KOVÁCS ISTVÁN 1913-1996

Nagy Károly
az MTA Fizikai Osztályának elnöke

A Magyar Tudományos Akadémia képviseletében, a Fizikai Tudományok Osztálya nevében búcsúzom Kovács István akadémikustól, tagtársunktól, barátunktól. Halálhíre mindnyájunkat mélységesen megdöbbentett, mert a májusi közgyűlésen még úgy tűnt, hogy egészséges, és készült az osztályvezetőséget megválasztó június 4-i osztályülésünkre is. Azt tudtuk néhányan, hogy a vérnyomásával vannak problémái, de azt a rá jellemző gondossággal rendszeresen mérte és karban tartotta. A halál mindig szomorú és fájdalmas a hozzátartozóknak, enyhe vigaszt talán az adhat, hogy hosszú élete tartalmas, szép volt, és szenvedés nélkül hagyta itt e földi világot.

Kovács István 1913-ban született Budapesten. Középiskolai tanulmányait a legendás hírű fasori evangélikus gimnáziumban végezte, ahol 1931-ben érettségizett. Ezután a Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult, itt szerzett matematika-fizika szakos középiskolai tanári oklevelet 1936-ban.

A fizika ezidőtájt ismét a legizgalmasabb és legnagyszerűbb tudomány volt. A relativitáselmélet és a kvantummechanika, főleg atom- és molekulafizikai alkalmazásai révén, sikert sikerre halmozott. Nemrég fedezték fel a neutront, a pozitront. Ekkor született az atommag szerkezetére vonatkozó azon felismerés, hogy az protonokból s neutronokból áll.

Már ismert volt a kémiai kötés kvantumelméleti értelmezése és magyarázata. És szűk szakmai körökben ugyancsak ismerték az összetettebb molekulák Borntól és Oppenheimertől származó elméleti alapjait is. Érthető, hogy a fiatal tanárt élénken foglalkoztatták ezek a kérdések. A Budapesti Műszaki Egyetem Fizikai Intézetében előbb gyakornokként, majd tanársegédként kezdett el tudományos kutatással foglalkozni. Schmid Rezső spektroszkópiai laboratóriumában a molekulák spektrumát, azon keresztül azok szerkezetét tanulmányozta. Már doktori értekezésével felhívta magára a szakkörök figyelmét. Ebben elméleti alapozást adott a spektrumbeli perturbációk észlelésének Gerő-féle kísérleti módszeréhez.

A molekulaspektrumok érdekes világa olyan mély hatással volt rá, hogy élete végéig megmaradt ezek elméleti vizsgálatánál. Különösen a kétatomos molekulák spektrumainak fizikai tulajdonságai izgatták. Sok új felismerés és elméleti eredmény fűződik nevéhez a spektrumbeli perturbációkkal, a spin-pályanyomaték és spin-spin-kölcsönhatásokkal kapcsolatban. Élete fő művének tekinthető a kétatomos molekulák rotációs spektrumaival foglalkozó, nemzetközileg is igen sikeres angol nyelvű monográfiája. A molekulaspektroszkópia alapkönyvének tekintik még ma is, pedig majdnem harminc évvel ezelőtt írta.

1946-tól két éven át az ELTE Elméleti Fizikai Tanszékének oktatója, 1949-től a Budapesti Műszaki Egyetem tanára, előbb a Soproni bánya- kohó- és erdőmérnöki karon, majd Bay Zoltán utódaként a budapesti Atomfizikai Tanszék vezetője és tanára, egészen 1979 illetve 1984-ig. Nyugdíjba vonulásával sem szakadt meg kapcsolata az egyetemmel, mert tanácsadóként továbbra is bejárt az intézetbe és folytatta tudományos és tudományszervezői tevékenységét.

Az Acta Physica Hungarica főszerkesztője volt 1971-től majdnem haláláig. Az Akadémiának egyik legrégebbi tagja, 1949-től levelező, 1967-től rendes tag. A Spektroszkópiai Albizottságnak 1961-től elnöke, 1990-től tiszteletbeli elnöke volt. Hosszú ideig töltött be vezető tisztséget az Eötvös Loránd Fizikai Társulatban mint főtitkár, majd tiszteletbeli elnök. 1971-79-ig az Európai Fizikai Társulat Molekulaszerkezeti Szekciójának elnöke. 1981-től tagja a New York-i Tudományos Akadémiának. Ez a felsorolás talán nem teljes, de így is érzékelteti, hogy Kovács István milyen aktív szerepet játszott a magyar tudományos közéletben.

Külön meg kell emlékezni a Központi Fizikai Kutató Intézet megszervezésében és a felépítésében játszott szerepéről. 1950-től 1956-ig Ő volt az Intézet első igazgatója. Meghatározó szerepe volt abban, hogy milyen legyen az Intézet kutatási profilja, kik legyenek az első kutatók. Biztosítani kellett a sikeres működés feltételeit. Nagy felelősség hárult akkor rá, mert ez az intézet példa volt és sikerülnie kellett. Emellett természetesen irányította a spektroszkópiai kutatásokat és vezette az Atomfizikai Tanszéket is. Még ha ma bírálják is az akkori tudománypolitikát, amely létrehozta az önálló akadémiai intézeteket, ebben a folyamatban az Ő szerepe pozitív volt, mert az adott politikai feltételek mellett segített megteremteni a magyar kísérleti fizikai kutatások lehetőségét, különösen az atom- és szilárdtestfizika terén.

Én Kovács István barátommal az Akadémián, annak bizottságaiban és a TMB-szakbizottságban dolgoztam együtt. Nézeteink az egyes kérdésekben közel álltak egymáshoz, így kerültünk emberileg is közelebb. Tiszteltük és - nyugodtan mondhatom - kölcsönösen szerettük és becsültük egymást. Ezért nekem emberileg is fáj az Ő távozása.

Kedves Pista! Szinte látom, amint fél kézzel magasba emeled most a mutató ujjadat, hogy elsőnek mondd ki, amit más is úgy gondol, mint Te, nevezetesen azt, hogy sok mindent kihagytam ebből a búcsúzó megemlékezésből. Igazad van, ilyen esendő és gyarló az ember. Isten Veled. Baráti szeretettel örök nyugalmat és békét kívánok Neked.

______________________________