Fizikai Szemle 2000/4. hátlap

Marx György: A MARSLAKÓK ÉRKEZÉSE

MAGYAR TUDÓSOK, AKIK NYUGATON ALAKÍTOTTÁK A 20. SZÁZAD TÖRTÉNELMÉT
Akadémiai Kiadó, 2000, 422 oldal 24 oldal képmelléklettel, 2300 Ft, társulati tagoknak 1890 Ft

Marx György könyvének első angol nyelvű változata, "The Voice of the Martians" címmel az Eötvös Loránd Fizikai Társulat kiadásában jelent meg 1994-ben, amelyet egy jelentősen átdolgozott és kibővített kötet követett 1997-ben az Akadémiai Kiadó gondozásában. A könyv által kiváltott élénk hazai és külföldi visszhang hatására vállalta a szerző, hogy "az atomenergia felszabadításának, a gyors információfeldolgozásnak, az űrkutatás elindításának, az élet egzakt tudományos megértésének magyar változatát" megírja, figyelembe véve az angol kötettel kapcsolatos véleményeket és az időközben megszerzett további dokumentumokat. Ezt a húsz kutatói profilt bemutató, gazdagon illusztrált, szép kiállítású, magyar nyelvű változatot jelenteti meg az Akadémiai Kiadó a 2000. évi könyvnapra. A magyar olvasók számára készült könyv messzemenően eleget tesz annak az elvárásnak, hogy a hazánkból elszármazott híres tudósok életútját, történelemformáló szerepét a valósághoz híven, dokumentumokkal alátámasztva mutassa be, elősegítve ezzel megbecsülésüket a magyarság egésze részéről és egyben a közvélemény hiteles tájékoztatását. A hitelesség egyik példája a sajtó által héjáknak (Teller Ede, Neumann János, Wigner Jenő) és galamboknak (Szilárd Leó, Kemény János, Szent-Györgyi Albert) nevezett két tábor közötti éles vita ismertetése a nukleáris elrettentés kérdéséről, vagy éppen a világon hosszú ideje üzemelő mintegy 430 atomerőművi reaktorblokk közül háromnál (Wind-scale, Csernobil, Harrisburg) bekövetkezett baleset okainak közérthető elemzése. (Nemzetközi szakértők felmérése szerint a paksi atomerőmű a megbízhatóság és kihasználtság tekintetében a világelsők közt szerepel.)

A húsz, jól összeválogatott profilt képviselő kiválóság bemutatása, a szerző lenyűgöző stílusa, az anekdotikus történetek hitelessége kellő biztosítékot nyújtanak arra, hogy a művet nem csak a szűkebben vett szakmai körök, a 20. század tudománytörténetének szakemberei fogják élvezni, de az oktatásban, a tudománypolitikusok körében és a tudomány népszerűsítésében is kiemelkedő sikerre számíthat. A korabeli fényképekkel is gazdagon illusztrált 422 oldalas remekmű nemcsak lenyűgözi az olvasót, de felébreszti benne az intellektuális ént, legalább a kérdésfeltevésig, hogy az adott helyzetben ő hogyan döntött volna és ami ennél is fontosabb, mi volt az a családi, etnikai és iskolai háttér, amelyben eme tudós kiválóságok egész sora felnevelkedett. A válasz sokféle lehet, egy azonban tény: a 20. században egy különleges etnikum Európa szívében, különleges elméket adott a világnak. Tudományos teljesítményük és történelemformáló szerepük ilyen meggyőző bemutatása nagyban elősegítheti, hogy az anyaországi és a határon kívüli magyarok egymásra találjanak. Marx György könyvének magyar nyelvű változata az angolhoz képest sok új ismerettel bővült mind a bemutatott személyek (40 helyett 50), mind a feldolgozott fontosabb kiadványok (48 helyett 80) számát illetően és olyan naprakész információkat is tartalmaz mint például az 1999. szeptember 30-án Japánban, Tokai-murában történt nukleáris baleset körülményeinek elemzését, vagy a MICROSOFT operációs rendszerének jelenlegi fejlesztését, amelyben ifj. Simonyi Károly meghatározó szerepet játszik. (Itt jegyzem meg, hogy ifj. Simonyi Károly mély emberségét és a magyar tudomány iránti tiszteletét nyilvánította ki, amikor az Akadémia ez évi Közgyűlésén saját vagyonából 25-25 millió forintot ajánlott fel az árvízkárosultak és a hazai kutatás megsegítésére.)

A magyaroknak bizonyosan, de talán a világon mindazoknak, akik a tudomány iránt érdeklődnek imponáló azok névsora, akiket a szerző a húsz kutatási profil megtestesítőiként bemutat: Bay Zoltán, Békésy György, Erdős Pál, Gábor Dénes, Gróf András, Harsányi János, Hevesy György, Kármán Tódor, Kemény János, Koestler Artur, Kürti Miklós, Lánczos Kornél, Neumann János, Oláh György, Soros György, Szent-Györgyi Alberi, Szilárd Leó, Telegdi Bálint, Teller Ede, Wigner Jenő. A hét Nobel-díjast tartalmazó névsort kiegészíti a szintén magyar gyökerekkel rendelkező további öt Nobel-díjas (Bárány Róbert, Daniel Carleton Gajdusek, Lenard Fülöp, John Polanyi, Zsigmondy Richárd) munkásságának és magyarországi kapcsolatainak ismertetése. Marx György vállalta azt a nem könnyű feladatot is, hogy a húsz kutatói profil keretében kitérjen a 20. század további magyar tudósainak és intézményeinek azon eredményeire, amelyek érdemlegesen segítették elő az ismertetett területeken a tudományos és technikai fejlődést (példaként csak azok nevét említve, akik a könyv utolsó fejezetében, a mars-lakók lexikonában szerepelnek: Balogh Tamás, Bauer Péter Tamás, Bott Raoul, Ernster László, Milton Friedman, Goldmark Péter Károly, Grossmann Marcell, Hoff Miklós, Izsák Imre, Káldor Miklós, Klein György, Klein Oszkár, Kondorosi Ádám, Korda Sándor, Kosztolányi András, Lax Péter, Lovász László, Mezei Ferenc, Hermann Oberth, Orován Egon, Polányi Mihály, ifj. Simonyi Károly, Solti György, Somorjai Gábor, Szebehelyi Győző, Marina Whitman-Neumann, Wiesel Eliézer). A felsorolás azt is mutatja, hogy a magyar elme nemcsak az egzakt tudományok, de az irodalom és a művészetek iránt is fogékony.

Az ezredfordulón nem közömbös azon okok megértése, amelyek révén a 10 milliós kis országunk a 20. században a különlegesen sikeres tudósok egész sorát adhatta hazánknak és főleg a nyugati világnak. A könyv szerzője "A marslakók legendája" fejezetben (itt ismerteti a legenda születését, a neves magyar fizikusokat övező "mítosz" létrejöttét is) keresve erre a választ a konfliktus kreativitás növelő hatására, valamint a létbizonytalanság szerepére utal, amit megerősít Kürti Miklós és Neumann János véleménye is, míg a Nobel-díjas Fermi a magyarok különleges intelligenciáját említi. Ez a fejezet, amelyben a marslakók a magyar iskolai háttér jelentőségét méltatják a későbbi sikereik elérésében, különös figyelmet érdemel. Az iskolát a kiváló tanárok kara teszi naggyá, egy-egy szakterületet pedig az olyan tanáregyéniségek, mint például Rátz László, Mikola Sándor, Jakucs István, Öveges József, Renner János volt, akik életre szóló útravalót adtak az egyébként eminens tanítványaiknak. Az elszármazott kiválóságok több állami és egyházi gimnázium tehetséggondozó szellemére, de nem utolsósorban a híres Eötvös-versenyek immár évszázados hatására őszinte hálával emlékeznek vissza. A magyarországi természettudományos alapképzés világviszonylatban is kiemelkedő színvonalát ismerte el a múlt évben az Ericsson Magyarország kutatás-fejlesztési igazgatósága az Ericsson-díj alapításával fizika- és matematikatanárok részére. A magyar közoktatás és felsőoktatás útkeresésében remélhetően megőrizhetők lesznek ezen elismerést kiváltó korábbi eredmények.

Marx György ugyan nem hangsúlyozza, de bizonyára nem volt lényegtelen és ma sem az, hogy milyen felsőoktatás adott és ad garanciát a jó általános és középiskolák létrejöttéhez, színvonaluk megtartásához. Teszi ezt bizonyára azért, mert ő maga is a több évtizedes tevékenységével egy olyan nemzetközi hírű iskolát hozott létre, amelyik a marslakók számos utódját adta a világnak. Mindmáig itt maradt közöttünk, hogy különleges szakértelmével, lenyűgöző előadásaival, hihetetlen aktivitásával segítse a magyar közoktatás és felsőoktatás tekintélyének megóvását, a tanítványok sikeres indítását, a magyar tudósok eredményeinek népszerűsítését.

A nem szakmabeli olvasó felnyitva a könyv bármelyik fejezetét tudományos-fantasztikus műre gondolhat, de itt másról, olyan megtörtént eseményekről és valóságos személyekről van szó, amelyek és akik - Marx György szavaival élve - "Magyarországról elindulva formálták a 20. század világtörténelmét, és a magyar történelem formálta őket".

Csikai Gyula