RÖVID MEGEMLÉKEZÉS

Teller Ede

Szilárd Leó volt a legidősebb a négy magyar között, akik a második világháború alatt igen aktívan vettek részt az atomenergia kutatásában, és én voltam a legfiatalabb (Szilárd majdnem napra tíz évvel volt idősebb nálam).

Szilárd Magyarországon született és 64 éves korában halt meg az Egyesült Államokban. Még középiskolás diákként, tizenhat vagy tizenhét éves koromban találkoztam vele először. Olyan tudós volt, akiről azt gondoltam, egyszer én is ilyen szeretnék lenni. Ebben az időben azt hirdette: "A tudományban kizárólag az általános relativitáselmélet érdekes. " Valóban, a mai napig a Világegyetem eredetére és szerkezetére vonatkozó kérdések a legérdekesebb témák és azon kevés kérdés közé tartoznak, melyeket szenvedélyesen vitatnak. Ezek a viták csakugyan Einstein relativitáselméletén alapulnak.

Szilárd éleseszű tudós volt, de egyszersmind nagy tudós is. Úgy gondolta, hogy ha valami érdekes, bizonyosan tudományos is, sőt egyszersmind az elképzelhető leghatalmasabb dolog is... még Szilárd mércéje alapján is.

1934 végén a nagy magfizikus, Rutherford előadását hallgattam, melyen szakértő közönség előtt vagy fél órán keresztül azt fejtegette, milyen bolond, aki a magenergia gyakorlati felhasználását javasolja. Egy héttel később Londonban Szilárd elmesélte nekem, hogyan dobták ki Rutherford hivatalából, amikor a magenergia gyakorlati felhasználását javasolta. Így aztán tudtam, kiről beszélt Rutherford.

Az áttörést egy Berlinben tett felfedezés hozta, amely szerint a csaknem instabil uránmag fel tud hasadni. A reakció során olyan termékek keletkeznek, melyek ugyanilyen folyamatot indítanak el és így láncreakció alakulhat ki, gondoltuk néhányan. Szilárd volt azonban az, aki csakugyan végiggondolta a következményeket és tett is valamit az ügyben.

Informálni kell Roosevelt elnököt! Szilárdnak meg kellett közelítenie az elnököt Albert Einstein álnév alatt. Long Islanden lakott Einstein, és Szilárd (mivel nem tudott autót vezetni) megkért, vigyem oda. Amikor Einsteinnél Szilárdnak és nekem, a sofőrjének, felszolgálták a kávét, Szilárd levelet húzott elő a zsebéből. Einstein igazi érdeklődéssel elolvasta és aláírta. Két hónap múlva, 1939 októberében ez a levél áthatolt a Fehér Ház labirintusán és Roosevelt elnök szeme elé került. Ekkor kezdődött az atomprogram.

Szilárd és a nagy események között valamiféle vonzóerőnek kellett működnie! Sokszor találkoztam Szilárddal később is, életét áthatotta a tudományos érdeklődés, de két nem tudományos esemény kiváltképp megőrződött az emlékezetemben.

Nem sokkal a második világháború befejezése után Szilárd meg akart látogatni Los Alamosban, de nem kapott engedélyt a szigorúan titkos helyre való belépéshez. Én mentem el tehát Santa Fe egy kis moteljébe, ahol kissé szokatlan módon egy szobában lakott barátnőjével, Trudi Weiss-szel, akivel kapcsolata sok éve tartott. Nem sokkal később meglátogattam Chicagóban és ebédnél gratuláltam Trudival frissen kötött házasságához. És akkor különleges élményben részesültem: láttam Szilárdot elpirulni.

Csodálatos egykori barátom, Szilárd az egyetlen ember, akiről minden kétely nélkül elmondhatom: Más volt.

____________________

Palló Gábor fordította.