Fizikai Szemle 2000/3. 94.o.

SCIED21: TERMÉSZETTUDOMÁNYOS NEVELÉS A 21. SZÁZADBAN

"A holnap olyan lesz, amilyen a ma iskolája"- a Nobel-díjas szegedi tudós, Szent-Györgyi Albert megállapítását választottuk a konferencia mottójáúl, amely a mai időben különösen aktliális. A 21. század iskolájának, a természettudományos oktatásnak meg kell felelnie az új évezred elvárásainak. A robbanásszerű tudományos és technikai fejlődés teremtette környezetben való eligazodáshoz segítséget kell adni a jövő állampolgárainak, akiknek a hosszútávon ható gazdasági, politikai döntések meghozatalában is részt kell venniük. Hogyan tehetnék ezt meg anélkül, hogy legalább alapjaiban ne értenék a természet és a technika jelenségeit? Óriás kihívás ez az oktatás számára, hiszen ki jósolhatja meg, hogy mit kell ma meg tanítani az iskolában, hogy a 21. század felnőttei megfelelően tájékozottak legyenek? Még fontosabb az a kérdés, hogy hogyan kell oktatni a természettudományos tárgyakat, amikor az iskolai természettudományos tárgyak népszerűsége rohamosan csökken, a reáltárgyaktól való elfordulás hazai és világjelenség egyaránt.
Ebből a célból rendeztük meg a nemzetközi konferenciát (a szegedi József Attila Tudományegyetem és a Szegedi Akadémiai Bizottság szervezésében), amely tartalmában és időpontjában is szorosan kapcsolódott az UNESCO-ICSU szervezésű, Budapesten rendezett eseményhez, a Tudomány Világkonferenciájához, annak hivatalos szatellit-rendezvénye volt. A konferencia találkozási lehetőséget biztosított a természettudományos nevelés nemzetközileg elismert művelőinek és kutatóinak egyrészt helyzetelemzésre, a természettudományos nevelés eredményeinek bemutatására, másrészt a természettudományos nevelési jövőkép megfogalmazására. A tudományos tapasztalatcsere résztvevői olyan oktatók, kutatók, tanárok voltak, akik felelősséget éreznek az iskolai természettudományos tanítás iránt.

A konferencián a 10 plenáris előadáson, párhuzamos szekciók 32 bemutatóján és a poszterszekciókban a következő témák szerepeltek:

• a 21. század kihívásai a természettudományos oktatással szemben - természettudományos műveltség mindenki számára;
• a jövő természettudósainak nevelése, tehetséggondozás eredményei és feladatai;
• a kognitív képességek fejlesztése a természettudományos tárgyakkal;
• új technológiák alkalmazása a természettudományos nevelésben.

A fenti témakörök csaknem felölelték a természettudományos tanítás valamennyi fontos kérdését; amit az is bizonyít, hogy a résztvevők (16 országból 50 külföldi és 30 hazai szakember) nagy része vagy előadóként, vagy levezető elnökként, vagy a poszterszekcióban aktív közreműködőként vett részt a konferencia programjában. Nehéz kiemelni személy szerint bármelyik előadót, helyette a plenáris előadások rövid bemutatása illusztrálhatja a sokszínű programot:

Philip Adey (Nagy-Britannia), a londoní King's College vezető professzora, aki úttörő szerepet játszott többek között Piaget szemléletének, nézeteinek alkalmazásában a természettudományos nevelésben, jelenleg az European Science Education Research Association titkára. Előadásában, melynek témája a "Gondolkodtató természettudomány" egy feladat- és módszercsomagot mutatott be, amelyet a CASE (A kognitív fejlődés meggyorsítása a természettudományos neveléssel) elnevezésű kutatási programsorozatban fejlesztettek ki. A tevékenységet természettudományos kontextusban fogalmazzák meg, és természettudományos tanárok tanítják a középiskolákban. A CASE fő célja, a fiatal felnőttek általános kognitív (gondolkodási, vagy intellektuális) szint emelésének kutatása átlagos iskolai körülmények között.

Leonard Jossem (USA) sokunk régi ismerőse, a természettudomány és a fizika oktatásának, kutatásának köztiszteletben álló személye, az Ohio állam egyetemének emeritus professzora. Előadásában a természettudományos nevelés történetiségét domborította ki, idézetekkel, vizuális bemutatóval fűszerezve.

Stella Vosniadou (Görögország), az athéni egyetem kognitív pszichológiával foglalkozó, nemzetközileg elismert professzorasszonya. Előadásában arról a kutatásról számolt be, amely a természettudományok tanulása során átalakuló fogalmi struktúrák gazdagodását, a mindennapí tapasztalatok értelmezésének változási folyamatát vizsgálja.

Marx György a konferencia nyitó előadásában "A természettudomány tanításának új erkölcsi feladataí" címmel mintát mutatott arra, hogy a természettudományos ismeretek milyen lehetőséget nyújtanak, sőt feladatot jelentenek a fiatalok erkölcsi nevelésében.

Carleton Gajdusek a legfiatalabb résztvevők társaságában.

Báthory Zoltán (JATE, Neveléstudományi Tanszék) előadásában a természettudományos tudásszintmérés nemzetközi eredményeit (IEA, SISS, TIMSS) ismertette. A tényszerű adatok mellett a magyar tanulók természettudományos tanulási környezete, hagyományai és a jelen helyzet elemzése is részét képezte a vitát ösztönző előadásnak.

Csapó Benő (JATE, Neveléstudományi Tanszék) a "Természettudományos nevelés: híd a tudomány és a nevelés között" című előadásában azokat a folyamatokat (tudományos, oktatási, társadalmi) ecsetelte, amelyek a természettudományos oktatás válságtüneteihez vezettek. A kihívásokra válaszként a természettudományos nevelés átértékelését, új tudományos diszciplínakénti megjelenését, a nemzetközi kutatási eredmények hazai hasznosításának szükségességét fogalmazta meg.

Janchai Yingprayoon (Thaiföld), a thaiföldi Ázsiai Műszaki és Tudományegyetem igazgatója a természettudományos oktatás nemzetközi gondjait vázolta, különös tekintettel a fejlődő országokra. Arra a nem gyakran hangoztatott tényre hívta fel a figyelmet, hogy az információ korában az emberiség közel egynegyede írástudatlan, és ez a tény speciális feladatokat jelent a nevelésben. Különböző nemzetközi szervezetek (UNESCO, UNICEF, ICASE, Világbank) próbálnak az elmaradottabb régióknak segíteni, hogy a természettudományos ismeretek és az új technológiák mindenki számára hozzáférhetőek legyenek.

Hans Horg Jodl (Németország) a multimédia alkalmazási lehetőségeit mutatta be a természettudományos oktatásban. Számítógépes programokkal gazdagon illusztrált előadásában konkrét gyakorlati megvalósításokat (távoktatás, tanártovábbképzés, virtuális laboratórium) láthattak a résztvevők. A túlzott, nem megfelelő alkalmazás veszélyeire is kitért az előadó, például arra, hogy az Internetes anyagok gyakran szakmai, tárgyi tévedéseket tartalmaznak; mit okoz a tanulókban a virtuális és a való világ összekeveredése, hogyan küszöböljük ki, hogy a látványos megjelenítés ne vonja el a tanulók figyelmét a tanulástól.

Michiji Konuma (Japán), a Musashi Technológiai Intézet Környezeti és Információs részlegének vezetője, aki az előadását megelőző napon lett a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja, előadásában a természettudomány, a természettudományos oktatás szerepét emelte ki az emberi kultúrában, hangsúlyozva a megértés, a tapasztalás az érdeklődés és a tanulói aktivitás jelentőségét.

Carleton Gajdusek (USA) volt a konferencia záróelőadója. A magyar-szlovák származású tudós 1976-ban kapott orvosi Nobel-díjat a kergemarhakór betegséggel kapcsolatos kutatásaiért. Előadásában saját tapasztalatait mondta el a képességfejlesztésről, a nevelésről, a tehetségek kezeléséről. Ars-poeticáját jellemző gondolatát szó szerint érdemes idézni: "Az oktatás minden szintjén meg kell találni, hogy mit kell tanítani, és meg kell győzni a diákokat, arról, hogy hasznos, amit tanulnak. Az udvarlás érdekesebb, mint egy fizikaóra, ez az élet rendje másjélmillió éve. "

A plenáris előadások vázlatos bemutatásából is kiderül, hogy nem volt hagyományos a konferencia abban az értelemben, hogy neveléstudományi és természettudományos oktatással foglalkozó szakembereknek együtt biztosított találkozási lehetőséget. Ez azért is fontos, mert a tanulók az oktatási folyamatban, az iskolában e területek kutatási eredményeivel nem külön-külön, hanem együtt, az egyes természettudományos tantárgyak tanításakor, tanulásakor szembesülnek.

Végezetül két szubjektív megjegyzés a szervező jogán: Mivel a konferencia előkészületei a délszláv háború idején zajlottak, nem kis nehézséget jelentett ez a szervezőknek. Szeged földrajzi, geopolitikai helyzete több, főleg nyugat-európai és amerikai potenciális résztvevőt riasztott el. (Külön megható színfoltja volt a konferenciának a jugoszláv petnicai tehetséggondozó centrum négytagú delegációjának jelenléte.) A másik megjegyzés: sajnáljuk, hogy a magyar természettudományos nevelés művelői viszonylag kis számban használták csak ki, hogy kedvezményesen, valuta és utazási költség nélkül vehettek részt egy hazai nemzetközi konferencián.

A konferencia anyagából ad válogatást magyar nyelven az Iskolakultúra különszáma (1999. 10. szám). A konferencia angol nyelvű kiadványa az előadások, a bemutatók teljes szövegét, a naponta megjelenő tájékoztató Bulletint és a fotóalbumot tartalmazza. A kiadvány nyomtatott formában és CD-verzióban is megrendelhető a szervezőknél (SZTE, Kísérleti Fizikai Tanszék, 6720 Szeged, Dóm tér 9., Papp Katalin címén). A konferencia honlapja a http://www.jate.u-szeged.hu/~scied címen látogatható.

A konferencia fő támogatója a Közoktatási és Modernizációs Közalapítvány volt.

Papp Katalin
SZTE, Kísérleti Fizikai Tanszék