FIZIKA AZ ORVOSTUDOMÁNYBAN

Tarján Imre
SOTE Biofizikai Intézete

A kérdés két részből áll: (a) fizika az orvosi kutatásban és gyakorlatban, (b) fizika az orvosképzésben . Az utóbbihoz kívánok hozzászólni.

Mondanivalómat rövid visszaemlékezéssel kezdem. Éspedig: hazai intézeteink nemzetközileg is kezdeményezők voltak egy és más vonatkozásban a fizikának az orvosképzésben elfoglalt szerepét illetően. - Kevesek előtt ismeretes, hogy 1937-ben Gyulai Zoltán, a debreceni Tisza István Tudományegyetem Orvoskari Fizikai Intézetének akkori igazgatója, laboratóriumi gyakorlatokat vezetett be fizikából medikusok számára. Nem tudok arról, hogy ezt megelőzően hasonló kezdeményezés történt volna a világon. (Egyébként Gyulai munkatársaként az első években éppen én vezettem ezeket a gyakorlatokat.) - Ismertebb hagyomány, hogy 1945-től Ernst Jenő Pécsett, úgyszintén nemzetközileg is az elsők között, elindította medikusok számára a biofizika oktatását. Ernst orvos volt, ami oktatási tematikájában is kifejezésre jutott. - Az már megint kevéssé ismeretes, hogy Budapesten 1950-ben munkatársaimmal elkezdtük céltudatosan kiépíteni, nemcsak az előadások, hanem a laboratóriumi gyakorlatok vonatkozásában is az orvosképzésre orientált tematikák kidolgozását orvostanhallgatók és gyógyszerészek számára. Esetünkben viszont a fizikai aspektus volt erősebb.

2. Az orvostudomány mint alkalmazott tudomány napjainkban egyaránt épül az élet- és a természettudományokra, továbbá a műszaki és a társadalmi tudományokra. Vissza is hat ezekre. Kapcsolatukat az ábra szerint képzelhetjük el. Ez a sokágú kapcsolat - a társadalomtudományokat most nem tekintve - a fizika fundamentális szerepével függ össze. A fizika a kémiának, a biológiának és a műszaki tudományoknak is alaptudománya. A medicina tehát nemcsak közvetlenül, hanem közvetve, ezeken keresztül is kapcsolatba kerül a fizikával. Nem azt akarom mondani, hogy az orvostudománynak mennyiségileg több kapcsolata van a fizikával, mint például a kémiával vagy a biológiával, csupán egy sajátos minőségi kapcsolatra kívántam utalni.

Arról van szó, hogy a fizika a legáltalánosabb természettudomány. Feltárta a legáltalánosabb természeti törvényeket, összefüggéseket, elveket, amelyek egyaránt érvényesek az élettelen és élő világra, és a fizika hatolt legmélyebbre az anyag lényegének megismerésében - és ezek a folyamatok folytatódnak. Atomi, molekuláris szinten nincs különbség fizika, kémia, biológia között.

Ugyancsak hangsúlyozni kell a fizika kutatási módszerét is, ami az idők folyamán tudományos szemléletté, gondolkodásmóddá teljesedett ki, és mint ilyen, mintaként szolgál általában a természettudományos kutatás minden területén, az orvostudományban is.

3. Az oktatási anyagot sokféleképpen lehet összeállítani. Egyfajta összeállítást tartalmaz a Rontó Györgyivel együtt szerkesztett, több szerzős könyvünk, amely 1963 óta többszöri átdolgozáson, kiegészítésen ment át, míg eljutott az 1991-ben megjelent 7. kiadáshoz. (Az első kiadások egyike oroszul és lengyelül, az utóbbiak angolul és németül is megjelentek.) Időközben a könyv címe is megváltozott. Eredeti címe: "Fizika orvosok, biológusok számára". A legújabb idegen nyelvű kiadásoké pedig: "Bevezetés a biofizikába, orvosi orientációval".

Természetesen lehet vitatkozni a feldolgozott tematikán: miért ezt és miért nem a másik kérdést tárgyaltuk? Vitán felül áll azonban a következő két szempont. Egyrészt olyan ismereteket kell nyújtani, amelyek a későbbi orvosi tanulmányok során felhasználást nyernek például az élettanban, a klinikum, különösen a diagnosztika és terápia különböző területein, a közegészségtanban, igazságügyi orvostanban. Másrészt pedig mindezt úgy kell tennünk, hogy készségeket, "értelmi erőket", formális képességeket fejlesszünk. A gondolkodásmódot, a szemléletet formáljuk.

- A legtöbb medikus a gyakorló orvosi feladatok iránti lelkesedéssel választja pályáját, és a döntésben nem szerepel a matematika és a fizika szeretete. Sőt: talán éppen e tárgyaktól való húzódozás játszik szerepet pályaválasztásában. Ilyen hallgatói "hangulatban" kell előadnunk és laboratóriumi gyakorlatokat vezetnünk.

- Amit az orvosok a fizikában érdekesnek és fontosnak tartanak, azt legtöbbször nem fizikának, hanem kémiának (fizikai kémiának), biológiának, orvostechnikának stb. tekintik. Például az atom- és molekulaszerkezetet a kémiában, a mikroszkópiát a biológiában, a sugárzásokat a radiológiában, a modern diagnosztikai berendezések felépítési, működési elveit az orvostechnikába tartják számon. Így azután a fizika tartalmilag szegényesnek mutatkozik az oktatási reformok során, ha az oktatási anyag nyirbálása vagy az átfedések megszüntetése vetődik fel, a fizika csorbítása mindig szóba kerül.

- Még az orvosi orientáltságú biofizika sem kapja meg a tanulmányok során más tárgyaktól a megérdemelt támogatást. Kevés a visszahivatkozás a felsőbb évfolyamokon a biofizikára, pedig sok lehetőség lenne rá. E helye a felsőbb évfolyamokon az oktatók gyakran elismétli olykor pongyolán vagy hibásan, amit a hallgató a biofizika keretében az első évfolyamon már tanult.

- A fizikával kapcsolatos, időnként és helyenként kedvezőtlen kép kialakulásában gyakran a fizikát oktató személyzet is hibás. Az ismertetésre kerülő anyagot nem mindegyik oktató dolgozza fel didaktikailag is. Egyesek nem is érzik a didaktikai problémákat. Így azután vonzódás helyett ellenszenv ébred a hallgatóban a tárgy iránt.

Fizikus hallgatóság előtt fizikáról, medikusok, orvosok előtt élettanról, klinikumról beszélni könnyű feladat. Ilyenkor a hallgatóság rezonál az előadókra, erőlködik, hogy a rosszul felépített, nehezen megérthető előadásból is profitáljon. Nem ez a helyzet, ha valaki fizikáról beszél orvosoknak, vagy medicináról fizikusoknak. Más nyelve beszélnek, másképp gondolkodnak. Siker csak akkor várható, ha az oktató, előadó alkalmazkodik hallgatóságához. Mindig igaz, de ilyen esetekben különösen érvé nyes; hogy a pedagógia nemcsak tudomány, művészet is.

5. Külön szeretnék foglalkozni a matematika helyzetével a medicinában. A fizika ugyanis nem tekinthet függetlenül e kérdéstől.

A medicinának a fizikával való kapcsolatát, a kapcsolat elmélyülését nagymértékben gátolja a két tudományterület eltérő viszonya a matematikához: komoly fizika nincs matematika nélkül, a medicina viszont - kevés kivételtől eltekintve - napjainkban még nemigen igényli matematikát.

A matematika orvosi vonatkozásában is különbséget kell tennünk kutatás és képzés között. Ha a kutatás során időnként és helyenként felmerül matematikai igény, a legtöbbször kielégíthető matematikus vagy fizikus partner bevonásával. Egyébként előfordul, hogy egy orvos diplomája megszerzése után matematikai vagy fizika esetleg műszaki tanulmányokat folytat és a fordított eset is ismeretes, például fizikus biológiát tanul. Nálunk megtörténtek az első lépések a biomérnöki képzés kiépítése felé.

Nehezebb kérdéssel találkozunk az orvosképzés területén. Itt nem a kivételes, hanem az átlagos igényeket kell tekintetbe venni, amik - mint említettem - igen szerények, általában csupán biometriai kérdésekre szorítkoznak. Ez a szerénység jut kifejezésre abban is, hogy csak az orvosképzésben szerepel fizikai kurzus matematikai kurzus nélkül, és ez így van, mióta fizika szerepel az orvosképzésben.

Ezzel kapcsolatban érdekes idézni Adolf Fick előszavát, amit még 1856-ban Braunschweigben megjelent "Medizinische Physik" című körülbelül 500 oldalas könyvéhez írt. Többek között a diffúzióval foglalkozó Fick fiziológus, fizikus, matematikus volt egy személyben, és könyve Müller-Pouillet "Lehrbuch der Physik" című hatalmas munkának kiegészítő köteteként látott napvilágot. Kantot, a königsbergi bölcset idézi, aki szerint minden természettudományban csak annyi az igazi tudomány, amennyi benne a matematika. Fick érthetetlen kultúrtörténeti kuriózumnak mondja, hogy az orvosi pályára készülők előképzettségénél a fő súlyt a latin és a görög nyelvben való jártasságra fektetik, s nem a matematikára. Azóta sem sok történt ezen a téren.

Be kell látnunk, hogy napjainkban túlzsúfolt az orvosképzési tematika ahhoz, hogy kötelező matematikai stúdium bevezetésére reálisan gondolni lehessen. Gyorsan fejlődik az orvostudomány is és más területek (immunológia, magatartástan stb.) bevezetése fontosabb, mint a matematikáé. Így azután a fizikához szükséges matematikai ismereteket (beleértve a biometriát is) jelenleg a biofizika keretében tárgyaljuk, részben az előadások alkalmával, részben a laboratóriumi gyakorlatokon.

A matematikai "támasz" gyöngesége megnehezíti munkánkat. Ilyen körülmények között sem sérülhet ugyanis a szakmai korrektség, és ügyelni kell a színvonalra is. Bizonyos kérdések csakis az ismeretterjesztés színvonalán tárgyalhatók. Mindez pedig oda vezet, amit már az előbb is hangsúlyoztam: oktatásunkban inkább pedagógiai (didaktikai), mint fizikai problémáról van szó.

A matematika iránti érdeklődés hiányát mutatja, hogy a nem kötelező kollégiumok is sikertelenek, legfeljebb egy-két hallgató jelenik meg, de az ő ambíciójuk sem tart sokáig. Nincs végcél, ami ébren tartaná az érdeklődést. Hiányzik a háttér, a klinikai vagy az orvosi elméleti kutató bázis, ami igényelné a matematikával "felfegyverzett" fiatalokat, nincs felvevőpiac.

6. A biológia mellett a másik felvételi vizsgatárgy több évtizede (Budapesten jelenleg is) a fizika. A felvételi vizsga a tárgyait illetően azt a szerepet tölti be, mint egy nulladik évfolyam. A felvételi vizsga nemcsak szelektál, de a szakmai ismereteket tekintve homogenizál is. Ezáltal a felvételi ismeretanyag olyan alapot képez, ami fölöslegessé teszi a középiskolai ismeretek felújítását, és amire már speciális, célzott oktatási programot lehet építeni.

Nem támogatom azt a törekvést, ami megengedi, hogy a pályázók a felvételi vizsgán választhassanak a fizika és a kémia között. Ez a helyzet jelenleg a vidéki orvosegyetemeken. Így éppen az említett homogenizálódás marad el. A két tárgy közül vagy csak az egyik, vagy csak a másik szerepeljen a felvételi vizsgán. Fundamentális és értékes készségeket feltáró szerepénél fogva a fizikát preferálom, vagyis az eddigi eljárást támogatom.

7. Amit megismételni, illetve különösen hangsúlyozni szeretnék:

- "Tiszta" fizika helyett orvosképzést szolgáló programot valósítunk meg mind az előadások, mind a laboratóriumi gyakorlatok során. Ilyen vonatkozásban a hazai orvosképzés kezdeményező volt és ma is elől jár.

- Orvosegyetemeken a fizika (biofizika) oktatásához különböző előképzettségű oktatókból álló gárdára van szükség: legyen közöttük fizikus, biológus, orvos, kémikus.

- Az oktatóknak pedagógiailag is fel kell készülniük. - A feladat tartalmilag és módszertanilag egyaránt speciális lévén, színvonalas teljesítéséhez tartósan benne kell élni az intézeti közösségben.

- Minden oktatási tevékenységre, határterületen pedig különösen igaz: egy gyönge tudományos cikk, mintha meg sem jelent volna, a gyönge oktatói munka azonban rombol is.

- Oktatóink szakmailag és emberileg is érdemeljék ki a Kar és a hallgatóság megbecsülését, ami határterületi tárgy esetében fokozott óhaj.

- Kívánatos lenne szorosabb kapcsolatot fenntartani a Biofizikai Intézeteknek egymás között, hogy azután egyeztetett oktatási és tudománypolitikát képviselhessen mindegyik a saját egyetemén.

- A szakma propagálása érdekében mindegyik Biofizikai Intézet saját alma materén belül (és kívül is) ragadjon meg minden lehetőséget munkájának, eredményeinek, a fizika szerepének, jelentőségének bemutatására.