Fizikai Szemle 1995/8. 253.o.

EGER
1994. augusztus 23.

Tisztelt Konferencia!
Hölgyeim és Uraim!

Köszönöm, hogy hazánkat méltónak ítélték e nagyjelentőségű tanácskozás megrendezésére. Megtisztelő és örömteli is egyszerre, hogy a tudomány és a pedagógia nagy egyéniségei és aktív művelői Magyarországra jöttek megvitatni közös jövőnk gondjait.

Külön is üdvözlöm az UNESCO vezérigazgató helyettesét Mr. C. Powert, a Nemzetközi Fizikai Unió illetékes bizottságának tagjait. Köszönöm a Tudományos Uniók Nemzetközi Tanácsának a támogatást, és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szakértőinek a szakmai segítséget.

Ott voltam a riói Föld Csúcstalálkozón. Ez a konferencia számos határozatot hozott. Fontosabbnak érzem azonban, hogy a világ elé tárta: a hidegháború végeztével a globális és a lokális környezeti problémák válnak a jövőt meghatározóvá. Önök jól tudják, a környezet sorsa nem szorosan vett politikai kérdés, nem is elsősorban gazdasági, pénzügyi kérdés. A környezet megóvása: morális kérdés. Önzetlenséget, embertársainkért és a jövő nemzedékéért érzett felelősségtudatot tételez fel.

A környezeti kultúra megteremtése elsősorban nevelési feladat, a gyermekek szemléletét kell alakítani, formálni. Ezért üdvözlöm szívből ezt a Konferenciát, amelyre hat világrész, negyedszáznál több országából gyűltek össze nevelők és szakértők, hogy kidolgozzák az emberiség megmaradásának azt a reális stratégiáját, amit az iskolákban - én úgy gondolom már az óvodában - lehet és kell megvalósítani.

Magyarország politikai fejlődésének izgalmas pillanataiban tanácskoznak Önök. Az ország polgárai szabad választásokon olyan értékrendszerre szavaztak, amely a nyugat-európai típusú modernizáció, a korrekt piacgazdaság, s a társadalmi védettség ötvöződésére épül. A magyar társadalmat komolyan foglalkoztatja a jövő. Ez a jövőbe tekintő Konferencia biztatás nekünk magyaroknak is, mint ahogy mindannyiunk számára a jövő egyik záloga.

Kérem, hogy a tanácskozás tanulságait vigyék szét bolygónkon, hogy a riói Föld Csúcstalálkozón elkezdett munka folytatódjék. A jövőért, Földünkért. Szívből kívánok minden résztvevőnek közös, hasznot hozó eszmecserét és kellemes magyarországi napokat.

Budapest, 1994. július 28.