SZÁZ ÉV RADIOLÓGIA

Bozóky László
az MTA tagja

Ezidén ünnepeljük az egész Föld egyik legnagyobb jótevője, Wilhelm Conrad Röntgen fölfedezésének centenáriumát. A róla elnevezett sugárzást 1895-ben fedezte fel. Éjjel-nappal végzett munkájával elsősorban az orvostudományban, a diagnosztika és a sugárterápia területén, de számos ipari problémánál is döntő szerephez jutott.

A röntgensugárzás széleskörű elterjedésében nagy szerepet játszott Röntgen előrelátó, önzetlen elhatározása. Óriási vagyonokat ajánlottak fel neki, hogy szabadalmaztassa felfedezését, de ő ezt makacsul megtagadta. Röntgen előre látta, hogy felfedezése számos tudományos és gyakorlati területen olyan felmérhetetlen előre lépést jelent az emberiség számára, amit semmivel sem szabad korlátozni.

Most, amikor a röntgensugárzás felfedezésének centenáriumát ünnepeljük, nem a röntgensugárzás szerteágazó eredményeivel kívánok foglalkozni, ez könyvekben, folyóiratokban magyarul is szinte folyamatosan megjelenik, hanem Röntgennek, mint kutató tudósnak az egyéniségével.

Röntgen hosszú éveken át hajtotta magát, mert - mint fizikus - érezte, hogy világraszóló felfedezésével nem lehet addig megelégedve, amíg nem tudja jogos tudományos kíváncsiságát kielégíteni, azaz azt, hogy tulajdonképpen mit is fedezett fel, ez hogyan illeszthető bele az akkori fizikai, anyagszerkezetre vonatkozó ismeretekbe.

Elképzelései voltak neki is meg másoknak is, de bizonyítani egyiket sem tudták. Hogyan képes ugyanaz a röntgensugár sok centiméter vastag vízrétegen minimális veszteséggel áthaladni, amely egy milliméter vastag ólomlemezben már szinte teljesen elnyelődik. Ez természetesen az akkori, lágy röntgensugárzásokra vonatkozott, mert Röntgen olyan végtelenül gondos kísérletező egyéniség volt, hogy az eredeti kísérletéhez összeállított csupán ideiglenesnek tervezett sugárforrását még éveken át tovább használhatta is a későbbi vizsgálataihoz.

Röntgen egyrészt örömmel állapíthatta meg, hogy határozott, kemény elzárkózása következtében nem egy szabadalmát megvásárló cég, hanem szerte a világon sok-sok ezer ember kezdett foglalkozni a valóban bonyolult sugárzási folyamat megismerésével és felhasználásával.

Röntgen fizikus volt és tudományos beállítottságú kutató, aki sokszor napokon át ki sem mozdult gondosan elsötétített laboratóriumából. Itt fogyasztotta el azt a kevés ennivalót, amit nagy nehezen tudtak becsempészni állandóan elsötétített laboratóriumába. Napjai egymásba olvadtak, mert nagyon-nagyon szerette volna tudni és bizonyítani, hogy mit is fedezett fel, miért kapta meg a Nobel-díjat 1901-ben. Tudta, hogy több kiváló fizikus is dolgozik ezen a területen, mindenképp szerette volna megelőzni őket.

És teltek a hónapok, teltek az évek, míg végre 12 év múlva Friedrich, Laue és Kniping tárta a világ elé eredményeiket. E szerint a röntgensugárzás ugyanolyan sugárzás, mint a szemünkkel látható fénysugárzás, csak sokezerszer nagyobb rezgésszámmal. Az újonnan felfedezett sugárzást Röntgen “X-sugárzásnak" nevezte el.

1936-ban magyar ösztöndíjasként Berlinben tanultam főként Friedrich intézetében. Az ionizáló sugárzások mérésével és a sugárvédelemmel foglalkoztam, hogy a Budapesten, 1935-ben létesített Eötvös Loránd Rádium és Röntgen Intézetbeli teendőim ellátásához szükséges ismereteket elsajátítsam. Így jelen lehettem a Német Tudományos Akadémia elnökének, Friedrich professzornak a beszámolóján, ahol elmondta, hogy Laue és Kniping közreműködésével hogyan sikerült végre bebizonyítaniuk az “X-sugárzás mibenlétét".

Mint a hátsó borítólapon látható, Röntgen szép szál ember volt, aki fiatal korában huncut, pajkos vicceket is megengedett magának, amiért az iskolából kizárták. Egy másik iskolában hamarosan ugyanerre a sorsra jutott, majd végül úgy döntöttek, hogy Németország valamennyi iskolájából kitiltják. Így kénytelen volt külföldre menni, hogy diplomát szerezzen.

Az elmúlt évszázad utolsó évtizedében számos fizikai laboratóriumban sokan foglalkoztak az üvegcsövekben légritkítás során bekövetkező tetszetős fényjelenségek tanulmányozásával. Lenard 1893-ban a gyorsan repülő elektronokat vékony alumíniumlemezzel lezárt ablakon keresztül ki is tudta hozni az üvegcsőből, de tovább ő sem jutott.

Két évvel később, 1895 októberében Röntgen a Würzburgi Egyetem fizikai laboratóriumában hasonló kísérleteket végzett, de sokkal gondosabban, mint Lenard és Herz. Így észrevette, hogy a légritkított üvegcső körül az ablakon át kirepülő elektronokon kívül egy egészen más fajta, ismeretlen sugárzás is jelen van, amely nagy vastagságú anyagokon is képes csekély veszteséggel áthaladni. Ezt sem Lenard, sem Herz nem vette észre, holott az már két évvel előbb is szükségszerűen ott volt.

Felfedezéséről Röntgen 1896. január 23-án számolt be Würzburgban az Orvosfizikai Társulat ünnepi ülésén. Szűnni nem akaró taps fogadta az elnöklő Koaliker professzor úr kezéről szemük láttára készített felvételt. Az előadás végén Koaliker javasolta, hogy az “X-sugarakat" a jövőben nevezzük “röntgensugaraknak", amit a jelenlévők óriási tapssal és dübörgő lábdobogással fogadtak.

A röntgensugárzással kapcsolatban meg kell még emlékeznem Röntgennek a már említett szerencséjéről is. A röntgensugárzásnak emberre gyakorolt káros hatását nem lehetett előre látni. Röntgennek esze ágába sem jutott, hogy ilyesmi létezhet. Kísérleti készülékének falát cinkbádogból készítette, de mivel a sugárforrás felé ólomlemezt is alkalmazott, ezzel mintegy ösztönszerűen megvédte saját magát is.

A röntgensugárzás kiterjedt alkalmazása során egyre több helyen jelentkeztek a sugárzás káros következményei. Így például egy fiatalember, akit ismételten felhasználtak hosszabb ideig tartó kísérletekhez és így jelentős egésztest-besugárzást kaphatott, egyre rosszabbul érezte magát, semmiféle gyógyszerre nem reagált, bőre kipirosodott és nagy fájdalmak között hamarosan meghalt.

Számos bel- és külföldi tapasztalat után 1927-ben megalakult az International Commission on Radiological Protection (ICRP). A 14 tagú Nemzetközi Sugárvédelmi Bizottságban 1 fővel (Grossman Gusztáv fizikus) hazánk is képviselve volt. A még megengedhető heti dózis értékét a kevés tapasztalat és a bizonytalan dózis értékek következtében azonban olyan magasan állapították meg, hogy azt már 2 év után jelentősen csökkenteni kellett. Ez a tendencia azóta is folytatódik.

Az évek múltával aztán egyre világosabban kiderült, hogy Röntgen világszerte elterjedt felfedezésével nemcsak felmérhetetlen jót hozott az emberiség számára, hanem veszélyforrást is, amit a kedvező új lehetőségek felragyogásában nagyon-nagyon sokan még ma sem vesznek komolyan. Ez nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy 1966-ban Rómában megalakult az International Radiation Protection Association (IRPA). Ez a nagy nemzetközi sugárvédelmi társulat az atomenergia békés felhasználásának érdekében munkálkodik. Több mint félszáz ország sugárvédelmi szakemberével jelentős szerepet játszott abban, hogy a sugárvédelem új, korszerű tudományággá fejlődjék, és a röntgensugárzás ma is sok területen pótolhatatlan felhasználását - naponta milliók károsodás nélkül, eredményesen használhassák.

Szeretném a röntgensugárzással kapcsolatos néhány egyedülálló, hazai eseményünkre felhívni a figyelmet. Klupathi Jenő fizikus Röntgen kísérleteit, pusztán a napilapok közleményei alapján megismételte 1896. január 16-án. Röntgen híres würzburgi előadása előtt 7 nappal bizonyos levélváltás után, Röntgen tudtával - előadást tartott az Eötvös Társulatban. A zsúfolásig megtelt teremben az ülést báró Eötvös Loránd elnök nyitotta meg. Klupathi nemcsak egy sima, egydimenziós röntgenfelvételt mutatott be, de kis eltolásokkal készített sztereó röntgenfelvételt is. A bámuló közönség természetesen itt is óriási tapssal és hosszú éljenzéssel nyugtázta azt a nagy élményt, amit a mai, annyi sok csodálatos jóhoz és rosszhoz hozzászokott ember már igazán el sem tud képzelni. Persze rögtön megjelentek az elmaradhatatlan pesti viccek is: “Bravó, ... az adósom észre sem fogja venni, hogy titokban átvilágítottam. Így jöttem rá, hogy össze-vissza hazudozik, mert a zsebében sok pénzt láttam."

Röntgent 1923-ban bekövetkezett haláláig nagyon-nagyon bántotta, hogy a róla elnevezett sugárzás mibenlétét végül is nem ő fejtette meg. Tény, hogy a hosszú éveken át kapott sok-sok kis sugárterhelés mellett megérte a 78 éves kort. Ez is bizonyítja, hogy a kozmikus sugárzás mellett, (melyben egész életünket leéljük, és ez a sugárzás például egy nagy magasságban szálló repülőgépen jelentősen meg is nő) az emberi szervezet még további - ma már jól ismert - sugárterhelést is el tud viselni, amit a Röntgennél jóval nagyobb sugárterhelést és jóval hosszabb életkort elért esetek igazolnak.

Röntgennek, a radiológia megteremtőjének köszönhetjük azt is, hogy részben öntudatos, részben ösztönös szabadalmaztatást visszautasító magatartásával lehetővé tette a károsodás kivédésének csak igen lassan felismert és szükségessé váló elfogadását. A sugárvédelem műszereinek kifejlesztése, egy új tudományterület kifejlődése előkészítette az emberiséget fenyegető veszedelmek kivédését.

A röntgensugárzás felfedezésének centenáriumán figyelembe kell vennünk azt is, hogy Röntgen felfedezése nemcsak a gyógyítást szolgálta, hanem bizonyos ipari újítások kidolgozását is lehetővé tette. Így például az alumínium-kohók optimális kihasználásához kobalt izotópot használtak, ezért még hosszú évek múlva is a legyártott alumínium termékek mindegyike kemény gamma-sugárzással terhelte az eszközöket használó egészséges utódokat. A Központi Fizikai Kutató Intézet (KFKI) Radiológiai Osztályán az Országos Onkológiai Intézet Sugárfizikai Osztályának közreműködésével sikerült ezt a károsító sugárterhelést egészen rövid felezési idejű radioizotóp és megfelelő eljárás kidolgozásával teljesen kiküszöbölni.

Röntgen példáját követve az eljárást mi sem szabadalmaztattuk. Az atomenergia békés felhasználásával foglalkozó 2 hetes genfi kongresszuson elhangzott előadásom nagy sikerén felbuzdulva, a francia-nyelvű ismertetést egy ezt kérő könyvkiadónak térítésmentesen adtam át.

Alig akad Röntgenen kívül ember akinek nevét oly sokszor emlegetjük ma is s fogjuk a jövőben is.