GONDOLATOK AZ EURÓPAI ENERGIAPOLITIKÁRÓL

Szergényi István
BME - Gazdasági Minisztérium

Az energia - a mibenlétére vonatkozó évezredes filozófiai rejtély¹ megoldására vállalkozó természettudományos és alkalmazott tudományos eredmények mellett az emberiség hétköznapjai szempontjából fontos gyakorlati tényező. Az energiafelhasználás mennyiségi és minőségi változását előre kell jelezni, a kitermelhető energiahordozók felhasználókhoz történő eljuttatási módját meg kell tervezni. Generációnknak ugyanakkor gondolnia kell arra is, hogy - utódaink érdekében - a középtávot, illetve mai értelemben vett hosszú távot (körülbelül negyedszázadot) követő időre is kellő mennyiségű környezetbarát energia álljon biztonsággal rendelkezésre. Eme rövid és hosszú távú szempontok érvényesülése érdekében rá kell mutatni arra, hogy a piaci tényezőkön kívül az energiakereskedelmet a gyakorlatban még milyen energiapolitikai megfontolások befolyásolják: Ezek közül csak a legfontosabbakat említjük:

• Az energia-felhasználó szándékától leggyakrabban függetlenül alakuló regionális vagy világpolitikai helyzet, különösképpen, amikor a fogyasztó számára megnyíló vásárlási lehetőségek a gazdasági és a politikai érdekszférákon kívül eső területekre is kiterjednek.
• A környezet védelme mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt befolyásolja az energia felhasználását, Nemzetközi, országos és helyi civil szervezetek ma már egyaránt előírják a levegő, a vizek, a talaj szennyezésének minimalizálását, a sugárzó anyagok veszélyeztető hatásának kiküszöbölését az egészség védelme érdekében.

Az új európai energiapolitika máris tekintettel van e gondolatok érvényesítésére, igyekszik azokat összhangba hozni a piaci szemlélettel. Az említett két szempont kellőképpen mutatja, hogy az energiapiac kérdése bonyolultabb, mintsem az pusztán a piaci versenyszabályokból levezethető volna. Ezért a piaci gyakorlatot olyan keretek között kell működtetni, hogy az egyéb - elsősorban egészségvédelmet és ellátásbiztonságot szolgáló - követelmények is teljesüljenek.

Az Európai Közösség a villamosenergia- és a földgázpiacra vonatkozó irányelveket (direktívákat) - és több mint 200 energetika területén készült jogszabályát - az Európai Unió energiapolitikája figyelembevételével alkotta meg. Ez az energiapolitika a világtendenciákra és a környezetvédelmi szempontokra tekintettel készült. Az Európai Unióba törekvő Magyarországnak tehát ismernie kell az európai energiapolitika fő vonalait, rálátással kell rendelkeznie a legfontosabb energiahordozókkal kapcsolatban világméretekben meghatározó folyamatokra is.

Az EU energiapolitikája különösen változó világban került kidolgozásra, amelyre jellemző - többek között - a II. Világháború utáni egyezményekből adódó geopolitikai struktúrák alakvető megváltozása, a globalizáció megjelenése, a felgyorsult technológiai fejlődés, a környezeti problémák fokozódása és a nemzetközi kereskedelem bővülése. (Ezek illusztrációjaként gondolkodjunk csak az 1986-os kőolajáresés, a csernobili katasztrófa; a Rio de Janeiróban s a Kyotóban rendezett Világkonferenciák hatásaira). Mindez világszerte az energiapolitikák folyamatos karbantartását igényli.

Minthogy a távlati jövőkép elég pontosan nem ismert, a lehetséges politikai és gazdasági helyzetet illetően változatokban kell gondolkodni, azoknak megfelelően forgatókönyveket szükséges készíteni az egy emberöltővel távolabbra (2020) kialakuló energiakép megrajzolásához.

Az EU Direction Générale de 1'Énergie (DG XVIL) négy forgatókönyvet dolgozott ki, és azok mindegyikét egy-egy találó kifejezéssel jellemezte. Ezek röviden:

1. "Hagyományos bölcsesség"(ST)². A gazdasági növekedés üteme fokozatosan csökken, bizonyos haladás ellenére számos szociális és gazdasági probléma megmarad. A továbbiakban leggyakrabban, mint legvalószínűbbel, e változattal találkozunk.

2. "Csatamező" (CB)³. Visszatér az elszigetelődés, a protekcionizmus, megmarad a geopolitikai széttöredezettség.

3. "Hipermarket" (HM). Jellemzője a liberalizmus: visszaszorul a kormányok és a hatóságok beavatkozása, felgyorsul a világgazdasági integráció.

4. "Fórum" (FO) A világ közös problémái megoldásának érdekében a nemzeti és a nemzetközi szervezetek átalakulnak.

Ezek a markánsan eltérő forgatókönyvek nemcsak európai, hanem világméretekben is eltérő energetikai jövőképet formálnak, még az ahhoz vezető út szempontjából is.

Legfontosabb energiahordozók

Összenergia

Ebben a fejezetben a fő energiahordozók rendelkezésre állásának és hasznosításának világtendenciái mellett az Európai Unióét is bemutatjuk. Az 50-es években az energiaforrások között a szén volt a domináns, a 60-as évek közepétől az olaj uralkodik a világpiacon. Az első olajkrízis után (1973) az olajfüggőség megfékezése érdekében sokat fektettek be a nukleáris iparba, bizonyos mértékben visszatértek még a szénhez is. Úgy tűnik, hogy a következő években a földgáz korszaka következik, egyúttal megmarad az említett energiahordozók jelentősége is. Új megoszlási egyensúly van kialakulóban a különböző energiafajták között.

A világon az 1995. évi 8,4 milliárd tonna kőolajjal egyenértékű (a továbbiakban röviden: Mrd toe) összes energiafelhasználás az ST és az FO változatokban a hosszú távú időszakban évente átlag 1,6%-os ütemben növekszik, és 2020-ig eléri a 12,6 Mrd toe-t. (A CB változatban ennél alacsonyabb, a HM-ben pedig magasabb növekedési ütemek jellemzőek).

Európában az ST forgatókönyv szerint a GDP évi átlagos növekedési ütemére 2%-ot feltételezve, az összes energiafelhasználás bővülése a következő két évtizedben évente átlagban 0,7% lesz. (Ennek megfelelően az 1995. évi l,4 Mrd toe-vel szemben 2020-ban az energiafelhasználás meghaladja az 1,65 Mrd toe értéket.) A szerény növekedés az energiaigényesség - a termelési modernizáció és az energiatakarékosság eredményeként - évi átlag 1,3%-os csökkenésével magyarázható. (E mutatók bármely más megvalósulása esetén a közöttük lévő matematikai összefüggés alkalmazható.⁴ Minthogy Európa jelenlegi saját körülbelül 700 Mrd toe egyenértékű összes energiatermelése 2020-ig 20%-kal csökkenhet, energiaigényét csak fokozódó behozatallal biztosíthatja. A jelenlegi 50%-os importfüggőség szélsőesetben (HM) a 70%ot is elérheti. Az összes energetikai beruházásra 1991 és 2020 között 600-700 milliárd ECU-t, 2001 és 2020 között 420-550 milliárd ECU-t fordítanak.

Kőolaj

A kőolaj 2020-ig meghatározó marad a világ energiafelhasználásában. Az igény növekedése 0,5%/év (CB) és 1%/év (HM) között várható, a legvalószínűbbnek tartott ST változat ezek átlaga (évente 0,75%). Az összes energiáéhoz képest lassúbb felhasználási ütem azt eredményezi, hogy az olaj részaránya az energiamérlegen belül a jelenlegi 37%-ról tovább süllyed, de 2020-ra 30%-os részesedésével még minden változatban tartja vezető szerepét a földgáz előtt. Az abszolút termelés az ST változatban - 800 millió tonnás növekménnyel - 2020-ra eléri a 4 milliárd tonnát. A Közel-kelet exportpotenciálja 2020-ban 0,8-1,0 milliárd tonna/év lehet, a világ növekvő olajigényének kielégítésében részesedése változatlan marad (28-29%). Az ezredforduló után várhatóan helyreáll Oroszország termelése, továbbá Ázsia (Kína), Latin-Amerika és Afrika is egyre fontosabbá válik. A kitermelés növekményének háromnegyedét várhatóan a fejlődő országok fogják felhasználni.

A világ jelenleg ismert bizonyított olajvagyona összességében 45 éves ellátást tesz lehetővé a felhasználás jelenlegi szintjén, ami több mint az elmúlt emberöltőben bármikor volt. Az újabb lelőhelyek megtalálása gyorsabb ütemű, mint azok kitermelése, és remélhetjük, hogy ez a tendencia a vizsgált időszakban megmarad. A globális vagyon azonban nem fogyasztásukkal arányosan helyezkedik el az egyes régiókban. Például tovább csökken a már most is olajhiányos USA és Nyugat-Európa termelése.

A jelenlegi EU országok olajfelhasználása alacsony - évente várhatóan 0,3-0,5%-os - ütemben fog nőni, függőségük a mostani 85%-ról 2020-ig mégis 94-95%-ra nő. A világtendenciáknak megfelelően a kőolaj elsődleges felhasználási területe Európában a kevéssé helyettesíthető közlekedési és vegyi alapanyagként való alkalmazás lesz. Az európai motorhajtóanyag-felhasználás évi 1,5%-kal emelkedik - a várhatóan javuló üzemanyag-hatékonyság, a sűrített és cseppfolyós gáz, továbbá villamosenergiát felhasználó gépkocsipark, valamint a hidrogén- és bioüzemanyag remélt megjelenése ellenére is. Ez azt igényli, hogy az ennél kisebb ütemben növekvő kitermelésű kőolajból mind nagyobb hányadat nyerjenek ki benzin és gázolaj formájában. Mindebből következik, hogy az igényeknek meglévő és új technikák alkalmazásával kell "utána menni". Az EU-ban 2000 és 2020 között 10-15 milliárd ECU-t ruháznak be a kőolaj-finomító iparba. Még többet a bioüzemanyag- és a hidrogéngyártásba együttesen. A kőolajipari beruházásokban azonban a kutatásra és a kitermelésre fordított összeg a meghatározó. Ez utóbbiak együttesen a finomítói fejlesztési ráfordítás négy-ötszörösét is kitehetik.

Földgáz

A várakozások szerint 2020-ig a világon a hagyományos alap-energiahordozók közül a - leggyorsabban évente 2,5-3,0%-kal - a földgázfelhasználás nő majd. Részesedése a világ energia mérlegében eléri a 29%-ot, így fokozatosan versenyhelyzetbe kerül az olajjal. A földgáz iránt megnyilvánuló élénk keresletet az magyarázza, hogy elégetése valamennyi fosszilis energiahordozóéhoz képest a legkisebb környezetszennyezéssel (például legkisebb széndioxid-kibocsátással) jár. Előnyös az is, hogy viszonylag kedvezőek a vagyonadatai. A jelenlegi felhasználási szinten (a világ fogyasztása jelenleg évente körülbelül 2 ezer Mrd toe) a világnak 65 évre elegendő bizonyított földgázvagyona van, ami kereken 150 ezer milliárd m³ (125 ezer Mrd toe).⁵ E vagyon túlnyomó része a FÁK országaiban (58 ezer milliárd m³) és a Közel-Keleten (45 ezer milliárd m³) található, Európában mindössze az ismert vagyon 4%-a van, főként Norvégia, Hollandia és az Egyesült Királyság "jóvoltából".

A jelenlegi (1995) 200 millió európai fogyasztó évi körülbelül 320 milliárd mj földgázigényének kielégítése 60% erejéig "saját" termelésből történik. Az igények növekedése megfelel a világátlagnak, tehát magasabb, mint bármely más energiahordozóé. Ennek oka mindenek előtt a földgáztüzelésű erőművek gyors terjedése (5-7%/év), aminek a következtében az 1992. évi 45 Mrd m³-es villamosenergia termelési célú földgázfelhasználás az ST változat szerint 2020-ra elérheti a 260 Mrd m³-t. Az európai termelés nem tud lépést tartani ilyen gyors igényfelfutással, ha újabb jelentős mennyiségű vagyonra nem bukkannak, a termelés folyamatban lévő fellendülés után valószínű hanyatlani kezd, majd 2020-ra ismét a jelenlegi szintre (200 Mrd m³) áll vissza, jóllehet akkorra az igények évi 500-700 milliárd m³-re nőnek. A várható hiány mérséklése azt kívánja, hogy a földgázforrások birtokosaival - kínálat lesz - mielőbb felvegyék a kapcsolatot, és a cseppfolyós gázszállítási láncok (cseppfolyósító, tankhajó, visszagázosító üzem), valamint a transzkontinentális vezetékek szállító kapacitását legalábbis megkettőzzék. A szóba jöhető partnerek mindenek előtt Oroszország, a Közel-Kelet és a Mediterrán térség országai, valamint Nigéria lehetnek, de cseppfolyós gázszállítások érkezhetnek Latin-Amerikából, továbbá vezetékes szállítások Közép-Ázsiából (a Kaszpi-tenger térségéből) is. A jelenlegi és a közeli években belépő vezetékeken Norvégia körülbelül két évtizeden keresztül akár évi 70 milliárd m³, Anglia pedig évente 15-20 milliárd köbméteres szállítási lehetőséget emleget az Északi-tenger kikötőiben, ahol - a tőkeigényes gázszállítási infrastruktúra jó kihasználására ösztönző TOP⁶ árak mellett be kívánja vezetni az olaj mintájára a spot árakat. Algéria tankhajókkal, valamint a meglévő és bővülő tengeralatti vezetékeken évi 90 milliárd m³-re is felfuttathatja exportját, Oroszország pedig - a mai évente 120 milliárd m³-es Nyugat- és Közép-Európába irányuló szállításait a Jamal-félszigetről történő indulási ponttal újonnan tervezett két vezetékén további félszáz milliárd m³-rel növelheti. Az iráni exportpotenciál 50 milliárd mi lehet. A beruházások anyagi szükségleteit érzékelteti, hogy egy évi 6,5 milliárd m³ kapacitású cseppfolyós gázszállítási lánc költsége körülbelül 4 milliárd $, egy két méter átmérőjű gázvezeték építése pedig kilométerenként 1-1,5 millió $, nehezebb terepviszonyok között vagy tenger alatt ennél is több.

Szén

A világ széntermelése az 1990. évi 2,2 Mrd toe-ről várhatóan 3,0 Mrd toe-re (a World Coal Institute szerint ennél is többre) nő 2020-ig. A növekmény elsősorban Kína, Afrika, az amerikai kontinens többlet-termelése, másrészt Európa és a FÁK országok termeléscsökkenése egyenlegeként adódik. A szénfelhasználás évente 1,5%-kal bővül, elsősorban a fejlődő országok növekvő igénye miatt, de részaránya az összes energiában mérséklődik.

Az Eu országok szénfelhasználása csökkenő tendenciájú, bár a villamosenergia-termelésben fontos marad. A szükséglet az 1990. évi 310 millió toe-ről 2020-ig jelentősen - FO esetében 75, ST esetében 200 millió toe-re - mérséklődik. Ugyanebben az időszakban az importált szén aránya egyharmadról kétharmadra nő. Az európai széntermelés visszaesik. A felhasználás és a termelés visszafogásának hátterében mindenekelőtt a környezetvédelem és a gazdaságosság áll. A környezet védelmét szolgáló "clean coal" néven ismert technológiák alkalmazása a szénfelhasználás visszaesésének ütemét kívánja lassítani, noha az üvegház-felmelegedést okozó széndioxid termelése nem küszöbölhető ki. Így a szilárd tüzelőanyagok hasznosításában fontos szerepe lesz a technológia-fejlesztésnek. Az Európai Szén- és Acél Közösség (ESZAK) szerződése ma lehetővé teszi a szénbányászat állami támogatását, amelyet szociális szempontok, valamint az támaszt alá, hogy a széntermelés gazdaságosságának növelése költséges átszervezéseket igényel. Az ESZAK szerződés azonban 2002-ben lejár, így hosszú távon csak azok az európai szénelőfordulások számíthatnak kiaknázásra, amelyek a világpiaccal versenyképesen kitermelhetők.

Villamosenergia

Az Európai Unió úgy becsüli, hogy 1995 és 2020 között évente átlagosan 1,2%-kal növekvő villamosenergia felhasználással alapozza meg évi 2,0%-kal bővülő GDP előállítását. (A 4. lábjegyzetben szereplő összefüggés értelmében ez azt jelenti, hogy a fajlagos villamosenergia-igényesség csökkenését évi 0,8%-ra tervezik.) Leggyorsabban (4-5%/év) a közlekedés és a szállítás igénye nő. Az iparban 1-2%-os, a lakosságnál és tercier szektorban 1% villamosenergia-felhasználás növekedési ütem várható. Összességében az 1995. évi 2,3 billió kWó villamosenergia-felhasználás 2020-ra várhatóan 3,2 billió kWó-ra, az egy főre jutó fajlagos pedig 6000 kWó/fő-ről 8200 kWó/fő-re emelkedik. A szükségletnövekedés kielégítése érdekében az EU erőművi kapacitását az 1992. évi 526 ezer MW-ról kereken 200 ezer MW-tal kell megnövelni. Az időközbeni selejtezések miatt azonban - ennél jóval nagyobb a kapacitáslétesítési igény (450 MW). Különösen jelentős hatása lesz a szén és olajerőművek leállításának. Ezzel szemben dinamikus ütemben épülnek majd földgázbázisú erőművek, főként kombinált ciklusú egységek. Így ezen a területen a földgáz felhasználása 2020-ig akár meg is ötszöröződhet. A kiemelten jó hatásfokú kombinált ciklusú erőművek részaránya a termikus erőműveken belül elérheti a 30%-ot, ezáltal a villamosenergia-termelés hatásfoka a jelenlegi átlagos 36%-ról 45%-ra is nőhet. Az ST változat szerint a nukleárisenergia-termelés növekedése - évi átlagban 0,5%-os - lenne a legalacsonyabb. Ez úgy alakul ki, hogy folyamatban lévő beruházások a közeljövőben még belépnek, 2005 után azonban egyre több régi atomerőmű bezár, és a nukleáris energiatermelés csökken. A FO változat azonban - a CO₂ emisszió mérséklése érdekében - hosszú távon az atomenergia tartós növekedésével számol.

Az erőművi fejlesztések az ST változat szerint 1991 és 2020 között mintegy 540 milliárd ECU-t igényelnek (a FO változatban az atomerőmű építések miatt ennél 20%-kal többet), ami - a 450 ezer MW új kapacitás létesítését figyelembe véve - átlagosan 1,2 ECU (93)/MW beruházási fajlagost jelent.⁷ Ezen belül olcsóbb a kombinált ciklusú és a bioenergiára alapozott, drágább a fosszilis tüzelőanyagot hagyományosan felhasználó, valamint az atom- és a vízerőmű fejlesztés. A termikus erőművekre fordított beruházások 30-45%-át a kombinált ciklusú erőművek építése igényli.

Az EU-ban a megújuló energiaforrások felhasználásának a növekedése az elképzelések szerint a földgázénál is gyorsabb lesz. Ennek azonban feltétele, hogy ezek az energiafajták (a vízenergián kívül a napenergia; biomassza, geotermikus energia, szélenergia stb.) versenyképessé váljanak a többi energiahordozókkal. Gondolni kell arra, hogy a megújuló energiafajták bázisán történő villamosenergia-termelő kapacitások létesítésének legyen pénzügyi fedezete, és az így termelt villamosenergia számára legyenek hozzáférhetők a kis és nagyfeszültségű hálózatok.

Az e csoportba sorolható energiaféleségek együttes kőértéke megtöbbszöröződik. A környezetvédelmet legjobban megtestesítő FO változat azt irányozza elő, hogy a megújuló energiafajták felhasználása éves átlagban 5%-kal nő (ez az ütem a földgázénak majdnem kétszerese) és megnégyszerezi a jelenlegi kőértéket. Ez annyit jelent, hogy a megújuló energiaforrások részaránya az összenergia mérlegében 2010 táján a 10%-ot.

Az ambiciózus célkifűzést körülbelül 30 milliárd ECU befektetéssel tervezik elérni. Mivel a vízienergia kihasználtsága telítődni fog, az összeg hozzávetőleg egyharmad-egyharmad arányban oszlik majd el következő három fő területen: napenergia (15 millió napkollektor és 1 millió napelem), biomassza (1 millió lakás fűtése, 10 ezer MW kogeneráció, és ezer MW villamosenergia termelése) valamint szélenergia (10 ezer MW villamosenergia termelés). El szeretnék érni, hogy egyes speciális településeken (például szigeteken) az energiaellátást 100%-ban megújuló energiaforrás biztosítsa.

Az EU energiapolitikáját a Zöld Könyvvel (Doc. Com. (94) 659 Final) megalapozott Fehér Könyvből (Doc. Com. (95) 682 Final) ismerhetjük meg⁸. Ezt az energiapolitikát azoknak az általános gazdaságpolitikai céloknak a figyelembevételével készítették el, amelyek a piaci integráción, a dereguláción, az állami beavatkozásnak a közérdek és a jólét védelme céljából szigorúan szükséges korlátozásán, a fenntartható fejlődésen, a fogyasztóvédelmen, valamint a gazdasági és a szociális kohézión alapulnak.

Az általános célokon kívül azonban az energiapolitikában olyan alapvető célokat is kitűznek; amelyek összeegyeztetik a versenyképességet, az ellátás biztonságát és a környezet védelmét.

E célok elérésére törekedve a Közösségnek nem szabad megfeledkeznie arról, hogy energetikai függősége nőni fog, és a Közösség integrációja egyre nagyobb szolidaritást igényel a tagállamok energetikai döntéseiben. Tekintettel kell lennie továbbá arra is, hogy az energetikát változások és válságok jellemzik, amelyek rugalmasságot és alkalmazkodó készséget követelnek meg az energiapolitikai döntéshozatalban és a döntések valóra váltásában egyaránt.

Az energiapiac integrációja (a belső piac létrehozása) megteremti az alapot a társaságok közötti együttműködéshez és világpiaci versenyképességükhöz. Ennek megvalósítása a szerződés alapszabályain alapszik. Így külön cikkelyek foglalkoznak a mennyiségi korlátozások kiküszöbölésével, a diszkriminációmentességgel, az energetikai társaságok alapításának és a szolgáltatások szabad áramlásának jogával, valamint az azonos mozgásteret biztosító versenyszabályokkal.

Az európai integrációt az egyes energetikai termékek tekintetében változatos, tehát nem minden tagország esetében azonos kiinduló helyzetből kell megvalósítani. Ez utóbbi körülményt a legfontosabb területeken röviden az alábbiakkal lehet jellemezni.

• Az olaj világpiacon az árakat a verseny határozza meg. A verseny működését torzítja, hogy az adózás országonként eltérő.
• Az Európa Parlament által elfogadott villamosenergia-piacot szabályozó irányelv (1996) 1999 februártól 25% (majd 2001-től 28%, és 2003-tól 32%), a földgáz számára 2000-től 20% (majd 2003-tól 28, és 2008-tól 33%) arányban teszik kötelezővé. A villamosenergia-iparban a már végrehajtott piacnyitás lényegesen meghaladja a kötelező szintet.
• A nukleáris fűtőanyag piacának funkcióit integrált módon kezeli az EURATOM⁹ Ellátási Ügynökség, és hatáskörébe tartozik a Közösségen belüli kereskedelem.

Az energiapolitika célkitűzéseit befolyásolta még a globalizáció, a környezetvédelem, a technológiafejlesztés és az EU intézményi rendszere.

A világgazdaságban a technológia, az informatika, a szállítás stb. fejlődése a piacok spontán globalizációjához vezet. E több területen - informatika, szállítás, technológia, tudomány stb. - megnyilvánuló jelenség erőteljesen kihat az energetikára is, többek között Európa energiafüggősége, valamint potenciális energiatechnológia-exportja miatt. Európának növelnie kell versenyképességét az USA-val és Japánnal szemben. Ez a kívánalom kiterjed az energetikára is.

Az energetika és a környezet kölcsönhatása megkívánja a koordinációt a fenntartható fejlődés érdekében. Módot kell találni arra, hogy az egységes energiapiac a környezeti kérdéseket a közvéleményt megnyugtató módon befolyásolja.

A technológia fejlődése elősegíti az energiaforrásokhoz való jobb hozzáférést, az energiahatékonyság javítását. Minthogy az energetikai társaságok ez utóbbi kettőben nem feltétlenül és nem kellően érdekeltek, államilag is támogatni kell az energetikai-technológiai kutatást és fejlesztést, de természetesen ösztönözni kell erre a társaságokat is.

A fentebb említett célok eléréséhez számos tennivaló van a piaci integráció kialakítása, a külső függőség kezelése, a technológiai fejlesztés és általában a fenntartható fejlődés érdekében.

A "belső energiapiac" kiépítése keretében első célkitűzés a vezetékes energiafajták (földgáz, villamosenergia) piacának liberalizálása. Ennek egyaránt vannak feltételei és kötelezettségei. Feltétel például, hogy a liberalizáció alkalmazása a fogyasztók számára előnyt nyújtson. Kötelezettség, hogy a szolgáltató az energiát megfelelő minőségben biztosítsa, továbbá hogy az ipari és a háztartási berendezések technikai normáit; jellemzőit a gyártók a készülékeken tüntessék fel. A gazdasági szereplők bizalmának megnyerése és megtartása érdekében alkalmazni kell - a versenyszabályok alkalmazásakor - az átláthatóság elvét.

Az energiahordozók versenyében a piac válik meghatározóvá. A piaci egyensúly csak akkor lesz reális, ha az egyes energiaféleségek árában az externális költségek is megjelennek.

A földgáz és a villamosenergia esetében biztosítani kell a vezetékekhez való szabad hozzáférést. Az irányelvekben már megtörtént a jogi szabályozás. Biztosítani kell, hogy jogszabályok tegyék lehetővé a hálózatilag összekapcsolt országok kooperációját, beleértve a tranzitot is.

Az EU-nak aktívan szerepelnie kell a fejlesztések alakításában, minthogy az EU pénzügyileg is segíti a közösségi energetikát. Arra kell törekednie, hogy biztosítsa a környezetvédelmet, általában az EU energiapolitikájának érvényesülését, és a transznacionális szempontokat.

A Közel-Kelet, a Mediterrán térség¹⁰, a közép- és a kelet-európai országok bekapcsolása az EU vérkeringésbe, és a velük való együttműködés fokozása részben politikai kérdés - jelentősmértékben EU-feladat.

A jelenlegi ellátási helyzet igényli, hogy - tekintettel az energiafüggőség fokozódására - az ellátásbiztonság a figyelem középpontjában legyen.

A közösség körülbelül 25 év óta alkalmaz szabályokat válságok kezelésére. Ezek újraértékelésekor arra kell törekedni, hogy az EU és a Nemzetközi Energia Ügynökség között minél nagyobb összhang legyen. Fontos, hogy az Európai Unión belül legyen megfelelő koordináció a biztonsági tartalékok hasznosítására. Gondoskodni kell arról, hogy az olajkészletek kezelése hatékony legyen. A földgáz vonatkozásában megindult egy kooperációs folyamat. A szén esetében nem látszik semmilyen ellátási probléma. A nukleárisüzemanyag-ellátás biztonsága az Euratom hatáskörébe tartozik.

Az energiafüggőség negatív hatását csökkenti a diverzifikáció, éspedig nemcsak a beszerzési források földrajzi megoszlása tekintetében, hanem a fűtőanyagok fajtáinak a megoszlása szerint is. Minden jelenleg használt energiaféleségnek a jövőben egyenlő eséllyel kell szerepelnie az energiamérlegek alakulásában. Ehhez azonban a szén esetében az említett "clean coal" technológiát, a nukleáris energia esetében a társadalom részéről bizalmat élvező műszaki megoldásokat kell előtérbe helyezni. EU-hozzájárulással az országok részéről végrehajtott erőfeszítéssel támogatni kell a megújuló energiaforrások igénybevételét. Ez hozzájárul az energiafüggőség mérsékléséhez; hiszen a helyileg előállított megújuló energiának megfelelő kőértékű energiahordozót nem kell beszerezni a térségen kívülről.

Minél szélesebb és stabilabb a kapcsolat a Közel-Kelettel, annál jobban kezelhető az EU energiafüggősége. Az EU a fejlődő országok általános fejlesztésében jelentős szerepet játszhat. A cél az, hogy ezen országokkal kölcsönös, ne pedig egyoldalú legyen a függőség. A mediterrán országokkal már van ilyen kapcsolat. Ugyanez a megfontolás érvényes lehet a közel-keleti és egyes latin-amerikai országokra is. A kölcsönösség azt jelenti, hogy az EU a fejlődő országok felé versenytársaival szemben olyan viszonylag előnyös szállításokat, szolgáltatásokat és együttműködéseket tudjon ajánlani, amelyeket azok nem nélkülözhetnek. A fejlődő országokba irányuló technológia-exportban ugyanis nagy versengés várható az Egyesült Államokkal és Japánnal. E versengésben EU-szinten megjelenni nagyobb esélyt jelenthet a piaci sikerek elérésében, mintha külön-külön lépnének fel.

A hasadási és a fúziós nukleáris energia kutatására az EURATOM Egyezménynek van programja: Az előbbi célja elsősorban a nukleáris biztonság növelése és az atomenergia lakossági elfogadhatóság előmozdítása, az utóbbié - az ITER program keretében - az európai kísérleti fúziós reaktor tervének a kidolgozása.

A technológiafejlesztés látványos eredménye lehet a kőolaj- és a gépkocsiszektor (EUROPIA-ACEA) együttműködésében a jövő autójának a kifejlesztése. Ebben ugyan az alapvető célkitűzés a levegő minőségének a javítása, de az eredményeknek minden bizonnyal kedvező energetikai kihatása is lesz. Az EU előirányozza a tömegközlekedés korszerűsítését is. Fokozni kell az erőfeszítéseket a "holnap autója, a jövő vasútja, a repülés és a hajózás" fejlesztése terén.

Az európai energiapolitika céljainak megfogalmazása a tagországok a világpiacon való versenyképességét, energiaellátásuk biztonságát és természeti környezetük védelmét, röviden fogalmazva fenntartható fejlődését szolgálja. Nem tudván, hogy a jövő mit tartogat földrészünk vagy akár a világ számára, a távlati energetikai kép megrajzolásához nélkülözhetetlen több forgatókönyvben gondolkodni, amelyek a világ- és regionális politika, az emberi érelem érvényesülésének a függvényében térnek el egymástól. Hosszabb távon természetesen ezek a tényezők is változhatnak, egy ma valószínűsíthető forgatókönyv váratlan események hatására esetleg egy másiknak adhatja át a helyét. Nélkülözhetetlen az energiapolitika időről időre történő felülvizsgálata.

Már most is látható néhány olyan körülmény, amely a jelenleg érvényes európai energiapolitika némely területére befolyással lesz. A jövő évezrednek mindjárt az elejére fel kell készülni az EU bővülésére, másrészt arra, hogy a következő években az egyensúly várhatóan eltolódik a földgáz javára. Néhány éven belül értékelhető tapasztalatok állnak majd rendelkezésre a vezetékes energiahordozók kereskedelmének a liberalizációjáról. Többet tudunk majd arról is, hogy mennyire sikerül stabilizálni az európai fejlődést befolyásoló politikai helyzetet az Európát érintő bármely térségben.

A környezet védelmének jelentősége ráirányítja a figyelmet a tudomány és a technológia területére. Ezek fejlődése és fejlesztése természetesen nem csupán a környezet védelmének a feladatát szolgálja. Az energiára vonatkozó minden tudományos kutatás a világ jobb megismerésének nélkülözhetetlen feltétele, a technológiai fejlesztés pedig a gazdaságosság növelése és az emberiség jobb komfortérzetéhez is hozzájárul. Technológia fejlesztéssel lehet például biztosítani azt, hogy a fogyasztási javakat fajlagosan kisebb energia felhasználásával tudjuk előállítani. A technológia fejlesztése segíthet abban is, hogy gazdaságosan hozzáférhessünk a környezetet kímélő energiafajtákhoz. A tudományos kutatási eredmények alakulása befolyásolja azt, hogy az atomenergia alkalmazása előtt milyen jövő áll. E téren megjelenő eredmények révén érhető el, hogy a csernobili katasztrófa óta megingott lakossági bizalom újra visszatér eme fontos energiaforrás iránt. Mindez indokolja az energiaigény-prognózisok és kielégítési módozataik felülvizsgálatát.

A kormányzatokat - az ezt előkészítő feladatuk megfelelő ellátásához - a természettudósoknak, a mérnököknek, a közgazdászoknak, az oktatóknak szintén hozzá kell segíteniük. Ezzel járulhatnak hozzá az európai polgár boldogulásához.

Irodalom

1. Fehér könyv - Doc. Com. (95) 682 (EU) Final
2. Zöld Könyv - Doc. Com. (94) 659 (EU)
3. Megújuló Energiaforrások Fehér Könyve - Doc. Com. (97) 599 (EU)
4. United Nations Economic Comission for Europe Energy. 89. Energy July 27. 1993.
5. E-Coal Institute. Vol. 30. June 30. 1999
6. Európa ma és holnap - 1998. Szerkesztette: IZIKNÉ HEDRI GABRIELLA, PALÁNKAI TIBOR
7. Az Európai Unió intézményi szemmel - Szerkesztette: Forgách Imre, Magyar Közigazgatási Intézet
8. POÓS M.: Az EU csatlakozásunk energetikai területének áttekintése - Magyar Energetika. 1999/3
9. SZERGÉNYI I.: Európai energiapolitika - Magyar energiapolitika - Integrációs Stratégiai Munkacsoport kiadványa, 4. Munkacsoport. 30. 1997.
10. SZERGÉNYI I.: Az energiafelhasználás-változás a modernizáció függvényében -Energiagazdálkodás. XXXIII(1992/2)
11. ARISZTOTELÉSZ: Metapszihika - Loeb Classical Library görög-angol kiadása, London, 1962-től
12. AQUINÓI SZENT TAMÁS: Opera Omnia - Ludovicus Vives kiadása, Paris, 1975

____________________________