KITÜNTETÉS A MAGYARSÁG HÍRNEVÉÉRT

Szent-Györgyi Albert 1938. december 10-én vette át a Nobel-díjat. Ennek 60. évfordulóján Horn Gyula miniszterelnök először adta át a Magyarság Hírnevéért kitüntetést 14 személyiségnek. Kitüntetést kapott többek közt Harsányi János és Teller Ede is, az Eötvös Társulat két tiszteleti tagja.

Teller Ede kitüntetésének indoklása:

Kármán Tódor, Neumann János, Szilárd Leó, Wigner Jenő és a néhány hét múlva kilencven esztendős Teller Ede: egy Amerikában működött magyar tudóscsoport utolsó élő tagja - íme egy valóban egyedülvaló világválogatott. Tőlünk, a mi bármekkora teljesítményre képesítő iskoláinkból indultak, és kutatásaikkal nem kevesebbet tettek: a huszonegyedik századba kormányozták a huszadik századot. Teller Ede az elsők közt tanulmányozta a termonukleáris reakciót, jelentős szerepe volt az amerikai hidrogénbomba elkészítésében, a Stratégiai Védelmi Kezdeményezés, vagyis a rakétatámadások elleni védekezés kezdeményezője, az atomkorszak legbefolyásosabb magyar tudósa. Elnöke volt az USA Reaktorbiztonsági Bizottságának. Jobb a kardnál a pajzs - írta egyik könyvének címlapjára, s valóban ez életének, munkásságának legfőbb princípiuma. Számára legfontosabb: a biztonság. Nem szabad félni a tudománytól - mondja az Einstein- és Enrico Fermi-díjas tudós, akinek "előítélete" a szabadság, akinek életfilozófiáját az ész és a szív összhangja szabja meg, aki mindmáig Vörösmarty, és Ady szellemében és nyelvi tisztaságával őrzi magyarságát.

Teller Ede a kitüntetést videofelvételen küldött üzenettel köszönte meg:

- Nagy, óriási megtiszteltetés ez a díj a Magyarság Hírnevéért. Borzasztó időket éltünk át Magyarországon, még inkább, mint másutt Európában és a világon. Ami történt, két rettenetes névhez fűződik: Hitler és Sztálin. Egy pár magyar ember Amerikában segített ezekben a nehéz időkben. Én azzal dicsekszem - talán egy kis túlzással - hogy ezen magyarok közé tartozom. Négy nagyon jó barátom számít - jobban, mint akárki más - ezek közé.

Az első Kármán Tódor. Jó repülőgépeket épített, mert előrelátta, mi lesz. Dolgozott az amerikai hadseregnek, így amikor a háború kitört, amikor Amerika belépett a háborúba, mi jobban elő voltunk készülve, hogy a légiháborút meg tudjuk nyerni. A második, Szilárd Leó már 1934-ben magenergiáról beszélt. Nélküle Amerika sokkal későbben, talán túl későn vette volna észre, hogy a magenergia milyen fontos lehet; fontos lehet a háborúban is. Wigner Jenő a magok teóriájában, az atomreaktorok fejlesztésében és általában a fizikában széles területen gyönyörű dolgokat csinált. És a legfiatalabb ezek közül, nagyon jó barátom, Neumann János akinek egy élvezete volt a világon, amikor az agyát használta. De azt az agyat használni nagy élvezet is lehetett. Ma mindannyian, az egész világon összehasonlíthatatlanul jobban tudunk számítógéppel bánni. A számítógépek az ember értelmét ezerszeresére tudják növelni.

Mindez a négy magyar a jó barátom volt. Én egyben különbözöm tőlük: fiatalabb vagyok náluk. Sajnos, ők már nem élnek. Éun életben vagyok és ezért - szerénytelenül - a díjat átveszem, a magam nevében büszkén, és négy barátom emlékéül még büszkébben, Neumann Jancsi, Szilárd Leó és Wigner Jenő egy úton és más úton segített a hidrogénbombán is, és sok minden más dologban, amin együtt munkálkodtunk.

Magyarországon az eszméknek valahogy sokkal termékenyebb talaja van, mint máshol a világon. Remélem, hogy a gondolatok használatát, az eszmék iránt érzett tiszteletet Magyarország megőrzi, mert ha ezt teszi, az nagyrészt hozzá fog járulni egy jobb jövőhöz.