BERÉNYI DÉNES HETVEN ÉVES

Lovas Rezső
az ATOMKI igazgatója

Amikor Berényi Dénest megismertem, én egyetemi hallgató voltam, ő pedig tanárom, aki részt vállalt a fizikusok oktatásában is. Azóta pedig azzal a Berényi Dénessel is megismerkedtem, aki az ATOMKI egyik kiemelkedő munkatársa, igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke volt, a Debreceni Akadémiai Bizottság elnöke, közben pedig a Fizikai Szemle egyik főszerkesztője.

Természetesen igazgatói működése érdekel legjobban. Dénes jellemének három olyan vonását emelném ki, amelyet leginkább csodálok, irigylek, és utánozni szeretnék, ha tudnám.

Először is csodálom azt a csillapíthatatlan belső lendületet, amellyel dolgozik. Úgy látszik, mindent energikusan és odaadással tesz; nemcsak azt, amit legtöbb ember szeret csinálni, hanem azt is, ami bárkinek terhére lenne, például a kimerítő adminisztratív munkát. Mindezt látszólag könnyedén teszi, derűsen és optimistán, fásultság vagy gátlás látható jele nélkül. Legjobban azt irigylem, hogy még igazgató korában is képes volt arra, hogy majdnem minden nap a fizikának szenteljen néhány órát. Eközben mindvégig elérhető volt és mi, kollégái bizony el is értük őt: lépten-nyomon félbe kellett szakítania munkáját. Mégis tudott maga is alkotni. A szememben az, hogy Dénes annyi mindent képes egyszerre csinálni, az önfegyelem csúcsteljesítménye.

Másodjára említem, hogy akármihez fog is hozzá Dénes, képes fontosnak látni, és másokat is meg tud győzni a fontosságáról. Képes odaadással és őszintén hinni abban, amit csinál. Másokkal szemben pedig a legmeggyőzőbb érv a belőle sugárzó belső meggyőződés, és ez kezdeményezéseinek külön nyomatékot ad. Ez teszi őt programok potenciális vezetőjévé, az általa felkarolt kezdeményezések ezért vannak sikerre ítélve.

Harmadik vonásaként azt emelem ki, hogy különös tehetsége van ara, hogy embereket gyűjtsön maga köré. Sikerének egyik titka az, hogy akárki csatlakozzék is hozzá, élvezni fogja Dénes teljes bizalmát, s ezt mindenki képességét felülmúló teljesítménnyel honorálja.

Mivel Dénes vállalkozásai - legyen szó akár kutatási programról vagy éppen a debreceni régió boldogulásáért indított kezdeményezésről - rendszerint közös akaratot és támogatást kívánnak, az ügyek az együttes erőfeszítéstől lendületet nyernek. A mai Magyarországon ez a képesség különösen értékes, hiszen a szülőföld, az anyaintézet, de még a házi tűzhely anyagi és lelki vonzása is lecsökkent, az eredmény atomizálódás minden tekintetben. Berényi Dénes teljes erejével küzd az atomizálódás ellen mind a társadalomban, mind a tudományos közösségben.

Berényi professzor úr tizenöt évi igazgatósága az intézet virágkora volt, Tudom, hogy sok munkatársunk erős nosztalgiát érez e korszak után. Ebben az időszakban növekedett intézetünk a legnagyobb mértékben, ekkor tett szert legjelentősebb berendezésére, a ciklotronra is. Mindnyájan tudjuk, hogy Berényi Dénes politikájának és személyes tekintélyének nagy része volt e sikerben. Akármilyen jó periódus is volt ez, el tudjuk azonban képzelni, hogy egy ilyen sokrétű intézetet tizenöt évig igazgatni egy csomó súrlódással járt. Dénessel azonban ezek a súrlódások soha nem fajultak nyakas ellenségeskedéssé, ő mindvégig megőrizte népszerűségét. Remélem, sikerült megsejtetnem, hogyan.

Dénes, az intézet munkatársai nevében köszönöm mindazt, amit értünk tettél. Jó egészséget, lelkesedést kívánunk jelenlegi és jövőbeli munkádhoz, s kívánom, hogy találj benne kielégülést.