BAY ZOLTÁN PÉLDÁJA

Göncz Árpád
köztársasági elnök

Kedves Polgármester Úr, professzor urak, tanár urak - hadd mondjam így: kedves jelen - és kedves diákok - tehát kedves jövő! Azt hiszem, Bay Zoltán odaátról örömmel néz reánk, és nem lehet biztos: nincs-e a fiatalok közt egy új Bolyai János vagy egy új Nobel-díjas. Hogy egy nagy tudós támadjon, ahhoz kell szülői ház és kell iskola. Kell hozzá öröklött tehetség, kell akaraterő. Nagy-nagy belső szabadság kell, amelyben álmodni mer a fiatal, de pontosan fel is tudja mérni tudományos álmait, végig tudja járni az álmok megvalósításához vezető utat, meg tudja építeni a szükséges eszközöket.

Mindezek megadattak Bay Zoltánnak: a szülői ház, a debreceni kollégium és a többi nevelő intézmény. Megvolt benne az a tehetség, amellyel okosan gazdálkodott. Bátran élt tehetségével 1946-ban is, amikor pedig Magyarország romokban hevert: volt gondolata a jövő építésére és nem riadt vissza annak megvalósításától.

Megérkeztünk a piacgazdaságba, a verseny által irányított társadalomba. Most is tudnunk kell, hogy olyan tulajdonosi struktúrára és olyan vállalatirányításra van szükség, amely felismeri a kutatások fontosságát és támogatja azokat.

Bay Zoltán személyisége hihetetlenül erős benyomást tett az emberekre. Nagyon jól emlékszem rá, hogy halkbeszédű volt, de minden mondata tökéletesen kiérlelt. Minden szerénysége mellett hangszíne és a mögötte lévő élmény ereje adott teljes hitelt minden szavának. Életem végéig emlékezni fogok találkozásunkra Amerikában, Hám Tiborék vendéglátó házában. Később a washingtoni kitüntetés-átadáskor is találkoztunk, de az más volt, akkor nem érvényesült az első találkozás varázsa. A megismerkedés pillanata jelentette számomra az igazi élményt, amikor én pontosan tudtam, hogy kicsoda Bay Zoltán, de Ő aligha tudhatta, hogy én ki leszek. Akkor csak egy Amerikába érkezett vendég voltam, aki két hónap alatt az emigráció szinte valamennyi csoportját végigjárta. Mindegyik társaság érdekes volt számomra, hiszen majdnem minden Amerikába kiment magyarnak valami elől kellett emigrálnia. A 19. század végén a szegénység elől, a 2. világháború után a hazátlanság elől, 1948-ban a rendszerváltás elől, 1956 után a megtorlás elől kellett kivándorolniok. Ezek a magyarok Amerikában megállták a helyüket, képesek voltak integrálódni az ottani társadalomba, de ugyanakkor megőrizték magyarságukat. Egyszerre voltak itthon és otthon, ami nem könnyű.

A tudomány hazához kötődik, de egyben az egész világot szolgálja. Tudományos eredményt csak egy ország vagy csak egy ember javára nem lehet elérni, az az emberiség javára szolgál. Örülök, hogy Bay Zoltán hazai földben nyugszik. Életének tanulsága így hiteles igazán.

Szeretnék elmondani egy másik találkozást is. 1991-ben a General Electric vezérigazgatójával találkoztam az Egyesült Államokban. Arról folyt köztünk a szó, hogy ha a privatizáció során megszerzik a Tungsramot, akkor is meg kell tartani Újpesten a kutatást. Számukra ez nem volt teljesen magától értetődő. Mára azonban bebizonyosodott, hogy ez nekik is előnyös: legjobb tudásom szerint Magyarországon van a világítótestek technológiai fejlesztésének élenjáró laboratóriuma, azt magyar kutatók vezetik. Mondjunk ezért köszönetet Bay Zoltánnak, az általa végzett munka máig ható tekintélyének, hiszen az hozzájárult ehhez a mostani döntéshez. Már túl vagyunk azon a nehéz perióduson, amikor a kutatást máshová vitték és ide csak know-how-t hoztak.

Nem egy privatizált vállalat és zöldmezős beruházás esetén tapasztaltam magam is, hogy a külföldi beruházók eleinte nem hiszik, hogy Magyarországon az emberek tudják a dolgukat. Majd kissé vonakodva hinni kezdik, utána pedig boldogan ráhagyják a magyarokra a fejlesztést is. Nemcsak azért, mert jólképzett és motivált magyarokkal találkoznak, hanem azért is, mert a magyarok személyes ügyüknek érzik, hogy sikert érjen el a vállalat. Sikerorientált néppel dolgozni jó. Úgy érzem, nem érdemes nemzethalálról beszélnünk. Igaz: nehéz időket élünk. De éltünk már nehezebbeket is. Azt is megkockáztatnám, hogy a nehezén már túljutottunk. Bízhatunk abban, hogy Magyarország fel fog fejlődni eredmények dolgában, a tudomány dolgában. A viszonyok mostohák, de nem az a legény, aki üti, hanem aki állja.

Tessék úgy dolgozni, ahogy a gyulai Bay Zoltán Gimnázium tanárai dolgoznak. Dolgoznak addig is, amíg megépül számukra a kacsalábon forgó iskola. Tessék egyetemi eredményeket elérni egy óvoda-épületben is. Az ország népe nevében gratulálok Gyula városának nagy szülöttéhez, Bay Zoltánhoz. Gratulálunk Gyulának a gyermekeihez is, akikben több potenciális Bay Zoltán lakik. Az a dolgunk, hogy jól gazdálkodjunk a tehetséggel. Megtaláljuk azt, ne engedjük elveszni. Gondolkodjunk a magunk módján, miként lehet megóvni az országot attól, hogy tudásszint dolgában három felé szakadjon. Egy ifjúságunk van. Nem tudjuk még, kiben lakik a jövő nagy tudósának szelleme, de ne engedjük elveszni. Megvannak ennek eszközei. Ha az állam nem képes biztosítani azokat, biztosítsa a társadalom! Ha a fiatal a társadalomtól kap valamit, azt a közösségnek köszönheti. Ez sokkal szebb, mint az államtól várni a kenyeret, az államtól várni a megoldást. Várják az eredményeket a fiatalok önmaguktól, az összefogástól, az emberségtől!

Ez is Bay Zoltán üzenete.

__________________________