Arthur Koestler: A TEREMTÉS

Európa Könyvkiadó, Budapest, 1998, 1018 oldal

"A teremtés" jó fordítása a "The Act of Creation"-nek, de nem szerencsés, mert ehhez a címhez magától értetődően a Világegyetem létrehozásának aktusa társul. Kifejezőbb címet adtak ugyanennek a könyvnek a franciák: "Az archimédeszi kiáltás"

Arthur Koestler Budapesten született. Ezt a könyvet - életműve betetőzéseként - Kaliforniában írta, Pólya György tanácsait is meghallgatva. Munkáját két könyvre osztotta, és a logikailag másodikat tette előre, mert tudta: hogy az ő Heurékáját az tartalmazza, "A felfedezés művészete és a művészet felfedezései" címen. A második helyre került "Megszokás és eredetiség" az első rész alátámasztását célozza, a tudomány adott pillanatbeli eredményeinek megfelelően. Minthogy a könyv megírása (1964) óta a biológia, a pszichológia, az agykutatás alapvető új eredményeket ért el, a kreatív olvasó a legújabb eredményeknek utánanézve az első részben kifejtetteket még szélesebb körben tudja majd alátámasztani.

Az első könyv "A bohóc", "A bölcs" és "A művész" című fejezetekre oszlik. A legeredetibb az első fejezet, amely a kreativitás és a humor kapcsolatát elemzi. Legtöbbünkben ég a vágy, hogy barátainkat megnevettessük, de legalábbis jó színvonalon keltsünk figyelmet. Ennek a megvalósítása a csaknem korlátlan lehetőségek ellenére találékonyságot igényel. A friss szellemek, találékony emberek gondolkodásmódját az intellektuális készenlét jellemzi, és általában tudnak is élni a lehetőséggel. Nem véletlen, hogy elemzésre szánt történeteinek némelyikét Neumann Jánostól kapta a szerző.

"A humor a kreatív tevékenység egyetlen olyan területe, ahol a komplexitás magas szintjén érkező inger erőteljes és jól definiált reakciókat vált ki a fiziológiai reflexek alacsonyabb rétegeiben. ... Minthogy pedig a komikum kapcsolatban áll a kreativitás más, még emelkedettebb formáival, ez a »cselédlépcsős« megközelítés pozitív eredményeket ígér". Koestler a humort és a nevetést elemző száz oldalon kialakítja a biszociáció fogalmát, hogy különbséget tegyen az egy síkon való gondolkodás rutinművelete és a kreatív tevékenység között, amely mindig egynél több síkon mozog. A szójáték és az élc, a hétköznapi és az emelkedett, a karikatúra és a szatíra összehasonlításával, a véletlen egybeesés, a csúsztatás, a képtelenség elemzésével bebizonyítja, hogy milyen szoros rokonság van egy vicc megértése és egy probléma megoldása között.

A bölcsről, a tudományos találékonyságról szóló második fejezet a problémamegoldás konkrét eseteinek elemzését vizsgálja a csimpánzok eszközhasználatától Poincaré matematikai felfedezéséig. Három példán mutatja meg a kreatív szintézis biszociatív természetét, azaz kezdetben különálló készségek, ismeretek hirtelen összekapcsolódását. Gutenberg a szőlőprést a pecsétkészítéssel hozta össze a könyvnyomtatásban, Kepler az asztronómiát a fizikával, míg Darwin az evolúciót a természetes kiválogatódással.

Részletesen foglalkozik a tudás előtti állapottal, a tudatosság félhomályos birodalmával, az álommal, a nyelv csapdáival, az analógia és az intuíció kapcsolatával. Sok oldalt szentel a tudományos tévedések elemzésének, a hóvakságnak, általában a gondolkodás patológiájának. Nem maradt ki a tudományszociológia szempontjainak érvényesítése sem, a tudomány és társadalom kölcsönhatása, a tudományos divatok szerepe. Szó esik végül a tudós motivációiról, az Őrült Professzor és a Jóindulatú Varázsló archetípusairól, valamint hogy a hiúság és a mohóság csak a közvetett csatornákon keresztül állhatnak a kreativitás szolgálatába.

“A művész"címet viselő kétszáz oldal a verbális teremtés és a vizuális teremtés folyamatát és feltételeit elemzi. Ám mielőtt erre sor kerülne, egy negyven oldalas fejezet a résztvevő érzelmekkel foglalkozik, mindenek előtt a könnyezéssel, a nedves szem logikájával. Ez az önmagában figyelemreméltó esszé felhasználja a sírás és nevetés kapcsolatán keresztül a humor eszközeiről mondottakat és érdekes következtetésekre jut a mások felé forduló résztvevő érzelmekkel kapcsolatban.

A verbális teremtés elemzése sorín megállapítja, hogy a művészet a szimpatetikus mágiából ered ... A naiv közönség szemében a megszemé­ lyesítő eggyé válik, a megszemélyesítettel-vonja le Koestler a tanulságot televíziós sorozatok elemzéséből. A hozzáértő közönséget is magával ragadja az illúzió, s az intenzív érzelmi reakciók fizikai tüneteit is produkálja; tudatos jelenléte két sík között lebeg, s a legtisztább formában megy végbe a biszociációs folyamat. A metaforáról, a költői képről is kimutatja, hogy a tudományos felfedezésekkel igen hasonló módon keletkeznek: Valaki ott pillantja meg az analógiát, ahol ez korábban még senkinek sem sikerült. Koestler mindvégig olyan szempontok szerint vizsgálja az esztétikai fogalmakat, mint a tudományos felfedezés mozzanatait.

Hasonlóképpen jár el a vizuális teremtés alapvető kapcsolatainak leírásánál is. A műalkotás keltette esztétikai élmény gyakorlatilag azonnal és egyidejűleg végbemenő biszociációs folyamatok sorozatában születik. Verbális nyelvre tartalmának sérülése és torzulása nélkül nemigen fordíthatók. Koestler részletesen foglalkozik a legkönnyebben a művészetek terén tetten érhető sznobság okaival és következményeivel. A tudományos teljesítményt bonyolult formulákkal minősítő jelenünkben ki ne olvasná csendes derűvel a weimari időkben egy berlini kiadónál dolgozó fiatal nő esetét, akinek “számtalan pikáns kalandja volt írókkal - korra és nemre való tekintet nélkül -, de csakis azokkal, akiknek művei több mint húszezer példányban fogytak el. A dolgot azzal magyarázza, hogy ennél kevésbé sikeres szerzőkkel képtelen elérni a kielégülést."

A könyv második fele a biológia és pszichológia szempontjai szerint elemzi a kreativitás kérdését épp annyira ihletetten, ahogy az első részen megszokhattuk. Az ösztönviselkedés, a motiváció, az emlékezet, a tanuláselmélet, a beszéd szerepe, a gondolkodás jellemzői mind részletesen szóba kerülnék. Így érkezünk el az eredetiség fokozatainak taglalásához és ahhoz a megállapításhoz, hogy ... az eredetiség csakis szubjektív mércével mérhető; hogy bármiféle önállóan felismert, felfedezett újdonság egy-egy kicsiny biszociációs aktus.

Függelékként szerepel 18 oldal az elektromosság és mágnesség klasszikus történetéről, majd ezt követi ötven oldalon néhány nagy természettudós teljesítménye és személyes hite közti kapcsolat taglalása.

A könyv elolvasása után akkor lehet nyugodt a lelkiismeretünk, ha a továbbiakban polcunkon tudhatjuk. Ellenkező esetben annyi helyet kell memóriánkban az olvasottak számára lefoglalni, hogy az már késleltetheti saját archimédeszi kiáltásunk esetleges felharsanását.

Füstöss László