Fizikai Szemle honlap |
Tartalomjegyzék |
Uray István
MTA ATOMKI, Debrecen
Élet a szennyezett területeken
1986-ban a szovjet polgári védelem feladata a népesség és a gazdaság túlélésének biztosítása volt egy háborús csapás esetén. Ebben a szellemben kezelték az ipari (például a korábbi nukleáris) katasztrófákat is. A csernobili reaktorbaleset már begyakorolt forgatókönyv szerint aktivizálta a szervezetet: órákon belül a helyszínre érkezett Moszkvából a sugársérültek kezelésére kiképzett kórházrészleg, és az ország különböző intézményeiből a katasztrófa-elhárítás specialistáinak népes, összeszokott csapata. Másnap a katasztrófa-elhárítási terveknek megfelelően megkezdték a 30 km-es zóna legveszélyeztetettebb százezres népességének evakuálását (április 27-én a 3 km-re fekvő Pripjaty 49000 lakosát, május 2-án és 3-án a 10 km-es zóna 11000 lakosát, míg május 4-7 között a 30 km-es zóna további 83 falujának 42000 fős népességét telepítették ki), előteremtve a szükséges járműparkot, rendfenntartó erőket, különleges alakulatokat. Biztosították a katasztrófa-elhárító egységek biztonságos, tiszta élelmiszerrel való ellátását is. Mindez a megszokott gyakorlat szerint rutinos hírzárlat mellett történt. Amíg a katasztrófa-elhárítás gépezete az erőmű környezetében amolyan "szovjet" stílusban, de működött, a reaktorbaleset grafittüze a radioaktív kibocsátást a magas légkörbe juttatta, és távoli, hatalmas területeket szennyezett el. Mit sem sejtő milliók töltődtek fel a friss tavaszi levegőből radioaktív anyagokkal. Az országhatárokat sem tisztelő légköri áramlások heteken át szállították keresztül-kasul Európa fölött is a radioaktív felhőket. A nemzetközi felháborodás végül is kikényszerítette a reaktorbaleset bevallását.
A katasztrófamenedzselés hiányosságait az erősen elszennyeződött területek lakossága megfelelő információk és ismeretek hiányában aligha tudta, tudja reálisan felmérni. A hivatalos tájékoztatás ferdítései viszont lassan nyilvánvalóvá váltak, amit a glasznoszty felé irányított társadalom szándékos félrevezetésnek, a lakosság felelőtlen veszélyeztetésének minősített. Csernobil környezetében eluralkodott a félelem, a láthatatlantól való rettegés, a tehetetlenség érzése. A lakosság bizalma megrendült a sorsát irányítókban, az idővel korrektebbé váló tájékoztatás már nem talált befogadókra. Ez jellemző a sebtében bevagonírozott evakuáltakra és a lakóhelyükön maradt - közvetlen gondoskodást nem érző - emberekre egyaránt. Távolabbi körzetekben később - hónapok, évek elteltével nagy erőkkel - (sajnos kevéssé mérhető eredménnyel) folytak dekontaminációs munkák, javult a lakosság egészségügyi ellátása, erőfeszítéseket tettek helyzetének javítására. A sugárvédelmi normákat a nemzetközi ajánlásoknál is szigorúbban állapították meg. Részletes és pontos beszámolót kapott a nemzetközi közvélemény is, amit elismert nemzetközi szervezetek (NAÜ, WHO) vizsgálatai igazoltak. A "hatalom" későn jött akciói azonban a társadalom negatív ítéletét már nem tudták befolyásolni, a közhangulat érzéketlenné vált a szakmai érvekkel szemben.
A szétzilált gazdaság veszteségeit növelték a katasztrófa költségei (minimum 20 milliárd dollár), s a katasztrófa károkozása (óvatos becslések szerint 200 milliárd dollár) is. A költségekhez sorolják a ténylegesen kifizetett tételeket, mint például a 600 000 liquidator és az elhárításhoz beszerzett technika költségeit, az evakuációra, a kitelepítetteknek épített lakásokra, a lakossági kompenzációra, az egészségügyi ellátás javítására, a nagy területek sugármentesítésére fordított összegeket. A kárlistán a tönkrement erőművi egység, az elhagyott települések lakóházai, termelő egységei, infrastruktúrája, a termelésből kivont mezőgazdasági területek és erdők, a szennyezett, ám még lakott területek sehol el nem adható termékei szerepelnek. A kárlistát növelik a pénzben nehezen megadható társadalmi károk, szociális gondok is. A költségeket és a károkat az érintett köztársaságok a fenti becsült számoknál lényegesen nagyobbnak tartják. Az évek óta dúló számháborúban bárkinek legyen is igaza, a térség gazdasági erejéhez képest rendkívüli a veszteség, nagy terhet jelent az állami költségvetéseknek, következésképpen a lakosságnak is.
A közvélemény Csernobilnak tulajdonítja az általánosan megfigyelhető egészségromlást is, a magas vérnyomást, a szív és emésztőszervi megbetegedéseket, a levertséget, fáradékonyságot, vérszegénységet, a csont- és izomrendszer megbetegedéseit, az ideg- és az immunrendszer zavarait. Hiába igazolta a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség a szovjet jelentések szakmai korrektségét, hiába bizonyították a helybeli kutatók 600 000 fős mintán, hogy sugárspecifikus megbetegedések nem mutathatók ki, a hitelüket vesztett hatóságok megnyugtató üzenetei inkább a félelem és a tömeges stressz kialaktulását segítették.
A német Csernobil-program
Ebben a helyzetben kért a Szovjetunió 1990-ben segítséget a német kormánytól. A kérés a lakott szennyezett területeken végzendő kiterjedt mérési programra vonatkozott, hogy lehetőleg sok ember közvetlen, objektív informálásával csökkenteni lehessen a sokszor túlzott, indokolatlan félelmeket. Ebben a programban az emberek személyes megszólítása, mint "humanitárius" cél elsőbbséget élvezett a tudományos vonatkozásokkal szemben. Minden érintett polgár orosz nyelvű tájékoztató anyagokat és mérési bizonyítványt kapott, az eredmény rövid értelmezésével.
A Német Szövetségi Köztársaság 12 millió márkát biztosított az akcióhoz, melynek koordinátora a jülichi kutatóközpont sugárvédelmi és biztonsági vezetője, R. Hille, szakmai tervezői és irányítói pedig K. Heinemann, P. Hill és e sorok írója voltak. Az expedíció 1991-93 között Csernobil körülbelül 400 km-es környezetében mintegy 200 német, s legalább ennyi orosz, ukrán, belorusz szakember bevonásával folyt, és három szakterületet ölelt fel.
A környezeti mérések körébe hét mérőkocsival végzett több mint 1000 dózisteljesítmény mérés, 500 talajmintaanalízis és 5000 élelmiszerminta vizsgálata tartozik. A mérőkocsikat különböző német intézményektől (környezetvédelem, kutatóintézetek stb.) sikerült kölcsönözni, általában saját, begyakorlott személyzetükkel együtt. A szakszemélyzet nyújtotta előny mellett az eltérő felszereltség nehezítette a mérési program egységesítését, a különböző kocsik eredményeinek összevetését. A talajminta-analízisek részben in-situ gamma spektrometriával, részben mintavétel utáni nuklidspecifikus analízissel történtek. Az élelmiszerminták vizsgálatát lakossági szolgáltatásként, kívánságra végeztük. Jellemző elvárás volt az 50 Bq/kg érzékenység 5 perc mérési idő mellett. Minden mérés eredményéről orosz nyelvű bizonyítványt adtunk, feltüntetve az adott élelmiszerre vonatkozó aktivitáskoncentráció-korlátot is.
A környezetben lévő radioaktív anyagok mennyisége és eloszlása közvetlenül meghatározza az emberek "külső" sugárterhelését. Másrészt bekerülve a biológiai láncba (növények, állatok, ivóvíz, élelmiszerek), az emberi szervezetbe is beépülhetnek, "belső" sugárterhelést eredményezve.
A belső sugárterhelés mérése hét járművön elhelyezett 20 mérőhelyen történt (FASTSCAN a Canberrától, QBM1 a Nuclear Enterprisestől és H 13010 a Herfurttól). A csecsemők mérésének céljára speciális mérőhelyek szolgáltak. E mérőhelyeken 1 perces mérési idő mellett 150-250 Bq szervezetben inkorporált 137Cs kimutatása volt lehetséges. A mérési bizonyítványban közölt eredmény minősítése "elhanyagolható" volt 0,3 mSv egész évre vonatkoztatott belső terhelés esetében (7000 Bq 137Cs aktivitás felnőttek, és 4000 Bq gyermekek esetében). "Csekély"-nek minősült a belső terhelés 1 mSv-ig (25000 Bq felnőttek, és 15000 Bq gyermekek esetében). Az 1 mSv/év-es korlátot meghaladó belső sugárdózis esetében (egyedi mérlegelés szerint) az élelmezési szokások felülvizsgálatát, kontrollmérés elvégzését, vagy esetleges orvosi ellenőrzést javasoltunk. Három év alatt 241 település 317 000 lakosának belső terhelését ellenőriztük.
A külső sugárzástól származó sugárterhelést LiF termolumineszcens dózismérőkkel körülbelül 100 település 6000 lakosán végeztük. Ezt kiegészítettük 1500 személy esetén a lakásuk sugárzási szintjének egyidejű mérésével. Egyhetes expozíciós időt választva a dózismérők gyors forgását, és gyakorlatilag hiánytalan összegyűjtésüket sikerült elérni. A munka- és pihenőnapok természetes aránya mellett a dózismérők folyamatos viselése is valószínűbb, mint a szokásos 1-2 hónapos mérési ciklusok esetében. A rövid expozíció szennyezetlen területeken 10-12 µSv dózist eredményez, ez esetben a kiszállításkor lehetséges néhány µSv "szállítási dózis" meghatározása is indokolt. Mindezen követelmények biztosítására TLD laboratóriumot telepítettünk Novozybkovba, érzékenyített kiértékelési technikát, szigorú munkarendet és folyamatos minőségellenőrzést alkalmaztunk. A külső sugárterhelés mértékéről a mérések jellegéből következően az érintetteket utólag értesítettük.
Lakossági sugárterhelés a szennyezett területeken
Ez a humanitárius akció a térképen (ábra) feltüntetett szennyezett területeken lévő 13 000 helységből mintegy 250-et, 6,9 milliós lakosságából körülbelül 330 000 főt tudott elérni. A célterület néhány százalékos lefedése is nagy adattömeget jelent, képet nyújt a katasztrófa utáni évekre kialakult helyzetről, amikor a sugárzási viszonyokat a 30 év felezési idejű 137Cs mennyisége határozza meg.
Az élelmiszerminta mérésekből az 1. táblázat az Orosz Köztársaság területén végzett vizsgálatokat mutatja be különböző élelmiszercsoportokra. Felsorolja a hatósági szennyezettségi korlátokat, és az 1991-93 években végzett mérések összesített eredményeit.
Jelentősebb számban és mértékben találtunk korlát feletti aktivitáskoncentráció értékeket a tej és az erdei eredetű tápanyagok, mint a gomba, erdei gyümölcsök esetében. A húsáruk között a hal és vadhúsok aktivitása magasabb. Figyelmet érdemel a vízminták vizsgálata. A korlát fölötti méréseknél a többletaktivitás mértéke nem jelentős ugyan, a kérdés mégis megkülönböztetett figyelmet érdemel. Amennyiben a talajvízkészlet szennyeződik, ez már igen sok ember sugárterhelését fogja megnövelni. Az 1. táblázat szerint az élelmiszerek Cs-tartalma évről évre növekedést mutat. Ennek egyszerű magyarázata az, hogy az expedíció a célterületen belül az első év tapasztalatai alapján egyre inkább az erősebben szennyezett körzetekre igyekezett koncentrálni.
|
1. táblázat
| |||||||
| Egyes élelmiszerekre érvényes kontaminációs korlátok, az Orosz Köztársaságban végzett élelmiszer-mérések száma, valamint a hatósági korlát fölött talált minták százalékos aránya | |||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Élelmiszer fajtája | Korlát | 1991. | Korlát fölött | 1992. | Korlát fölött | 1993. | Korlát fölött |
| krumpli, zöldség | 592Bq/kg | 183 | 0% | 100 | 0% | 13 | 7,7% |
| hús | 740Bq/kg | 41 | 7,3% | 27 | 7,4% | 3 | 0% |
| tej | 370Bq/l | 702 | 9,7% | 504 | 27% | 91 | 62,6% |
| ivóvíz | 18,5Bq/l | 95 | 12,6% | 5 | 20% | 3 | 0% |
| zsír, olaj | 185Bq/l | 2 | 0% | 0 | 0 | ||
| kenyér,liszt,kása, cukor | 370Bq/kg | 4 | 0% | 0 | 0 | ||
| friss gomba, erdei gyümölcs | 1480Bq/kg | 133 | 17,3% | 82 | 26,8% | 8 | 37,5% |
| szárított gomba, gyümölcs | 7400Bq/kg | 15 | 33,3% | 3 | 0% | 0 | |
| mérési küszöb alatt | 377 | 0% | 263 | 0% | 36 | 0% | |
| Összesen | 1555 | 993 | 157 | ||||
A tej magas aktivitáskoncentrációja nem vonatkozik az üzletben vásárolt tejre, amelynél a kontamináció nem haladja meg a 20 Bq/1 értéket. Ezt az alacsony értéket a távoli vidékekről származó tejek keverése magyarázza. Egyes tehenészetek termékei már jobban tükrözik a környék szennyezettségét. Kiugróbb kontaminációt inkább a "család tehene" esetében észlelhetünk, amely meghatározhatja a családtagok belső terhelését. A kecsketej Cs-tartalma nagyobb a tehéntejénél, s fogyasztása elég gyakori (a szegényember tehénkéje). A kecsketej nem kerül begyűjtésre, nem keveredhetnek a különböző aktivitáskoncentrációjú tejek. A belső terhelés ezért néhány embernél, jellemzően faluhelyen, látszólag véletlenszerűen mutathat kiugróbb értéket.
| Inkorporációs mérések összesítése az 1991-1993. években, a vizsgált személyek belső terhelés szerinti osztályozása | ||||
|---|---|---|---|---|
| Mérések száma |
1. kategória |
2. kategória |
3. kategória |
|
| 1991. Oroszország |
163033 | 93,7% | 5,3% | 1,0% | 1991. összesen | 163033 | 93,7% | 5,3% | 1,0% |
| 1992. Oroszország Ukrajna Belorusszia |
49858 11373 29229 |
85,8% 100% 95,2% |
11,7% 0% 4,4% |
2,5% 0% 0,4% |
| 1992.összesen | 90460 | 90,6% | 7,9% | 1,5% |
| 1993. Oroszország Ukrajna Belorusszia |
14836 36126 12556 |
70,0% 84,5% 83,8% |
22,9% 11,9% 12,4% |
7,1% 3,7% 3,8% |
| 1993.összesen | 63518 | 81,0% | 14,6% | 4,5% |
| 1991-1993. | 317011 | 90,3% | 7,9% | 1,8% |
A belső sugárterhelés forrását jelenleg az ivóvíz és az élelmi anyagok jelentik. Ezért ellene tiszta víz és élelmiszerek fogyasztásával elvileg tökéletesen lehet védekezni. Ez azonban nagy területen és hosszú időn keresztül csak korlátozott mértékben valósítható meg. Az inkorporációs mérések (2. táblázat) a belső terhelés emelkedését mutatják 1991től 1993ig. Ebben az emelkedésben szerepe van a szennyezettebb célterületek kiválasztásának, de tükröződik benne a gazdasági helyzet folyamatos romlása is: a növekvő gomba és halfogyasztással (s az állítólag erősen terjedő orvvadászattal) a lakosság a megfizethetetlen húst igyekszik pótolni. Adatbankunkban az ellenőrzött személyek 1,8%ának (5700 fő) belső terhelése meghaladja az 1 mSv/évet. A 3. kategóriás személyek nagyobb része néhány, erősebben szennyezett körzetben él. 10 mSv/év fölötti terhelést 25 személynél észleltünk (az összes mérés < 0,01%a), 29 mSv/év csúcsértékkel.
Egy személy külső sugárterhelését mozgáskörének szennyezettsége határozza meg. Egy nagyobb terület átlagos szennyezettsége és az ott elszenvedett átlagos külső sugárterhelés között erős korreláció van. Ez az összefüggés pontosan tájékoztat egy nagyobb népesség kollektív dózisáról. Egyének sugárterhelésének becslésére csak nagy bizonytalansággal alkalmas, mert az azonos területen élők külső sugárterhelése széles eloszlást mutat. Mivel a külső sugárterhelés egyéni mérése a Csernobil által érintett sokmilliós tömeg esetében sajnos lehetetlen, fontos az átlagoktól való eltérések okait és mértékét vizsgálni, az egyéni terhelés becslésére szolgáló modelleket pontosítani.
A jelenlegi törvényi szabályozás a szennyezett területek három kategóriáját különbözteti meg:
A külső sugárterhelés eloszlásfüggvényeiről a fentiek szerint megállapíthatjuk, hogy az alsó 5%-os küszöb hozzávetőlegesen fele, a 95%-os határ pedig kétszerese az átlagértéknek. A tényleges szélső értékeket megkapjuk, ha az 5%-nak megfelelő szintet felezzük, a 95%-os értéket pedig megkétszerezzük. A mérésekhez felvett részletes környezettanulmányok értékelése magyarázatot ad a széles terhelési eloszlások okairól is. Íme néhány általános összefüggés:
A vizsgált népességi csoport 37%-a 1 mSv/évnél nagyobb külső sugártehelést szenved el. Az erősen szennyezett területeken élő lakosság számaránya viszonylag csekély,10 mSv/évnél nagyobb külső sugárterhelést 20 esetben (körülbelül 0,3%) mértünk, az észlelt legnagyobb érték 18 mSv/év volt. Ezek az adatok azt mutatják, hogy jelenleg a külső sugárterhelés jelentősebb a belsőnél.
Együttélés a szennyeződésekkel
A könyvtárnyira duzzadt Csernobil-irodalom jelentős része tudományos igényességgel összegyűjtött ismeretanyag, amely a katasztrófa bekövetkeztének és következményeinek technikai oldalát tárgyalja. Csernobil azonban nem laboratóriumi kísérlet volt. Fontos szereplője volt a politika, a gazdaság és a társadalom is. Problémáinak ezért nincs tiszta "technokrata" megoldása.
A baleset elemzései nyomán a mai napig a biztonság technikai feltételei vannak reflektorfényben. Pedig a biztonságtechnika színvonala alig értelmezhető fogalom, ha azt adott helyen a politika, vagy a gazdaság közvetlenül befolyásolni tudja. A csernobili katasztrófát követően világszerte a nukleáris iparral szembeni bizalom rendült meg, s alig esik szó a katasztrófáért döntően felelős szovjet biztonsági kultúra súlyos hiányosságairól, a direkt politikai-gazdasági ráhatás szerepéről.
A következmények enyhítésekor sem elegendő a tudományos munka, az ismeretanyag felhalmozása, pontosítása. Az érintett milliók, a gyermekét, az unokáját féltő szülő, nagyszülő az embertelen körülmények közé került kitelepített nem figyel a tudományos tanácskozások megállapításaira. Ez már társadalmi probléma, hiszen nagyszámú népességnek kell tartósan együtt élnie a csernobili szennyezéssel. A "láthatatlan" veszélytől való félelem érthető, ám az indokolatlan stressz csak a nehézségeket fokozza. A tudomány ebben segíteni tud, ám meg kell tanulnia a társadalommal való párbeszédet. Ilyen kísérlet volt a német Csernobil expedíció.
Egy humanitárius Csernobil-akció nem alkalmas a felgyűlt problémák megszüntetésére, de hozzájárulhat azok enyhítéséhez. A felkínált ellenőrzési lehetőségek nagyon pozitív lakossági fogadtatásra találtak. A mérőkocsikat mindenütt tömegek várták, minden értékelés, magyarázat érdeklődők csapatát vonzotta. A mérőkocsik személyzeteiben ezért igyekeztünk oroszul tudó szakembert is biztosítani, elsősorban a keletnémet kollégák bevonásával. Akciónk során 330 000 ember érezte magát közvetlenül megszólítva, családtagjaik révén ez a szám lényegesen nagyobb. A mérési eredményeket rendszeresen összehasonlították az emberek. A "titokzatos sugárzást" emberközelbe hozta, ha például a mérési eredmények alapján kiderítettük, kik isszák ugyanannak a tehénnek a tejét. Egyes emberek vonatra szállva több mérőkocsit is felkerestek, tanultabbak a kapott detektort külön besugározták, ellenőrzendő, nem csapják-e be őket. A bizalmatlanság leépítése évekkel a katasztrófa után nem könnyű, de az indokolatlan félelmek csökkentéséhez nagyon kívánatos. Ha csökkenteni tudtuk az emberek félelmét, akkor akciónk már elérte célját. Megállapítottuk ugyanakkor, hogy az érintett területek nagy részén a környezeti szennyezettség egyéb - az emberekben semmiféle ellenérzést sem kiváltó - komponensei mellett a radioaktivitás szerepe csak másodlagos. Ennek tudatosítása is segítette a lakosság tájékozódását; "világképének" módosítását.
A katasztrófa 10 éves évfordulóján Bécsben hatalmas nemzetközi konferencia próbálta Csernobil mérlegét megvonni. Az IAEA vezérigazgatójának bevezető szavaiból idézek: "Az 1986. április 26-i csernobili nukleáris baleset súlyos hatással volt az életre, egészségre és környezetre. Nagy félelmet keltett Ukrajna, Belorusszia és Oroszország lakóiban, s aggodalmat távoli országokban is. A gazdasági veszteségek és a szociális károk egy próbára tett térséget sújtanak, ... a kiáltó szükség további segitséget sürget azon emberek és országok számára, akik nehéz helyzetét Csernobil következményei rettentő teherrel növelik." Összecsengenek ezzel a WHO vezérigazgatójának gondolatai is: "Most, 10 évvel a csernobili szerencsétlenség után is sok ember szenved a radiológiai és pszichológiai következményektől. Nem vehetjük semmibe a tragikus következmények tudományos és politikai leckéjét." A tanácskozáson ezek után mindenféle szempont hangot kapott, a tudományos, illetve technikai értékelés, a gazdasági, a politikai, a szociális és a társadalmi vetületek egyaránt sajnos az egyetértés legkisebb jele, vagy szándéka nélkül. A Csernobil-dossziét még nem sikerült lezárni.
Jelen publikáció a magyar-német kormányközi tudományos és technológiai együttműködés keretében, az OMFB és külföldi szerződéses partnere, a Bundesministerium für Forschung und Technologie (BMFT) által támogatott kutatási együttműködés eredményeképpen jött létre.