NEMZETKÖZI LÁNCZOS-CENTENÁRIUM

Proceedings of the Cornelius Lanczos International Centenary Conference
Edited by J. David Brown et al,
Society for Industrial and Applied Mathematics, Philadelphia 1994, 644 oldal

Bíró Gábor
BME Kísérleti Fizikai Tanszéke

20 évvel ezelőtt, több mint fél évszázados emigráció után itthon, Budapesten halt meg Lánczos Kornél. Tavaly ünnepeltük, tavaly ünnepelte a világ - Lánczoshoz igen széles szakmai spektrummal kötődő - tudományossága Lánczos születésének centenáriumát. Ebben a kijelentésben - a világ Lánczoshoz kötődő tudományossága - semmi túlzás nincs. A Proceedings-kötet, amely összefoglalja a Cornelius Lanczos International Centenary Conference előadásait, több, mint 600 oldalas; - a konferencián előadók száma közel 180 fő; két plenáris ülés volt, az egyik címe: Numerikus Matematika, a másiké: Elméleti Fizika és Asztrofizika. Az ezeken elhangzott 18 előadáson kívül volt két, egyenként 12-12 egységből álló mini-szimpózium, az egyik a matematika, a másik a fizika témaköréből. Gellai Borbála (Észak-Karolina, Állami Egyetem, Fizikai Intézet) három évet szentelt a Lánczos-életmű feltárására. Szakszerű, körültekintő biográfiája az eddigi legátfogóbb Lánczos-életrajz, amely Lánczos szakmai útjának minden szakaszát végigköveti. (Szimpatikus szerénységgel Lánczos bizonyos érdeklődéskör-beli változásaira úgy hivatkozik a cikkében, hogy "Lánczos egyik levelében olvasható" - a jegyzetekből derül ki, hogy Lánczos G.B-nek szóló leveléről van szó.)

A kötet másik "biográfusa" Lax D. Péter, szintén magyar származású, kitűnő matematikus, láthatólag nemcsak Gellai Borbála összefoglaló Lánczos-cikkét ismeri, hanem az adott időszak magyar tudományát bemutató további köteteket is. Nagy Ferenc: "Neumann János és a magyar Nobel-díjasok", valamint Radnai-Kunfalvi: “Physics in Budapest" című munkákat is idézi. Lax Lánczos kapcsán az úgynevezett "magyar jelenséget" mutatja be. Ennek a magyar jelenségnek rendkívül tömör, elegáns elemzését adja Marx György e kötetben megjelent cikke. Nem szó szerint idézve Marxot: a 100 évvel ezelőtti időszakot követő évtizedekben Magyarország megint egyszer a történelem keresztútjain találta magát; császárság és parlamenti demokrácia, arisztokratikus feudalizmus és ipari forradalom, konzervatív földbirtokosság és kötelező iskolarendszer, háboríts vereség és liberális demokrácia, kommunista diktatúra és jobboldali hatalomátvétel... váltják egymást néhány évtized alatt. Ez volt a bölcsője a Magyarországon született Nagy Generációnak. Majd így folytatja Marx György: amikor a végső igazságnak mondott, de egymásnak élesen ellentmondó ideológiák élnek együtt, illetve követik egymást néhány év alatt, akkor az ifjú elmék a kihívó ellentmondásokkal szemben megtanulnak egy bizonyos kritikai megközelítést és érzékenységet a jövő trendjeit illetően - sokkal inkább, mint azon szerencsésebb népek fiai, akik állandósult intellektuális klímában élnek. Úgy gondolom, hogy Marx Györgynek ez a - már szinte “védekező" alapállású - fejtegetése lényegesen több megértésre talál külföldön, és ezen keresztül a magyarországi tudomány, kultúra és oktatásügy eredményeinek külföld általi fokozottabb elismertetéséhez járulhat hozzá, mint a sajnos sokszor előforduló “magyarkodás".

Egyébként Lánczos életében és életművében, mint cseppben a tenger, tükröződik a 20. századi magyar tudományosság viszonya a világ tudományos haladásához. A személyi kapcsolódásokról néhányat hadd villantsak fel: Lánczos megküldte Einsteinnek tervezett doktori dolgozatát, aki arról elismerően nyilatkozik; majd Szilárd Leó javaslata alapján lesz később Lánczos Einstein asszisztense. 1921-ben Lánczos a Münchenből, Sommerfeldtől nem rég hazajött szegedi Ortvay mellett doktorál; bár 1916-21 közt a budapesti Műegyetem asszisztense. Marx György közli, hogy a Lánczosnál 9 évvel idősebb Novobátzky Károly szerint a fiatal Lánczosra nagy hatással volt Zemplén Győző. (Aki, mint ismeretes, 1916-ban, az első világháborúban elesett.)

Lánczos 1921-ben, a hivatalos kormányzati szintről dirigált antiszemitizmus elől emigrál Freiburgba, majd Frankfurtba kerül. Hogy ne csak személyekhez való viszonyáról legyen szó: Lánczos 1926-ban Schrödinger hullámmechanikáját megelőzve - a kvantumelmélet alapösszefüggéseit integrálegyenlettel fejezi ki, amely a Heisenberg-féle mátrix-leírással egyenrangú. - "És nincs kizárva, hogy a mátrix megfogalmazásnál esetleg értékesebb lesz"- írta Lánczos 1925. december 22-én küldve el cikkét a Zeitschrift für Physik számára (amelyben 1926ban meg is jelent).

Lánczos ezen dolgozatáról negatívan nyilatkozik Pauli egy 1926-ban Jordannak írt levelében. És most egy nagyot ugorva az időben: az élők sorából oly fiatalon távozott, nagyon tehetséges Györgyi Géza tudósított a Fizikai Szemlében (1973. 11. sz.) egy Triesztben tartott Elméleti Fizika konferenciáról, amelyet 1973-ban Dirac 70 éves születésnapja tiszteletére tartottak. Itt a kvantumelmélet történetének neves kutatója, a kitűnő matematikus, van der Warden részletesen elemzi az említett Pauli-levelet, és előadása végén -mintegy csattanóként - matematikailag kimutatja, hogy nem volt jogos Pauli levelének a Lánczos-cikket bíráló részlete. Mindazideig (1973!) háttérbe szorult az egyébként sok tekintetben világszerte elismert Lánczos kvantumelmélettel kapcsolatos munkássága. Mint Györgyi Géza beszámolt róla: van der Warden előadása után Dirac mellett Lánczos került a konferencia középpontjába. Lánczosnak - legjobb ismeretem szerint - egy zokszava sem volt sohasem a kvantumelmélettel kapcsolatos el nem ismertsége miatt. (Ide kívánkozik, hogy Born még 1953-ban is egy Einsteinnek írt levelében visszatér arra, hogy "a Heisenberg-féle mátrixok" nem egészen jogosan viselik ezt a nevet, és még az Einsteinnel folytatott levelezésük kötetbe gyűjtésekor, 1965-ben is - már Nobel-díjasként - még mindig fájlalja, hogy “közös munkájukért" 1932-ben Heisenberg egyedül kapott Nobel-díjat.) Lánczostól - mint a vele készített interjúkból kiderül - távol állt minden hasonló gyengeség; a szó legnemesebb értelmében volt humanista.

----

Lánczos “Matter Waves and Electricity" című dolgozatára Einstein egy Lánczosnak írt levelében úgy reflektál, hogy "Ön az egyetlen, általam ismert ember, akinek ugyanaz a beállítottsága a fizikával kapcsolatban, mint nekem..." Ugyanez a cikk annyira felkelti Schrödinger érdeklődését, hogy meghívja Lánczost vendégprofesszornak Dublinba. Lánczos igazán otthonosan Magyarországon kívül Dublinban érezte magát. Többször hangoztatta ezt. De Dublin előtt az USA egyetemein volt professzor. 1944-ben, az Aircraft Company égisze alatt előadássorozatot tart mérnököknek: hogyan hasznosíthatják munkájukban a matematikát. Egy Einsteinnek 1947-ben írt levelében a következő kijelentést teszi Lánczos az approximáció-metodika nem annyira a megoldás gyakorlati alkalmazhatósága miatt vonz, sokkal inkább azért, mert egy erősen ökonomikus megoldás csak akkor lehetséges, ha az erősen adekvát. Ha olyan utat sikerült találni, amely megfelel a probléma belső lényegének. (Ez mélyebb változata Poincarré azon aforizmájának, mely szerint nem azért szereti a tudományt, mert segítségével jobb gépeket lehet konstruálni, hanem azért a gépeket, mert munkájuk segítségével több időnk marad arra, hogy tudománnyal foglalkozzunk.)

----

Lánczos Kornélt természetesen nem kell bemutatni a Fizikai Szemle olvasóinak. Ha a most szóban forgó Lánczos-centenáriumi kiadvány esetleg nehezen is lesz hozzáférhető, a hazai, Székesfehérváron tartott centenáriumi konferencia cikkgyűjteménye megjelent. Marx György e centenáriumon tartott előadása olvasható a Fizikai Szemlében (1993. 3.); ugyanezen szám közölte Palló Gábor összeállításában Lánczos Kornél Ortvayhoz írt leveleinek gyűjteményét; a hazai fizikai kultúra szempontjából oly jelentős Ortvay-kollokviumokról Füstöss László írt kitűnő ismertetést; a hazai fizika elmúlt 100 évéről a Fizikai Társulat centenáriuma alkalmából (1991) jelent meg kitűnő kötet Kovács László szerkesztésében, melybe Radnai Gyula, Füstöss László és Palló Gábor írtak fontos tanulmányokat; nem beszélve a “Marslakók érkezése" című, a nagy magyar tudós-emigrációról szóló Marx-kötetről; Palló Gábor cikkeiről, melyekben a többi között azt konkretizálja, kik, milyen összetevők hatására lettek emigránsok (Hevesy, Szent-Györgyi, Szilárd Leó, Polányi Mihály). Csak közvetettebb összefüggésű Lánczos Kornéllal, hogy a Lánczosra nagy hatást gyakorolt Zemplén Győző munkásságáról Abonyi Iván írt elemző tanulmányt:

----

A zseniális előadási módszereiről is világszerte híres Lánczos nagy súlyt fektetett az oktatásban a történeti megközelítésre. Azt vallotta, hogy semmilyen tárgykör nem veszít többet, mint a matematika, ha oktatása során megkísérlik elszakítani történetétől. (E sorok írója meg van róla győződve, hogy Lánczosnak ez az álláspontja a fizika oktatására is érvényes. Egyébként határozottan tudom, hogy jó néhány, a Műegyetemen fizikát oktató kollégám többször felhasználja oktatása során Simonyi Károly csodálatos "A fizika kultúrtörténete" című munkáját)

----

1991. május 17-én az Eötvös Loránd Fizikai Társulat, centenáriuma alkalmából Lánczos szülővárosában, a székesfehérvári Lánczos-házon emléktáblát helyeztek el. 1993. június 21. óta pedig Székesfehérváron a Neumann János utca szomszédságában lévő - egyik utca neve Lánczos Kornél utca. A Lánczos Kornél Nemzetközi Centenáriumi Konferencia kiadványa 1994-ben a világhírű SIAM (Society for Industrial and Applied Mathematics) gondozásában jelent meg, ezzel nemzetközileg is méltó emléket állítva Lánczos Kornél munkásságának.

__________________________________