoz hasonlóan, érdeklődő hallgatóként, előadóként, vagy egyesületi szervezőként, évente 5-10 szakmai előadáson veszek részt. Gyógyszerészi kémiával és gyógyszer-analitikával foglalkozó vegyészmérnökként teljesen tapasztalatlan vagyok a középiskolás kémiaoktatást terén. Ezért (is) ér néhány meglepetés a szaktanárok és diákok gondjainak és örömeinek megismerésekor.

Az Magyar Kémikusok Egyesülete Intéző Bizottsága tagjaként jobbára a Középiskolás Kémiai Lapok (KÖKÉL) szerkesztési és kiadási problémáit és az integrált természettudományos, science típusú oktatás bevezetésével kapcsolatos polémiákat ismerem és nem kötelességtudatból, hanem aggódó érdeklődésből olvasom el az e témával foglalkozó publikációkat. Legutóbb Papp Sándor és Szalay Luca cikkét a Magyar Kémikusok Lapjában.¹

A szerzők véleményét osztva, attól némileg befolyásolva indultam a március 19. és 21. között megrendezésre kerülő, II. Kárpát-medencei Kémiatáborba, Zentára, Szórád Endre vegyészmérnök kolléga és kémia- fizika szakos tanár (1. ábra) meghívására.

Egy ilyen táborozástípusú szakmai rendezvényre történő meghívás, különösen, ha az a tehetséggondozással, szűkös anyagiakkal, de bőséges belső értékekkel bíró családok tizenéves gyermekeinek segítésével függ össze, még a profitorientált vállalatok vezetőit is megérinti. Így az EGIS Nyrt. kutatási igazgatója ajándékaként a legújabb (és legszínvonalasabb) általános kémiakönyvet is elvihettem a zentai gimnázium kémia szakkörének.²

A "Kárpát-medenceiség" és a tehetséggondozás gondolata különös, talán megható hangulatot kölcsönzött a konferenciának. Ezt egy röpke epizóddal érzékeltethetem: a tábor másnapján, egy előadás közben a mellettem ülő székely iskolaigazgató a következőket súgta kémiatanár kollégájának: "nézd, azt a gyermeket, a második sor szélén... már többször észrevettem... hogy csillog a szeme, hogy figyel, menynyire látszik rajta az érdeklődés... de jó lehet ilyen gyerekeket tanítani..."³

Néhány illúzióvesztett, ideges, pesti pedagógusnak kellett volna hallania ezeket a szavakat, valamint a gimnázium tanári szobájában megtartott bemutatkozó értekezlet gondolatait. A kollégisták által átadott kollégiumi szobák emeletes ágyainak elfoglalása után ugyanis a tanári szobában gyűltek össze a vendéglátók és meghívottak. A közös cél - a tehetséges diákok kiválasztása, oktatásuk módszertani ötletei és a diákversenyek rendszerének szervezése - régi ismerőssé tette a távolról összekerült kartársakat és előadókat. A határon túliság, a nehéz pedagógussors, az elismertség hiánya, a mellőzöttség szóba sem került. A tanárok tanítványaikkal foglalkoztak: a tanulók tudásbővítésének és világképének fejlesztésével, a laboratóriumi gyakorlatok témáival, a szemléltető kísérletekkel, a demonstrációs ötletekkel, valamint a tankönyvekkel és a tantervekkel.

Az előadók nem előadni, hanem tanítani akartak, és a gimnazisták közé visszaülve ők is új ismeretet szerezni a következő előadótól. No meg kísérletezni is újra, amire Jarosievitz Zoltán, az Elektrotechnikai Múzeumból kínálta a legjobb lehetőséget. Jarosievitz tanár úr természetesen egy "Van de Graaf"-generátorral érkezett és sok szellemes, meglepő demonstrációs eszközzel. Előadása és a diákokkal közös kísérletezés élménye alól még a BME tanszékvezetője, Sükösd Csaba atomfizikus sem tudta kivonni magát. A megismerés és tudás öröme mindenkit megérintett. Sükösd Csaba a CERN gyorsítóinak világát, majd az anyag- és atomszerkezet, valamint a mikrovilág - csak közvetett módon vizsgálható - izgalmas részleteit ismertette meg a hallgatósággal. A teremtésközeli fizikai (kozmológiai) események kronológiája már szabad teret adott az ifjúi fantáziának is.

Praktizáló szaktanárként és a neveléstudományt művelő szakértőként Jarosievitz Beáta tartott látványos előadást a tehetséges általános és középiskolás tanulók kiválasztásáról és azokról a nemzetközi projektekről, amelyekkel - bevonva a kutatásokba - keltik fel a fiatalok érdeklődését.

Csanádi János, az Újvidéki Egyetem szerves kémikus egyetemi docense elméleti szerves kémiai témát mutatott be az átlagon felüli érdeklődésű hallgatóságnak: Oláh György Nobel-díjasunk életművéből a karbokationok képződését és azok reakcióit, valamint szerkezetük igazolását magyarázta el. Az ugyancsak vajdasági születésű Gleszer Erik következett, aki egyúttal házigazdának is számítható, mivel két évvel ezelőtt még maga is a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium diákja volt, ma a Szegedi Tudományegyetem hallgatója. És tanulmányai mellett tudomány- és gyógyszerészet-történettel is foglalkozik. Utóbbi témában a vajdasági Óbecse szülötteiről, Than Mór festőről (az első magyar bélyeg és Kossuth-bankó grafikus tervezőjéről) és Than Károlyról (a magyar nyelvű kémiaoktatás megteremtőjéről és kiemelkedő tudományszervezőről) tartott előadást (2. ábra).

A kémiaszakos diáklányok és tanárnőik különös figyelemmel hallgatták a metabolizmus és farmakokinetika területéhez kapcsolódó legutóbbi tudományos eredményeket, amelyek a gyógyszer-étel interakciókról és a tápanyagok hasznosításáról (elméleti fogyókúrák módszertanáról) is szóltak. Klebovich Imre professzor, a Semmelweis Egyetem tanszékvezetője előadásának hatására bizton állíthatjuk, hogy néhány középiskolást hamarosan a Gyógyszerész Kar növendékei között láthatunk viszont.

Jómagam a gyógyszerkutatásban alkalmazott fizikai-kémiai vizsgáló módszerekről és az elektrokémiai érzékelőkről beszéltem. A tiszta tekintetű, vidám diákok érdeklődő figyelme először kissé zavarba ejtett, majd megéreztem, hogy ez a legfontosabb dolog, amiért érdemes volt felkészülnöm és eljönnöm. Ezért érdemes pedagógusnak lenni...

A vendégelőadókat követően már az igazi táborozás következett, közös részvétellel, diákkísérletekkel és vetélkedőkkel: a szomszédos Palics foglalkozásvezető kémiatanára, Hajnal Zsuzsanna a növények savtartalmának vizsgálatáról tartott bemutató kísérletet; a közeli Stevan Sremac - Thurzó Lajos iskola kémiatanára, Urbán Hodik Marianna az elemek periódusos rendszeréről tanított, végül a kémia sava-borsát adó látványos kísérleteket Szórád tanár úr irányításával végezhették a vállalkozó kedvűek.

A háromnapos konferencia levezető elnöke és egyik házigazdája, Szórád Endre volt a legjobb határon túli kutatótanár, a 2009. évi "Év Mentora" díj kiemelt díjazottja, aki (a díjátadás indoklása szerint is) "mágnesként vonzza magához a diákokat korszerű gondolkodásával és végtelen lelkesedésével". Másik házigazda az ugyancsak kémiatanár Gajda Andrea volt, sok verseny-győztes gimnazista támogatója. A 2003-ban - a Bolyai Alapítvány⁴ segítségével - alapított zentai iskola igazgatója, Gajda Attila kiváló, fiatal tanári kart vezethet, akiknek tanítványairól többet fogunk hallani a jövőben. Mert ez a pedagóguspálya (szomorkás) törvénye: a tanítványok híresebbek lesznek tanítójuknál.

__________________

1 Papp Sándor: Kémia és társadalom. Magyar Kémikusak Lapja 65/3 (2010) 81-82.

2 Simig Gyula, az EGIS Nyrt. kutatási igazgatója és Volk Balázs kutatási főosztályvezető nem csupán szakmai, hanem anyagi segítséget is nyújtanak az átlagon felüli érdeklődésű és tudású diákoknak.

3 Dimény János, a Kovászna megyei Baróti Szabó Dávid Iskolaközpont igazgatója szavai.

4 Bolyai Farkas Alapítvány a Magyarul Tanuló Tehetségekért, 24400 Senta (SCG) Posta utca 18.; www.bolyaigimi.org