Fizikai Szemle 2000/2. 38.o.

TARJÁN IMRE
1912 - 2000

2000. január 19-én elhunyt Tarján Imre, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, Kossuth- és Állami Díjas, a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje és az Akadémiai Aranyérem kitüntetettje, a Semmelweiss Orvostudományi Egyetem emeritus professzora, volt tudományos rektorhelyettese, az egyetem Biofizikai és Sugár-biológiai Intézetének igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia Matematikai és Fizikai Osztályának hosszú időn át elnöke, az Eötvös Collegium tagja, Társulatunknak hosszú időn át volt Elnökségi, illetve Tanácstagja, a Fizikai Szemlének alapításától kezdődően évtizedeken át vett részt tevékenyen szerkesztőbizottságában, a Kristályfizikai Szakcsoport és a Magyar Biofizikai Társaság tiszteletbeli elnöke, az Európai Fizikai Társaság tagja, szakmai életünk egyik meghatározó egyénisége. Utolsó, a Fizikai Szemle ötvenedik születésnapját köszöntő írását legutóbbi, januári lapunkban olvashattuk.

Szabadkán, 1912. július 26-án született, 1930-ban a szolnoki Verseghy Ferenc reálgimnázium friss érettségizettje megnyerte fizikából az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyt. Ezt követően a Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult matematika-fizikát, az Eötvös Kollégium tagjaként. A tanári oklevél megszerzése után 1939-ben doktorált fizikából a Debreceni Tisza István Tudományegyetemen. 1952-ben a fizikai tudományok kandidátusa, 1966-ban a fizikai tudományok doktora fokozatot szerezte meg. Nem sokkal később, 1970-ben, az "Egykristályok előállítása" témában levelező taggá választja a Magyar Tudományos Akadémia. Rendes taggá választásakor 1976-ban "A biológiai sugársérülés molekuláris problémái" címmel tartott székfoglaló előadást.

A debreceni éveket követően, 1941-49-ig tanár, illetve vezető tanár a Trefort-utcai Mintagimnáziumban. A Budapesti Pedagógiai Főiskola tanszékvezető tanári állása után, 1950-ben nevezték ki a Budapesti Tudományegyetem Orvosi Fizikai Intézetébe tanszékvezető egyetemi tanárnak, majd intézetigazgatónak, amelyet 1982-ig vezetett. 1961-től az intézethez szervezett MTA Kristályfizikai Tanszéki Kutatócsoport vezetője volt. 1982 óta emeritus egyetemi tanárként dolgozott továbbra is az Intézetben.

Tarján Imre karrierje látszólag a "kerek" fizikusi karrierek közé tartozik. Jómagam nagy tisztelettel és örömmel érzékeltem, hogy folyamatosan emelkedő megbízatásait mindig közmegbecsülésben végezhette. Hogy élete mégsem volt ennyire sima, azt néhány jelből korábban is gondoltam; de emlékezéseiből, elbeszéléseiből meg is tudtam.

Szakmai munkásságának kezdetei Gyulai Zoltán debreceni éveiig nyúlnak vissza. Az ő nagyhírű kristályfizikai iskolájának egyik ágát - később és immár a fővárosban vitte tovább. Felépítette a Tarján-iskolát, amelynek számos megbecsült tagja a mai szakmai életünk sok pontján áll helyt és szerez megbecsülést a szilárdtestfizikában, optikában, bio- és orvosfizikai kutatásokban egyaránt.

Tarján Imre előadást tart a SOTE Biofizikai Intézet 25 éves jubileumán.

Nem csak kutatómunkáját, hanem az oktatómunkáját is nagy tisztelet övezte - a magyar orvosi berkeket is beleértve. Ő volt a. Semmelweiss Orvostudományi Egyetemen a biofizikában iskolát teremtő professzor. Talán az itt vállalt feladatoknak, valamint interdiszciplináris érdeklődésének köszönhető, hogy "váltott" a kezdeti tematikájáról - vagy inkább csak kiterjesztette azt? - a szomszédos, de már biofizikaként számon tartott területekre. Így fogalmazta meg ő maga: "a szilárdtestfizikából logikusan vezet egy elágazás a molekuláris biofizika felé. A makromolekulák szerkezete és funkciója között lévő kapcsolat elméletileg és módszertanilag egyaránt sok szempontból hasonlóan vizsgálható, mint egy kristály struktúrájának és makroszkopikus tulajdonságainak a kapcsolata".

Nem csak kiemelkedő minőségű ionkristályaiban keltett rácshibák fizikájában végzett kísérletei, nem csak a nukleoproteidekben ultraibolya fénnyel keltett strukturális és funkcionális hibákat tanulmányozó molekuláris biofizikai kutatásai tették nemzetközileg ismertté, de mérési metodikai újításai, izotópos vizsgálatok meghonosítása is az ő nevéhez fűződik. Az erre a célra kidolgozott, a GAMMA által hosszú időn át gyártott és értékesített "szcintikart" pedig a mai gammakamera egyik elődjének tekinthető.

Nagy hatású volt az a munka is, amelyet a közép- és felsőoktatás didaktikája terén végzett folyamatosan. Kísérletező fizikatanítást mutató országjárásaira gondolunk.

Hosszú időn át állt az MTA Matematikai és Fizikai Osztályának élén. Meggondoltsága, bölcsessége sok krízisen átsegítette a szakmánkat, sőt sok kollégánk személyes életét. Jómagam e funkcióban az egyik elődjének, Budó Ágostonnak voltam korábban a munkatársa. Úgy éreztem, hogy a Tarján Imre vezette osztályon a jó diplomáciai készség, nem ritkán bátorság él tovább, amely erények azokban az években a legnagyobb emberi értéknek számítottak a szememben: a napsugarat átengedő védernyőt tartották az "értékek" fölé.

Valahányszor találkoztunk, éreztem, hogy ő mindig ittmarad közöttünk. Ha bárkit meglepne ennyi büszke tény felsorolása után ez a szubjektív mondat, elmondom. Évtizedekkel ezelőtt Budó Ágoston mutatott be Tarján Imrének az egyik szegedi látogatása alkalmával. A pillanatra is emlékszem ma is: meglátva Tarján Imrét szinte megkövültem. Mintha a háborúban elvesztett édesapámat láttam volna újra és elé kellett volna állnom bemutatkozni. Az alkata, a profilja, még a meggondolt lassú beszéde is hasonlított. Nem tehettem mást: azóta szeretnem kellett őt.

Imre Bátyám! Nehéz és szomorú tisztesség, hogy az Eötvös Loránd Fizikai Társulat tagjai, a Fizikai Szemle olvasói nevében elbúcsúzzam Tőled. Ígérem - mert hiszem, hogy mindnyájunk nevében mondhatom -, hogy a sok-sok szakmai, emberi és erkölcsi tartásbeli hagyatékot, amelyet ránk hagytál, legjobb erőnk szerint igyekszünk továbbvinni. Tudjuk, hogy Te mindent a hazai fizikára hagytál örökül.

És nekem - ugye emlékszel valahol - van még egy okom, hogy magamnak is megőrizzelek.

Gyulai József
az Eötvös Társulat elnöke