ÚJ TÁRSADALMI SZERZŐDÉS

Colin N. Power
UNESCO oktatási főigazgató-helyettese

Új évezred küszöbén állunk. A világ a 21. századra készül, ezért ez a tanácskozás értékes lehetőséget ad a tudósoknak és tanároknak, hogy elgondolkodjanak a természettudományon és jövőbeli szerepén éppúgy, mint a szükséges nemzetközi intézkedéseken a tudomány és a technika lehetőségeinek teljes kihasználására és oktatásának megújítására az iskolákban, egyetemeken, mindnyájunk előnyére.

A Felsőoktatási Világkonferencia megnyitásakor a Frederico Mayor vezérigazgató világossá tette, hogy eltökélt szándékunk új szerződést létrehozni a felsőoktatás és a társadalom között. Ezért a Tudományos Világkonferencián a tudomány és a társadalom közti új szerződés megalapozását keressük: a társadalom új elkötelezettségét a tudomány iránt, és a tudományét a társadalom iránt, hogy biztosítsuk a tudást, a szakértelmet és az etikai keretet, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a fejlődés igazságos és fenntartható legyen, hogy felépítsük a békét, és képessé tegyünk minden polgárt arra, hogy hozzájárulhassanak a tájékozott döntéshozatalhoz egy olyan korban, amikor a tudomány és technika fejlődése jelentősen befolyásolja mindennapi életünket. A Világkonferencia nyilatkozata helyesen hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a természettudományos oktatást mindannyiunk alapvető emberi jogának, a fenntartható fejlődés és az aktív állampolgárság alapjának lássuk. Sürgősen meg kell újítanunk, kiterjesztenünk és változatossá tennünk az alapvető természettudományos oktatást az iskolákban. Vezérelv, hogy a természettudományos oktatás váljon valóban lényeges részévé minden fiatal általános képzésének alap- és középfokon. A megvalósítás eszköze pedig álljon rendelkezésre a magán és közszféra segítségével.

A hidegháború idején a természettudományos oktatás prioritást élvezett. A nyolcvanas évek gazdasági hanyatlása sok esetben negatívan befolyásolta a tudományos és környezetismereti oktatást iskolai szinten. A természettudományok oktatásának az általános iskolában kellene kezdődnie, de a legtöbb országban a tanítóknak és tanároknak nincs sem képzettségük, sem felszerelésük hozzá, ezért ez csak elméletileg létezik. Középfokon, a természettudományt oktató tanárok számára, az elérhető tanítási és laboratóriumi források hiánya azt jelenti, hogy mindez törvényszerűen formális bevezetés marad a biológia, kémia, vagy fizika elkülönített tantárgyainak formájában, amelyeket könyvízűen tanítanak, hogy megfeleljenek a vizsgakövetelményeknek, csekély figyelmet sem fordítva a tudományos megismerés folyamatára és arra, hogy valamennyire is megértessék a tudomány és a technika helyét a világban.

A hetvenes években a fejlett országokban egy olyan elképzelés került előtérbe, hogy integrált természettudományos oktatást fejlesszenek ki. Ebben az összefüggésben hangsúlyozták az emberi befolyás tudatosságának hatását a természeti környezetre. Ez a reform legalább két okból volt észszerű. Sok országban középfokon az olyan tanulók tanterve, akik nem készültek tudományos pályára, gyakran semmilyen tudományos tárgyat sem tartalmazott. Másodszor, és főképpen, a jelenségeket mindennapi életünkben "holisztikus" módon tapasztaljuk meg és nem a "diszciplínák" szakkifejezései szerint, amelyek a tudósok századokig tartó specializálódásának eredménye.

Ami a technika tanítását illeti, mivel annak egyes szegmensei lényegesen eltérő kezdőpontokra épülnek, különböző lehetőségeket választottak. A középiskolákat illetően az első lehetőség: technikai alapismereteket adni a különböző tudományos tantárgyakhoz. A második lehetőség: olyan természet- és társadalomtudományi, valamint technikai tantárgyak kidolgozása, amelyek helyettesíthetik a meglévő diszciplináris tárgyakat. Az utolsó lehetőség egy új technika tantárgy bevezetése a középfokú tantervbe.

Manapság csökken a fiatalok érdeklődése a természettudomány iránt. Tudjuk: a tudósok és a kormányok nem boldogok attól, ahogy a tudományokat az iskolákban tanítják. Újabb keletű kutatások feltárták a tünet néhány okát:

1. A tanulók fogékonyságának hiánya a társadalmi-kulturális és gazdasági vonatkozások iránt,
2. A természettudomány oktatása csak egy tudományos elit számára szól, nem pedig mindenkinek,
3. A természettudomány és technika oktatóira kirótt "reformok" felügyeletének hiánya,
4. A természettudomány és technika oktatása a vizsga számára történik,
5. A természettudomány és technika passzívan közlő jellegű oktatása, ami kioltja a tanulók kreativitását, aktív részvételét és döntéshozó képességét.

1993-ban az UNESCO jelentős kormányközi és nem kormányzati szervezetek együttműködési vállalkozására alapozva az általános tudományos és technikai műveltség emelésére beindította a Project 2000+ programot, hogy támogassa és irányítsa a szükséges intézkedéseket, amelyek nyomatékot adnak a Természettudományos Oktatást Mindenkinek Egyetemes Nyilatkozatnak, hogy megvalósítsa a természettudományos és technikai kultúra elmélyítését a társadalomban. Az országok gazdaságos és környezetileg fenntartható fejlődésének biztosításában a természettudományos és technikai műveltség kritikus szerepet játszik.

A természettudományos és technikai műveltség (TTM) mindenki számára felfogásában (ha tartalmában és összefüggéseiben nem is) különbözik a természettudomány oktatásának jelenlegi felépítésétől, amely nem más, mint az egyes természettudományok ismeretanyagának megtanítása különböző tantárgyakban. Amint Frederico Mayor hangsúlyozta, "a tudományt úgy kell tanítani, ahogy azt ma művelik, eredmény-orientált csoportmunka beiktatásával."

Világossá kell tenni, hogy a tudományón és technikai műveltség (TTM) felkészíti a polgárokat az életre a tudás társadalmában, a jelen és a jövő számára is. A természettudomány oktatásának célja tehát az, hogy minden tanulóhoz, különösen azokhoz, akiknek pillanatnyi szükségletei jelenleg nem találkoznak a tudományos és technikai tudással (lányok, kisebbségi csoportok stb.), eljuttassa azt a szakértelmet és azokat az értékeket, amelyek lényegesek ahhoz, hogy tájékozott polgárok, szülők, dolgozók váljanak belőlük.

A TTM műveltségi összetevője a társadalmat fókuszba helyezi, a természettudományos és technikai összetevő az alapfogalmakat és a szakértelmet hangsúlyozza. A cél a tanulók motiválása a nagyobb helytállásra, annak biztosítása, hogy folytassák tanulmányaikat s mindez egy életre szóló elkötelezettséggé váljon. A tanulók fontosnak érezzék, ezért fel kell újítanunk a természettudományos tanmeneteket, a tanítást és értékelést.

Ha a tanárok el akarják sajátítani az új irányt és magukévá tenni a TTM gondolatát, újra kell gondolniuk szerepüket. Mindenekelőtt fel kell tenni azt a kérdést, hogy sajátmagokat tudósoknak tekintik-e, akik klónokat választanak ki vagy reprodukálnak, vagy tanároknak, akik a tudomány segítségével kibontakoztatják a tanulók értelmét és erőt adnak életüknek.

Az erőfeszítéseknek azon aspektusok fejlesztésére kelt koncentrálódniok, amelyek éppúgy összefüggésben vannak a természettudomány és technika oktatásának minőségével és fontosságával, mint az emberi élet minőségével és a környezettel, mint egésszel. E vonatkozásban a következőket említeném:

1. A tudomány népszerűsítése: szükséges, hogy a természettudomány oktatását megfeleltessük a tanulók szükségleteinek és törekvéseinek. Különösen szükséges, hogy a természettudomány tanítása legyen intellektuális kihívás és egyben lehetőség arra, hogy a tudományt tartalmas módon viszonyítsuk a társadalomhoz.
2. A látókör szélesítése: szükséges, hogy nagyobb hangsúlyt helyezzünk az alapvető társadalmi folyamatokra, mint az egészség, az energia, a táplálék, a környezet, a szegénység stb., és azok összefüggéseire.
3. Természettudományt mindenkinek: fontos, hogy tantárgyszerű természettudományos oktatásban részesüljön minden tanuló - beleértve a nemi egyenlőséget minden életkorban. "A természettudományt mindenkinek" célja természettudományosan és technikailag művelt polgárok nevelése.
4. Tanárok szakmai képzése: fontos, hogy bátorítsuk és támogassuk a tanárokat önmaguk képzésére és továbbképzésére.
5. Iskolán kívüli oktatás: fontos, hogy a diákok az iskolában elkezdett tudományos és technikai oktatást kiegészítsék, biztosítva az élethossziglani tanulás lehetőségét.

Az a javaslat, hogy mi, a természettudomány és technika oktatását a mindennapi élet számára műveljük, hogy együtt dolgozzunk a tartalom és megközelítés megújításán, hogy az megfogja minden fiatal képzeletét és biztosítsa számukra az alapvető tudományos megértést, amire minden polgárnak szüksége van, nem új. A baj az, hogy még mindig az ígéretek beváltására várunk. Most eljött az idő, hogy ne várjuk ölbetett kézzel, hogy mások csináljanak valamit, hanem emeljük fel hangunkat az iskolai természettudományos oktatást sújtó nehézségek ellen és együttes munkával győzzük le őket. Nem engedhetjük meg, hogy tovább hagyjuk romlani a természettudomány iskolai oktatásának feltételeit. A hetvenes években a tudósok és a tudomány oktatói egyesítették erejüket, hogy megalkossák az első tantervreformokat, átképezzék és támogassák a természettudományos tanárokat iskoláinkban. Húsz év után eljött az idő, hogy újra egyesítsük erőinket.

______________________