A FIZIKA FELSŐFOKÚ OKTATÁSA MAGYARORSZÁGON I.

Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat munkabizottsága¹
1995. február

A fizika a természettudományok alapját képező tudomány, amelynek célja a természetben általánosan érvényes törvényszerűségek kvantitatív leírása, illetve hozzájárulás kiterjedt alkalmazásukhoz a technikában. A fizika tehát egyszerre meghatározó világképformáló diszciplína és nélkülözhetetlen a civilizációnk egyik alapjául szolgáló technikai fejlődés számára.

A változó társadalmi viszonyok és lehetőségek, a növekvő igények szükségessé teszik a felsőoktatás egyes területeinek alapos vizsgálatát és a megfelelő következtetések levonását. Ezt a feladatot az oktatók, illetve a felsőoktatással valamilyen formában közvetlenül kapcsolatban álló szakemberek tudják megoldani.

Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat a magyar fizikus hallgatók, fizikatanárok és fizikusok intézményeken, és tevékenységi szinteken átnyúló szervezete. Természetes, hogy itt született meg a kezdeményezés, hogy felmérjék és értékeljék a felső szintű fizikaoktatás magyarországi helyzetét és javaslatokat dolgozzanak ki a színvonal emelése és a hatékonyság javítása céljából.

A fizika felsőfokú oktatása a színvonalas középfokú fizikaoktatásra épül. Sokrétű céljai közül kiemelhető:

• a középiskolában megszerzett fizikai ismeretek felfrissítése, kiegészítése, a különböző előképzettségű hallgatók tudásának egyöntetűvé tétele,
• a kísérleti megismerés alapvető módszereinek elsajátítása (mérési módszerek, mérési adatok feldolgozása),
• a kísérleti-elméleti megközelítés kölcsönhatásán és a modellalkotáson alapuló fizikai módszerrel való megismertetés,
• a szabatos problémamegoldó gondolkodási módszerhez való hozzászoktatás. A természet törvényeit matematikai alakba kell önteni, a matematikai feladatot meg kell oldani és az eredményeket fizikailag értelmezni kell.
• egységes fizikai világkép kimunkálása,
• a tanulmányok későbbi szakaszában felhasználandó összefüggések megvilágítása, a később felhasználásra kerülő műszerek működése alapjainak mélyebb megértése (például félvezető fizika, lézerfizika stb.)

A nem-fizikusoknak oktatott fizika tárgy az alapstúdiumok mellett a felsőbb szemeszterekben gyakran újra megjelenik. Ilyenkor vagy összefoglaló szerepet tölt be, vagy valamely konkrét szaktárgy fizikai vonatkozásainak kibontását szolgálja, például fizika irányú szakosodással. Hasonló célokkal megjelenik a fizika egyes doktori iskolák melléktárgyaként is.

Magyarországon a fizika felsőfokú oktatásának jó hagyományai vannak. A szűkös anyagi feltételek ellenére a képzésből kikerülők nemzetközi összehasonlításban megállják a helyüket. Ugyanakkor az elmúlt évtizedekben számos probléma halmozódott fel, valamint a társadalom és a gazdaság átalakulása újabbakat vet fel:

• az oktatás szerkezetének a felsőoktatás kiterjesztéséhez, a különböző, társadalmilag elfogadott képzettségi szintekhez, a munkaerőpiaci realitásokhoz illeszkedő átalakítása,
• a fizika belső fejlődési irányait és a fizikai ismeretekre alapozott termelési és szolgáltatási igényeket összhangba hozó arányok megteremtése a képzésben a kísérleti- és elméleti-, valamint az alap- és alkalmazott ismeretek között,
• az egységesülő Európával harmonizáló, egyben a hazai fizikaoktatás magas színvonalú hagyományait megőrző követelményrendszer megfogalmazása,
• a fizikatanárok oktatásának megújítása az alap- és középfokú oktatás új viszonyai között; a kiemelkedő tanári teljesítmény szakmai elismerése alkalmas formáinak megkeresése,
• nem-fizikus szakokon a fizika oktatásának beillesztése a képesítési követelményekbe, és a megfelelő oktatási feltételek megteremtése.

A fizika felsőfokú oktatása három formában valósul meg és a bizottság ennek megfelelő munkacsoportokban dolgozott:

1) fizikusképzés

2) fizikatanár képzés

3) a fizika, mint szakmát alapozó tárgy tanítása nemfizikus szakokon

A munkacsoportok a kollégák széles körére támaszkodva, esetenként nemzetközi összehasonlításokat végezve törekedtek a helyzet reális értékelésére. A problémák megoldására a lehetőségekből kiindulva igyekeztek a szűkebb szakma és a társadalom egésze számára elfogadható javaslatokat kidolgozni. A javaslatok egy része önszerveződéssel, szakmai keretek között megvalósítható. Másik részét reményeink szerint a döntéshozók fogják hasznosítani. A jelen dolgozat tartalmazza a munkacsoportokban született résztanulmányok összefoglalását és az ajánlásokat.

A FIZIKUS TEVÉKENYSÉGI KÖRE, ELHELYEZKEDÉSI LEHETŐSÉGEK

Az intézményes fizikusképzés mintegy százéves múltra tekint vissza és világszerte nagymértékben egységes jellemzőkkel rendelkezik. A fizikusok egyetemi tanulmányaik során széleskörű elméleti és kísérleti fizikai oktatásban részesülnek, amihez kiegészítő társadalomtudományi, valamint más természettudományos képzés társul. Átfogó matematikai ismeretekre tesznek szert, amelyet újabban alapos számítástechnikai-informatikai képzés egészít ki. Külön ki kell emelni a fizikai módszer jelentőségét, amelynek lényeges elemei a kísérleti és elméleti ismeretszerzés állandó kölcsönhatása és a modellalkotás. A képzést kutatási tevékenységet megkövetelő diplomamunka zárja, ami az angol nyelv megfelelő szintű ismeretével társulva biztosítja a szakirodalomban való eligazodást és a fizikusi pályakezdést. A friss diplomások számára az alkalmazott (ipari és szolgáltató) K+F tevékenységbe való bekapcsolódásra is készséget ad az egyetemi képzés. Az önálló kutatómunkához vezető posztgraduális (PhD) képzésben elsősorban az egyetemi-kutatóintézeti karriert választók vesznek részt.

Az alapismeretekre és a módszerekre irányuló képzés eredményeképpen a fizikus széles körben alkalmazható szakember, aki - szemben a korai specializációs képzésből kikerültekkel - szakmai és módszerbeli hajlékonysága miatt különösen alkalmas újszerű, komplex, interdiszciplináris megközelítést igénylő feladatok megoldására. Ugyanakkor a fizikai ismeretszerzés szélsőségesen igényes technikai környezetében elsajátított készségei a technológia átadásban is fontos helyet biztosítanak számára. Ennek köszönhető, hogy a fejlett országokban a hagyományos, egyetemi-kutatóintézeti, illetve ipari kutató-fejlesztő alkalmazás mellett igen széles körben találunk fizikusokat újszerű, olykor meglepő feladatkörökben, mint például az iparban a folyamatszervezéstől az igazgatásig, a szolgáltatásban, a környezetvédelem és a szabvány- és szabadalmi ügyek területén, a bűnüldözés és a honvédelem egyes szakágaiban, önálló vállalkozóként és az államigazgatásban.

Az egyetemi-kutatóintézeti karrierre vágyók a PhD fokozat megszerzése után határozott időre szóló állásokat töltenek be különböző, gyakran más országban lévő intézetekben. A posztdoktorális kutatók versengésének célja a publikációk és konferenciaszereplések révén a minél szélesebb elismertség elérése a nemzetközi tudományos közösségben, és mindennek révén az erősen korlátozott számú állandó állások egyikének elnyerése. Az oktatói feladatokkal járó munkakörök betöltésénél a jó oktatói és kutatói képességeket egyenrangú feltételként veszik figyelembe (habilitáció). Az állandó állást el nem nyerők az egyetemi-kutatóintézeti területen kívül találnak munkát.

Az itt vázolt tevékenységi körök és szakmai pályafutások a fejlett országokra jellemzők. A magyarországi eltéréseket 3 pontban lehet összefoglalni:

i) Az ipar viszonylagos fejletlensége, az innovációs motiváltság hiánya következtében fizikus ipari alkalmazásban alig végzett kutatómunkát. Ez alól két-három cég jelentett kivételt. Ezek mindegyike fizikustól származó, piaci világsikerre vezető termékcsoportra építette stratégiáját. Lényegében e helyzet elfogadásaként lehet értékelni a nemzetközi összehasonlításban korábban igen alacsonyan tartott hazai hallgatói létszámokat.

Amennyiben Magyarországon a gazdaság javulásával korszerű ipar és szolgáltatás fejlődik ki, várható, hogy a fizikusok vállalati alkalmazásában is pozitív változás fog beállni.

A felsorolt, hagyományostól eltérő alkalmazások felfutására is számítani lehet. A sokoldalúság és flexibilitás szempontjai különösen nagy jelentőségűek a mai hazai helyzetben, ahol a mélyreható átalakulási folyamatban a fiatalok nehezen láthatják előre a speciális szakemberek iránti igényt.

ii) Az egyetemi és kutatóintézeti tevékenység mesterséges szétválasztása egészen a legutóbbi időkig rányomta a bélyegét a fizikus szakmára is. Eltekintve néhány országtól, a kutatóintézetekben alkalmazott fizikusoknak egyetemi kollégáikhoz mért aránya jóval kisebb a hazainál. Ez az a pont, ahol kedvező tendenciák már mutatkoznak: Egyrészt megfigyelhető a mozgás a kutatóintézetektől az egyetemek felé, másrészt az intézmények közötti együttműködés újabban sokat javult. E folyamat erősítése ellen hat a közalkalmazotti törvény - alább ismertetendő - sommás alkalmazása a kutatói-egyetemi oktatói körre.

iii) A kutatóintézetekben és az egyetemeken mintegy évtizeddel ezelőttig gyakorlatilag mindenki végleges állást kapott, tehát a rendszer egyszeri, a pálya legelején bekövetkező szűrésen alapult. Ettől a felfogástól a nyolcvanas években fokozatosan távolodó, a nemzetközi gyakorlathoz közeledő alkalmazási filozófia az élvonalbeli kutatásra a versenyszférához igen hasonló teljesítménykritériumokat fogalmazott meg.

A közalkalmazotti törvény az elfogadásakor határozatlan időre betöltött nem-vezető kutatói-oktatói állások véglegességének - mérlegelést nem hagyó - alkalmazásával visszalépést jelent a nemzetközileg bevált, versenyhelyzetet és mobilitást teremtő rendszer bevezetésétől, ami elsősorban a pályakezdőkre ró nagy terheket. A kutatási szférától követelt intenzitásnövelés elé is gátat állít.

A FIZIKUSI KÉPZETTSÉG IRÁNTI ÉRDEKLŐDÉS ÖSSZETEVŐI

A fizikusok társadalmi elismertsége az ötvenes évekre tetőzött az egész világon. Kiderült azonban, hogy a várakozásokkal ellentétben a tudomány (és benne a fizika) az alapvető gazdasági-társadalmi problémákat nem oldja meg, így az érdeklődés és a megbecsülés is csökkent. Ma a fizika a társadalom számára hasznosítható, nagy horderejű alapvető felfedezések felmutatásával igyekszik megújítani képét (tranzisztor, lézer, mag-mágneses rezonanciára, pozitron-emisszióra alapozott képalkotás stb.). A fejlett országokban a fizikus társadalmi helyzete konszolidálódott.

Magyarországon az ötvenes évek felfutása után visszaesés következett be. Egyrészt hiányzik a széleskörű alkalmazásból eredő elismertség, másrészt az általános értelmiség-ellenes hangulat fokozottan érintette a fizikusokat. A negatív helyzetet árnyalta, hogy értelmiségi családokban a fizika viszonylagos politika-mentességének és az utóbbi két évtizedben a nemzetközi kapcsolatteremtés szabadabb lehetőségének volt némi vonzó hatása.

A pályaválasztásban nyilvánvalóan döntő szerepet játszik a család és az iskola által meghatározott egyéni motiváció. Azokban a családokban, ahol több generációra visszavezethető fizikus-matematikus-mérnök-vegyész dinasztia alakult ki, a fiatal kevésbé érzi a társadalmi motiváció hiányát.

Magyarországon kiemelt jelentősége van a száz éves hagyománnyal rendelkező matematikai és fizikai versenyeknek, a természettudományi tárgyak oktatásában kiemelkedő néhány középiskolának, a kiváló tanáregyéniségeknek és a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok (KöMaL) világszerte egyedülálló intézményének. Ezek ma még hatékony tehetséggondozó rendszert alkotnak, amelyben az Eötvös Loránd Fizikai Társulat szervező szerepe meghatározó.

Összefoglalva megállapítható, hogy Magyarországon létezik egy olyan stabil és magas színvonalú fizika-oktatási, fizikus-tehetséggondozási és fizika-népszerűsítési kultúra, amely képes ellensúlyozni a fizikusi képesítés megszerzésére ösztönző társadalmi motiváció hiányát. A családi-iskolai eredetű motiváció azonban általában alapkutatás-centrikus. Ezen a téren az utóbbi években történt valamelyest előrelépés az egyetemek hírverése révén, amelyek a fizikus általános problémamegoldó szakember jellegét hangsúlyozták.

Magyarországon fizikusképzés négy egyetemen folyik:

A HALLGATÓI LÉTSZÁM ALAKULÁSA

A fizikusi képzettség eléréséhez megkövetelt elmélyült tájékozottság, nagy intenzitású szellemi erőfeszítés indokolja a felvételi szűrést. Ennek ellenére a jelentkezők száma inkább növekvő tendenciát mutat, bár vidéken egy-egy évben merülnek fel gondok. A felvételi pontszámhatárok a legmagasabbak közé tartoznak. A kiesők jelentős része is alkalmas felsőfokú képzettség megszerzésére.

A fizikus szak országos képzési kapacitása hosszú stagnálás után évi 120-130 főre emelkedett, ami a nyolcvanas évek közepéhez képest közel kétszeres létszámot jelent. A műszaki alkalmazásokhoz közeli környezet megteremtése szempontjából a BME-n beindult képzés különösen ígéretes. Az induló hallgatói létszám a tehetséggondozási rendszer karbantartásával, a fizikus szakma társadalmi arculatának aktív formálásával tartósan ezen a szinten tartható.

1984. és 1994. között a három tudományegyetem 451 fizikus diplomát adott ki. Ez a vizsgált évfolyamokra eredetileg felvettek 608 fős létszámához képest jelentős, 24 %-os belső rostálást jelent. A szakot abbahagyók átlagosan 3-4 félévet teljesítenek. Mintegy negyedük végül más szakon szerez diplomát (1. táblázat).

A statisztikai adatok teljes egészében a tanulmányi programok modernizálása előtti kötött képzési rendben tanuló évfolyamokra vonatkoznak. A diplomát szerzők átlagos tanulmányi ideje 11 félév alatt marad, bár az utóbbi három évben megfigyelhető emelkedés. Az európai tapasztalatok alapján a tanulmányi idő meghosszabbodása prognosztizálható.

A pályakezdési segélyt igénybevevők számára vonatkozó adatokat használható módon nem tartják nyílván. A friss diplomások álláshelyzetéről a kisebb létszámú szakokon (JATE, KLTE) lehet teljesebb képet alkotni. Az ELTE szúrópróba jellegű adatgyűjtésével kiegészítve megállapítható, hogy az utóbbi években kiemelkedő tendencia a hazai és külföldi doktori ösztöndíjas továbbtanulás. Ilyen jellegű a nem-egyetemi kutatói első alkalmazások többsége is. Megjelent (különösen az informatikai vállalkozásban) a kis magánszférához orientálódó fizikusok csoportja. Nagy a jelentősége a fizika interdiszciplináris alkalmazásaihoz kapcsolódó elhelyezkedési lehetőségeknek (például anyagtudomány, biofizika, környezettudomány). Ezek a tendenciák részben a magyar gazdaság átrendeződésének időszakára korlátozódó átmeneti jellegűek, részben a fizikusi tevékenység új “hídfőállásait" jelezhetik. Ez utóbbiak fennmaradását segítheti, ha a szokatlan pályamódosítást végrehajtó fizikusok fórumot kapnak a Fizikai Társulatban és a felsőoktatásban.

Az elhelyezkedési kilátások javítása reményében dinamikusan nő az egyetemi évei alatt fizikatanári, illetve angol (egyéb) szakfordítói képesítést szerzők száma.

A FIZIKUSKÉPZÉS EGYETEMKÖZI ÖSSZEHASONLÍTÁSA

Az 1989-90-ben kezdődött, radikális modernizálási tevékenységgé alakuló tanterv-felülvizsgálat fő mozgató a következő, a fizikus társadalom egészét foglalkoztató célkitűzések voltak:

Az alapképzési tematikákat, a tanulmányok időbeli módszertani összetételét az MKM Természettudományos Képesítési Bizottsága keretében részletesen összehasonlították (2. táblázat). A modernizáció utáni helyzet alapján deklarálható az alapképzési programok egyenrangúsága az alapképzésben részesült hallgatók “csereszabatosak" Az alapképzés sikeres elvégzésének összefoglaló ellenőrzési módjára nincs egységes, kölcsönösen elfogadott gyakorlat.

Az alapképzési könyv- és jegyzetellátás stabilitása, az időszerű korszerűsítések elvégzése, a segédletek hozzáférhetősége követelményeit a mai helyzet nem teljesíti. A fizikus szak alapmonográfiáit több, mint húsz évvel ezelőtt írták, illetve dolgozták át utoljára. A fellendült jegyzetírói tevékenység produktumai inkább a szakirányú képzés újonnan megjelent igényeit elégítik ki. Hiányzik egy sikeres, széles körben használható, modern Egyetemi Fizika (College Physics) tankönyv magyar fordítása. A könyv- és jegyzetellátottság szintje nem haladja meg a 30 %-ot.

A szakirányú képzési ajánlat az egyetemek legsikeresebben művelt területeit vonultatja fel. Ezek összessége lefedi a fizikai alapkutatás nemzetközileg elfogadott fő vonulatait. Az alkalmazott kutatás területén jelentős foghíjak észlelhetők, ami a megnőtt hallgatói létszám foglalkoztatási perspektívái szempontjából kritikus lehet. A diplomamunkák tematikus megoszlása jól kitapinthatóan mutatja az egyetemi sajátságokat (3. táblázat). Az ELTE-n a szilárdtestfizika, részecskefizika és a statisztikus fizika, a JATE-n az optika, biofizika, a lézerfény és anyag kölcsönhatásai, a KLTE-n a magfizika,

A felvettek közül 68 kap valamilyen (MKM, TMB) ösztöndíjat. 1993-ban négy egyéni doktorandusz kezdte meg tanulmányait, 1994-ben az ösztöndíjjal felvettek mellett további 40 jelentkező felelt meg a vizsgabizottságok támasztotta követelményeknek (4. táblázat).

A doktori program résztvevői közül az MKM ösztöndíjasok után az egyetemek költségvetési támogatást kapnak. Ez a jelenlegi, rendkívül nehéz gazdasági helyzetben egyoldalúan motivál a doktori ösztöndíjasok számának emelésére. A doktori ösztöndíjasok számának megállapítási mechanizmusa az egyetemek közötti arányokra épül, a szakterületek, illetve kutatócsoportok sikerességét nem veszi figyelembe.

A doktori oktatás jelentős fejlesztésekkel, a nem-egyetemi kutatók legjobbjainak egyenrangú bevonásával indult meg. Debrecenben 59(30), Szegeden 50(17), a BME-n 26(12), az ELTE-n 62(47) a programokban aktívan résztvevő (témavezető, előadó, doktori tanácstag) személyek száma (zárójelben ezekből a nem-főállásúak száma). A fizika doktori iskolákban országosan körülbelül 200 aktív kutató-oktató tevékenykedik. A hagyományos féléves előadási formák mellett az intenzív tanfolyami forma (nyári iskolák) is jelen van, és iránta jelentős nemzetközi (és speciálisan kelet-közép-európai) érdeklődés mutatkozik.

A doktori és a szakirányú képzési szintek egyidejű bevezetése miatt azok tartalmi és színvonalbeli viszonya most van kialakulóban.

Az elkészült doktori szabályzatok a fizika területér nemzetközi viszonylatban is helytálló, magas követelményeket rögzítenek (2-3 vezető folyóiratban publikált tudományos eredmény, a dolgozatok két, a témában vezető szakember által történő bírálata stb.).

A kutatóintézeti és az egyetemi tevékenység korábbi szétválasztása, az egyetemi fejlesztések erős korlátozása helyenként drámai helyzetet eredményezett a fizikusképzésben is. A demonstrációs eszközök olykor inkább tudománytörténeti, mint oktatási célokat szolgálhattak. Ez is egyik oka annak, hogy az oktatás sokszor az elméleti eredményeket és módszereket hangsúlyozó lett. További gondot jelentett, hogy a számítógépek térnyerése következtében az elméleti fizika is költségigényes kutatási területté kezdett válni.

Így lényegében hiányzik a tudományegyetemeken a modern kísérleti szilárdtestfizika több jelentős fejezete. Egyes egyetemeken nagyon korlátozott mértékben szerepel az optika. Ugyanakkor meg kell említeni, hogy több egyetemen sikerült egy-egy kísérleti területen jelentős erőket koncentrálni (Szeged: optika, Debrecen: magfizika, BME: optika). Itt előnyösen ki lehetett használni az akadémiai kutatócsoportokkal, illetve intézetekkel való kölcsönhatást.

A változás az OTKA bevezetésével kezdődött. Ennek keretében elvben egyenlő esélyt kaptak az egyetemi kutatóhelyek. Noha az OTKA az (alap)kutatás támogatását szolgálja, az egyetemi tevékenység természetéből eredően ez visszahat az oktatásra, különösen a posztgraduális képzésre.

Az 1980-as évek végén a társadalmi-politikai fordulat alapvető javulást eredményezett. Olyan új csatornák nyíltak meg a felsőoktatás, és ezen belül a fizikusképzés számára, amelyek addig elképzelhetetlen, koncentrált beruházásokat tettek lehetővé. Ezek részben világbanki együttműködésre (FEFA), részben az Európai Közösséggel való kooperációra támaszkodtak (PHARE stb.), de mindenképpen tükrözték a kormányzatnak azt az álláspontját is, hogy a szűkös lehetőségek ellenére a felsőoktatást kiemelten kell kezelni. Ennek megfelelően,

Az anyagi források elosztásának vizsgálatánál kitűnik, hogy a különböző egyetemek végső soron egyenlő arányban részesültek a fenti központi támogatásokból. A súlyozás inkább az egyes egyetemeken belül a különböző tématerületek között történt. Nem teljesen egységes terjedelmű, mégis közelítően átfogó és teljes adatszolgáltatás szerint a kormány által elkülönített és nemzetközi felsőoktatási fejlesztési és segélyalapokból finanszírozott, a fizika egyetemi oktatásával kapcsolatos országos fejlesztés mintegy 600 millió forint értékű volt (5. táblázat).

Mindhárom egyetemi városban működik fizikai kutatásokra specializált MTA kutatóintézet (Szegeden az SzBK Biofizikai Intézetét tekintjük ilyennek.) Budapesten és Szegeden az MTA tanszéki kutatócsoportokat tart fent.

Az intézethálózat gyors fejlesztésére az ötvenes évek elején, az akkori politikának megfelelően úgy került sor, hogy a hagyományosan az egyetemekhez kapcsolódó alapkutatásokat külön főhatósághoz rendelték. Ugyanakkor az intézetek vezető munkatársai korábbi egyetemi állásukat is megtartották. E személyiségek kutatási területei mindmáig több egyetemen meghatározó oktatási szakirányt képviselnek.

A hatvanas évek közepétől megerősödött a személyi szétválási tendencia. Ez részben tudományon kívüli rendelkezések következtében játszódott le, részben az intézetekből az ötvenes évek második felében kiszorított egyetemi vezető kutatók igyekeztek megszabadulni a kutatóintézetek “gyámkodásától".

A szétválás sosem lett teljes. A kutatóintézeti vezető szakemberek nemzetközi presztizse szempontjából nem elhanyagolható a professzori tevékenység, a diplomamunkák témavezetése. Különösen fontos a legtehetségesebb hallgatókkal való korai kapcsolatteremtés.

A nyolcvanas években középhaddá idősödő generációban már nem élnek a régi konfliktusok. Elfogadják, hogy a kutatóintézetekben felgyülemlett nagyértékű eszközpark nem duplikálható. Az intézetek tudják, hogy a megnehezedett működési feltételek között, az intézeti eszközpark szinten tarthatóságában nem mellékes szempont annak felsőoktatásbeli hasznosíthatósága. A szakirányú és doktori laboratóriumok kialakításában elengedhetetlen az egyetem-kutatóintézeti együttműködés, a kutatóintézeti infrastruktúra közvetlen hasznosítása.

Az együttműködés fő formája a közös (esetleg kihelyezett) tanszék (csoport). Megnövekedett az egyetemi főtevékenység mellett kutatóintézeti munkát is végző vezető oktatók száma.

A jelenleg létező közös, illetve kihelyezett oktatási viszonylatok: BME-ATKI, BME-KKL, BME-MFKI, BMERMKI, BME-SzFKI, ELTE-AEKI, ELTE-CsKI, ELTE-KKL, ELTE-MFKI, ELTE-RMKI, ELTE-SzFKI, JATE-CsKI, KLTE-MFKI, KLTE-ATOMKI.

1. A fizikusképzés a felsőoktatás kompetitív tevékenységi körébe tartozik. A fizika képének, az alapkutatási és az alkalmazott fejlesztési eredményeknek sokoldalú bemutatásával fenntartható a szak iránti kiemelkedő minőségű érdeklődés. Különösen fontosak a fizikatanárok legjobbjai által szervezett tehetségkutató versenyek, a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok feladatmegoldó versenyei és pályázatai, valamint a vidéki tanárképző főiskolák és egyetemek fizika tanszékei körül kialakult regionális tehetség-gondozó tevékenység:
2. A fizikusok által befutott nem-hagyományos pályák kevéssé ismertek. Legsikeresebb képviselőik nem kapnak elegendő nyilvánosságot sem az Eötvös Társulat, sem a felsőoktatás fórumain.
3. Az alkalmazott fizikára és környezetfizikára alapozott csúcstechnológia meredeken növekvő jelentőségre tesz szert a profitorientált termékfejlesztésben. Ezzel a folyamattal a fizika-oktatás nem tart eléggé lépést. A helyzet megjavítására tett kezdeti erőfeszítések még nem értek el alapvető fordulatot.
4. A felsőoktatásba bekerülők számának növekedésével elkerülhetetlen egy megfelelő előképzettséggel kevéssé rendelkező réteg jelentkezése a fizikusképzésben is. A kevésbé intenzív felsőoktatási formákhoz való átjárhatóság irányai és eljárási rendje nem elegendően kidolgozottak.
5. A négy fizikusképző intézet összes hallgatói kapacitása 120 fő/év. Továbbra is 25 %-os lemorzsolódási aránnyal számolva évi 90 (MSc szintű) diplomás fizikus kiképzése várható.
6. A fizikusképzés országon belüli ekvivalenciája tartalmilag és az oktatás szerkezete alapján is biztosított.
7. 1990. óta a specializációs képzés a felső évfolyamokon általánossá vált. Ennek színvonala megközelíti az amerikai “graduate school" bevezető évfolyamaiét.
8. A fizika területén a doktoranduszok és diplomások aránya elmarad a fejlett országokban szokásostól (például az NSZK-ban ez az arány 1/2). A hároméves doktori ösztöndíjas tevékenység valószínűleg általában nem lesz elég az elhatározott színvonalú PhD elérésére. A sikert az is veszélyezteti, hogy a doktoranduszi helyék elosztásánál a témavezetők tudományos sikerességét nem veszik előírásszerűen figyelembe.
9. A felsőfokú fizikaoktatás fejlesztésére a fizikai intézetek az 1992-94-es időszakban legalább 600 millió forint támogatást nyertek el pályázati alapokból.
10. A felsőoktatásban növekvő számú nem-egyetemi főállású fizikus vállal rendszeres, oktatási kreditértékű tevékenységet. A kutatóintézetekkel való integrációt képviselő, közös tevékenység bontakozott ki a felsőoktatás fejlesztési program keretében.

1. A felsőoktatási törvény 123. paragrafus 2. bekezdés módosításával javasoljuk a nem-vezető oktatói-kutatói állások határozott idejű betöltésének kiterjesztését a közalkalmazotti törvény elfogadásakor határozatlan időre szóló munkaszerződések esetére is. (Többségi szavazattal meghozott ajánlás) (Országgyűlés, kormány, MKM)
2. A képesítési követelmények sorában meghatározandók az alapképzést követő közbenső bizonyítvány (BSc szint) kiadásának (egyben a szakirányú képzés megkezdésének) feltételei. (MKM, egyetemek)
3. A fizikusképzés közös céljai megvalósításának, valamint a diákok intézményközi mozgásának elősegítésére javasoljuk az Egyetemi Fizikai Intézetek Konferenciája intézményének önkéntes társulással történő létrehozását. Feladatai többek között: az oktatási együttműködés szervezése; a hallgatói mobilitást elősegítő intézményközi szerződések előmozdítása; a tankönyvi ellátottság országos nyilvántartása; új tankönyvek és fordítások kiadásához szakmai ajánlások kiadása; a képzési struktúra átalakítási tapasztalatainak összegyűjtése és a szükségessé váló módosítások koordinált végrehajtása. (Egyetemek, MRK)
4. Javasoljuk, a nemzetközi gyakorlathoz illeszkedve, hogy a doktorandusz helyeket elsősorban nem intézmények, hanem szakterületek, illetve vezető kutatók között pályázati formában osszák el. Távlatilag pozitív visszacsatolásra van szükség: az eredményes témavezetők kapjanak újra doktorandusz helyet. (OAB, MKM, egyetemek)
5. Szükséges a doktori képzés társadalmi szerepének tisztázása (végzett hallgatók és doktoranduszok kívánatos aránya, posztdoktori kutatói és egyéb állás-lehetőségek) (MKM, OAB)
6. A nagyobb pályázati ciklusok végén az oktatási-kutatási beruházások eredményességének szakmai összefüggésben átfogó értékelése, a szakmai közösség előtti bemutatása a pályázati forrásbiztosítás természetes és elengedhetetlen része. (MKM, FEFA, ELFT, egyetemek)
7. A készülő felsőoktatás-fejlesztési törvény révén minimálisan az 1992-94-es modernizációs program fejlesztéseinek működtetéséhez szükséges többlet-forrásokat biztosítani kell. (Országgyűlés, MKM)
8. Javasoljuk, hogy az MTA intézetek vezető kutatók kinevezésekor a rendszeres és kiemelkedő oktatási (előadói, diplomamunka vezetői, illetve kutató nevelői) tevékenységet pozitív tényezőként vegyék figyelembe. (MTA)
9. Kialakítandók a közös MTA-Egyetem pályázatok menedzselésének és beszámoltatásuknak kétoldalúan nyilvános formái. (MTA, FEFA)
10. Megvizsgálandó annak lehetősége, hogy egyes országosan egyedi oktatási kutatási eszközöket (intézményeket) egyetemi-akadémiai konzorciumok működtessenek. (MTA, MRK)

AEKI - Atomenergiakutató Intézet (MTA)
ATKI - Anyagtudományi Kutatóintézet (MTA)
ATOMKI - Atommagkutató Intézet (MTA)
BME - Budapesti Műszaki Egyetem
BSc - Bachelor of Science (angolszász egyetemi diploma fokozat)
CsKI - Csillagászati Kutatóintézet (MTA)
ELTE - Eötvös Loránd Tudományegyetem
ELFT - Eötvös Loránd Fizikai Társulat
FEFA - Felzárkózás az Európai Felsőoktatáshoz Alap
JATE - József Attila Tudományegyetem
KKL - Központi Kutató Laboratóriumok (MTA)
KLTE - Kossuth Lajos Tudományegyetem
KöMaL - Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok
MFKI - Műszaki Fizikai Kutató Intézet (MTA)
MKM - Művelődési és Közoktatási Minisztérium
MTA - Magyar Tudományos Akadémia
MSc - Master of Science (angolszász egyetemi diploma fokozat)
OAB - Országos Akkreditációs Bizottság
OTKA - Országos Tudományos Kutatási Alap
PHARE - Poland Hungary Aid for Restnicturation of Economy (EU segélyprogram)
PhD - Philosophiae Doctor - a magyar tudományos fokozat megnevezése
RMKI - Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet (MTA)
SOTE - Semmelweis Omostudományi Egyetem
SzBK - Szegedi Biológiai Központ (MTA)
SzFKI - Szilárdtestfizikai Kutatóintézet (MTA)
TEMPUS - Trans-European Mobility Program for University Students (az EU diák és oktatói mobilitási programja Kelet-Európa számára)
TMB - Tudományos Minősítő Bizottság (megszűnt)

______________________