AZ ESÉLYEK ÉVE

D. Allan Bromley
Yale Egyetem
az Amerikai Fizikai Társaság leköszönő elnöke

Az 1997. év az Amerikai Fizikai Társaság (APS) számára a lehetőségek éve volt.

Az APS News-ban leírtam a következő feladatokat, amikor négy évvel ezelőtt a Társaság helyettes elnöki posztjára jelöltek.

- Működjünk együtt a tudományos és műszaki testvérszervezetekkel azért, hogy egybehangoltan és megfelelő súllyal szorgalmazzuk, hogy a kormány és a Kongresszus továbbra is folytassa a tudományos és technikai célokra irányuló beruházásokat.

- Működjünk együtt a világ többi részén működő fizikai társaságokkal, és a kölcsönös előnyök érdekében közösen vessük fel és oldjuk meg a bárhol előadódó problémákat.

- Igyekezzünk javítani a kommunikációt Társaságunk tagjai között.

Akkor még nem láttam elég világosan, hogy mit jelent számunkra az, hogy nemsokára,1999-ben százéves fennállásunkat fogjuk ünnepelni, ezért ezeket ki kell egészítenem a következőkkel.

- Az APS centenáriumát úgy készítsük elő, hogy az méltó legyen a fizikának, de különösen az amerikai fizikának az utóbbi száz év alatt elért eredményeihez, és ez a lényegesebb - úgy hogy méltó legyen a jövő században elérendő eredményekhez is.

Amikor átvettem az elnöki tisztet, nagyon szorongtam, mivel éppen akkor mondott le Harry Lustig, a gazdasági vezetőnk és Ben Bederson, a főszerkesztőnk - akik sokáig odaadóan és eredményesen dolgoztak Társaságunk érdekében. Úgy látszott, hogy nagyon nehéz, talán lehetetlen lesz őket pótolni. Óriási szerencsénkre rá tudtuk beszélni a Marylandi Egyetemről Tom McIlrathot és Brookhavenből Marty Blume-ot, hogy vállalják el ezeket a nagy felelősséggel járó feladatokat.

Habozás nélkül kimondhatom, hogy olyan vezetőségünk van, amely a legkiválóbbak közé sorolható. örömömre szolgált és kitüntetve éreztem magamat, hogy velük dolgozhattam.

Évekig tagja voltam a Fehér Ház Tanácsadó Testületének, aminek szenátusi megbízatása is volt, ezért mind az Elnök, mind a Kongresszus számára én készítettem beszámolót. Hiteles forrásokból értesülhettem arról is, hogy mind a Fehér Ház, mind a Kongresszus évtizedeken keresztül úgy tekintette a tudományos és műszaki testületeket, hogy azok a szövetségi befektetéseket nem elég hatékonyan használják fel. Ez annak az általános önteltségnek a jele volt, amely szerint a "washingtoni emberek" minden fontos problémát felismernek, és jól oldanak meg anélkül, hogy szükségük volna műszakiak, tudósok - kiváltképpen fizikusok - bevonására a politikába. Részben igaz, hogy a tudományos és műszaki közösségeket a hatékonyság hiánya jellemzi. Ugyanúgy mint más közösségek, ha veszély fenyeget körkörös védelemre rendezkednek be, de ellentétben más közösségekkel mi gyakran egymásra lövöldözünk. Washingtoni tartózkodásom alatt időm jelentős részét arra fordítottam, hogy a fizikai programokat elsősorban a fizikusoktól és nem kívülálló kritikusoktól védjem meg.

Nem tudom, ki mondta, hogy "csodálatosan élessé teszi az agyat, ha arra kell felkészülnünk, hogy holnap reggel ki fognak végezni ". Az a helyzet, hogy az Amerikai Tudományos Fejlesztési Szövetség 1996-os tervében szereplő előirányzat szerint a nem-honvédelmi célú kutatásra és fejlesztésre szánt összeg az 1995-2002 költségvetési évek időszakában reálértékben 30%-os csökkenést mutat. Ez még nem jelenti, hogy "holnap reggel kivégeznek", de felhívja a tudományos és műszaki közösségek figyelmét arra a tényre, hogy eljött az ideje az összehangolt cselekvésnek.

1997 elején az Amerikai Kémiai Társasággal, az Amerikai Matematikai Társasággal és az Amerikai Csillagászati Társasággal megbeszéléseken tárgyaltunk arról, hogyan tudunk meggyőző érveket felhozni annak érdekében, hogy természettudományos és technikai területen hatékonyabb szövetségi beruházások történjenek.

Felismertük, hogy az utóbbi években a tudományban és technikában az volt a leglényegesebb változás, hogy gyorsan növekedett az egyes területek közötti kölcsönös egymásrautaltság. Valamelyik területen elért áttörés nagy hatással volt távolabb eső területekre is, és ez általában nagyon váratlanul következett be. Harold Varmus a Nemzeti Egészségügyi Intézet Nobel-díjas igazgatója jegyezte meg, hogy a fizika és a kémia területén elért fundamentális fejlődés nagy hatással volt az orvosi biológiára. Például az emberi agy és a központi idegrendszer működéséről az utóbbi öt évben többet tudtunk meg, mint előtte bármikor. Hangsúlyozni kell azt is, hogy az emberi élet tartamában és minőségében ugrásszerű változás állt be. Az Egyesült Államokban az átlagos várható élettartam 1955-ben 58 év volt, míg ma 82 év - a 43 év alatt bekövetkezett növekedés 24 év! Természetes óhaj, hogy ez a tendencia folytatódjon!

A tudomány és technika fejlődésével és annak a társadalomra gyakorolt hatásával párhuzamosan az ország vezető közgazdászai kimutatták, llogy az USA bruttó hazai termékében (GDP) a második világháború óta eltelt időben elért növekedésnek több mint a fele az új tudományos-technikai eredmények alkalmazására vezethető vissza.

Francis Narin (CHI Research) az USA ipari szabadalmi alkalmazásairól írt nemrégiben megjelent tanulmányában kimutatta, hogy azok legfontosabb eredményei az állam által támogatott alapkutatásokban születtek - 52% az egyetemeken, 11% állami kutató laboratóriumokban. Burt Richter Nobel-díjas stanfordi professzor, a IUPAP soron következő elnöke, szenátusi meghallgatásakor kiemelte azt a fontos körülményt, hogy a tudományos eredmény és a technikai alkalmazás között szükségszerű időeltolódás van:

"Az ipar mai csúcstechnikája a tegnap kutatásain alapszik. A holnapi csúcstechnika a mai kutatási eredmények alapján jött létre."

Ez a felismerés nem újkeletű. Új az, hogy a technika a gazdasági növekedés és versenyképesség motorja lett. Az üzenet világos: ha gyors gazdasági növekedést akarunk elérni holnap, akkor a tudomány és technika területén ma kell beruházni.

Sajnos nem ez a helyzet. A Clinton-kormány, elvárásaink dacára, folytonosan csökkenti a kutatás és fejlesztés (K+F) beruházásait. A Nemzeti Tudományos Tanács (NSB) 1996-os adatai szerint a szövetségi kutatási és fejlesztési beruházások a GDP százalékának 1964-es maximális 1,8%-os értékéről 1996-ban a nagyon alacsony 0,8%-ra estek vissza - de ez a folyamat ebben az évben is folytatódott.

Ennek ismeretében közleményt fogalmaztunk meg az említett négy társegyesületen kívül még 40 másikkal együtt és követeltük, hogy az 1998-as költségvetési évben "körülbelül 7%-kal" növeljék a K+F-ügynökségeknek juttatott szövetségi beruházási összeget.

Március 4-én a Nemzetközi Sajtóklubban Paul Anderson, Andrea Dupree, Arthur Jaffe és én sajtókonferencián ismertettük a közös közleményt. A konferencia nagy figyelmet keltett, és kiváló fogadtatásban részesült a Washington Postban és más országos napilapokban. Ezt követően Paul Andersonnal szerepeltünk a CNN televízió " Washington Journal" című műsorában.

46 tudományos és műszaki társaság jelentette be formálisan is, hogy támogatja a közös közleményt. Személyesen tárgyaltunk egyrészt a Parlament Tudományos Bizottságának (HSC) elnökével, másrészt ugyanezen bizottság ellenzéki csoportjának egyik tagjával. Megbeszélést folytattunk Phil Grammal - ő terjesztette be 1997. januárban azt a törvényt, amelyben célul tűzték ki, hogy a következő tíz évben kétszerezzék meg a fundamentális természettudományos és orvosi kutatásokra előirányzott költségvetési összeget.

A dolgok tisztázódása után ismeretessé váltak az 1998-as költségvetési év előirányzatai. Ennek keretében az NSF, az Energiaügyi Minisztérium (DOE) energia-alapkutatásokkal foglalkozó részlege és az NIH 7%, illetve ennél magasabb emelésben részesült, míg a többiek átlagosan 4%-kal kaptak többet.

Az 1998-as költségvetésnél az Amerikai Fizikai Társaságnak jutott a fószerep,1999-re viszont az Amerikai Kémiai Társaság vállalta, hogy összefogja a növekvő számú támogató szervezeteket, és én természetesnek tartom, hogy 2000-re az Elektromos és Elektronikus Mérnökök Egyesülete (IEEE) fogja ezt a feladatot végezni. 1997 végén a szervezetek száma elérte a 110-et, mindannyian támogatták azt a "nyilatkozatot", amelyben igénylik, hogy "a költségvetésben tíz év alatt kétszerezzék meg a kutatásra és fejlesztésre fordított összeget".

Ezzel egy időben A Költségvetési és Közgazdálkodási Hivataltól és a Tudomány- és Technikafejlesztési Hivataltól azt az informális értesülést kaptuk, hogy az 1999-es költségvetési évre az Elnök a kutatás és fejlesztés céljaira legjobb esetben zérus növekedést engedélyez, de még valószínűbb hogy alapos megszorításokra is sor fog kerülni. A közös Nyilatkozatot támogató egyesületek mozgósították tagságukat, keressenek egyéni kapcsolatokat a Fehér Házhoz, és tőlük számos levélbeli visszajelzés érkezett. Ezek a társaságok több mint 3,5 millió tudóst és mérnököt tömörítenek, ami körülbelül 10 millió választót jelent, a befolyásuk tehát jelentós. Közben az országban lényegesen javultak a gazdasági körülmények: életbelépett a sokmilliárd dolláros dohány-egyezmény, így februárban a Kongresszus elé terjesztett elnöki költségvetés a Nemzeti Tudományos Alap (NSF) és az Energiaügyi Minisztérium számára már 11%, az NIH részére 9%, az alapkutatások számára 8%, az egyetemi kutatás számára 6% és a többi kutatás és fejlesztési célra átlagosan 7% emelést irányozott elő.

A történelemben először történik meg, hogy közösen fellépő szakmai egyesületek ilyen jelentós hatást fejthettek ki a tudomány és a technika szövetségi finanszírozására.

Együttműködés külföldi fizikai társaságokkal

1997 elején kezdtük el külföldi fizikai társaságokkal együtt rendezendő konferencia tervezését Washingtonban. Nyolc nagy országos fizikai társaság és öt nagy regionális fizikai társaság vezető tisztségviselőit hívtuk meg, akikkel plenáris és szekcióüléseken találkoztunk. Az előadások a következő négy főtéma köré csoportosultak:

- Elektronikus publikáció
- Tudománypolitika és anyagi alapjai
- Fizikaoktatás és közoktatás
- Kapacitásépítés a fizikában
Az elektronikus publikáció területén nagyon gyors és fontos átalakulás közepén vagyunk. Fontos ez, mivel alkalmat ad a kutatási eredmények publikációjára, főleg azért, mert például az Amerikai Fizikai Társaság költségvetésének mintegy 8s%-a a publikációkból származik, és még halvány fogalmunk sincs arról, hogyan változik ez meg, ha megnő a publikációk elektronikus hányada. Alapkérdés a kapcsolatteremtés minősége, az hogy milyen sebességgel és sávszélességgel kapunk lehetőséget a Hálózaton. Különösen fontos a tudományos kommunikáció területén a minőségellenőrzés, az eddigi színvonal tartása. Lényeges az archiválás kérdése, hiszen ez teljesen különbözik az elektronikus és a hagyományos médiáknál. Figyelembe kell venni, hogy a mágneses vagy optikai hordozókon az információt lényegesen hosszabb ideig lehet megőrizni, mint ameddig az elolvasását lehetővé tevő berendezések elérhetők. Tervezni kell az olyan rendszert, amivel a régi közegből az újba át tudjuk vinni az információt. A tárgyalások alkalmával nem tértünk ki a költségekre, de végül is biztató volt, hogy a legtöbb publikációt adó, legnagyobb országos fizikai társaságok ugyanezzel a problémával találják szemben magukat.

Nézzük most a tudománypolitikát és az anyagi alapokat. A hidegháború megszűntével sok polgárunk szemében elvesztette indokát az, hogy beruházzunk a tudományba és a technikába, különösen feleslegesnek ítélték, hogy a beruházás szövetségi alapokból történjék. Az az igazság, hogy a fizika, mint legalapvetőbb tudomány, hozzájárul a többi természettudomány fejlődéséhez, és egyre nagyobb a fontossága az új műszaki eljárások kifejlesztésében. E1 kell ismerni, hogy a folyamat nem egyirányú, és sokszoros áttétellel az új technika a fizikát is megújítja ugyanúgy, ahogyan a fizika új technikai eljárások keletkezéséhez járul hozzá. A fizikai kutatásokba történő beruházás tehát egyértelműen fontos tényezője a nemzeti jövő biztosításának.

Fel kell ismernünk, hogy a nemzeti aktivitás minden területén gyorsuló ütemben alakul ki az egyes tudományok közötti együttműködés igénye, és nő az egymástól való kölcsönös függés. Tudomásul kell vennünk azonban, hogy az interdiszciplinaritás túlhajszolása az egyes tudományágak minőségi romlásához vezet. Az akadémikus intézményeknek csak két valódi funkciójuk van: meg kell őrizni az alkalmazott szakemberek minőségét, és a tantervek és a diplomázó hallgatók minőségét és szakmai alkalmasságát kell biztosítani.

Fizikaoktatás és közoktatás: a Harmadik Nemzetközi Matematikai és Természettudományos Beszámoló kiemeli, milyen botrányos a helyzet Amerikában az egyetemre előkészítő oktatás terén. Tanulóink a negyedik osztály végén még versenyben vannak más nemzetek diákjaival, a nyolcadik osztály után már erősen az átlag alá esnek, míg a tizenkettedik osztály elvégzésével, például a fizikában, a tanulmányozott 21 nemzet között az abszolút utolsó helyet foglalják el.

Az alsó évfolyamokon kevés hallgatót érdekel a fizika mint főtárgy. Los Angeles főpolgármesterének legutóbbi jelentésében olvassuk, hogy a belvárosban az érettségizett diákok 88%-a nem tud írni-olvasni. Egyedülálló, hogy az USA-ban milyen alacsony szakmai szintet kívánunk meg a tanároktól, milyen kevés munkát a diákoktól, és mennyire nem követeljük meg, hogy a szülők részt vegyenek gyermekeik képzésében.

A megjelentek egyetértettek abban, hogy ma egy sikeres polgárnak rendelkeznie kell bizonyos természettudományos és műszaki ismerettel. A konferencián résztvevő nemzetek jórésze nálunk sokkal hatásosabban tájékoztatják az embereket arról, hogy mi történik a fizikában, és hogy az új eredmények miért fontosak az egyén számára. Marad mint alapprobléma, hogy nálunk az egyetemre felkészítő oktatás helyzete elszomorító.

A szellemi kapacitás képzése - ezen azt értem, minden országban meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy az emberek hazájukban csináljanak karriert, és hogy felgyorsuljon mindenütt az iparosodás folyamata - elsősorban a modern információtechnika elérhetőségén múlik. A fejlett világban túl gyakran próbálkoztunk a technológia átadással, de arról elfelejtkeztünk, hogy ennek számos nagyon lényeges feltétele van. Kell hozzá stabil mezőgazdaság, stabil politikai struktúra, stabil és magasszintű oktatás. Csak akkor léphet működésbe az információtechnika csodája, ha mindez megvan. Ma is áll az amit Arthur Clarke megállapított, hogy a Föld lakóinak 98%-a szemében a csúcstechnika azonos a mágiával.

A tudósok és hallgatók cseréje valamint a társadalom különböző rétegeiben fontos szerepet betöltő emberek cseréje szükséges a kapacitásképzéshez. A technika átadása az emberek tudatán keresztül történik, és még mindig érthetően számunkra, hogyan lassult le az Atlanti Óceán túloldaláról a tudósok és hallgatók cseréje több mint egy nagyságrenddel, míg a Csendes Óceánon túli országokból a csere körülbelül ilyen mértékben nőtt. Több gondot kell fordítanunk ennek a folyamatnak a megértésére, és ahol csak tudunk, változtatnunk kell rajta.

A konferencia végén Szergej Kapica, az Euro-Ázsiai Fizikai Társaság elnöke, áttekintést adott a természettudományok és a fizika jelenlegi helyzetéről Oroszországban. Nagyon szomorú és lehangoló volt ez a beszámoló, amelyből kiderült, hogy - minden jószándék ellenére - náluk és több más országban a tudósoknak juttatott támogatás messze elmarad az igényektől. Nem elég arra sem, hogy megmentse a korábban a világ egyik legerősebbnek és legproduktívabbnak tartott tudományos közösségét.

A centenárium megünneplésének tervezése

1999-ben lesz az Amerikai Fizikai Társaság alapításának századik évfordulója, és ezt az 1999. március 20-ával kezdődő héten nagyszabású konferencia keretében fogjuk megünnepelni. A centenárium megünneplése részben egybeesik a Tiszta és Alkalmazott Fizika Nemzetközi Uniója (IUPAP) háromévenkénti közgyűlésével, ezért 8-10 ezer résztvevőre számíthatunk.

Arra törekszünk, hogy Atlanta lakosságából minél több embert vonzzunk oda, és különösen számítunk a gyerekekre - nemcsak Atlantából, de környékéről is. Megszervezzük például találkozásukat azzal a több mint 40 fizikai Nobel-díjassal, akik jelezték részvételüket. Reménykedünk abban is, hogy egyes centenáriumi rendezvényeken elnökeink közül megjelenik Clinton és Carter esetleg Bush és Ford is.

Fényképkiállítást is rendezünk a fizikai Nobel-díjasokról, valamint az utolsó száz év már elhunyt, kiemelkedő fizikusairól. Az APS egyes szakosztályai a centenárium, a kongresszus és más események alkalmából kiállításokat is szerveznek. Az Atlanta-parkban fizikai kísérletek szabadtéri bemutatásának tervei is előre haladott stádiumban vannak. Fizika-fesztivál elnevezéssel fizikával kapcsolatos színházi és kulturális eseményeket tervezünk, hogy ezzel is felkeltsük Atlanta lakosainak érdeklődését.

Különleges események 1997-ben

Június 4-én New Yorkban az APS vezetősége vacsorát adott Mr. George Soros tiszteletére, aki "kiemelkedő munkájával segített megőrizni a volt Szovjetunió nemzeteinek tudományos örökségét". Mr. Soros 100 millió $-t adott, és az APS-szel együttműködve anyagilag segített egyes orosz tudósokat, ebben más szervezeteknél sokkal nagyobb eredményeket ért el.

San Franciscóban ünnepélyes vacsorát rendeztünk Nicholas Bloembergen, a "Kampány a fizikáért" mozgalom irányítójának tiszteletére, akinek 5 millió $ gyűjtése volt a célja. Társaságunk oktatási munkájának előmozdítására végül 5,1 millió jött össze. Ezzel már végre tudjuk hajtani az oktatási célkitűzéseinket, és jövőre új terveket tudunk készíteni.

__________________

A leköszönő elnök beszámolója az Amerikai Fizikai Társaság (APS) Columbusban (Ohio) tartott kongresszusán 1998. április 18-án. Fordította Menczel György.