Urfeld, 41. 8. 27.
Igen tisztelt Kolléga Úr !
Nagyon köszönöm levelét és érdekes megjegyzéseit előadásom tartalmáról. Az ön által felvetett kérdésekről természetesen igen hosszasan el lehetne vitázni, s itt legfeljebb megkísérelhetem, hogy jelezzem, milyen irányban haladnak elgondolásaim és kívánságaim.
Bizonyos, hogy a "szemléletesség" némileg elmosódott fogalom. Mintegy Platón 
megismerési fokai között áll és jelentésének van még egy mellékzöngéje is: "vizuálisan áttekinthető". Legtöbbször egyszerűen mint az "absztrakt" szó ellentétét használjuk. Pl. a különböző fizikusok valószínűleg egyáltalán nem értenénk egyet abban, hogy mit fogadjanak el még "szemléletesnek".
Ami a matematika szerepét illeti a színelméletben, az ornamentumok csoportelméleti tárgyalására, általában az egész, Speiser által tárgyalt kérdéskomplexumra (csoportelmélet és művészet) gondoltam. 6 A Goethe-féle színelmélet diszpozícióját is ilyen szimmetriamegfontolások határozzák meg. (A hat fejezetre való felosztás bizonyos rokonságban áll a színkör szimmetriájával; a hat részre való osztás mögött itt is ott áll egy kettős felosztás: tapasztalat és értelmezés). Ezzel szemben az Ön által említett logisztika nekem nem nagyon rokonszenves. Jóllehet úgy vélem, hogy a logisztika a matematika alapjai számára döntő fontosságú; az ellentmondásmentesség ismert problémáján s i.t. csak ennek segítségével lehet úrrá lenni. Más területeken, különösen a filozófiában való alkalmazása azonban igen problematikusnak látszik számomra. Hiszen a logisztika mindig szigorú szabályok segítségével megfogalmazott kapcsolatot feltételez a fogalmak között. A közönséges nyelv azonban a szavakat mindig csak "kísérletképpen" alkalmazza; egy mondatnak nem az a szerepe, hogy világos jelentést fejezzen ki, hanem az, hogy gondolatainknak hozzávetőlegesen meghatározott irányt szabjon. A nehézség a legvilágosabban a hegeli dialektika esetében látható: Hogyan ragadható meg logisztikailag tézis és antitézis? Carnap és Schlick iskolájának irányzata nekem sosem volt nagyon rokonszenves.
Ami a harmadik pontot, a "tudomány véges voltát" illeti, előadásomban bizonyára nem elég világosan fejeztem ki magamat. Természetesen a tudományt - épp úgy, mint Ön - mindenképpen végtelennek tartom; minden megoldott problémához új gyümölcsöző problémák fognak csatlakozni. Csak a természettudomány egyes területeiről gondolom azt, hogy lezárhatók, nem pedig arról, ami ezeken a területeken felkutatható. A legjobb példa erre a kémia: Ez elvileg lezártnak tekinthető terület, hiszen egész tartalma valószínűleg "in nuce" benne foglaltatik a Schrödinger-egyenletben, gyakorlatilag azonban a kémia mint tudomány folytonosan fejlődni fog; sőt, azt kell gondolnunk, hogy a kémia és a biológia határterületein teljesen új, a kvantumelmélet által előre nem látott fogalmak merülnek majd fel. - Ami speciálisan az atomfizikát illeti, ezzel kapcsolatban azt gondolom, hogy az elemi részecskék létezésére s i.t. vonatkozó kutatások is eljutnak majd a lezárásig, hasonlóan az atomburok mechanikájához; én magam legalább is azt remélem, hogy ezt a fejleményt még megérem. Természetesen ezzel a fizika még korántsem zárul le, a tudomány folyamatosan fejlődik tovább a végtelenségig. Mindenesetre az említett lezárásnak abban a tekintetben, hogy elvileg mit lehet a technikában elérni, nagy jelentősége lenne.
Előadásom rövid összefoglalását a mellékelt lapra írtam. Remélhetőleg elégséges lesz az Ön által említett célra.
Sok szivélyes üdvözlettel, a közös budapesti ismerősöknek is,
őszinte hive
Werner Heisenberg
