NYILATKOZAT A TUDOMÁNYRÓL
ÉS A TUDOMÁNYOS ISMERETEK FELHASZNÁLÁSÁRÓL
Preambulum
Arra a felismerésre jutottunk, hogy mi mindannyian ugyanazon a bolygón élünk, és mindannyian a bioszféra részei vagyunk; valamint hogy az emberiség jövője elválaszthatatlanul összekapcsolódik a globális létfenntartó rendszerek megőrzésével és az élet valamennyi formájának fennmaradásával. Felszólítjuk a világ valamennyi nemzetét arra, ismerjék el annak sürgető szükségességét, hogy a természet- és társadalomtudományokból származó ismereteket az emberi szükségletekre használják fel anélkül, hogy visszaélnének ezekkel az ismeretekkel. A tudománynak az egész emberiséget kell szolgálnia, és biztosítva a természet és a társadalom teljesebb megértését, hozzá kell járulnia egy mindenki számára jobb életminőség és egy egészséges és termékeny környezet biztosításához a jelen és a jövő nemzedékei számára.
A világegyetem és az éter eredetére, működésére, fejlődésére vonatkozó, egyre bővülő tudományos ismeretek az emberiséget olyan elméleti és gyakorlati megközelítésekkel vértezik fel, melyek gyökeresen befolyásolják magatartását és kilátásait. A tudományos ismeretek olyan alkalmazásokat nyújtottak és nyújtanak, amelyek nagy hasznára voltak és vannak az emberiségnek. A várható élettartam jelentősen megnőtt, számos betegségre létezik - vagy elérhetőnek tűnik - a gyógymód, és látványosan javult az egészségügyi ellátás. A mezőgazdasági termelés olyannyira megnőtt, hogy - legalábbis globális értelemben - ma már kielégíti a népesség igényeit. A technológiai fejlesztések és az energiaforrások kiaknázása megteremtették annak lehetőségét, hogy az emberiség a legfáradságosabb fajta munkáktól megszabaduljon. Az új kommunikációs és információs technológiák példanélküli lehetőségeket teremtettek a népek és egyének közötti interakcióra.
Mindezek az előnyök azonban egyenlőtlenül oszlanak meg, ami az iparilag fejlett és a fejlődő országok közötti szakadékot elmélyítette. Ráadásul a tudományos vívmányok alkalmazásai környezetromboláshoz is vezettek, valamint a társadalmi egyensúly felborulásának, illetve a társadalmi kirekesztésnek forrásaivá váltak. A tudományos és technológiai haladás kifinomult fegyverek létrehozását is lehetővé tette, beleértve a nukleáris, biológiai és vegyi fegyvereket, amelyek az élet tömeges méretű kioltására alkalmasak, sőt akár az egész bolygót is veszélynek tehetik ki. Ma megvan a lehetőség arra, hogy kevesebb erőforrást biztosítsanak új fegyverek kifejlesztésére és gyártására, valamint, hogy a katonai kutató intézményeket legalább részben polgári felhasználásra alakítsák át. Az Egyesült Nemzetek a "Béke Kultúrájának Évévé" nyilvánította a 2000. évet, mintegy az országok közötti és az országokon belüli tartós béke irányába mutató lépésként; a tudomány és a tudományos közösség képes és képesnek is kell lennie arra, hogy ebben a folyamatban jelentős szerepet játsszon.
Ma, miközben a tudomány példanélküli fejlődésének tekintünk elébe, szükség van egy erőteljes demokratikus vitára a tudományos ismeretek felhasználásának etikai, kulturális, környezeti és gazdasági aspektusainak vonatkozásában. Kiemelve a tudomány szerepét egy méltányosabb, virágzóbb és fenntartható világ érdekében hosszú távú elkötelezettséget igényel valamennyi érdekelt részéről: a kormányok és a parlamentek, a tudósok és mérnökök, az ipar, a média, a nemzetközi szervezetek és a társadalom egészének részéről. A természet- és a társadalomtudományokat magában foglaló, fokozott interdiszciplináris erőfeszítések előfeltételei a döntő fontosságú társadalmi, gazdasági, kulturális, környezeti és egészségügyi kérdések kezelésének. Ez szükségessé teszi azt is, hogy a közvéleménynek a tudományba vetett hite és támogatása egy új társadalmi szerződés révén megerősítésre kerüljön.
Mi, a "Tudomány a huszonegyedik századért: új elkötelezettség" elnevezésű világkonferencia résztvevői, akik 1999. június 26. és július 1. között Budapesten, Magyarországon gyűltünk egybe az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) és Tudomány Nemzetközi Tanácsának (ICSU) égisze alatt:
Felismerve, hogy a tudomány hatalmas szellemi erőforrás a természeti és társadalmi jelenségek megértésére, valamint hogy a tudomány a jövőben várhatóan még nagyobb szerephez fog jutni a társadalom és a természet közötti kölcsönkapcsolat fokozódó összetettsége miatt;
Felismerve, hogy a tudományos ismeretek napjainkban nélkülözhetetlenek a döntéshozók és a társadalom egésze számára;
Tekintetbe véve, hogy a tudományos kutatás felbecsülhetetlen hasznot hajt a fenntartható fejlődés, valamint az életminőség javításához;
Abban a meggyőződésben, hogy a tudomány és annak alkalmazásai a társadalmi-gazdasági fejlődés egyik fő tényezője, és hogy az emberiség jövője sokkal jobban fog függni az ismeretek létrehozásától, elosztásától és felhasználásától, mint eddig bármikor;
Elismerve, hogy a tudományos kérdések többnyire egyetemes természetűek, nem ismernek határokat, ugyanakkor igénylik a nemzetközi elismerést, hozzájárulást, koordinációt és az együttműködést;
Figyelembe véve az Egyesült Nemzetek rendszere főbb konferenciáinak, valamint a Tudomány Világkonferenciájához kapcsolódóan megtartott tanácskozások ajánlásait;
Hangsúlyozva, hogy a tudományos ismeretekhez való hozzáférés része a tanuláshoz való jognak, és az információhoz való jog minden embert megillet; és hogy a tudományos oktatás alapvető fontosságú az emberi fejlődés, valamint a belső tudományos kapacitás megteremtése szempontjából;
Emlékeztetve, hogy a tudományos kutatásnak és a tudományos ismeretek felhasználásának tiszteletben kell tartania az emberi jogokat és az emberi méltóságot, továbbá emlékeztetve az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának vonatkozó cikkeire;
Hangsúlyozva annak szükségességét; hogy a tudományt a megfelelő etikai követelményekkel összhangban gyakorolják és alkalmazzák;
Hangsúlyozva, hogy a tudományos ismeretek felhasználása során tartsák tiszteletben a biológiai sokszínűséget csakúgy, mint bolygónk létfenntartó rendszereit;
Méltányolva a hagyományos és helyi ismeretek fontosságát, valamint annak szükségességét, hogy ezen ismereteket megóvjuk, és jobban felhasználjuk;
Figyelembe véve, hogy egy új társadalmi szerződésre van szükség a tudomány és a társadalom között ahhoz, hogy megbirkózhassunk olyan égető, napjainkban jelen lévő problémákkal, mint a szegénység, a környezetpusztulás, a közegészségügy és a biztos élelmiszerellátás;
Aláhúzva annak szükségességét, hogy a politikai, gazdasági és társadalmi partnerek erőteljesen elkötelezzék magukat a tudomány ügye mellett, valamint hogy a tudósok ugyanilyen erőteljesen elkötelezzék magukat a társadalom jólétének ügye mellett;
kijelentjük a következőket:
A tudomány az ismeretekért; ismeretek a haladásért
A tudomány merész vállalkozásának elidegeníthetetlen funkciója az, hogy a természet olyan átfogó vizsgálatát valósítsa meg, amely új ismeretekhez vezet. Ez az új tudás az, ami kulturális és szellemi gazdagodást nyújt, és ami elvezet a tudományból fakadó technológiai előrelépésekhez és előnyökhöz. Az alapkutatások támogatása előfeltétel a belső fejlődés és haladás elérése érdekében. Nem lehetséges az alkalmazott tudomány, ha nincs tudomány, amelyet alkalmazni lehet.
A kormányoknak el kell ismerniük a tudományos kutatásnak az ismeretek elsajátításában, a tudósok képzésében és a társadalom felvilágosításában betöltött kulcsszerepét. A tudományos kutatások száma megnőtt a magánszektorban, de ez nem válthatja fel az állami kutatásokat. Az állami szektornak megfelelően kell finanszíroznia a hosszú távú célokat szolgáló tudományos kutatásokat, különös tekintettel azokra, amelyek várhatóan társadalmi jelentőségű alkalmazásokat tesznek lehetővé.
A tudomány a békéért
A kormányoknak tisztában kell lenniük annak szükségességével, hogy támaszkodniuk kell a természet- és a társadalomtudományokra, valamint a technológiára az olyan konfliktusok alapvető okainak tisztázásában, mint a társadalmi egyenlőtlenségek, a szegénység, melyekből hiányzik az igazságosság és a demokrácia, a mindenki számára elérhető oktatási-iskolázási lehetőségek, a nem megfelelő egészségügyi és élelmezési ellátás, valamint a környezet pusztulása. A kormányoknak ezért növelniük kell beruházásaikat a tudományos kutatás ezen területein.
A tudósoknak támogatniuk kell az információkhoz való teljes és szabad hozzáférést; a tudományos kutatásoknak nyilvános ellenőrzés mellett kell folyniuk. A tudományos közösségnek, osztva azt a nagy múltú hagyományt, amely túllépi a nemzeti, vallási vagy etnikai határokat, "az emberiség intellektuális és erkölcsi szolidaritását" kell előmozdítania, amely a béke kultúrájának az alapja. Minden nemzetnek meg kell könnyítenie a tudósok szabad mozgását, és el kell ismernie konstruktív együttműködésüket, mint értékes hozzájárulást az emberi civilizáció békés fejlődéséhez.
A tudomány a fejlődésért
A kormányoknak és a magánszektornak fokozott támogatást kell nyújtaniuk egy elégséges és arányos tudományos és technológiai kapacitás felépítéséhez, amely alapfeltétele a gazdasági, társadalmi, kulturális és környezeti szempontból egészséges fejlődés kiépítéséhez. A technológiai fejlődés szilárd tudományos alapot igényel; és szükség van a tisztább termelés és környezetbarát termékek irányába ható határozott útmutatásra. A jövőben növelni kell az olyan tudományos és technológiai benn hózásokat, amelyek bolygónk fenyegetett életfenntartó rendszerének jobb megértésére és megóvására, illetve a fejlődés gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi céljainak integrálására irányulnak.
A minden szinten hozzáférhető és diszkriminációmentes tudományos nevelés alapvetően szükséges a fenntartható fejlődés biztosítása érdekében. Az utóbbi években az egész világra kiterjedő erőfeszítésekre került sor, amelyek minden gyermek, fiatal és felnőtt megerősítését célozták. A tudományos nevelésnek, kommunikációnak és ismeretterjesztésnek erre az alapra kell épülnie. Nagyobb szükség van arra, mint valaha, hogy fejlesszük és bővítsük a tudományos tájékozottságot, a gondolkodási képességgel és készségekkel együtt, annak érdekében, hogy növeljük a társadalmi részvételt az új ismeretek alkalmazására vonatkozó döntéshozatali folyamatban.
Nemzeti stratégiákat és intézményi kereteket kell létrehozni a tudománynak a fejlődésben betöltött szerepe növelésének céljából, így különös tekintettel: egy hosszú távú nemzeti tudomány- és technológiapolitikára; nemzeti hatóságok létrehozására és fenntartására a kockázatkezelés, biztonság és egészségügy terén; ösztönzőkre a beruházások, kutatások és innováció vonatkozásában. A parlamenteknek és kormányoknak szilárd jogi, intézményi és gazdasági alapot kell biztosítaniuk a tudományos és technológiai kapacitás növelése érdekében.
Minden országnak, különösképpen a fejlődő országoknak, erősíteniük kell a tudományos kutatást a felsőoktatásban és a posztgraduális programokban. Regionális és nemzetközi együttműködés felhasználásával kell támogatni a tudományos kapacitás kiépítését, mind az egyenlő fejlesztés biztosítása érdekében, mind pedig az emberi kreativitás mindenfajta (nem, etnikai hovatartozás stb. szerinti) diszkriminációtól mentes elosztása és hasznosítása érdekében. Minden erőfeszítést meg kell tenni olyan feltételek megteremtésére, amelyek biztosítják az "agyelszívás" jelentős csökkenését vagy annak visszafordítását.
A tudományos haladás különböző típusú együttműködési formákat követel meg a kormányközi, kormányzati és nem-kormányzati szinteken, úgyis mint: multilaterális projektek; a kutatás előmozdítását szolgáló ösztöndíjak, különösen a fejlődő országokban; nemzetközi megállapodások megaprojektek közös finanszírozására; nemzetközi szakértői tanácskozások a komplex tudományos eredmények értékelésére; valamint nemzetközi megállapodások a posztgraduális képzés előmozdítására. Új kezdeményezésekre van szükség az interdiszciplináris együttműködés érdekében nemzeti és nemzetközi kutatóintézmények, kutatási hálózatok és célzott projektek révén. Jelentősen növelni kelt a nemzetközi együttműködési projekteket, különösen azokat amelyek globális érdeklődésre tarthatnak számot. Meg kell könnyíteni a fejlődő országok tudósai számára az ilyen lehetőségekhez való hozzáférést.
A nemzeti tudomány- és technológiapolitikáknak valamennyi partnert, különösképpen a magánszektort, a tudományos kutatás támogatására és az egyetemek, illetve az ipar közötti együttműködés fejlesztésére kell ösztönözniük. Miközben szükséges a szellemi tulajdonjogok megfelelő védelme, az adatokhoz és az információkhoz való hozzáférés alapvető a tudományos munka végzéséhez. Szükség van egy egyetemesen elfogadható jogi keret kidolgozására; ennek figyelembe kell vennie a fejlődő országok sajátos igényeit a tudományos információkhoz és adatokhoz való hozzáférés tekintetében.
Tudomány a társadalomban, tudomány a társadalomért
A tudományos kutatás gyakorlatának és a tudományos ismeretek felhasználásának mindig az emberiség - úgy a férfiak, mint a nők - jólétére kell irányulnia, és tisztelnie kell az emberi méltóságot, valamint az emberek alapvető jogait, teljes mértékben figyelembe véve az eljövendő nemzedékek iránti felelősségünket; ebben a vonatkozásban új kötelezettségvállalásra van szükség.
Biztosítani kell az új felfedezések és újonnan kifejlesztett technológiák lehetséges felhasználásaira vonatkozó információk szabad áramlását, abból a célból, hogy az etikai problémákat megfelelően meg lehessen vitatni. Minden országban megfelelő mechanizmust kell létrehozni a tudományos ismeretek felhasználása és alkalmazásai etikai vonatkozásainak elemzésére. Ebben a tekintetben segíthet a kapcsolatteremtésben a Tudományos Ismeretek és Technológiák Etikájával
foglalkozó Nemzetközi Bizottság.
Minden tudósnak szigorit etikai-normák mellett kell elköteleznie magát. Egy, a Hippokratész-i eskühöz hasonló fogadalom lehetséges kidolgozása minden tudományos hivatás számára úgy tekintendő, mint ennek a kötelezettségvállalásnak a kifejezése.
Sürgősen foglalkozni kell a megfelelő intézményi mechanizmusok és más megfelelő intézkedések révén azokkal a nehézségekkel, amelyeket a tudományos pályát választó, illetve az ilyen pályán tevékenykedő nők, valamint a kisebbségek tapasztalnak, illetve a tudományos és technológiai döntéshozatalban való részvételüket akadályozó nehézségekkel. A tudományhoz való egyenlő hozzáférés nem pusztán társadalmi és etikai követelménye az emberi fejlődésnek, hanem szükségszerű is a tudományos közösségek lehetőségeinek teljes kibontakoztatásához, valamint ahhoz, hogy a tudományos haladás az emberiség szükségleteinek kielégítésére irányuljon.
A tudósok társadalmi felelőssége magában Foglalja, hogy szigorú minőségi ellenőrzést gyakorolnak felfedezéseik fölött, megosztják tudásukat, kommunikálnak a nagyközönséggel és oktatják az ifjabb nemzedéket. Minden érdekelt félnek garantálnia kell a tudományos információk szabad áramlását és az azokhoz való nyílt hozzáférést.
Mi, a "Tudomány a huszonegyedik századért: új elkötelezettség" elnevezésű világkonferencia résztvevői, úgy véljük, hogy a konferencia dokumentuma, "Tudomány napirendje - Cselekvési keretprogram" gyakorlati kifejezését nyújtja a tudomány melletti új kötelezettségvállalásnak, és stratégiai útmutatásul szolgálhat az elkövetkezendő évek tudományos vállalkozásában érdekelt valamennyi résztvevő közötti nemzetközi partneri viszony kialakításában.
Kötelezzük magunkat, hogy saját felelősségi körünkben együttműködünk annak érdekében, hogy szerte a világon erősítsük a tudományos kultúrát és annak békés alkalmazását, valamint hogy előmozdítsuk a tudományos ismereteknek a fejlődés érdekében való felhasználását, a fent vázolt társadalmi és etikai elvek figyelembevételével.
Ennél fogva elfogadjuk a tudományról és a tudományos ismeretek felhasználásáról jelen Világnyilatkozatot, továbbá a "Tudomány napirendje - Cselekvési keretprogram" elnevezésű dokumentumot, mint a Nyilatkozatban kifejtett célok megvalósításának eszközét.
_____________________
A konferencia határozatának végleges szövege szerkesztés alatt