Fizikai Szemle honlap |
Tartalomjegyzék |
Kirill Ja. Kondratyev
Orosz Tudományos Akadémia
Környezetbiztonsági Kutatóközpontja
Az ENSZ 1992-ben tartott Környezet és Fejlődés Konferenciája (UNCED) óta egyre többen ismerték fel a globális környezeti változások fontosságát.
Az ENSZ Közgyűlése jóváhagyta az UNCED javaslatai közül az "Agenda 21" valamint az "Éghajlati Változásra vonatkozó Keretmegállapodás" dokumentumokat, ezzel lehetőség nyílt globális méretű nemzetközi együttműködésre olyan környezeti ártalmak elleni harcban, mint a klímaváltozás, ózonfogyás, erdőpusztulás és sivatagosodás.
A második évezred végén nagyon fontos, hogy teljes terjedelmében felmérjük a környezet mai állapotát, keressük a fejlődés lehetőségeit, elősegítsük a társadalom és a környezet kölcsönhatását.
A problémák nagy száma miatt feltétlenül meg kell határoznunk a prioritásokat. Sajnos, kiindulási alapnak nem sikerült felhasználni az UNCED összehívása előtt 1992-ben kibocsátott és a prioritásokat meghatározó Föld Chartáját; és csupán egy általánosságokban mozgó, deklaratív jellegű dokumentum született.
Mit végeztünk azóta?
A legtöbb vitát kiváltó környezeti probléma a globális felmelegedés, amelyet inkább globális klímaváltozásnak kellene nevezni. A jelen értekezés szempontjából elsősorban a légkört károsító, üvegházhatást előidéző, szennyezőgáz-kibocsátást (emissziót) kell vizsgálni. Mit tegyünk a szén-dioxiddal, amely a vízgőz mellett az üvegházhatás elsőrendű előidézője? Mit javasoljunk az éghajlat megváltoztatására? - azért, hogy 2000-ben az üvegház-emisszió ne lépje túl az 1990-es szintet.
Tovább nő a világ fosszilis üzemanyagoktól származó teljes karbonemissziója annak ellenére, hogy egyes országokban már hoztak intézkedéseket a csökkentésére. A világ országaiban nagyon különbözőképpen alakul az emisszió szintje (lásd a táblázatot). A hajdani Szovjetunió utódállamaiban mért alacsony szint a gazdasági hanyatlás következménye, így várható, hogy a későbbi fellendülés során a tendencia meg fog fordulni. Egyes fejlett országokban - mint Ausztrália, Kanada és Olaszország szintén alig tesznek eleget az említett ENSZ "Éghajlati Változás Keretmegállapodás" követelményeinek.
Táblázat
Ország | Összemisszió (millió tonna) | egy főre eső emisszió (tonna) | GNP egy dollárjára számított emisszió (tonna/millió dollár) |
---|---|---|---|
USA | 1371 | 5,26 | 219 |
Kína | 837 | 0,71 | 330 |
Oroszország | 455 | 3,08 | 590 |
Japán | 299 | 2,39 | 110 |
Németország | 234 | 2,89 | 140 |
India | 222 | 0,24 | 160 |
Egy. Királyság | 153 | 2,62 | 150 |
Ukrajna | 125 | 2,43 | 600 |
Kanada | 116 | 3,97 | 200 |
Olaszország | 104 | 1,81 | 110 |
Tudomásul kell vennünk, hogy az egy főre eső emisszió tekintetében lényeges különbség van a fejlett és fejlődő országok között. Kínában például számszerűen nagy az emisszió, Kína az egy főre eső kibocsátás tekintetében mégis jó helyen áll, és India is valahol az országok emissziómértékét feltüntető táblázatunk végén található. A példának felhozott két ország iparában feltétlenül további fejlődés várható, nyilvánvaló, hogy náluk az emisszió szintje is emelkedni fog.
Az egyik legaggasztóbb tényező a világ népességének növekedése (lásd az ábrát); alapvető jellemzője ennek a fejlődő országokban végbemenő koncentráció, valamint a városi népesség növekedése világszerte. Ez növeli a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségeket, és feszültségeket okoz a fejlett "arany milliárd" (fő) és a fejlődő országok között, hiszen éppen az utóbbiak többségében fog jelentősen tovább romlani a gazdasági helyzet.
Kérdéses, hogy az ENSZ "Éghajlati Változás Keretmegállapodás"-ának ajánlásai megfelelnek-e arra a célra, hogy csökkentsék az üvegházemissziót. Általánosságban igaz az, hogy ez a csökkentés jól felhasználható a hatás mérésére, de nem tekinthető csodaszernek a globális változások által okozott veszélyek elhárítására.
Fel kell ismernünk, hogy a globális változások tudományos vizsgálatára használt jelenlegi numerikus klímamodellek (köztük a háromdimenziós globális modellek) nem tudják kielégítően szimulálni a valós éghajlati változásokat, nem tudják megállapítani az egyes tényezők hozzájárulását a változásokhoz még az egyre veszélyesebb üvegházhatás tekintetében sem.
Jól tudjuk, hogy a klímaváltozást az összes tényező együttes hatása idézi elő, de az egyes tényezők hatását nem lehet pontosan meghatározni, és az is lehetséges, hogy "új" tényezők jelennek majd meg, amelyek eddig nem szerepeltek egyenleteinkben. Jól illusztrálja az elmondottakat, hogy újabban kezdik hangsúlyozni az "üvegházfelmelegedés" ellensúlyaként ható "aeroszolos lehűlés"-t. Megjegyezzük, hogy már korábban, - mégpedig sok évvel ez előtt az új "felfedezés" előtt - felvetették, hogy vegyük figyelembe az aeroszolok hatását.
Az "üvegházfelmelegedés"
és az "aeroszolos lehűlés" együttes
hatása már a második Intergovernmental Panel
on Climate Change (IPCC) konferencia beszámolójában
szerepel: "...bizonyos jelenségek arra mutatnak,
hogy az emberi tevékenység feltétlenül
hatással van az éghajlatra." Ma már
senki sem vonja kétségbe, hogy az éghajlatba
történő emberi beavatkozás realitás.
A világ népessége
és a városi lakosság alakulása 5 évenként
feltüntetve.
Az igazi probléma az, hogy az éghajlati változásokra gyakorolt emberi hatást még nem tudtuk kvantitatíven számításba venni. A nyilatkozat megfogalmazói megmaradnak annak megállapításánál, hogy "az emberi hatás kimutatható"- ami nagyon bizonytalan megfogalmazás, és nem határozható meg vele, hogyan alakítható ki a "tényezők egyensúlya".
Tekintsünk el a fogalmazás pontatlanságától (azaz, hogy egyensúlyon azt értjük, hogy a különböző tényezők kiegyenlítik egymás hatását), és végezzük el a "tényezők egyensúlyának" konkrét analízisét.
Az IPCC beszámolóban nem említett publikációkból ismeretes, hogy nem fogadható el az a feltevés, hogy az aeroszolok csak szórják a napsugárzást ("aeroszolos hűtés"), mert a légkörben jelenlévő aeroszolokban mindig vannak olyan komponensek, amelyek mind a rövidhullámú, mind a hosszúhullámú tartományban abszorbeálnak. A rövidhullámú spektrum változó körülmények között végzett repülőgépes megfigyeléséből kiderült például az, hogy az aeroszolok a napsugárzást nagyságrendileg ugyanolyan mértékben nyelik el, mint a vízgőz.
A fő feladatunk az, hogy az éghajlatváltozást teljes komplexitásában, úgy tanulmányozzuk, hogy ne emeljünk ki egyetlen tényezőt sem, például az üvegházhatást. Szükséges a változások helyének, és a globális változások egészében betöltött szerepének konkrét meghatározása.
V.G. Gorskov kimutatta1, hogy a környezet dinamikáját irányító fő folyamatok a környezet biotikus szabályozásának elvén alapszanak. Ezzel egyetértve javasoljuk, hogy további tárgyalásunk alapját a következő oldalon felsorolt prioritások képezzék.
A prioritásoknak ez a vázlatos összefoglalása
is megmutatja, hogy a globális változásokról
jóval nagyvonalúbban kell gondolkodni; a klímaváltozásoknak
csak másodrendit szerepük van. Az UNCED is túl
nagy fontosságot tulajdonít a globális klímaváltozásoknak,
az ENSZ "Éghajlati Változásra Vonatkozó
Keretmegállapodás"-a viszont egyedül az
üvegházhatást veszi számításba,
nagyon fontos ezért újragondolni az alapelveket.
PRIORITÁSOK | ||
1. A környezetdinamika biotikus szabályozása
|
||
2. Víz
Ivóvízhiány. |
||
3. Energia
Fosszilis fűtőanyagok vagy megújítható források (szél, árapály stb.); a nukleáris és vízi energia jövője; komplex energiatermelés fejlesztése; környezetdinamika. |
||
4. Élelem
Kapcsolat a környezetdinamikával. |
||
5. Környezet
Az élet fenntartásának alapproblémái:
|
V.G. Gorskov elveit szem előtt tartva 1996-ban K.S. Loszevvel együtt egy nyilatkozatot fogalmaztunk meg, amelyet szeretnék most a Föld Chartáját helyettesítő2 alternatívaként előterjeszteni.
________________________
Elhangzott a Magyar Tudományos
Akadémián 1998. szeptember 10-én. A szerző
engedélyével közöljük.
Fordította Menczel
György
________________________