Fizikai Szemle honlap |
Tartalomjegyzék |
Patkós András
Eötvös Egyetem,
a TEMPUS MJEP-6153 és 7202
projektek koordinátora
1993 és 1997 között két egymást követő TEMPUS-projekt révén a fizikus-diplomát kiadó négy magyar egyetem 66 hallgatója töltött el legalább egy szemesztert az Európai Unió országainak egyetemein. Ehhez a korábban példa nélküli mobilitáshoz társultak a Soros Alapítványnak az Európai Fizikai Társaság számára közvetlenül folyósított támogatásából létrehozott, valamint Finnország, Svédország és Ausztria EU-csatlakozása előtt ezen országok kormányai által az EU-programokhoz csatlakozva felajánlott összesen 90 hónapnyi ösztöndíjai, amelyet 20 diák vett igénybe. Végül, a norvégiai Bergen egyeteme, az ott professzori tevékenységet folytató Csernai László kezdeményezésére az EPS diákmobilitási albizottságának közvetlenül ajánlott fel egy ösztöndíjkeretet, amellyel eddig két magyar diák élt. A magyar diákokkal párhuzamosan görög, francia és német fizikus hallgatók (összesen 12 fő) töltöttek egy vagy két szemesztert magyar egyetemeken.
Csatlakozás az európai fizikus hallgatók mobilitási programjához
A nagyszámú hallgatót megmozgató csereprogram az Eötvös Loránd Fizikai Társulatnak az Európai Fizikai Társaság diákmobilitási albizottságához való csatlakozásával vált lehetővé, amelyre 1992 őszén került sor. Kroó Norbert, az EPS akkori elnöke győzte meg a beszámoló íróját arról, hogy nem formális, hanem a hallgatóknak valódi lehetőségeket biztosító kezdeményezést indított útjára Ernst Heer, a genfi egyetem professzora.
Az Európai Fizikus Hallgatói Mobilitási Rendszert (EMSPS) 1992 márciusában alapította meg az EPS. Az így létrejött szervezethez az első évben 121 európai egyetem fizikai intézete csatlakozott, amelynek révén az Európai Unió ERASMUS programjában megszokott diákcsere-hálózatok szokásos méretét jelentősen meghaladó méretű együttműködés jött létre. 1997-re a hálózatban résztvevő fizikai intézetek száma meghaladta a 170-et. Fokozatosan az úgynevezett "nagy egyetemek" is feladták arisztokratizmusokat, és létrejött a joggal legszélesebbnek tekinthető európai hallgatói csereprogram. A hallgatói ösztöndíjakat alapvetően az EU-tag résztvevők ERASMUS-projektje, a közép-kelet-európai országok TEMPUS-pályázatai biztosították, csakúgy, mint a mobilitási albizottság üléseinek részvételi költségeit.
1993 és 1995 között Kroó Norbert személyes közbenjárására Soros György évi 150.000 USD támogatást nyújtott a közép-kelet-európai országok diákjainak külföldi résztanulmányaihoz. Ezt elsősorban az EPS mobilitási sémájában résztvevő nem-EU országbeli egyetemekre irányuló mobilitás költségeire (Svájc, Izrael stb.) fordította az EPS nevében eljáró G. Thomas úr. A támogatást nagyrészt azok az országok kapták (például Románia), amelyeknek abban az időben nem állt rendelkezésére TEMPUS-forrás.
A TEMPUS-pályázatok benyújtása
A magyar részvételt az 1993/94 tanévre benyújtott TEMPUS-pályázat alapozta meg, amelynek megszövegezésében Peter U. Sauer, a hannoveri egyetem Elméleti Fizikai Intézetének professzora nagy szerepet játszott. Az ő hatására vállalta a hannoveri egyetem az elfogadott projekt pénzügyi lebonyolítását is, mint a TEMPUS-ügynökséggel szerződő partner. (Később a hannoveri egyetem vállalta a lengyel, a lett és a román TEMPUS-projektek lebonyolítását is, amelyre - a prpjektek terhére - a TEMPUS nemzetközi irodája egy titkárnői állást engedélyezett.)
A kísérleti egyéves TEMPUS-projektre 45.500 ECU-t nyertünk el, a kiterjesztett hároméves mobilitásra 395.450 ECU-t. Ebből 21.500 ECU-t a mobilitást elősegítő informatikai infrastruktúra fejlesztésre ítéltek meg.
Annak érdekében, hogy a hallgatók számára elegendően nagy választási szabadságot biztosítsunk, 74 partnertől kértünk és kaptunk részvételi szándéknyilatkozatot. Ez a szokatlanul nagy szám meglepte az Európai Unió szakembereit, de a lebonyolítási eljárás megismerése után hozzájárultak, mitöbb az 1994 és 1997 közötti időszakra is jóváhagyták ezt a monstre mobilitási együttműködést. Igaz, hogy diákjaink és tanáraik kapcsolatteremtő aktivitása ennél is több fogadókész intézményt fedezett fel a későbbi években, de ezeknek menetközbeni csatlakozására már nem volt mód.
A kísérleti szakaszban az ELTE és a KLTE fizikai tanszékcsoportjai látták érdemesnek a csatlakozást az EMSPS-hez, a szakmai koordinátor szerepét az ELTE látta el. Ez a felállás fentmaradt az 1994-ben kiterjesztett projekt során is, amihez akkor a BME és a JATE fizikai intézetei is csatlakoztak. A kialakított eljárási rend biztosította a résztvevő intézmények teljes önállóságát a számukra megállapított létszámok betöltését illetően, az intézményi koordinátorok közötti kiváló munkakapcsolat pedig megoldotta az összes felmerült átcsoportosítási, beszámolási és egyéb gondot.
A KLTE részéről a kezdeti időszakban doktorandusz hallgatókra bízták a koordinátori tevékenységet, végül a mobilitási lehetőségek jelentőségének felismerését követően Bárdos Gyula docens vállalta a jelentős többletmunkával járó feladatot. A BME intézményi koordinátora Deák Péter egyetemi tanár, aki 1996-tól átvette az Eötvös Társulat képviseletét is az EMSPS vezető testületében, amely az EPS egyik bizottságaként ténykedik. A JATE koordinátora Benedict Mihály docens.
A hallgatók kiválasztásának rendje
A hallgatói jelentkezések az intézményi kvóták megállapítása után, belső intézményi hirdetést követően kerültek benyújtásra. Általános EMSPS-szabály szerint a tanévet megelőző májusra kell lezárni a jelentkezéseket és dönteni azok elfogadásáról vagy elvetéséről. Ez valójában esak a brit egyetemek esetében jelentett igazi határidőt, mivel az egész Európából odairányuló hallgatói törekvés a legtöbb nagyhagyományú intézményüknél jelentős túljelentkezést eredményez. A többi európai egyetemnél a koordinátori szerepet betöltő fizikus kollégák rugalmassága és személyes szerepvállalása révén még a koraőszi időszakban is sikerult fogadókészséget biztosítani (ami ezzel együttjárt kollégiumi elhelyezést, speciális örarendet és más a hallgatói elképzelések kielégítését szolgáló igényeket).
A hallgatók az EMSPS standard jelentkezési lapját töltötték ki. Ehhez egy angolnyelvű ismertetést csatoltak eddig elvégzett tanulmányaikról, speciális érdeklődési területükről (diplomamunka vagy doktori kutatási téma). Előzetesen tájékozódtak a megcélzott intézményben folytatható tanulmányokról, illetve témavezetőjük segítségével kapcsolatba léptek a fogadó féllel az őket speciálisan érdeklő programok elérhetőségével kapcsolatban. Ennek alapján a résztanulmányok tervezett programjáról egy rövid munkatervet, valamint egy oktatójuk vagy témavezetőjük ajánlását kértük a választott egyetem, illetve annak programját illetően.
Az angolnyelvű anyagot megküldtük a fogadó intézményt képviselő koordinátornak és a beérkező pozitív válaszok sorrendjében töltöttük fel az egyes intézmények keretét. Visszautasítani nem kellett a négy év alatt senkit, legfeljebb a rákövetkező évre toltuk át közös megegyezéssel egy-egy diák tanulmányútját.
A magyarországi résztanulmányok elég népszerűeknek bizonyultak. A kvóta kitöltése nem okozott gondot, amiben nagy segítséget jelentett némely német és görög egyetemi mobilitás-koordinátor személyes népszerűsítő fellépése. Németországból több ott született, egyik szülő oldaláról magyar származású fizikus hallgató érkezett egy-egy félévre. Végül volt olyan is, aki egyeteme egyetértésével itteni témavezető segítségével írta meg diplomamunkáját. A külföldi diákok felvételét, elhelyezését és főleg tanulmányi programját egyéni terv alapján készítettük elő, hiszen a kis hallgatólétszám miatt reguláris idegennyelvű foglalkozások fizikából egyik egyetemünkön sem szerepelnek a tanrendben.
A kiutazásokat már a hallgatók szervezték meg, az útiköltség meghitelezése nem okozott számukra gondot. A kezdeti bizonytalanság után a havi 500 ECU ösztöndíjat a hannoveri egyetem szabályszerűen a fogadó félhez utalta. Azokban az esetekben, amikor a TEMPUS torinói irodájából az éves pénzügyi utalás késéssel érkezett Hannoverbe, ez a megoldás lehetővé tette, hogy a hivatalosan értesített fogadó intézmény meghitelezze az első hónapra járó ösztöndíjat. A fogadó intézmény egyébként 500 ECU intézményi költségtérítést kapott hallgatónként, viszont semmiféle egyéb díjat, költséget a hallgatótól nem követelhetett. (A magyarországi havi ösztöndíj 400 ECU volt, az intézményi költségtérítés 200 ECU hallgatónként).
Az első kísérleti évben 5 magyar hallgató (3 ELTE, 2 KLTE) 24 havi ösztöndíjban részesült, egy lipcsei diák 5 hónapig tanulmányokat folytatott az ELTE-n. Az 1994/95. tanévben 16 magyar hallgató (5 ELTE, 5 KLTE, 6 JATE) kapott TEMPUS-ösztöndíjat összesen 96 hónapra, 2 német és egy görög hallgató kapott részképzést az ELTE-n 20 havi összterjedelemben. 1995/96-ban 129 hónap ösztöndíjat osztottunk fel 20 hallgatónak (6 ELTE, 5 BME, 5 JATE és 4 KLTE) és hat külföldi hallgatót fogadtunk 27 hónap összidőre. Végül, 1996/97-re 26 magyar ösztöndíjas utazhatott részképzésre 136,75 hónapra (8 ELTE, 9 BME, 3 KLTE, 6 JATE), miközben 1 német és 1 francia hallgató jött az ELTE-re, illetve a BME-re. Az utolsó évben főleg a doktorandusz mobilitás fokozódása miatt 3 hónapos tanulmányutakat is engedélyezett a TEMPUS-iroda.
A TEMPUS-ösztöndíjakhoz az említett egyéb forrásokból 1994/95-ben 44 hónap további ösztöndíjat nyert el további 8 hallgató (4 osztrák, 1 svéd és 3 Soros-ösztöndíj). A kiegészítő ösztöndíjakhoz még 1995/96-ban is sikerült hozzájutni (8 diák, 44 hónap), bár a Soros-ösztöndíjak folyósítása megszűnt és az északi államok EU-csatlakozása miatt ők is befejezték az elkülönült ösztöndíjak biztosítását. 1996/97-ben már csak a bergeni ösztöndíjakat kaptuk meg két fő számára.
Érdekes lehet a magyar hallgatók kiutazásának országok közötti megoszlásának bemutatása. A német egyetemek bizonyultak a meghatározó útiránynak (22 TEMPUS-ösztöndíj), utánuk nagyjából azonos súllyal következtek a brit (6), a francia (8), a holland (9) és a dán (6) egyetemek. Emellett olasz (5), finn (3), spanyol (2), belga (3), ír (1) és görög (1) fizikai intézetek is fogadtak magyar hallgatókat. Ausztria, Finnország, Norvégia és Svédország mellett Svájcba és Izraelbe jutottak el hallgatóink a kiegészítő ösztöndíjak révén. Megállapítható, hogy széles szakmai kapcsolatrendszer és egészségesen diverzifikált földrajzi érdeklődés jellemzi hallgatóinkat.
A külföldi résztanulmányok eredményessége
A hallgatók előrehaladását közvetlenül is módjuk volt oktatóiknak ellenőrizni és segíteni. Az oktatói mobilitás a projekt első szakaszában új kapcsolatok kiépítését, illetve meglévő szakmai kapcsolatoknál a fogadókészség biztosítását volt hívatva támogatni. A befejező szakaszban főleg a tanulmányutak új szakaszának, Magyarországnak a SOCRATES programba való bekapcsolódásának lehetőségeit tanulmányozták a kiutazó oktatók. A tapasztalatcserének kiváló fórumai voltak az EMSPS bizottság ülései, illetve a TEMPUS keretében hallgatói mobilitási pályázatokat elnyert országok koordinátorainak éves rendszerességgel megrendezett találkozói (Hannover 1995, Krakkó 1996, Grenoble 1997). Összesen 28 kiutazásra került sor, általában 1-1 hetes időtartammal.
A hallgatók résztanulmányai elismerésének mértéke tekinthető e mobilitási program sikerességének ismérveként. Az EMSPS alapító okmánya kiköti a dokumentált eredményeknek a hazaival teljes mértékben egyenrangú elfogadását és beszámítását a tanulmányi kötelességek teljesítésébe. Ennek az előírásnak teljesítése a nyugat-európai felsőfokú oktatási rendszerekben különböző módon, általában a tanulmányi rend speciális újrafogalmazása révén lehetséges.
A legegyszerűbb a hozzánk érkezett alsóbb évfolyamokon tanuló német és görög hallgatók esete. Németországban a "Vorprüfung" sikeres letétele után a tanulmányokat záró vizsgákig nincs formális vizsgakötelezettsége a hallgatóknak. Az ELTE-n résztanulmányokat végző hallgatók ezért arra használhatták tanulmányaikat, hogy tapasztalatokat szerezve egy-egy speciális területről (biofizika, részecskefizika, optika, anyagtudomány) eldöntsék, milyen specializációt választanak otthoni tanulmányaik továbbfolytatása során. A külföldi tanulmányok igazi értékét - első hallásra kissé meglepő módon - a helyi körülmények, a nyelv és személyes kapcsolatok megismerésében látták, ami később előnyt jelenthet potenciális munkaadóik szemében. A tanulmányi félév beszámíttatása formális gondot nem jelentett, de ismereteik otthoni ellenőrzésére nem is került sor. A görög diákok esetében hasonló volt a helyzet.
Érdekességként megemlíthető a brit egyetemek helyzete, ahol a külföldön töltött tanulmányi időt egyáltalán nem veszik figyelembe az anyaegyetem követelményeinek teljesítése szempontjából. Az EMSPS alapszabályával szembeni ellentmondást egy újtípusú, a külföldi tanulmányok tényét feltüntető diploma kibocsátásával oldják fel.
A kis nemzetek gyakorlatát elsősorban a dán és svéd (részben az olasz) egyetemeken szerzett tapasztalataink alapján a sajátunkéhoz közelebb állónak és követhetőnek tartjuk. Ezekben az országokban a velünk kapcsolatba került egyetemek jelentős erőfeszítést tettek az Európai Unió nemzetközi programjait professzionálisan menedzselő egyetemi szintű csoportok kialakítására. Ezek a csoportok egyetemük tanmenetét egyre szélesedő körben átdolgozták az ECTS (European Credit Transfer System) formai követelményei szerint, a náluk tanuló hallgatóknak a teljesített egységekről és azok tartalmáról automatikusan kiadják a tanúsítványokat. Ezek alapján a küldő egyetem számára könnyen megítélhető a tanulmányok tartalma és a ráfordított munka. Nehezebb a hallgatói munka színvonalának megítélése, de e tekintetben a fogadó intézmény megválasztásában gyakorolt gondossággal és partnerek fokozatos állandósulásával kialakítható a szükséges bizalom a koordinátorok közötti kommunikációban.
A magyar hallgatók hazaérkezése után kredit-egyezmények hiányában a hozott dokumentumok, illetve a hallgatók beszámolójára alapozva minden eredményesen elvégzett (vizsgával vagy oktató által tanúsított beszámolóval dokumentált) teljesítményt beszámítottunk. Az egyes esetek gondos mérlegelése után kitűnt, hogy a fakultatívan választható tantárgyak követelményeinek teljesítéséhez a külföldi tanulmányok általában elegendőek voltak. A magasabb éves hallgatóknak általában egy-két komplex tárgyból kellett hazai vizsgát tenniük, ami az itthoni vizsgakötelezettségnek a nyugat-európaihoz képesti nagyobb előírt terhelését figyelembe véve, megfelelt a várakozásnak. Öszszefoglalva, a résztanulmányokat teljes mértékig eredményesen számították be a hazai egyetemek, de az adott félév elismeréséhez még mérsékelt mennyiségű további vizsga letételére volt szükség. Félév-halasztásra csak kivételesen került sor, ezért kijelenthető, hogy az EMSPS elvárásainak a magyar egyetemek teljes mértékben megfeleltek.
Megjegyezzük még, hogy a tapasztalatok alapján a négy egyetem fizikai intézeteinek képviselői egy tematikus TEMPUS-pályázatot adtak be, amelynek eredményeként EU-beli partneregyetemeik támogatásával - kölcsönös, a belső hallgatói áramlásban használható kredit-egyenértékűségi egyezményt kívánnak kötni. A pályázatot pozitívan bírálták el, megvalósítása 1998-ban kezdhető meg.
Külön kell említeni a felsőbbéves hallgatók és doktoranduszok tanulmányútjainak eredményességét. A magyar egyetemek kezdettől fogva a legjobb hallgatók kiküldésével kívánták a TEMPUS adta lehetőségeket optimálisan kihasználni. Kiötelezően a szigorlatok sikeres letételét kötötték ki előfeltételül, de általában a diplomamunkán vagy doktori kutatáson dolgozóknak előnyt adtak. Ezért húszhoz közelít azon diplomamunkák száma, amelyekhez részkutatásokat a témavezetők megállapodása alapján a fogadó félnél végezhetett el az ösztöndíjas. Doktori ösztöndíjasok számos, azóta megjelent cikkhez szerezték meg a szükséges ismereteket, illetve elsajátítottak itthon kevésbé hozzáférhető eljárási technikákat. A diplomamunkások és doktoranduszok kölcsönös fogadása révén erősödött az ELTE és a grenoble-i J. Fourier, a bayreuthi vagy a grazi egyetemek kapcsolata, hasonlóan a KLTE és a strasbourgi, a bécsi műszaki egyetem vagy a BME és a kaiserslauterni egyetem kapcsolataihoz.
A tanulmányutak eredményességének megítélése szempontjából utalhatunk arra, hogy számos hallgató visszatért doktoranduszként az őt fogadó egyetemre, illetve professzorhoz.
Összefoglalás és a hallgatói mobilitás jövője
A hallgatói mobilitás sok csatornán keresztül fejlődött az elmúlt évtizedben. Jelentőssé vált a saját erőre támaszkodva neves európai vagy egyesült államokbeli egyetemeken tanulmányokat folytatók száma. Különböző alapítványok szintén nyújtanak résztanulmányokhoz támogatást. A TEMPUS-támogatás jelentőségét az adja, hogy az anyaintézmény érdekeinek kifejezését a kiválasztásban lehetővé tette. A teljes jogú magyar részvétel a SOCRATES program ERASMUS részprogramjában sürgeti a magyar nemzeti prioritások világos megfogalmazását és a pályázati rendszerben való érvényre juttatását.
A most lezárult TEMPUS-projekt tapasztalatai alapján a következő szempontok kiemelt figyelembe vétele ajánlható:
E szempontok figyelembevétele azért különösen fontos, mert a SOCRATES program magyar részvételi költségei nemzeti szinten ijesztően magasak. A magyar befizetések a felsőoktatási költségvetésben lényegében nem hagynak szabad keretet a felsőoktatási nemzetközi kapcsolatok támogatására. Az intézmények annak arányában juthatnak ilyen célú forrásokhoz, amennyire eredményesen pályázzák vissza az EU programjaiból az oda befizetett forrásokat.
Az Európai Unió több tagállamában (például Hollandiában) a sikeres pályázatok megírását erre specializált ügynökségek vállalják, amelyeknek rendszeres kapcsolatuk van a pályázatban illetékes brüsszeli igazgatósággal. Másutt (Olaszország vagy Dánia) az egyetemek nemzetközi osztályait jelentősen megerősítették személyi és szervezeti szempontból egyaránt. Érdemes megemlíteni a genti egyetem (Belgium) esetét, amely az egyetem stratégiájának központi elemévé tette a programok és a hallgatók internacionalizálását. Az egyetem által koordinált európai hálózatok és tanulmányi programok lebonyolítási költségei jelentős hányadát biztosítják az egyes szaktanszékek szakszemélyzete bérének. Szerényebb mértékig, de ez magyarázza a jelen beszámolóban bemutatott TEMPUS-pályázat kapcsán a hannoveri egyetem készségét a lebonyolítói feladat elvállalására.
Ezeket a tapasztalatokat és szemléleti megközelítést a forráshiánnyal küszködő magyar egyetemeknek is célszerű megfontolni, és a jövőbeli projektek pénzügyi tervezésében a lebonyolítás professzionalizmusának biztosítására az ahhoz reálisan tartozó költségtervet készíteni el.
A felsőoktatási nemzeti stratégiai célok megvalósítására a nemzetközi kapcsolatok felhasználásával akkor van esély, ha azokat világosan megfogalmazó prioritásokat alkalmaz a SOCRATES-ERASMUS hazai pályázata, illetve a mobilitási pályázat elbírálásának testülete. A fizika területén a fenti általános szempontok mellett természetesen sajátos szakmai célok és eljárások is célszerű javaslatokat kidolgozni. Ennek nemzetközi összhangját az Európai Fizikai Társaság mobilitási bizottságában való további aktív részvétellel érhetjük el.