KETSKEMÉTY ISTVÁN 70 ÉVES

Farkas Zsuzsa

   A Magyar Tudományos Akadémia Fizikai Tudományok Osztálya 1997. szeptember 24-i, a Szegedi Biológiai Központban tartott kihelyezett ülésén Nagy Károly akadémikus, osztályelnök köszöntötte a hetven éves Ketskeméty István fizikusprofesszort.

   A köszöntőt követően "Ketskeméty István nyomdokain: a lumineszcencia-kutatástól a lézerfizikáig" címmel Bor Zsolt akadémikus tartott ünnepi előadást. Ebben ismertette azt a tudományos tevékenységet, amely a szegedi József Attila Tudományegyetemen Ketskeméty István kezdeményezésére és irányítása alatt folyt az elmúlt évtizedekben, illetve amelyek az iskolaalapító gondolataiból tanítványai gondozásában valósultak meg. A jelentősebb munkákat említve, szólt a femtoszekundumos impulzusok előállításáról, idő- és térbeli alakjuk, fázisuk vizsgálatáról, az excimer-lézerek és erősítők fejlesztéséről, a kvantumrendszerek lézeres kontrolljának vizsgálatáról, a bikromofor festékekben és napkollektorokban lejátszódó folyamatok vizsgálatáról és modellezéséről, a lézeres felületmegmunkálásról, a polimérek és biológiai szövetek excimer-lézeres fotoablációjáról, a dióda-lézereken alapuló fotoakusztikus gázdetektálás vizsgálata területén elért eredményekről.

   Ketskeméty István közel ötven éve áll a József Attila Tudományegyetem szolgálatában. 1927. augusztus 20-án született a Békés megyei Dombegyházon; középiskolai tanulmányait Szegeden, egyetemi tanulmányait Budapesten, majd 1947-től Szegeden végezte. 1949-től demonstrátor a Kísérleti Fizikai Intézetben, majd - a matematika-fizika szakos középiskolai tanári oklevél 1950-beli megszerzését követően - ugyanitt gyakornok, illetve tanársegéd. 1951-től Budó Ágoston mellett aspiráns. A kandidátusi fokozatot 1954-ben, az akadémiai doktori fokozatot 1964-ben szerezte meg. 1965-ben egyetemi tanárrá nevezték ki. 1970-től nyugdíjba vonulásáig (1987) vezette a Kísérleti Fizikai Tanszéket és az MTA Lumineszcencia és Félvezető Tanszéki Kutatócsoportját.

   Ketskeméty István Budó Ágoston akadémikus egyik legközelebbi és legeredményesebb munkatársa volt. Az 1954-ben kezdődő lumineszcencia-kutatások az ő kezdeményezésére indultak el és tevékeny részvételével a legutóbbi időkig az egyik fő tudományos profilt jelentették Szegeden. Tudományos eredményei a lumineszcenciakutatások nemzetközileg elismert szaktekintélyévé tették; eredményei a lumineszcencia fenomenológiai elméletének alapvető tételeit képezik. Az 1950-es évek második felében a keverékoldatok lumineszcenciájával, majd a molekulák közötti energiaátadással foglalkozott. Az energiaátadás értelmezésére kidolgozott elméletének jelentőségét a hivatkozások nagy száma jelzi. A lumineszcencia elméletét gazdagító tevékenysége mellett igen értékesek és idézettek a kísérleti munka során nyert mérési eredményei is, melyekből az 1967-es Landolt-Börnstein-féle kiadvány is közöl.

   A szegedi lumineszcencia-iskola megteremtésében vállalt szerepe mellett vezetése alatt kezdődtek 1966-ban a szegedi lézerfizikai kutatások, illetve fejlesztések is. Az általa vezetett munkacsoportban nőtt fel az a fizikusgárda, amely ma Bor Zsolt akadémikus irányítása alatt tevékenykedik. Munkájuk színvonalát akadémiai doktori kandidátusi és egyetemi doktori fokozatok sora minősíti.

   Ketskeméty István - akit a Magyar Tudományos Akadémia Eötvös József Koszorúval, a JATE József Attila Emlékplakettel és Emeritus Professzori címmel tüntetett ki ma a JATE Optikai és Kvantumelektronikai Tanszéke mellett működő MTA Lézerfizikai Tanszéki Kutatócsoport tudományos tanácsadója.

   Tisztelt Professzor Úr!
   Az e sorokat jegyző egykori hallgatójának ebben a félévben lehetősége volt azon a katedrán állni, amelyen annak idején megismerte azt az embert, aki később "A Professzor Úr"-rá lett számára. Ez a félév így leporolta az "elsőéves" Kísérleti Fizika előadásokon írt jegyzeteket a papíron és az emlékekben egyaránt. Szinte tegnapinak tűnnek a görög abc finom rajzolatú betűi a tábla jobb felső sarkában - pontosan megtanulhattuk, hogy az , , vagy mekkorák is a latin abc betűihez képest. Emlékszem a lábánál fogva felfüggesztett fekete macska történetére, amely az impulzusnyomaték-tétel kedvéért mindig a talpára esik, emlékszem a végtelen nagy tudást sejtető, mérnöki precizitással megfogalmazott definíciókra, a nagy gondossággal és szenvedéllyel bemutatott demonstrációs kísérletekre - hogy mennyi munka van egy-egy ilyen "egypercesben", azt csak azóta tudom, mióta feladatom volt azok előkészítése, - s emlékszem az előadások eseményeit kommentáló méltóságteljes humorára...

   Emlékszem - már tanársegéd koromból - "felfedezéseim" egymást szinte napi rendszerességgel követő sorára, hogy Professzor Úrnak mindegy, milyen nyelven - angolul, németül, oroszul, franciául, esetleg olaszul - íródott egy-egy tudományos közlemény, hogy Professzor Úr egyformán otthonosan mozog a latin-idézetek, a francia impresszionisták, az Arany-versek és operák világában vagy a Biblia sorai között! Emlékszem arra - s erről nem árulkodnak a címek, beosztások vagy idézettségi mutatók - milyen türelemmel, a tudás és a tanítás iránti végtelen alázattal szolgálja ki Professzor Úr a hozzá fordulókat, megóva a mégoly tudatlan kérdező emberi méltóságát is...

   Professzor Úr!
   Még nagyon sok, egészségben eltöltött és munkával teli évet kívánok!

Farkas Zsuzsa