KITÜNTETÉSEK

A Magyar Tudományos Akadémia 1996. évi közgyűlésén a következő fizikusok kaptak tudományos díjakat:

Janszky József (Fizikai tudomány doktora; Csorna, 1943; Nemlineáris és kvantumoptika, kristályfizika; MTA Kristályfizikai Kutatólaboratórium tudományos igazgatója)

Kristályhibák, elsősorban ponthibák és diszlokációk kölcsönhatása témában nyerte el a fizikai tudomány kandidátusa fokozatot 1978-ban. A kristályok növekedésével kapcsolatos reálstruktúra és makroszkopikus tulajdonságaik közötti kapcsolat vizsgálatával, nemlineáris optikával foglalkozva 1986-ban szerezte meg a fizikai tudomány doktora fokozatot. Eddig 140 közleménye jelent meg (ebből 51 az utóbbi 5 évben). Munkáira 430 független hivatkozás történt. Kezdeményezésére 1994-ben a European Science Foundation “Oxidkristályok kutatása" címmel egy összeurópai Network-öt hozott létre a Kristályfizikai Kutatólaboratórium központtal.

Legfontosabb eredményei, különös tekintettel az utóbbi 5 évre a következők:

Kimutatta, hogy a fény utóbbi időben megtalált új állapota, az úgynevezett összenyomott vagy squeezed állapot (ebben az állapotban a fény kvantumstatisztikáját leíró két mennyiség közül az egyiknek a zaja kisebb, mint ugyanez a zaj vákuumban) sokszorosan felülmúlja a lézerfény hatásfokát sokfotonos folyamatokban. Az irodalomban elsőként bevezette az összenyomott (squeezed) és összefonódott (entangled), valamint a Schrödinger-macska fonon állapot fogalmát. Két mechanizmust is talált, amelyek a molekula rezgési módusait összenyomott állapotba hozzák. Kidolgozta, hogyan lehet molekulákat Schrödinger-macska állapotba hozni. Kimutatta, hogy periodikus, hirtelen frekvencia változással különlegesen nagy fokú squeezing érhető el. Elsőként mutatott rá, hogy az úgynevezett “Schrödinger-macskák" állapotot megvalósító, két koherens állapot kvantummechanikai szuperpozíciójaként létrejött állapot squeezing tulajdonságot mutat. Új, egy dimenziós reprezentációt dolgozott ki a fény kvantumállapotainak, így az összenyomott állapotnak a tárgyalására. Rámutatott, hogy az optikai Schrödinger-macska állapotok általánosításával olyan diszkrét, kísérletileg ígéretes szuperpozíciókra jutunk, amelyekkel gyakorlatilag tetszőleges állapot megközelíthető. A nemklasszikus állapotok kialakulásában a kvantuminterferenciának döntő szerepe van.

Nemlineáris optikai kristályokban megvalósuló tér-idő leképzésen alapuló módszereket dolgozott ki az igen rövid egyedi lézerimpulzusok mérésére, amelyek az Egyesült Államoktól Japánig a világ számos országában elterjedtek. Rámutatott, hogy a kvantuminterferencia lehetővé teszi lézerimpulzusok hosszának mérését egyedi molekula gerjesztése során.

Módszert dolgozott ki tisztán optikai kapcsoló megvalósítására csatolt hullámvezetőkben.

Eredményeinek nemzetközi elismertségét mutatja, hogy felkérték tudományterülete világkonferenciájának számító 5. International Conference on Squeezed States and Uncertainty Relations megrendezésére 1997-ben Magyarországon.

A magyar IUPAP Nemzeti Bizottság titkára, a Lézerfizikai és Spektroszkópiai Bizottság elnöke, tanácskozási jogú tagja az MTA Fizikai Osztályának, elnöke a Nemlineáris Optikai Munkabizottságnak, tagja a Statisztikus Fizikai Bizottságnak, a Szilárdtestfizikai Bizottság Anyagtudományi Albizottságának, az ELFT Kvantumelektronikai Szakcsoport vezetőségének. Két cikluson át tagja volt a IUPAP Kvantumelektronikai Bizottságának. Aktívan részt vesz az oktatásban a JATE-n és az ELTE-n.

Iglói Ferenc 1952-ben született, egyetemi tanulmányait a JATE fizikus szakán végezte. 1977 óta a KFKI (most SZFKI) Szilárdtestelméleti Osztályának tagja. Egyetemi doktori dolgozatát is már itt készítette “Folyékony fémek termikus és szerkezeti tulajdonságainak számolása" címmel (1980 Sub Auspiciis). Kandidátusi disszertációjának témája: “Fázisátalakulások vizsgálata kvantummechanikai módszerekkel" (1986). Ezen idő alatt Sólyom Jenővel dolgozott együtt. 1985-tól 1992-ig Iglói Ferenc külföldön dolgozott, jeles professzorok meghívására: 1985/86 a Bécsi Műszaki Egyetemen, 1986/88 és 89/90 a Kölni Egyetemen, 1988/ 89 a Leuveni Katolikus Egyetemen, 1990/92 Nancy Egyetemen,

Akadémiai doktori dolgozatát, melynek címe: “Alacsony dimenziós rendszerek kritikus viselkedése" 1994-ben védte meg.

Jelenleg Iglói Ferenc tudományos tanácsadó a KFKI SZFKI-ban, valamint másodállásban megbízott tanszékvezető a JATE Elméleti Fizikai Tanszékén. Oktatási tevékenysége széleskörű, az elméleti fizika különböző diszciplináit rendszeresen előadja.

Idegen nyelvű publikációinak száma 55, ismert hivatkozásainak száma: 275. Három jelentősebb konferencián volt meghívott előadó és számos fizikai intézetben tartott, meghívásra, szemináriumokat.

Kutatási területe: inhomogén rendszerek kritikus viselkedésének tanulmányozása rácshibák (defektek) mentén; geometriai jellegű korlátozások (például sarok, vagy parabola alakú domén) esetén; továbbá nem-periodikus (kváziperiodikus, vagy aperiodikus) struktúrában. Legjelentősebb eredményeinek a konform módszernek a fenti problémákra történő alkalmazásai számítanak. A problémakörről I. Peschel (Berlin) és L. Turban (Nancy) közreműködésével összefoglaló művet írt az Advances in Physics című folyóiratban. Rendszeresen referál különböző folyóiratokban (Phys. Rev., Phys. Rev. Lett., J. Phys. A., Europhys. Lett. stb.)

Kitüntetései: Felsőoktatási Érdemérem, KFKI Ifjúsági Díj, Akadémiai Ifjúsági Díj, SZFKI Kutatási díj.

Iglói Ferenc nemzetközileg elismert, nagytudású, produktív kutató, aki kutatómunkája mellett rendszeresen részt vett és vesz az egyetemi oktatásban.

Kriza György 1984-ben kitüntetéses oklevéllel végzett az ELTE TTK fizikus szakon. Tanulmányait a TMB ösztöndíjával az MTA KFKI Szilárdtestfizikai Kutatóintézetben folytatta, és 1987-ben védte meg egyetemi doktori értekezését az ELTE TTK-n, summa cum laude minősítéssel. 1987 óra a KFKI Szilárdtestfizikai Kutatóintézetben dolgozik, 1992-től tudományos főmunkatársi beosztásban.

1987-88-ban egyéves tanulmányutat tett a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetemen (UCLA). 1990-től 1994-ig a Dél-Párizsi Egyetem Orsay-i Szilárdtestfizikai Intézetében dolgozott, előbb beosztott kutatóként (chargé de recherche), majd igazgató kutatóként (directeur de recherche). E közben - 1991-ben - védte meg “Metastabil állapotok és termoelektromos jelenségek töltéssűrűség-hullám rendszerekben" című kandidátusi értekezését. 1992 óta vesz részt az egyetemi oktatásban előadásokkal, laboratóriumi gyakorlatok vezetésével és doktoranduszok szakmai vezetésével a Dél-Párizsi Egyetemen, az ELTE TTK-n és a BME Fizikai Intézetében. Ez utóbbi intézménynél 1994 óta másodállású tudományos főmunkatársként dolgozik. Ugyanebben az évben nyújtotta be a TMB-hez doktori munkásságának tézisszerű összefoglalását “Spinsűrűséghullámok kollektív elektromos gerjesztései" címmel.

Tudományos érdeklődése elsősorban az alacsonydimenziós fémek elektromos és mágneses tulajdonságainak megértésére irányul. Kiváló kísérleti fizikusként vizsgálataival jelentősen járult hozzá a töltéssűrűség- és spinsűrűség-hullámok, a szerves szupravezetők viselkedésének megértéséhez. Különösen is kiemelkedők a szemes vezetőkben megfigyelt kvantumos Hall-effektussal kapcsolatos mérései és az azok magyarázatával kapcsolatos munkái. Eredményeiről a legrangosabb nemzetközi folyóiratokban és konferenciákon számolt be 34 közleményben. Munkáira több mint 350 hivatkozás történt a szakirodalomban.

Virosztek Attila a fiatalabb elméleti szilárdtestfizikus generáció talán legtehetségesebb tagja. 1982-ben végzett az ELTE-n fizikusként. Diplomamunkáját majd doktori értekezését is a KFKI SZFKI-ban készítette, s külföldi tanulmányútjaitól eltekintve - azóta is ott dolgozik. Az utóbbi két-három évben bekapcsolódott a BME-n a mérnök-fizikusok oktatásába is. Az elmúlt év folyamán a BME Fizikai Intézetében másodállású egyetemi tanárnak nevezték ki.

Tudományos munkássága kezdetétől az alacsony dimenziós .rendszerek viselkedése foglalkoztatja. Első nagy jelentőségű, sokat idézett munkája a mágneses tér hatására létrejövő spinsűrűség-hullámok viselkedésének leírása volt. Ezt követte több más cikke ezen a területen, melyekben a töltéssűrűség- és a spinsűrűség-hullám állapotnak a rugalmas, transzport és mágneses tulajdonságokra gyakorolt hatását vizsgálta. Jól látható ezekből a cikkekből is Virosztek Attilának az a képessége, hogy a számolásokat addig a szintig viszi el, amikor már közvetlen összehasonlítást tud tenni a kísérletekkel. Így ezen a területen az egyik legjobban elismert kutató.

Hasonló fontos munkásságának az a másik vonulata, melyben a magas hőmérsékletű szupravezetők anomális tulajdonságainak megmagyarázására az illeszkedő Fermi-felületű (nested Fermi surface) anyagok viselkedésének leírását adta. Az előbb említett anyagok nem Fermi-folyadék-jellegű viselkedésére egy lehetőség azok úgynevezett marginális Fermi-folyadékszerű viselkedése. Ennek a fenomenologikus leírásnak adott Virosztek Attila megfelelő elméleti hátteret az illeszkedő Fermi-felületből következő tulajdonságok következetes; a kísérletekkel összehasonlítható leírásával. Az ebben a témában írt első cikkére már több mint 100 hivatkozás érkezett.

A két területen párhuzamosan dolgozva, mintegy 50 cikke jelent meg eddig, mind komoly nemzetközi folyóiratokban, 22 a Physical Review-ban, 2 a Physical Review Lettersben, egy a Science-ben. Munkáira eddig több mint 480 hivatkozás található független szerzőktől. 1992-ben lett a fizikai tudomány kandidátusa, 1994-ben pedig a fizikai tudomány doktora.

Tokaji Zsolt (Szegedi Biológiai Központ Biofizikai Intézetének tudományos segédmunkatársa) “Kooperativitáson alapuló jelenségek a bakteriorodopszin működésében" című pályamunkájáért;

Oszlányi Gábor és Bortel Gábor (KFKI Szilárdtestfizikai Kutató Intézet munkatársai) “C-60 alapú anyagok szerkezeti vizsgálata" című pályamunkájukért;

Domokos Péter (Kristályfizikai Kutatólaboratórium tudományos segédmunkatársa) “Kvantuminterferencia a kvantumoptikában" című pályamunkájáért;

Pápai Imre (Izotópkutató Intézet tudományos munkatársa) “Infrared spectra and binding energies of transition metal-monoligand complexes" című pályamunkájáért és

Bozóki Zoltán (JATE Lézerfizikai Tanszéki Kutatócsoportjának tudományos munkatársa) “Fotoakusztikus és fototerminális módszerek alkalmazása az anyag optikai és termikus paramétereinek meghatározására" című pályamunkájáért részesült az MTA főtitkára által adományozott díjban.