Fizikai Szemle honlap |
Tartalomjegyzék |
Forrás: Fizikai Szemle 1974/9. 285.o.
A következőkben egyedülálló fizikatörténeti kutató- és gyűjtőmunka nagyszabású eredményéről szeretnénk szólni.
Komplementaritás, hatáskvantum és relativitáselv: ezek együtt képezik korunk legjelentősebb új eszméit a természettudományban. Ezek a kulcsfogalmak a tudományos elmélet ama forradalmában, melynek nem volt párja az utolsó 300 esztendőben. Az emberi tapasztalatok harmonikus rendszerezésére törekvő emberi elme által eddig elért minden "előretörés" közül egy sem volt ennél forradalmibb. Egyikük sem hatolt mélyebbre az Univerzum gépezetének benső működésébe... Az átalakulás nemcsak a fizikát s a filozófiát érintette. Ritka ma az olyan új vegyipari termék, amelyet ne jellemeztek volna előbb a kvantumpályák fogalma segítségével. Nem telefonálhatunk anélkül, hogy ne használnánk a kvantumfizika elvei alapján működő készülékeket. A fémek s a mágneses anyagok területén csaknem minden alapvető új felismerés alapját kvantumelméleti ideák képezik. Az atomfegyverek és a magreaktorok papír a ceruza segélyével megfogalmazott elgondolásokból nem válhattak volna egycsapásra drámai valósággá relativitáselmélet és a kvantumelmélet nélkül. A biokémiával s az élet mibenlétével kapcsolatos sok mély problémán, sosem tudtunk volna úrrá lenni a kvantumelmélet elvei nélkül.
Az elméleti fizika forradalmát mindezek az emberi szellem legnagyobb teljesítményei közé sorolják.
Az elméleti fizika fejlődése, növekedése folytatódik. Azok a döntő fejlemények azonban, amelyek itt most bennünket érdekelnek - a kvantumelmélet s a relativitás -, másfél évtized folyamán, 1898-1913 között sarjadtak ki, s a következő két évtized (1913-1933) alatt az elmélet csaknem elérte mai állapotát és alakját.
Azt hihetnénk, hogy ezen - az emberi civilizáció szempontjából oly centrális fontosságú a az emberi szellemnek oly nagy dicsőséget szerzett - fejleményekre vonatkozó dokumentumokat már régen összegyűjtötték és teljes történetüket megírták. A tények azonban egészen mást mutatnak. Ha igaz az, hogy mindazon fizikusoknak, akik valaha éltek, a kilencven százaléka ma is él, úgy megfordítva, igen valószínű, hogy a fizikatörténet irodalmának kilencven, százaléka azok munkájával foglalkozik, akik már meghaltak. A rendelkezésre álló fizika-tankönyvek - még a legjobbak is - alig-alig tesznek kísérletet arra, hogy orvosolják ezt a hiányt.
A természetről többet tudunk, mint arról, hogy mi módon fürkészi az ember a természetet. Mi hozta meg a kutató számára a sikert? Miféle eltökéltség hajtotta, hogy összhangba hozza az elméletet a megfigyeléssel? Micsoda erő ragadta őt magával a kvantumelméleti jelen felé, miközben tekintete - a klasszikus fizikától rabul ejtve - még a múlton, függött? Mi volt a számára a legfontosabb mozzanat? Hogyan jutott az új felismerésre? Milyen eszmei harcok vezettek az új, a végső tisztázáshoz? Ma egyre inkább jelentkezik az igény a fizikatörténet 1898-1933 közé eső szakaszának átfogó feldolgozására, mely majd választ ad ezekre a kérdésekre. Egy-egy új mozzanat vagy adat napvilágra kerülése csak még fokozza vágyunkat, hogy az egész folyamat fejlődéstörténetét megismerjük...
A fizikát tanulmányozó sokat veszít azzal, hogy nem férhet hozzá ama mintegy húsz válságos helyzet leírásához, amelyek az 1898-1933 között eltelt időszakban alakultak ki. Hogyan érthetné meg a mai kvantumelméletet, ha fejlődését nem ismeri? Sok fiatal kutató híjával van, a meggyőződésnek a kvantumelmélet nap mint nap felmerülő lényeges pontjait illetően s meg van fosztva attól, hogy a kvantumfizika alapelveibe mélyebben bepillantson, csak mert nem ismeri azokat a vitákat, amelyekben a kvantumelmélet megalkotói végleg tisztázták e kérdéseket. Bizonytalankodva s dicstelenül küzdi magát keresztül ugyanazokon a régi problémákon.
Sem a fiatal, sem az idősebb fizikus nem szolgálhatja a társadalmat teljes hatékonysággal, míg meg nem jeleníti a szeme előtt tudománya feszültséggel teli, drámaian kibontakozó múltját: a nagy embereket, a nagy küzdelmeket s a nagy gondolatokat. Ez a történeti szemlélet nem csak a természettudós számára hasznos, de szükséges a szellemi alkotó tevékenység elemzéséhez, a kormányzati és egyetemi tudománypolitika kialakításához is...
Az aktív természetkutató számára van még ezeknél is nyomósabb, a szívéhez szóló érv. A kvantumfizika hőseinek halhatatlansága forog kockán. Az élete derekán járó fizikus egyre gyakrabban kérdezgette kollégáit: mit tehetünk azért, hogy a nagy párbeszédeket s a nagy pillanatokat megragadjuk, megőrizzük, mielőtt azok a feledés homályába merülnének? A harang megkondult, sürget az idő. 1955-ben meghalt Albert Einstein, 1957-ben Neumann János, 1958 végén Pauli, 1961-ben Schrödinger."
Az idézet J. A. Wheeler előszavából való, amelyet "A kvantumfizika történetének forrásai" című, az Amerikai Filozófiai Társaság által kiadott kötet*286 elé írt.
A kezdeményező gondolat nyomán 1960-61-ben Wheeler elnöklete alatt megalakult az Amerikai Fizikai Társaságnak s az Amerikai Filozófiai Társaságnak az elméleti fizika XX. századi történetével foglalkozó együttes bizottsága. Ennek védnöksége és irányítása mellett indult meg a munka, melynek célja összegyűjteni, megőrizni a kvantumfizika történetének eredeti forrásanyagát: kiemelkedő fizikusok leveleit s más kéziratait, hangszalagra felvett nyilatkozatait. A vállalkozás vezetését Thomas Kuhn, a kaliforniai majd a princetoni egyetem neves tudománytörténet professzora vállalta el.
A kötet, amelyet fentebb idéztünk, részleges végső beszámoló a végzett munkáról. Katalógust közöl mindazon szóbeli és írásbeli dokumentumokról, amelyeket a vállalkozás keretében készítettek, reprodukáltak vagy felkutattak. Különösen érdekes a hangszalagra felvett beszélgetések előkészítésének, a követett elveknek és a szerzett tapasztalatoknak a leírása. Mintegy 95, a kvantumfizika fejlődésével - többnyire közvetlen - kapcsolatban állt személy nyilatkozatát vették fel hangszalagra; kb. 175, nagyobbrészt közel kétórás beszélgetést folytattak. Az eredeti szalagokat a kaliforniai egyetem könyvtára őrzi Berkeley-ben; másolataik rendelkezésre állnak az Amerikai Filozófiai Társaság philadelphiai könyvtárában. A beszélgetések szövegét írásba foglalva - a már említett két könyvtár mellett - a koppenhágai Niels Bohr Intézetben is letétbe helyezték. A felkutatott kéziratok anyagának megőrzését mikrofilm-gyűjtemény szolgálja, mely mintegy 100 filmtekercset tartalmaz. A tekercsek közül sok 600-nál is több felvételt foglal magában. Mikrofilmek azokról a kéziratokról készültek, amelyek nem voltak könyvtárban vagy más megfelelő gyűjteményben elhelyezve. Másrészről a könyvtárakban s más gyűjteményekben már megfelelő módon őrzött kéziratanyagra vonatkozóan az információk összegyűjtésére törekedtek. Ilyen gyűjtemények: Einstein iratai, melyeket a princetoni Institute for Advanced Study őriz, továbbá a Pauli hagyatékában fennmaradt kéziratok, amelyeket özvegye a CERN-ben szándékozik letétbe helyezni, valamint a koppenhágai Bohr Intézet kéziratgyűjteménye, mely a kvantumfizika fejlődése szempontjából kétségtelenül a legjelentősebb. Ennek gerincét Niels Bohr tudományos levelezése alkotja, mely - egyetemi hallgató korától kezdődően - hatezernél is több levelet tartalmaz. A gyűjtemény azonkívül Bohrnak előadásokhoz és cikkekhez készült jegyzeteit és fogalmazványait, más fizikusok Bohr számára elküldött kéziratait is tartalmazza. (Niels Bohr maga legutolsó éveiben igen hathatós támogatásban részesítette a kvantumfizika történeti forrásainak összegyűjtését, felkutatását célzó munkát. A munkát végző csoportot egy évre meghívta Koppenhágába és maga is részt vállalt a fáradságos munkából. Thomas Kuhn négy, hangszalagra rögzített beszélgetést folytatott vele; közülük az utolsót - melyben Bohr töretlen szellemmel és energiával vett részt - egy szombat délután, 1963. november 17-én, a halálát megelőző napon. )
Az idézett kötetben közölt szerzői katalógus mintegy 280 nevet ölel fel. A felsoroltak általában olyan fizikusok, kiknek munkája érintkezett a kvantumfizikával és akiktől több publikálatlan dokumentum található a felmért, ill. felkutatott gyűjteményekben. A Fizikai Szemle olvasóit kétségtelenül érdekelni fogják a katalógus magyarvonatkozású adatai. - Megtalálható Hevesy György budapesti születésének (1885) és tudományegyetemi tanulmányainak (1903-05), működésének (1913-14 és 1918-20) említése. Az ugyancsak Budapesten (1881) született Kármán Tódor neve alatt ott áll: tanulmányait 1898-1902 közt a budapesti Műegyetemen folytatta s az 1903-04 években ugyanott tanított. Kudar János adatai közt megtaláljuk a szegedi egyetemen eltöltött 1924-26 éveket. Szintén rögzíti a katalógus Lánczos Kornél életpályájának hazai kezdeteit: 1893-ban született Székesfehérvárott, 1916-20 között Budapesten mint műegyetemi hallgató folytatott tanulmányokat, 1921-ben doktorált Szegeden (Ortvaynál). A magyarországi születésű tudósok sora két különösen kiemelkedő névvel zárul: Neumann János Budapesten született 1903-ban és ugyanitt 1926-ban doktorált; Wigner Jenő szintén Budapesten született 1902-ben, 1920-21-ben ugyanitt a Műegyetem hallgatója volt, 1925-26-ban pedig mint bőrgyári vegyészmérnök dolgozott itt, miután előzőleg Polányi Mihálynál doktorált. - A katalógusba felvett kéziratok sorában megtaláljuk Gombás Pál levélváltását Arnold Sommerfelddel; Hevesy György 2 előadás-kéziratát, Bohrhoz írt 79 levelét, valamint Costerhez, Franckhoz, Kramershez, Londonhoz, Rubinowiczhoz, Rutherfordhoz és Soddyhoz írt leveleit, azonkívül a Bohrtól, Rutherfordtól és J. J. Thomsontól kapott válaszleveleket; Sommerfeld két levelét Kármán Tódorhoz; Kudar János leveleit Bohrhoz, Dirachoz, Schrödingerhez, továbbá Bohr 6 levelét Kudarhoz; Lánczos Kornélnak Landéhoz, Sommerfeldhez intézett leveleit, Einsteinnel 1919-55 között folytatott levelezését (ötvenöt tétel a princetoni Einsteingyűjteményben), valamint Schrödingernek Lánczos munkájára vonatkozó jegyzeteit, 1927-ből; a Neumann János, valamint Bohr, Kemble, Schrödinger és Veblen között folyt levelezés anyagát, s Neumann leveleit Kramershez és Weylhez, továbbá Schrödinger jegyzeteit a kvantummechanika valószínűségi értelmezésének Neumann-féle felfogásáról; Ortvay Rudolf leveleit Landéhoz és Schrödingerhez; Schrödingernek Polányi Mihályhoz írott levelét; Weyl két levelét Pólya Györgyhöz; Szilárd Leó három levelét Schrödingerhez, valammt Bohrnak Szilárdhoz írt levelét; Bohr 8 levelét Teller Edéhez és Tellernek Kramershez intézett levelét; végül Wigner Jenő leveleit Bohrhoz, Jordanhoz és Schrödingerhez, Londonnal és Veblennel folytatott levelezését, valamint "Összetett rendszerek statisztikája az új quantummechanika szerint" című magyar nyelvű dolgozatának javított levonatait. - A hangszalagok jegyzékében megtalálható Hevesy György két előadásának, továbbá két, együttesen 3 óra tartamú nyilatkozatának felvétele; egy Kármán Tódorral készített több mint egyórás interjú; Thomas Kuhn több mint kétórás, Polányi Mihállyal folytatott beszélgetése, valamint három, összesen 6 óra tartalmú beszélgetése Wigner Jenővel; Kuhn és Wigner részvételével készült ezenkívül egy másfélórás Dirac-hangfelvétel. - Ez a hangszalag-gyűjtemény kétségkívül egyedülálló forrás a kvantumfizika történetírói számára. Niels Bohr, Paul Dirac és Werner Heisenberg emlékezéseit rendre 7, 7 3/4, ill. 19 3/4 óra időtartamú felvétel őrzi. Megemlítjük ezenkívül még az L. de Broglie, G. Hertz, A. Rubinowicz nyilatkozatairól (Kahan Tibor közreműködésével) készült hangfelvételeket.
Gy. G.
______________________________
*286 Sources for History of Quantum Physics, An Inventory and Report, by Thomas S. Kuhn, John L. Heilbron, Paul Forman, Lini Allen. The American Philosophical Society, Independence Square, Philadelphia. (Memoirs of the American Philosophical Society, Volume 68.)