"RIO UTÁN" IUPAP KONFERENCIA
Eger, 1994. augusztus 21-26.

David Morland
Shirley, Southampton, Anglia

Good Morning! Jó reggelt! Itt Angliában a reggeli nap hosszú árnyékokat vet a fagyos földre. Mennyire hiányzik nekem a magyarországi augusztusi meleg. Amióta hazatértem Egerből, az élet kissé felgyorsult - úgy tűnik nagyon sok tennivalóm akadt Önökkel kapcsolatban. Felkértek, hogy bemutató előadást tartsak Londonban magyarországi látogatásomról, de főleg a “RIÓ UTÁN" konferenciáról. Magammal vittem néhány ott kapott könyvet - amelyeket előzőleg nagy élvezettel elolvastam -, és néhány általam Egerben és Budapesten készített színes diát. Beszéltem az embereknek arról, amit láttam és tapasztaltam, hogy milyen emberekkel találkoztam, és megemlítettem azt a sok ötletet, amelyeket az ottani élményeimből merítettem.

Meghívott egy beszélgetésre az oktatásügyi miniszter és megkértek arra is, hogy írjak a miniszterelnöknek. Ezek után kértek fel egy további előadássorozat tartására; amelynek utolsó előadása az elmúlt héten volt itt Southamptonban, mintegy ezerfőnyi közönség jelenlétében. Kapcsolatba léptem a BBC-vel is, igyekeztem őket rábeszélni, hogy iktassanak be műsorokat Közép-Európáról, de úgy tűnik, szándékaink találkoztak, mivel az utóbbi négy hét folyamán nagyon sok mindent láttunk és hallottunk Magyarországról a tévében és a rádióban. Sok dicsérő levelet is kaptam olyan emberektől, akik hallották az előadásaimat, és most elhatározták, hogy ellátogatnak Magyarországra.

A kiadóknak tetszett az “Examinations and Assesments" (Vizsgák és fölmérések) című könyvem, amely pillanatnyilag kifogyott, most várjuk az új kiadást - nagyon sok a tengerentúli megrendelő Egernek köszönhetően! Ha lesz egy példányom, küldök majd belőle.

Mostanáig tartott, amíg magyarországi tapasztalataimat rendezve, azokat perspektivikusan tudom szemlélni. Oly sok mindent kellett megemészteni - érveket és ellenérveket arról, hogy milyen legyen a fizikaoktatás - az Ön szavai szerint a gondolkodás “párhuzamos időcsatornáiról" másrészt viszont olyan keveset tudunk arról, hogy hogyan fejlődött a két ország a hatvanas évek óta. Leginkább az döbbentett meg, hogy azon kívül, hogy nagyon keveset tudnak például Nuffieldről - úgy látszik, hogy a figyelem kizárólag olyan gondolatok felé irányul, amelyek kizárják, hogy mással is foglalkozzanak, mint az országban éppen előtérbe került legújabb “ideákkal". Bizonyos “fejlődésre" felfigyeltek itt Londonban, a hatvanas évek elején, de hogyan is van ez? Nem tudunk másképpen belépni a 21. századba, csak ha felismerjük azt, hogy mi a legjobb ahhoz, hogy meghatározzuk jövőnket.

Csak azt az egyet sajnálom, hogy amikor Magyarországra, az egri konferenciára készültem, nem voltam eléggé előrelátó, hogy a meghívással kapcsolatban megkérdezzem, lehetne-e műhelyt szervezni “Magasabb fokú Nuffield-fizika - filozófia és gyakorlat" címmel az egyik délutáni ülés folyamán. Erre visszagondolva, úgy látom, hogy egyedülálló alkalmat szalasztottam el. Azok a műhelyek, amelyeken résztvettem, igazán kitűnőek voltak. A délelőtti előadások kiválóak voltak, és a vacsora utáni esti viták pompásan sikerültek. Leghőbb kívánságunk, hogy ha lehetséges, részt vehessünk hasonló, a fizika oktatása és a környezetvédelem témáiról tartott konferenciákon. Véleményem szerint felbecsülhetetlen az a haszon, amely az itt szerzett információkból, ismeretekből és gondolatokból származik.

Mégegyszer köszönöm, hogy lehetővé tették számomra a részvételt Egerben, a Rio-utókonferencián.

__________________