A NEMZETKÖZI CSERNOBIL-VIZSGÁLAT

A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség által szervezett
nemzetközi bizottság felmérése a radiológiai következményekről
és megjegyzései a védelmi rendszabályokra vonatkozólag

1986. április 26-án a Csernobili Atomerőműben súlyos reaktorbaleset következett be, amelynek nyomán az erőmű dolgozói, valamint a keletkezett tűz oltásában résztvevő személyek közül többen súlyos, illetve halálos sugársérüléseket szenvedtek. A baleset további folyományaképpen ezernyi - főleg a mentési és tisztogatási munkálatokban résztvevő - dolgozót is ért számottevő radioaktív sugárdózis. Az erőmű környezetében keletkezett radioaktív szennyezettség ugyancsak súlyosnak bizonyult, emiatt az erőmű 30 km sugarú körzetében kilakoltatások váltak szükségessé. A baleset utáni hónapok folyamán az is kiderült, hogy Ukrajna, Belorusszia és Oroszország nagy területein - helyenként a baleset színhelyétől többszáz kilométernyi távolságban is - jött létre kisebb-nagyobb mértékű radioaktív szennyezettség.

Ezen szennyezettség mértékére és veszélyességére vonatkozó információ sok esetben gyér és egyenetlen volt. A közvélemény bizonytalanságban maradt, sőt még sokan az orvosok közül is képtelenek voltak annak az információnak az értelmezésére, amely mégis csak nyilvánosságra került. Mindennek eredményeképpen általános bizalmatlanság fogadta a közzétett információt és viselkedési útmutatásokat.

Ezen helyzet kezeléséhez a Szovjetunió kormánya nemzetközi segítséget kért. 1989. június havában az Egészségügyi Világszervezet és 1990. elején a Vöröskereszt és Vörös Félhold Társaságok Ligája is szakértőcsoportot küldött.

A Világegészségügyi Szervezet többek között az alábbi következtetésekre jutott: “Egyes tudósok, akik a sugárzások hatásainak területén kevéssé járatosak, különböző biológiai és egészségügyi jelenségeket sugárzásoknak tulajdonítottak. Ezeket az elváltozásokat azonban nem szabad sugárhatásoknak tulajdonítani, különösképpen olyan esetekben, amikor normális körülmények között az előfordulásuk gyakorisága nem ismeretes. Sokkal valószínűbb, hogy pszichológiai tényezőkkel és stressz-hatásokkal magyarázandók. De az, hogy egyesek a tüneteket sugárhatásoknak tulajdonítják, egyrészt növeli a lakosság pszichológiai terhelését és szaporítja a stressz okozta egészségügyi problémákat, másrészt pedig megrendíti a sugárhatások szakértőinek kompetenciájába vetett bizalmat." Hasonló észrevételeket tett a Vöröskereszt és a Vörös Félhold Társaságok Ligája.

1989. október havában a Szovjetunió kormánya hivatalosan felkérte a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséget, hogy “egy nemzetközi szakértői véleményezést koordináljon a Szovjetunióban kialakított koncepcióról arra vonatkozólag, hogyan szavatolható a lakosság biztonságos tartózkodása olyan területeken, amelyeken a csernobili baleset nyomán radioaktív szennyezettség jelentkezett, továbbá adjon érlékelést azon lépések hatékonyságáról, amelyeket ezeken a területeken a lakosság egészségének megóvása érdekében tettek".

A fenti felkérésnek megfelelő nemzetközi vizsgálat 1990. tavaszán indult: Dr. Shigematsu elnöksége alatt 19 tagú független “Nemzetközi Tanácsadó Bizottság" alakult. (Dr. Shigemitsu a hirosimai Sugárzáshatáskutató Intézet igazgatója, amely 1950 óta folyamatosan számon tartja és kiértékeli a Japánra dobott atombombák túlélőinek egészségi állapotát. Ismeretes, hogy ők alkotják a sugárzáshatásoknak kitett legnagyobb populációt.) A Bizottság többi tagja tíz ország és öt nemzetközi szervezet tudósa; specialitásaik többek között orvostudomány, sugárzás-kórtan, sugárvédelem, táplálkozás, sugárzás járványtan és pszichológia.

A vizsgálat legaktívabb fázisa 1990. május havától 1990. végéig tartott. A munkába (23 országból és 7 nemzetközi szervezetből) bevont független szakértők száma 200 körül van, a Szovjetunióba látogató tudományos küldöttségek száma pedig mintegy 50 volt. Az összegyűjtött anyag vizsgálatához és kiértékeléséhez több ország (köztük Ausztria, Franciaország és USA) laboratóriumai is segítséget nyújtottak.

A vizsgálat célja volt (1) a csernobili baleset által a Szovjetunió határain belül érintett területek radiológiai és egészségügyi helyzetelemzéseinek felülvizsgálata és (2) a hatóságok által a lakosság védelmére foganatosított rendszabályok kiértékelése. Az itt közölt jelentés célja a főbb eredmények összefoglalása. Megjegyezzük, hogy a vizsgálat illetékessége csak olyan emberekre terjedt ki, akik radioaktív szennyezettségű területeken honosak és még mindig ott laknak. A lakosság azon részéből, amelyet a baleset színhelyének 30 km-es környezetéből már kilakoltattak, csak azoknak a személyeknek a sugárártalmát vizsgálták meg, akik a fenti illetékességű területeken telepedtek le. Nem tanulmányozták a vizsgálócsoportok azokat a személyeket sem, akik a baleset utáni vészhelyzetben dekontaminálási munkálatokban vettek részt, ezért feltételezhetően erős besugárzásoknak voltak kitéve. Ezen - meglehetősen nagyszámú, a baleset színhelyére ideiglenesen kivezényelt - likvidátorok egészségi állapotát a Szovjetunió hatóságainak tájékoztatása szerint állandóan figyelemmel kísérik; későbbi nemzetközi vizsgálatok esetleg rájuk is kiterjedhetnek.

A nemzetközi vizsgálat résztvevői a helyi hatóságokkal együttműködve első lépésként kiválasztották a sugárfertőzött területek 30 települését. Ezek közül egyeseken viszonylag magas talajfelszíni szennyezettség volt, másokra viszont azért esett a választás, mivel az alacsonyabb talajszennyezettség ellenére ott valamilyen okból valószínűbbnek látszott, hogy a lakosság magasabb sugárdózisokat kaphatott. Végül - összehasonlítási célokra - a vizsgált szennyezett területeken kívüli hét további települést is kijelöltek.

A vizsgálatot fenntartás nélkül támogatta mind a Szovjetunió kormánya, mind Belorusszia, Oroszország és Ukrajna kormánya. Ennek különböző formái között szerepelt helyi tudósoknak részvétele az eredmények összevetésében és beható megvitatásában, terepen vett minták gyűjtésében és előkészítésében, valamint a lakosság - különösen gyermekek - orvosi vizsgálata az érintett területeken. A tanulmányozott helyzetek megértését jelentősen elősegítették azok a nyílt és őszinte beszélgetések, amelyeket hatóságok képviselőivel, tudósokkal és különösen a vizsgált területeken lakó emberekkel folytattak a nemzetközi munkaközösség szakemberei.

A jelentésben leírt vizsgálatok és egyéb tevékenységek nagy száma feltételezhetően jelzi, hogy milyen széleskörű erőfeszítés kifejtésére került sor a vizsgálat során. A megállapodások értelmében a ki nem ürített, jelenleg is lakott szennyezett területek környezeti adottságainak és lakóinak vizsgálatára, valamint a kis mértékben szennyezett összehasonlító vizsgálatokra kellett koncentrálni. Ezekkel a független mintavételező vizsgálatokkal párhuzamosan az akkori szovjet módszerek és megállapítások általános értékelése is folyt.

Az alábbiakban közölt információ helyes kiértékelésének megkönnyítése végett jelentésünk utolsó előtti fejezetében rövid áttekintést adunk a radioaktív sugárzások és sugárzó anyagok veszélyességéről.

Ha ismeretes a környezetben a radioaktív anyagok eloszlása, akkor a lakosság sugárterhelésének (“dózisának") meghatározása elvileg nem ütközik akadályokba. Ez a meghatározás azonban egyáltalán nem egyszerű feladat; még az sem állítható, hogy közvetlen, általános érvényű összefüggés állna fenn a talaj radioaktív szennyezettsége és a lakosság sugárdózisai között. A lakossági dózis magában foglalja a külső gammasugár-dózist, valamint a belső dózist, amely radioaktív anyagokat tartalmazó táplálék fogyasztásának következménye.

A külső dózis kiszámítása különböző fizikai adatok alapul vételével történik. További fontos adatok a biológiai “átviteli tényezők", amelyek különböző kémiai elemek mozgását befolyásolják a talajból a táplálékon keresztül az emberi testbe. Végül az életkörülmények (és szokások) is fontosak a dózisok kiszámításánál, így például a lakásviszonyok, a szabadban töltött idő, a táplálkozási szokások. Mindezen tényezőket matematikai számítások veszik figyelembe, amelyek azonban mindig bizonyos feltételezéseken múlnak. Ezektől függően például vagy a nagyobb óvatosság kívánalmának felelnek meg, vagy pedig a legvalószínűbbnek látszó értékeket szolgáltatják.

Bizonyos mértékben ellenőrzés is lehetséges, mégpedig közvetlen mérések útján, és erre sor is került a vizsgálat sarán. Egyes embereket személyes doziméterekkel lehet ellátni, amelyeket állandóan viselnek az ellenőrzött személyek, így azok regisztrálják a kapott külső dózist. Egy másik eljárásnál “egésztest-számlálók" segítségével ellenőrizhető, mennyi radioaktív cézium halmozódott fel egy-egy emberi testben, ami a belső dózis mérésének egyik hatásos módszere. A mérések természetéből azonban következik, hogy az ilyen ellenőrzésnek nem vethető alá az egész lakosság, csupán annak reprezentatív mintájának tekintett része.

A vizsgálat arra koncentrált, hogy az emberi egészséget potenciálisan veszélyeztető fontosabb elemekre vonatkozó adatokat vizsgálja. Ilyen elemek a cézium, a stroncium és a jód. A szennyezett területeken több reprezentatív települést jelöltek ki, ahol egymástól független dózis meghatározásokat végeztek. Hét ilyen település 8000 lakóját személyi doziméterrel látták el, amelyet két hónapig kellett viselniük. Ezután a dozimétereket kiértékelésre Franciaországba küldték.

Ettől függetlenül a vizsgálat munkatársai egésztest-számlálókkal radiocézium-szintméréseket végeztek kilenc település több, mint 9000 lakóján. A vizsgálat egésztest-számláló berendezéseit (és eredményeit) összehasonlították a Szovjetunióban használatos berendezésekkel és az ott nyert eredményekkel. Végül ismét függetlenül - a kijelölt települések területén eddig kapott, valamint ezután várható dózisokra vonatkozólag végeztek számításokat nemzetközileg elfogadott modellezés felhasználásával; kiindulási alapul a talajba került (helyszínen mért) aktivitás átlagos értékei szolgáltak. Mivel a légkörből kihullott radioaktív jód már jóval a vizsgálat kezdete előtt elbomlott, erre az elemre vonatkozó független méréseket nem lehetett végezni. Az emberi testbe került jód a pajzsmirigyben halmozódik fel, ez a szerv tehát jelentős dózist kaphat. A vizsgálatok jelentéseiben szereplő pajzsmirigy-dózisok részben a baleset utáni első hetekben végzett szovjet mérések eredményei, részben a jódbeépülésre vonatkozó feltételezéseinken alapulnak. Az általunk vizsgált hét település esetében a gyermekek radioaktív jód által okozott átlagos pajzsmirigy-dózisai a szovjet jelentésekben erősen szórnak.

- A Szovjetunióban használatos eljárások sugárdózisok becslésére a vizsgálat megállapításai szerint tudományosan megalapozottak, de óvatosságból szándékosan túlbecsülik a ténylegesen kapott dózisokat.

- Az egyes személyek által kapott teljes dózis legnagyobb része általában a felszínre hullott radionuklidoknak tulajdonítandó, különösképpen olyan területeken, ahol az élelmiszerek fogyasztására vonatkozólag korlátozó rendelkezések vannak érvényben.

- Az erősen szennyezett területeken lakó személyek által két hónapig viselt doziméterek közül csak 10 mutatott 0,2 mSv-nél nagyobb (a doziméter érzékenységi küszöbénél magasabb) dózisokat. Ez évi 1,2 mSv-nek felel meg, ami tipikusan annyi, amennyit az ember természetes környezetéből kap.

- Az egésztest-számlálókkal végzett radiocéziummérések általában ezen elem kisebb mennyiségeit mutatták ki, mint amennyi számításokból adódna (olyan elméleti modellek alapján, amelyek a környezetből való ínkorporációra, a táplálékból való felvételre és az anyagcserére vonatkoznak). Ez mind a Szovjetunióban, mind a nemzetközileg használatos elméleti modellek esetében igaz. Ami pedig az egésztest-számlálóval kapott eredmények és a modellszámítások alapján kapott eredmények összehasonlítását illeti, a Szovjetunióban szerzett tapasztalatok hasonlók a más országban szerzettekhez.

- Az eddig kapott és a jövőben várható dózisok független kiszámítása a radioaktív kihullott anyag alapján a vizsgált települések esetében 2-3-as faktorral alacsonyabb értékeket eredményezett, mint az ugyanezen településekre a szovjet szakemberek részéről történt becslések.

Az eredményeket a fenti táblázat összesíti.

Jelentésünkben alább felsoroljuk az ionizáló sugárzásoknak tulajdonítható biológiai hatásokat, valamint az embernél tapasztalt, egészséget rontó hatásokat. Utóbbiaknál a fizikai hatásokra szorítkozunk. Ámde Csernobil esetében - csakúgy, mint sok más radiológiai balesetnél - a főbb hatások pszichológiai eredetűek.

Az ilyen hatásokra jellemző a komplex jelleg; helytelen lenne “irracionálisnak" nevezni és ezzel elintézni, vagy a “radiofóbia" szóval megbélyegezni azt az emberi reakciót, amelynek széles lakossági körökben tapasztalt elterjedéséhez számos tényező járul hozzá.

Ezen tényezők közé sorolandó a történelmileg érthető asszociáció az atombombával, továbbá a kormányok részéről eddig tapasztalt titkolódzás és mellébeszélés, valamint a szakemberektől jogosan elvárt közérthető magyarázatok hiánya. Jellemző és figyelmet érdemlő tény, hogy némely negatív pszichológiai reakció egyaránt fellépett az általunk vizsgált “szennyezett" és “nem szennyezett" települések lakosságánál. Az ilyen hatások valódiak és érthetők, különösen egy többségében “falusi" lakosság körében, amelynek munkájában és pihenésében egyformán döntő tényező a föld, amellyel kapcsolatosan a hatóságok korlátozásokat voltak kénytelenek bevezetni. Ezt sokszor még orvosok és más, e tekintetben illetékesnek tekintett és megkonzultált szakemberek sem látták tisztán. Így azután egyre több rémhír kelt szárnyra, a lakosság egyre jobban félt és mindenféle egészségügyi problémát “az atomnak" tulajdonított. Megalapozatlan mendemondákból általánosan elfogadott “tények" váltak. Ellenőrizetlen statisztikai adatokat kellő kritika nélkül érvényeseknek fogadtak el.

E problémakör megközelítése végett nemzetközi vizsgálatunk először is áttekintette a Szovjetunió egészségügyi hatóságai és intézményei által adott helyzetképet. Ezután került sor hét reprezentatív magas radioaktív szennyezettségű település kijelölésére, továbbá hat jelentéktelen szennyezettségű, de szociográfiai-gazdasági tekintetben hasonló adottságú település kiválasztására. Mindkét csoport településeit vizsgálatunk orvoscsoportjai azonos módszerekkel, de egymástól függetlenül vizsgálták meg.

Az orvosilag megvizsgálandó személyeket olyan statisztikai mintavételezési módszerrel választották ki, amely az életkor-eloszlások meghatározását is lehetővé tette. Minden településen 250 személyt vizsgáltak bejelentett vagy várható rendellenességekre. A közvetlen klinikai vizsgálatok elvégzésén felül mintákat vettek, azokat laboratóriumi vizsgálatok céljára az USÁ-ba és Japánba küldték.

Nyilvánvaló, hogy bármely részletes klinikai vizsgálat során az átlagosnál több rendellenesség kerül felszínre, már csak a jobb dokumentálás és a kritikusabb hozzáállás miatt. Ezért a szennyezett, illetve nem szennyezett területeken, de egyébként hasonló körülmények között élő embercsoportok összevetésénél különösen fontos a körültekintő differenciálás. A felmérés kontroll-csoportját nem képezhetik korábbi össz-szövetségi vagy regionális statisztikai adatok.

• A vizsgálatok során jelentős egészségügyi anomáliák kerültek napvilágra, mégpedig a szennyezett és a szennyezetlen területek lakosainál egyaránt. Ezen anomáliák közül egyik sem volt közvetlenül sugárzás hatásának tulajdonítható.
• A csernobili baleseteknek voltak - és még mindig vannak - számottevő pszichológiai hatásai, mégpedig nemcsak a szennyezett területeken, így például félelem és bizonytalanság. Ezeket csak fokozzák a Szovjetunióban végbemenő szociális, gazdasági és politikai változások.
• Az általunk kiértékelhető szovjet adatokból nem lehet a fehérvérűség, rák vagy genetikai károsodások számának lényeges növekedésére következtetni. Egyes daganattípusok gyakoriságának megnövekedése azonban - kellő részletességű információ hiányában - nem zárható ki. Azok a szovjet vizsgálatok, amelyeknek módszere és kivitelezése megfelelőnek mondható, nem szolgáltatnak alapot arra, hogy talált egészségi károsodásokat sugárhatásoknak tulajdonítsunk.
• A Szovjetunióban végzett klinikai vizsgálatok számottevő részéről megállapítható, hogy azokat nem megfelelőképpen végezték el. Ezek zavaros vagy ellentmondásos eredményeket produkáltak. Ennek okai - többek között - meg nem felelő mérőberendezések, a tudományos képzettség hiánya, illetve a jól képzett szakemberek kis száma. A szovjet klinikai vizsgálatok egy része azonban gondosan és szakszerűen készült, ezek a nemzetközi vizsgálattal legtöbb esetben egyező eredményekre vezettek.
• A vizsgált (többségükben 2, 5 és 10 éves) gyermekekről kiderült, hogy általában egészségesek. A felnőttek helyszíni vizsgálata viszont (a szennyezett és a szennyezetlen településeken egyaránt) sok komoly egészségügyi problémára világított rá.
• Élelmezés terén szűk a választék, de minősége megfelelőnek látszott; a kapott tájékoztatások szerint a szennyezett, illetve a velük összehasonlítható adottságú települések lakosainak táplálkozási módja között nem volt lényeges különbség. Nem találtunk olyan növekedési zavarokat, amelyeket baleset miatt hatóságilag előírt vagy önkéntes korlátozásoknak kellett volna tulajdonítanunk. Pajzsmirigy-működés tekintetében sem lehetett különbséget találni a szennyezett és a velük összehasonlítható szennyezetlen vidékek között.
• A vizsgált területeken a jód-felvétel az elfogadható értéktartomány alsó határához közelesőnek bizonyult. Legtöbb étrendi összetevő mennyisége megfelelő volt. (A vitaminfogyasztást nem vizsgáltuk.)
• Toxikus elemek (ólom, kadmium, higany) ínkorporációja kisebb volt, mint a sok más országból jelentett értékek; lényegesen alacsonyabb volt, mint a nemzetközi szervezetek által maximálisan megengedett mennyiség.
• A vér ólomtartalma a normális értéktartományba esett. Nincs alapja annak a hiedelemnek, miszerint a balesetet szenvedett reaktorra dobott nagymennyiségű ólom számottevő része gőz alakjában szétterjedt volna a légkörben, ily módon nagyobb távolságban is veszélyt jelentve a lakosság számára.
• Az áttanulmányozott szovjet statisztikai adatok szerint a rákos megbetegedések száma az utóbbi évtizedben folyamatosan növekedett. De ez a növekedés már a csernobili baleset előtt megkezdődött, és azóta is változatlan ütemben tart. Annak megítélésére, hogy a megfigyelt növekedés okát fejlettebb vizsgálati és diagnosztizálási eljárásokban vagy pedig más tényezőben kell-e keresni, a nemzetközi vizsgálat szakemberei nem tudtak vállalkozni.
• A rendelkezésre álló adatok szerint a leukémia és a pajzsmirigy-daganatok fellépésének gyakorisága nem növekedett jelentősen. De mivel a statisztikai módszerek pontossága véges, a gyakoriságuk kismértékű eddigi növekedése nem zárható ki, sem pedig annak lehetősége, hogy az esetek száma hosszabb lappangási idő eltelte után fog lényegesen megnövekedni.
• A lakosságon végzett szemészeti vizsgálatok nem mutattak ki sugárzás okozta szemhályogot.
• A felnőtteknél gyakori a magas vérnyomás, de nincs különbség a sugárszennyezett és szennyezetlen területek lakosai között. A mért értékek mindkét területen nagyon hasonlóak a Moszkvában és Leningrádban mért értékekhez.
• A Szovjetunió három érintett köztársaságának egészére vonatkozó hivatalos adatok szerint is, a vizsgált sugárszennyezett területekre vonatkozó analóg adatok szerint is viszonylag magas a csecsemő- és gyermekhalandóság. Ez a baleset előtt is fennállt, és jelenleg csökkenni látszik.
• Nem találtuk statisztikailag szignifikáns jelét annak, hogy sugárzás következtében a magzat-anomáliák gyakorisága emelkedett volna.

Noha az adatok nem elég részletesek ahhoz, hogy bizonyos daganatfajták gyakoriságának növekedését kizárjuk, hangsúlyoznunk kell, hogy a nemzetközi vizsgálat szakemberei által becsült dózisadatok alapján, figyelembe véve a nemzetközileg elfogadott kockázati becsléseket is, még igen jól előkészített, hosszútávú epidemológiai vizsgálatokkal is nagyon nehezen látszik megvalósíthatónak a rák vagy genetikai károsodás jövőbeli gyakoribbá válásának kimutatása. Esetleg a pajzsmirigy-daganatok gyakoriságnövekedése lehet statisztikailag kimutatható a közeljövőben.

Évek során kialakult és jelenleg nemzetközileg elfogadott szabványok előírják, hogy mennyire és miként kell csökkenteni embercsoportok, foglalkozási ágak, országok lakosságának sugárterhelését. Ennek megfelelően külön biztonsági rendszerekről gondoskodnak az atomerőművek, az atomiparral kapcsolatos gyárak és hasonló veszélyeket rejtő létesítmények tervezésénél. E létesítményeket úgy telepítik és működtetik, hogy ez garantálja a vonatkozó normák betartását. Megfelelő előzetes tervezéssel általában még a legszigorúbb korlátokat is ésszerű költségek árán be lehet tartani.

Más a helyzet, amikor bármely okból (esetleg különböző okok egyidejű hatása alatt) előre megtervezett rendszerek felmondják a szolgálatot, a működtetésük nem valósítható meg az előirányzott ellenőrzés mellett, vagy baleset következik be. Ilyenkor a korábbi kritériumok nem hatályosak, hiszen az egész rendszer összeomlott. Új megközelítésre van szükség. Ilyenkor a cél az lehet, hogy korlátozni kell egy bizonyos területen élő vagy dolgozó emberek várható sugárterhelését. Ezt különböző módszerekkel kell elérni, amelyeknek lehetnek egyéb negatív kihatásai, akár egészségügyi, akár gazdasági, akár pedig pszichológiai vonatkozásban.

Sok rendszabály jöhet számításba. Egyesek nagyon egyszerűek. Ha például csak kismennyiségű radioaktivitás szabadul fel, akkor elegendő, ha azt tanácsolják a lakosságnak, hogy ne hagyja el otthonát és tartsa zárva az ablakokat és ajtókat. Másik szélsőséges eset, amikor nagyobb területeket, városokat kell kiüríteni és nagy mennyiségű élelmiszer fogyasztását meg kell tiltani. Ilyenkor sem szabad abból kiindulni, hogy minden rendszabály, amely alkalmas az ezután várható sugárdózis csökkentésére, előnyös lesz és ezért mindenképpen teljes mértékben megvalósítandó. Ilyen kétélű rendszabály például az emberek áttelepítése radioaktívan kevésbé szennyezett területre. Mivel a várható kockázatok a várható dózissal arányosak, az áttelepítésről feltételezhető, hogy csökkenteni fogja a hosszabb távra becsült sugárártalomból adódó kockázatot. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy az életvitelben bekövetkezett radikális változásokkal együttjáró stresszhatások nagyon súlyos lélektani, sőt fizikai következményekkel járhatnak. Ezért mérlegelni kell egyfelől a dózis és következményeinek csökkentését, másfelől azokat a káros hatásokat, amelyekkel az áttelepítés járhat. Megjegyzendő, hogy a dózis várható csökkenése (akár áttelepítés, akár egyes élelmiszerek fogyasztásának megtiltása által) szintén nem mérhető fel egyszerűen. A talaj radioaktív szennyezettségének méréséből ugyanis nem lehet egyértelműen következtetni a jövőbeli dózisra, mert például a kihullott anyagok kölcsönhatása a különböző talajféleségekre eltérő.

A csernobili balesetet követő napokban számos rendszabályt azonnal foganatosítani kellett. Stabil jódizotópot tartalmazó tablettákat osztottak szét, kitelepítéseket szerveztek meg, élelmiszerek fogyasztását korlátozták. Mindezt azon legjobb belátás szerint, amely a rendelkezésre álló információ birtokában indokoltnak látszott. Ma már mindezen hosszabban el lehet gondolkozni. Ennek szellemében a nemzetközi vizsgálat végén több döntési konferenciát tartottunk. Ezek keretében a köztársasági és össz-szövetségi szintű döntéseket hozott szovjet szakemberek részvételével megkíséreltük a fellépett problémák és alternatívák világos megfogalmazását, valamink azon szociológiai, gazdasági és politikai tényezők tisztázását, amelyek az érintett köztársaságokban a döntéshozatali folyamatban szerepet játszottak.

A csernobili baleset példátlan jellege és méretei olyan helyzetbe hozta a felelős hatóságokat, amelyre nem készültek fel. Emiatt számos sürgős döntést és beavatkozást rögtönözni kellett. Az események komplexitása miatt a jelen vizsgálatot végző csoportok a hatóságok minden döntését nem tudták részletesen megvizsgálni. Amikor erre még volt lehetőség, azt találták, hogy a hatóságok hozzáállása általában racionális volt és megfelelt azoknak a nemzetközileg megállapított irányelveknek, amelyek a baleset idején érvényben voltak. Kétségtelen, hogy egyes rendszabályokat jobban megválaszthattak volna, egyes döntéseket előbb meghozhattak volna, de mindent összefüggéseiben kell értékelni. Utólag könnyű megkritizálni az olyan akciókat, amelyeket szorongatott helyzetben kellett végrehajtani.

A Nemzetközi Tanácsadó Bizottság megállapításai szerint a távlati védelmet célzó rendszabályok jószándékúak ugyan, de általában túlzottak voltak ahhoz képest, amit sugárvédelmi szempontok feltétlenül indokoltak volna. Az áttelepítések száma kisebb is lehetett volna és az élelmiszer-tilalmak mértéke sem látszik sugárvédelmi szempontból indokoltnak. Meg kell állapítanunk, hogy a folyamatba tett intézkedések jelenlegi enyhítése mégis káros lenne, különös tekintettel a szennyezett területek lakosai körében elterjedt stressz és félelem magas fokára. El kell ismerni, hogy számos szociális és politikai tényezőt számításba véve a végső döntéseket a felelős hatóságoknak kell hozniuk. Semmi esetre azonban nem látszik célszerűnek a hozott rendszabályok további szigorítása.

(B.G. Bennett (UNSCEAR) megjegyzése: A dózis szándékos túlbecslése nemzetközileg elterjedt szokás. A tudósok szívesen élnek vele, és ez fontos is lehet az emberek megfelelő sugárvédelmének biztosításához. De e szokásnak veszélyei is lehetnek: túlságosan szigorú védelmi rendszabályokból az emberek irreális egészségügyi hatásokra következtethetnek. Erről nem szabad megfeledkeznünk. Jobb a dózisok reális becslése, amikor a dózisok várható egészségügyi hatását felmérve kell döntenünk kiürítésről, áttelepítésről stb.)

A konkrét észrevételek közül néhányat említünk. Az élelmiszerfogyasztás tilalmainak enyhítése fontosabb volna az áttelepítésnél, figyelembe véve az egészségügyi, szociális és gazdasági hatások teljes komplexitását. A szennyezett területeken háztájilag termelt élelmiszerek fogyasztásának korlátozása sok ember számára súlyos életszínvonal-csökkenést okozna. Ez csak úgy volna elkerülhető, hogy őket olyan területekre telepítenék át, ahol az előző életvitelükön nem kellene változtatniuk. Lehet, hogy ezen problémák a túl alacsony küszöbszintek miatt adódtak, amelyek egyes élelmiszerek letiltásának alapjául szolgáltak. Ezzel kapcsolatban azt is megállapítottuk, hogy az ilyen tilalmi szintek kérdésében nemzetközi szinten is zavarok és félreértések tapasztalhatók, ami a hatóságok helyzetét megnehezítette. A jövőben kevésbé félreérthető nemzetközi ajánlásokra lesz szükség.

Jelentésünk a közvélemény tájékoztatásának minőségét és mennyiségét is kifogásolja. Ajánljuk bővebb és pontosabb elemzés közzétételét, különösen azokra a tényekre vonatkozóan, amelyek befolyásolhatják a lakosságot a tekintetben, hogy elfogadja-e a továbbmaradást a szennyezett területeken. Tényszerűbb, átfogóbb és gyakorlatiasabb információra van szükség ahhoz, hogy a közvélemény fel tudja mérni a kapott dózisok kockázatát. A sugárveszélyt össze kellene hasonlítani a mindennapi élet más kockázataival, a többi környezetszennyezés okozta kockázattal, elsősorban a radon és a nagyvárosok ipari szennyezettségének kockázatával.

Mint előtt már említettük, a csernobili baleset kibocsátásának biológiai szempontból legfontosabb radioaktív elemei a jód, a cézium, a stroncium és a plutónium. A velük kapcsolatos problémák elemenként különböznek.

A radioaktív jód rövid felezési idejű, ezért néhány héttel a baleset után gyakorlatilag eltűnt. Ha viszont belélegzés vagy étkezés útján a testbe került, felgyülemlik a pajzsmirigyben, amelyet azután a lebomlás során nagy sugárdózisok érhetnek. Ennek komoly következményei lehetnek: a pajzsmirigy működésének zavarai és sok évvel a besugárzás után pajzsmirigy-rák. A jóddal kapcsolatos nehézség, hogy eredeti eloszlása ma már mérések útján nem állapítható meg, csak következtetni tudunk.

Már évek múltak el a csernobili baleset óta, ezért ma elsősorban a cézium határozza meg a radiológiai állapotot. A talajra került cézium sugárzásának nagy az áthatolóképessége, ezért külső sugárdózis forrása. Emberi táplálékláncba kerülve belső dózist is eredményezhet. Az anyagcsere során néhány hónap alatt kiürül. Mérése viszonylag egyszerű.

A plutónium és stroncium mérése nehéz. A kihullott anyag kevés stronciumot tartalmaz, az csak a testbe kerülve okoz számottevő dózist. Plutóniumból csak igen kevés jutott el nagyobb távolságra, és kémiai közömbössége miatt nem kerül könnyen a táplálékláncokba.

Elvégzett méréseink és számításaink általában alátámasztották azokat az adatokat, amelyeket a céziumos talajfelszíni szennyezettségre vonatkozólag a hivatalos szovjet térképek formájában közöltek. A kiürített zóna közelében általunk gyűjtött talajminták mérési eredményei megfeleltek a plutóniummal való felszíni szennyezettségre vonatkozó közléseknek. A stroncium esetében az általunk kapott eredmények alacsonyabbak voltak, mint a szovjet adatok.

A radionuklidok koncentrációi ivóvízben és a legtöbb élelmiszerben lényegesen kisebbek voltak, mint a nemzetközi élelmiszerkereskedelemre megállapított korlátok. Sok esetben valójában a kimutathatóság határa alatt maradtak. A szovjet laboratóriumok elemzési képességét megfelelőnek találtuk.

Az a kevésszámú problematikus eset, ami e téren adódott, nem befolyásolta lényegesen az óvatos dózisbecsléseket.

A Szovjetunióban használt felszíni vízvizsgálati módszerek megfelelőek. A mintavételnél és az elemzésnél alkalmazott egyes problematikusnak tűnő módszerek miatt többször túlbecsülhették a radionuklidok koncentrációját.

A levegőminta-vételezési és - elemzési eljárások - elegendő információ hiányában - nem voltak kiértékelhetők. Noha a levegőben újra felkavart por radioaktív anyagától származó sugárdózist kicsinek becsüljük, mégis megjegyezzük, hogy ilyen teljesen nem zárható ki, különösen a mezőgazdasági munkák során és száraz időszakokban.

Azok a gyors ellenőrzések, amelyekkel a kereskedelembe kerülő élelmiszereket ellenőrzik gyártástól a fogyasztásig, kielégítőknek látszottak. A műszerek kalibrációs eljárásait részletes műszaki információ híján nem tudtuk értékelni. Az élelmiszerminták radioaktív szennyezettségét a legtöbb esetben kisebbnek találtuk, mint az illetékes hatóságok által megszabott küszöbszintet. Egyes gazdaságokból származó tej és hatósági ajánlásoktól eltérő módon gyűjtött táplálék a küszöbszintet meghaladó mértékben lehetett szennyezett.

A természetben mindenütt találkozunk ionizáló sugárzásokkal. A talajban előforduló radioaktív elemek sugárzása külső dózist eredményez. Közülük néhány bekerülhet a táplálékláncba, így az emberi testbe is, ahol belső dózist hoz létre. Ezen túlmenően a világűrből is állandóan éri az embert a kozmikus sugárzás. Mindez együtt alkotja a háttérsugárzást.

A radiológiában több egység használatos, így például a test által elnyelt sugárzás dózisának valamint a talajra hullott vagy felhőben lebegő radioaktivitás mennyiségének kifejezésére. Az évek során különböző egységeket vezettek be, mindegyiket fizikailag pontosan értelmezve. Itt a legújabb nemzetközi egységeket használjuk, de részletes ismertetésükre nem vállalkozunk.

Szempontunkból legfontosabb az effektív dózis egysége, a sievert, amelynek ezredrészét (1 mSv = = 1/1000 Sv = 1 •10'' Sv) fogjuk használni. Nagyságáról az alábbiak alapján alkothatunk fogalmat: Az embert érő háttérsugárzás dózisa nagymértékben változó. Átlagos értéke körülbelül 1-2 mSv évenként, de ennek többszöröse is gyakran előfordul. A Föld egyes vidékein a természetes háttérsugárzás dózisa az egész Földre képezett átlagnak több, mint hatvanszorosa. Eddig nem sikerült összefüggést találni a természetes háttérsugárzási dózis és az általa előidézett biológiai hatás között. Így tehát úgy tekinthetjük, hogy a természetes sugárzási háttér és annak ingadozásai ártalmatlanként fogadhatók el.

A radon, amely a természetben előforduló, a talajból felszabaduló radioaktív gáz, egyes épületek zárt légterében esetenként feldúsul. Ahol a házak légszigetelése különösen jó, ott a radon okozta dózis a természetes háttérdózisnak sokszorosa lehet, évenkénti 10 mSv-nél is nagyobb dózisok nem ritkák. Ilyen szinteken már indokolt az intézkedés.

Mesterséges sugárforrások a századforduló óta ismeretesek és használatosak. Azóta beteg és egészséges emberek orvosi diagnosztikai és terápiai célú besugárzásban vagy átvilágításban részesülnek, ennélfogva dózist kapnak. Ezek mennyisége változó, de legtöbb fejlett országban már nem tekinthető elhanyagolhatónak

a természetes háttérhez képest. Így például egy tüdőröntgen során a páciens körülbelül 0,02 mSv-et kap; más röntgenvizsgálat során lényegesen többet. Sugárterápiánál ennek sokszorosát alkalmazzák.

Mielőtt a hatékony sugárvédelem gyakorlattá vált volna, egyes foglalkozási ágak dolgozói, például kórházi radiológiai orvosok és asszisztensek elég nagy dózisokat kaptak. Náluk egy idő múlva olyan kóros elváltozások mutatkoztak, amelyeket a sugárzásnak kellett tulajdonítani.

Nagy sugárzási dózisok egészségre káros hatásaira vonatkozólag legtöbb és legátfogóbb tapasztalat Hirosima és Nagasaki japán városok 1945-ben történt atombombázása nyomán gyűlt össze. Az itt besugárzott emberek és természetesen több kontrollcsoport egészségi állapotát több évtized óta állandóan figyelik. Más biológiai kutatásokat is folytattak terjedelmes programok keretében. Mindezek eredményeképpen ma már tetemes ismeretanyag gyűlt össze arra vonatkozólag, milyen egészségre káros hatások és változások jönnek létre különböző dózisok hatására. Arra nézve is van már tapasztalat, hogy ezek a hatások a besugárzás után mennyi idő elteltével jelentkezhetnek.

A tapasztalati tényeket permanensen figyelemmel kísérve, nemzetközi tudóstestületek folyamatosan megbecsülik a sugárzásokkal kapcsolatos kockázatokat. E testületek egyike az Egyesült Nemzetek Atomsugárzások Hatásaival Foglalkozó Tudományos Bizottsága (UNSCEAR = United Nations Scientific Committee for Effects of Atomic Radiations), egy másik a Nemzetközi Sugárvédelmi Bizottság (ICRP = International Committee for Radiation Protection).

Ha az egész emberi testet nagymennyiségű sugárzás éri, ez napokon, esetleg heteken belüli halált okozhat. Ha csak a test bizonyos részeit éri intenzív sugárzás, más hatások fordulhatnak elő, például helyi égési sebek a bőrön vagy sterilitás. Ha ugyanazt a sugármennyiséget időben eloszlatva adagolják, hatásai kevésbé drasztikusak.

A nemzetközi vizsgálat során tanulmányozott embercsoportoknál súlyos hatásokra nem kellett számítanunk, ilyenek nem is fordultak elő.

Az alábbi táblázat felsorolja a főbb sugárkárosodásokat, fellépésük feltételeit és a róluk szerzett ismereteink forrásait.

A legfontosabb késői sugárhatás: a rák, amely mindig súlyos, gyakran halálos. Egy lappangási idő után, ami általában több év, daganatok jelennek meg. Minél nagyobb a sugárzás dózisa, annál nagyobb annak a kockázata, hogy a besugárzott egyénnél ezt követő rák fejlődjék ki, de a besugárzott egyéneknek csak viszonylag kis része “kap rákot" a sugárzás miatt. A rákos megbetegedésnek ugyanis számos egyéb okozója is van. A helyzet hasonló, mint a dohányosoknál, akiknél (bizonyító erejű statisztikák szerint) a tüdőrák kifejlődésének kockázata különösen nagy, de ténylegesen nem minden dohányosnál lép fel a tüdőrák. A rák igen elterjedt betegség: hozzávetőlegesen minden negyedik vagy ötödik haláleset ráknak tulajdonítható. Így ha az új rákos megbetegedések nagyobb sugárdózis által okozott többlete nem számottevő, nehézségekbe ütközhetik annak biztos megállapítása, hogy valóban a sugárzásnak tulajdonítható-e. Ezért tettünk javaslatot arra, hogy kiterjedtebb statisztikai vizsgálatokra kerüljön sor.

Végkövetkeztetések

A Nemzetközi Csernobil Vizsgálat a sugárvédelem történetének eddig legnagyobb lélegzetű, multinacionális és interdiszciplináris vállalkozása. Korlátozott célkitűzései ellenére óriási szervezési feladatot jelentett, amelynek nehézségeit csak fokozta a szoros időbeli ütemezés. Nagyvonalúan sok ország tudósa bocsátotta rendelkezésünkre idejét és tudását. Kormányzati intézmények, szervezetek, kereskedelmi cégek segítettek műszerekkel és anyagokkal. Ezek nélkül a munkát nem lehetett volna elvégezni. Ugyancsak segítséget, hozzájárulást és együttműködést kaptunk a Szovjetunióban a szövetségi és köztársasági hatóságoktól, az érintett köztársaságok tudósaitól, szakembereitől, adminisztrátoraitól. A Nemzetközi Tanácsadó Bizottság úgy véli, hogy ez a vizsgálat nemzetközi humanitárius és tudományos segítséget nyújtott a csernobili baleset által sújtott szovjet polgárok részére. Szerzett tapasztalataink és azok tanulsága azonban a világ minden országa számára segítséget jelenthet, amikor a sugárvédelem stratégiáját továbbfejleszteni és azt a közvélemény elött indokolni kell.

A nemzetközi szinten tervezett és koordinált további vizsgálatok bizonyára hozzájárulnak majd a radioaktív szennyezések és dózisok teljesebb megismeréséhez, ezáltal világszerte minden ember hatékonyabb védelméhez.

*

_____________________________