TÁRSADALOM ÉS TUDOMÁNY

Marx György
az Eötvös Társulat elnöke

A 19. század indulásakor ébredezni kezdett a nemzet. Évszázados háborúk, megszállások, bukott szabadságküzdelmek, idegen fővárosokból diktált igazgatás, idejétmúlt feudalizmus, belső széthúzás után magyarul szólalt meg az irodalom és a tudomány. Reformok friss illata érződött a levegőben. Ekkor, 1825. november 3-án egy magyar főúr egyévi jövedelmének 100%-át fölajánlva megalapította a Magyar Tudományos Akadémiát. Érezzük e nap évfordulóját az MTESZ-ből indult, Teller Ede által kormánynál is támogatott, MTA által elfogadott Tudomány Napját a magyar társadalom ünnepének.

Ígéretes időszak volt a reformkor. Széchenyi István akadémiája megalkotta a magyar tudományos nyelvet is. Vörösmarty Mihály könyvtárában gondolkozott a társadalom és tudomány viszonyán. Jedlik Ányos kísérletezve tanította a legmodernebb fizikát (elektromágnességet és hullámoptikát). Bolyai János a semmiből teremtett egy új, más világot. De ezek az ígéretes kezdemények egymástól elszigetelve maradtak. Nem talált igazán egymásra társadalom és tudomány.

1849 katarzisa után a 19. század második fele hozott valódi áttörést tudomány és társadalom viszonyában. Ez ismét két arisztokratának, Eötvös Józsefnek és Eötvös Lorándnak volt köszönhető. Csodát látott az ország: egy mély író és fia, egy kísérleti fizikus miniszter lett, meg rektor és akadémiai elnök! Magyarország polgárainak demokratikus egyenlőségét, iskolázásuk jogát és kötelezettségét iktatták törvénybe. A múlt századvégen született az Eötvös József Kollégium, az Eötvös Loránd Tanulmányi Verseny, az Eötvös Társulat és annak lapjai, a mai Fizikai Szemle és a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok. Elvitték a természettudományt az Akadémiára, egyetemre, iskolába, a fiatalok tudatába, még a millenniumi világkiállításra is. Társadalmi üggyé tették, a nemzetre bízták a tudomány megismerését és elismerését.

A 20. században hazánkon újra végigsöpörtek a történelem viharai. Ragyogó tehetségek bontakoztak ki az eötvösi iskolákban, de a szélvész az Óperencián túlra sodorta őket. Ott virágozhattak ki, tették társadalomalakító valósággá a modern tudományt. Az áramvonal és a lökhajtású repülés, a telefonközpont és a villanyvonat, a golyóstoll és a hologram, a radioaktív nyomjelzés és az atomreaktor, a C-vitamintabletta és az ólommentes benzin, a számítógép és az e-mail, a Pentium és a WinWords alkotói szebb és maradandóbb nyomot hagytak a társadalomban, mint a sok doktrína és hősies vereség.

Most, két forró és egy fagyos háború múltán ismét önmagára van bízva a magyar társadalom. Önmagunkkal kell szembenéznünk. A Modernizációs Charta, amit az év elején az Eötvös Társulat néhány tagja kezdeményezett, vártnál élénkebb visszhangot keltett. Kutatók, alkotók, tanítók azonosították magukat a Charta szavaival:

- Végéhez közeledik a 20. század. Jelen problémáinkat nem a tudomány fejlődése okozza, hanem az, hogy sokak tudata hordozza még a múlt századok mentalitását nem nőtt fel a modern tudomány és csúcstechnika által kínált lehetőségekhez. Gondjainkon pedig csak a tudományra támaszkodva lehetünk úrrá. A gyorsuló időben azok az országok emelkednek, amelyek fölismerik az emberi erőforrás elsődlegességét. Ahol a döntéshozókat nem bénítja az általuk nem ismerttől valófélelem. Ahol a polgárok otthonosan mozognak a modern világban, mert értik és vállalják azt.

Miként ezer éve, mint száz éve, ezen a századvégen is Európába tart a nemzet. Ott pedig azt kérdezik: mit adott, mit adhat ez a furcsa nyelvű kis nép az egyetemes kultúrának? Hogyan érintkezhetünk Európával, milyen értéket mutathatunk fel, kínálhatunk bizonyítékul és eladásra? Miből táplálkozzon a modern magyarságtudat és a magyar gazdaság? Lehet-e meggyőzőbben bemutatni a nagyvilágnak, hogy egy népnél sem vagyunk alábbvalóak, mint felidézni a 20. századi magyar természettudósok és föltalálók (odakünn és itthon elért) eredményeit? Állam Apuka már nem finanszírozza a Fizikai Társulatot, nem fizeti a Szemle és a KöMaL nyomdaszámláját. Lehetőség és kötelesség adatott, hogy társadalmi eszközökkel tartsuk fönn társadalom és tudomány dialógusát.

Szükség van természettudományra. Az áruk értékét ma nem arany vagy acéltartalmuk adja, hanem a bennük realizált tudás. Hosszútávú gazdasági emelkedés az export minőségén, értékén múlik.

Környezetünk sorsa aggasztja a fiatalokat, joggal. Hazánkban évente tízezreket pusztít el a kémiai szennyezés. Nálunk is fiatalok ezrei kapnak bőrrákot, mert bennünket is elér az ózonlyuk kemikáliák okozta terebélyesedése. Világszerte katasztrofális szárazságok, tűzvészek, viharok, áradások jelzik Földünk éghajlatának változását, amit a fosszilis tüzelők mohó elégetése okoz. Fenyőerdőket írt a savanyú eső. Az Európai Közösség szigorú korlátokat rótt ki a CO2 és SO2 kilbocsátására. Ezenközben nálunk is fokozódik a háztartások energiaigénye, a kiló krumpli áránál fontosabb beszédtéma a kilowattóra ára. Bős? Visonta? Paks? Döntenie kell a politikusoknak, a társadalomnak. De megadtuk-e a szükséges természettudományi ismereteket? Beszélő viszonyban van-e politika és tudomány?

Növekszik a kutatók és tanárok társadalmi felelőssége. Jövő februárban Debrecenben ülésezik az 1995-ben béke-Nobel-díjjal kitüntetett Pugwash Mozgalom, a téma: a tudósok etikai felelőssége.

Pozitív jelei vannak, hogy a magyar társadalom mélyén megvan a pozitív érdeklődés a tudomány iránt. Villany, rádió, tévé, telefon, sőt fax, számítógép, e-mail, internet eljut minden településre, hovatovább a legtöbb házba. Az elektron számunkra is a 20. század jelképévé vált. Idén, fölfedezésének centenáriumán ünnepi üléseken, előadásokon, iskolákban, tanulmányi versenyeken ezernyi polgár gondolta végig: mit ad a tudás a társadalomnak. (Erről szólt és szól lapunk áprilisi és novemberi száma.)

Harsányi János, Oláh György, Tisza László idei látogatásai széles érdeklődést kiváltó országos események voltak. A mi Társulatunk idei közgyűlésén mondotta a közgazdasági Nobel-díjas Harsányi János:

- Arról szeretnék szólni, ami engem foglalkoztat. Ez a gazdaság és etika kapcsolata. A mai világban a jövedelemeloszlás egyre egyenlőtlenebbé válik. A legfelső réteg egyre gazdagabb lesz, a legalsó szerencsés esetben megtartja jelenlegi jövedelmi színvonalát, de sokszor még ez sem sikerül. Ennek az okai világosak. A modern gazdasági életben nagyfontossága van annak, hogy az embernek speciális képességei legyenek. Tehetség kell és tanultság. Akinek ez megvan, az egyre magasabb jövedelemre tesz szert. Az ilyen ember keresett árucikk, aminek fölmegy az értéke.

Az Eötvös Társulat közgyűlésén a Magyar Köztársaság elnöke is jelen volt. Augusztusban egy fizikatanári konferencián száz ázsiai tanár tanácskozott Sopronban félszáz magyarral: hogyan tanítsuk a jövő század polgárait, mikor a 21. századot alakító fizika és technika csak ezután fog megszületni? E tanácskozásnak üzente Göncz Árpád:

- Világszerte ismerik és méltányolják a távol-keleti iskolák eredményeit, amelyek a gazdaság sikereiben is tükröződnek. Nemzetközi összehasonlítások adatai szerint a magyar tanároknak sem kell szégyenkezniök a természettudományok tanításának színvonala miatt. Ebben én Magyarország gazdasági fölemelkedésének ígéretét látom, ezért köszönöm a magyar fizikatanárok munkáját.

Munkánkat valóban ismerik és elismerik a nemzetközi tudomány szervezetei. Magyar iskolai fizikakönyveket fordítottak japánra és kínaira. Ezidén itt járt a Nemzetközi Fizikai Unió elnöke, az Ázsiai-Pacifikus Fizikai Társaság elnöke, az Európai Fizikai Társaság főtitkára, a Kínai Fizikai Társaság alelnöke. Kroó Norbertet elnökévé választotta az Európai Akadémia fizikai-műszaki osztálya. Itt tartotta ülését a Nemzetközi Fizikai Unió fizikatanítási bizottsága és az Európai Fizikai Társaság oktatási fóruma. A Fizikai Szemle megbecsülését jelzi, hogy minden számban magyarul olvashatjuk a határokon túli magyarok írásait, egyre többet. A velük való kapcsolat volt társulati közgyűlésünk témája; küldötteiket, előadásaikat hallhatták a közgyűlés résztvevői. Az Eötvös Társulat (fizető) taglétszáma ezer közelében van. Két évtizede volt ennek duplája is, de a mai társadalmi hangulatban erre is büszkék vagytunk: a Társulat talpon maradt. Ezért köszönjük, hogy sokan kérték adójuk 1%-ának az Eötvös Társulathoz való eljuttatását. Így 825 000 Ft gyűlt össze. Ezt a Társulat bizalomként, biztatásként és kötelességként értékeli. Az összeget egyenlő arányban fordítjuk a fizikai diákversenyek, a KöMaL és a Fizikai Szemle támogatására. A Fizikai Szemlének jutó hányad a kiadási költségek 10%-át fedezi. Ilyen támogatásoknak köszönhető, hogy többszáz nyugdíjas tagunk díjmentesen kaphatja meg a folyóiratot. (Csak a postaköltséget kérjük.) Ifjúsági tagjaink nagy kedvezményt élveznek. Tagdíját fizető tagjainkhoz és az iskolákhoz is szubvencionált áron jut el a lap.

Köszönjük a bizalmat és a segítséget. Kérjük, fejezzék ki ezt azzal is, hogy 1998-ban is fizetnek tagdíjat. Kérjük, 1998-ban minél többen juttassák adójuk 1%-át az Eötvös Társulathoz, hogy munkánkat folytathassuk, kedvezményeinket fenntarthassuk, feladatainkat teljesíthessük. Vannak szép terveink 1998-ra is. Jövőre lesz Szilárd Leó születésének 100. évfordulója. Erről világszerte megemlékeznek, nálunk is! Hazánkban tanulmányi verseny, tanári ankét, postai bélyeg, telefonkártya, ünnepi lapszám köszönti a centenáriumot. Februárban az Amerikai Fizikai Társulattal, a tudósok Pugwash Békemozgalmával és az Akadémiával közösen rendez az Eötvös Társulat nemzetközi Szilárd Konferenciát és magyar Szilárd Ünnepséget Budapesten.

Augusztusban ismét Fizikus Vándorgyűlés lesz, Gödöllőn. Szeretnénk az Eötvös Társulat évszázados múltú lapjait, a Fizikai Szemlét és a KöMaL-t friss és megbízható kapcsolatként megőrizni a jövő századnak is. Nem könnyű. Az Önök segítségével sikerülni fog.

______________________

1997. november 3-án, a tudomány napján.