KOCH FERENC

Váratlan távozásával a romániai tanár- és tudósközösség kiváló fizikust veszített. Máramarosszigeten született 1925. november 19-én. Tanulmányait a kolozsvári katolikus gimnáziumban folytatta. 1944-ben a kolozsvári magyar egyetem matematika-fizika szakára iratkozott be. Ettől az időponttól egész tevékenysége ide kötötte.

Harmadéves hallgató korában Borbély Samu, a matematikai analízis professzora, tanársegédi állást ajánlott fel neki, de ő már döntött: kísérleti fizikus lesz. Gyulai Zoltán professzor személyében követendő példára talált. Diplomamunkájával - Fényes Imre vezetésével - az első lépést tette meg az atomfizika terén, amelyhez élete végéig hű maradt.

Egyetemi tanulmányainak befejezése után tanársegédi, majd adjunktusi minőségben szolgálta az 1959-ben megszüntetett Bolyai Egyetemet. Nagy szerepet vállalt a laboratórium fejlesztésében, Kolozsváron ő készített először van de Graaf generátort. “Engem Procopiu és a többi mesterem megtanított arra, hogyan lehet egyszerű eszközökkel szép dolgokat megvalósítani" olvashatjuk egy vele készített interjúban. Jegyzeteivel, szótárral és könyvvel a hallgatók munkáját segítette. Doktori értekezését 1960-ban védte meg.

Az egyetemek egyesítése, az 1959-es év, az ő tevékenységében is fordulópontot jelentett. A Bolyai Egyetemen matematika-fizika szakon csak tanárképzésre volt lehetőség, az egyesített egyetem kutatófizikusokat is képzett. Rövid idő alatt elnyerte munkatársai elismerését. 1964-ben előadótanári (docensi), 1979-ben professzori kinevezést kapott.

A fizika karon előadásokat, laboratóriumi gyakorlatokat vezetett. Az egyetem sokszorosította jegyzeteit, nyomtatásban megjelentek magyar nyelvű könyvei. “Hogyan oldjunk meg fizikafeladatot" könyve román, magyar és német nyelven is megjelent.

Saját készítésű ESR és NMR berendezései segítségével Kolozsváron elsőként ért el eredményeket a mágneses rezonancia területén.

Rendelkezésére álló dolgozószobájában rendezte be a maga tudományos műhelyét. Innen irányította 120 hallgatójának munkáját.

Kísérletező kedvét elvben korlátozás nélkül érvényesíthette: a mágneses rezonancia mellett, a Cserenkov-sugárzással, szögkorrelációs vizsgálatokkal, nyomdetektorokkal, termolumineszcenciával, sugárzás-detektálási, neutron-detektálási, radon-detektálási módszerekkel foglalkozott (detektálási módozatait a tanszék ma is nagymértékben hasznosítja).

Eredményeit nemzetközi konferenciákon mutatta be. Dolgozatait hazai és külföldi tudományos folyóiratokban és gyűjteményes munkákban közölte. Tudományos sikerei közül kettőt emelünk ki. Elsőként hívta fel a figyelmet arra, hogy a Cserenkov-effektus izotóphatást mutat (1966 Kernenergie). Göttingenben ⁷⁹Br atommagon végzett iránykorrelációs vizsgálatokat (1973 Zeitschrift für Physik).

Szívügyének tartotta a tanártovábbképzést, az ismeretterjesztést, a középfokú oktatás színvonalának emelését. A matematikai és fizikai lapoknak 1958-tól 1964-ig (a lap megszűnéséig) szerkesztője volt.

Kitartóan gyűjtötte a romániai magyar fizikusokra vonatkozó adatokat, ezzel a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon szerkesztésében segédkezett.

70-ik életévének betöltésekor a Német Fizikai Társulat, amelynek tagja volt, levélben üdvözölte (az egyetem erről megfeledkezett).

Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat 1993-ban tiszteletbeli tagjává választotta, ez a mellőzésekért részben vigasztalta.

Nyugdíjba vonulása után felkereste Németországban élő gyermekeit.

Szíve 1996. március 26-án Kölnben utolsót dobbant. Ott a Melatenfriedhofban kapott végső nyughelyet. Biztosak vagyunk abban, hogy a közeljövő tudománytörténészei az őt megillető helyre fogják állítani a kolozsvári fizika történetében.