Fizikai Szemle honlap |
Tartalomjegyzék |
GLOBALIZÁCIÓ - ÉRETT TÁRSADALOM
Herman Ákos
Országos Műszaki Információs
Központ és Könyvtár
Bizonyos mértékben udvariatlanság egy rövid emlékcikknek ilyen címet adni, de az a gondolat befolyásol, hogy míg egyrészről a technológiai fejlődés hatására zajlik a globalizáció folyamata, más részről a társadalom egyes részei nagy árat fizetnek ezért, Gábor Dénes, miközben szerepe közismert a technológiai fejlődésben, különösen a holográfia tette őt magát híressé; lelkiismeretes ember lévén arra törekedett, hogy munkájával a világot, az emberiség életét és jövőjét jobbá tegye.
Egyik önéletrajzában Gábor Dénes az alábbiakban fogalmazta meg gondolatait:
“1971-es nyugdíjba vonulásom után tudományos főmunkatársként kapcsolatban maradtam az Imperial Collegiummal és állományi kutatóvá lettem az Egyesült Államokban a CBS Laboratories-ban, Stamford, Comn., ahol számos új távközlési, illetve képmegjelenítő megoldáson együtt dolgoztam Goldmark C. Péterrel, a cég elnökével, akihez életre szóló barátság fűzött. Ez boldog elfoglaltságot biztosított nekem, mint feltalálónak, de eközben, már 1958 óta, sok időt szenteltem egy új érdeklődési körömnek, a mi ipari civilizációnk jövőjének. Egyre jobban meggyőződtem arról, hogy a technika és társadalmi intézményeink között komoly ellentmondás jött létre, az invenciózus elméknek a társadalmi innovációkat kell legfontosabb feladatuknak tekinteniük. Ez a meggyőződés három könyvben került bemutatásra:
Bár még mindig sok befejezetlen technológia munkám van, hátralévő éveim elsődleges prioritásának ezt tekintem. "
Gábor Dénes születésének 100. évfordulója alkalmából, bármennyire is illetlen dolog, személyes visszaemlékezésekkel tolakszom elő. Több mint harmincöt évvel ezelőtt fiatal mérnökként a Híradástechnikai Ipari Kutató Intézetben, a HIKI-ben, a Szép Iván vezette félvezető fejlesztési főosztályon dolgoztam. Személy szerint az én feladatom vékony fémrétegek vákuumpárologtatással való előállítása volt. Egy szép nyári napon látogatónk volt, akit Szigeti György akadémikus kísért. A látogató egy nem túl magas, de jó külsejű idősebb, barátságos férfi volt, kis bajusszal. Mindenkihez odament a mi laborunkban, és kissé idegenes kiejtéssel azt mondta: "Jó napot kívánok, Gábor Dénes vagyok", majd kérdéseket tett fel a munkánkra vonatkozóan. Akkoriban egy új és korszerű, Balzers gyártmányú, vákuumpárologtató berendezéssel dolgoztunk. A gép technikai paramétereit megismerve azt mondta: “irigylem magukat ezért a jó gépért".
Meglehetősen szokatlan találkozó volt ez a század egyik hősével. Gábor Dénes ezzel a látogatással régi barátja, Szigeti meghívásának tett eleget. Szigeti akkoriban, emlékeim szerint, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke volt, kezdeményezésére 1964-ben Gábor Dénest az MTA külső tagjává választották.
A generációk folyamatosságát jelképezi, hogy ezen az évfordulón többen vagyunk, akiknek módjuk volt személyesen találkozni Gábor professzorral, bár sokan nem tudtuk akkor, valójában ki is ez az ember.
Gábor Dénes Budapesten született száz évvel ezelőtt. A 19. században Pest, majd később Budapest városi fejlődése viharos gyorsaságú volt, a város lakói kifejezett és szinte beteges igyekezettel akarták utolérni a többi európai fővárost. Budapest a földrész legfiatalabb nagyvárosa volt, melyet fejlődési sebesség tekintetében talán csak Chicago múlt felül [1]. A 20. század kezdetén, Budapesten az értelmiségieket és művészeket a jövő, a társadalom és a reformok izgatták.
Gábor Dénes édesapja sikeres ipari vezető volt, tehát ő maga egy jómódú középosztálybeli zsidó családban nőhetett fel, ahol a szülők gyermekeiket szeretettel vették körül, figyelemmel kísérték és támogatták tehetségük kibontakozását. Ennek egyik tipikus megnyilvánulása volt, hogy idegen anyanyelvű nevelők - mindegyik a saját anyanyelvére - tanították a Gábor gyerekeket. Egy különleges jelenség, esemény volt az, hogy Gábor Dénes tizenegy éves gyerekként egy új körhinta-konstrukciót dolgozott ki, a szülők felismerték ennek a különlegességét és segítették abban, hogy az új konstrukciót szabadalmaztassa.
Korunkat egy divatkifejezéssel a tudás társadalmának is nevezik, amiről számos cikk és könyv íródott. A néhány évvel ezelőtt szintén az MTA külső tagjává választott Csíkszentmihályi Mihály érdeklődésének középpontjában álló emberi kreativitás a tudás társadalmának az egyik fő alkotó eleme [2]. A könyvben összefoglalt kutatás során Ő és munkatársai közel száz mélyinterjút készítettek kiemelkedően sikeres emberekkel. A Polányi-család egyik tagja, a Nobel-díjas kémikus John C. Polányi unokatestvére, Striker Zeisel Éva, híres New York-i keramikus volt az egyik megkérdezett személy. Ez az interjúalany rendkívüli életet élt. Körülbelül akkortájt született Budapesten, amikor Gábor Dénes első szabadalma, a körhinta bejegyzésre került, kora gyermekkorától haladó gondolkozású emberek vették körül, édesanyja, Polányi Laura aktív feminista és szabadkőműves volt. Striker Évát 1936-ban a Szovjetúnióban a kirakatperek során letartóztatták, ez a bebörtönzés inspirálta egy gyerekkori barátját, Arthur Koestlert a “Sötétség délben" című híres könyvének megírására. Koestler szoros intellektuális kapcsolatot tartott fenn Gábor Dénessel, Polányi Mihállyal.
Csíkszentmihályi egyik eredménye rámutat, hogy általában a kreatív emberekről azt hiszik, hogy lázadó és független természetűek, mégis lehetetlen kreatívnak lenni egy adott kulturális terület, domén elsajátítása nélkül. Csíkszentmihályi szerint a kreativitás nagyon gyakran jelentkezik úgynevezett marginalitással. A marginalitás gyakori a két különböző kultúra hatása alattiaknál. Gábor Dénes születése idejében, a századelő Budapestjén, marginális emberek két különböző szociális rétegből kerültek ki, a felemelkedő burzsoá középosztályból és a lecsúszóban levő dzsentri családokból. Budapesten ez idő tájt embercsoportok éltek a többszörös marginalitás állapotában, az asszimilált német és zsidó középosztály egyfajta szimbiózisban, de integrálatlanul élt együtt a város több lakóival [3]. Ez a helyzet és a múlt század utolsó harmadában kialakult kiváló magyar oktatási rendszer lehetett az oka annak, hogy a 20. század elején Magyarországon, de különösen Budapesten oly sok kiemelkedő képességű sikeres alkotó született, nevelkedett. Ezek közül kerültek ki a később Marslakóknak nevezett magyar emigráns tudósok, [4] így Gábor Dénes is.
A politikusok a 20. század első felében felismerték, hogy a globális problémák megtárgyalására, megoldására egy közös fórumra van szükség. A két világháború közti időszak Népszövetségének sikertelensége után az Egyesült Nemzetek Szövetségének megalapítása új kísérlet volt, de ez a politikai fórum sem bizonyult elegendőnek.
Kiváló személyiségek egész sora azt látta, hogy az emberiség haladása ellenére még korai lenne elégedettnek lenniük. Nagyon sok ember szegény volt akkoriban (és ma is hasonló a helyzet), a világ népessége gyorsan nő, a Föld nyersanyagkincsei korlátozott mennyiségben állnak rendelkezésre. A műszaki fejlődés megnövelte az emberek közti kapcsolatok számát és a kölcsönös függés egyre erősödött. Egyesek elméleti következtetéseket vontak le ezekből a folyamatokból, például Pierre Teihard de Chardin nooszférája, [5] Marshall McLuhan világfaluja, míg mások a gyakorlati cselekvés érdekében tettek lépéseket. Gábor Dénes tudósokkal, illetve nagyiparosokkal együtt a Római Klub alapító atyáinak egyike volt, annak érdekében, hogy egy úgynevezett civil fórumot teremtsenek az emberiség, a Föld jövőjéért aggódó embereknek.
A Római Klub munkájának különböző jelentős eredményei voltak, így:
A globalizáció az egyik mai divatszó. Az Egyesült Nemzetek Alapítvány kezdeményezésére a globalizáció egyes problémáit egy kutatási téma keretében vizsgálták:
“A globalizáció előnyei és hátrányai rendkívül egyenetlenül oszlanak el. Ennek eredményeként megnőttek mind az országok közötti, mind pedig az egyes országokon belül a vagyoni, a fogyasztási és a hatalmi különbségek. Az igaz lehet, hogy a globalizáció együtt jár a kölcsönös függéssel, abban az értelemben, hogy az, ami az egyes országokban történik, az befolyásolja azt, ami más országokban történik. De ez a kölcsönös függés drámaian aszimmetrikus: egyesek sebezhetőbbek, mint mások. " [6]
Hannah Arendt filozófus véleménye szerint egy 1957-es esemény alapvetően és mindörökre megváltoztatta az emberiség helyzetét: egy szovjet műhold soha korábban nem látott képeket küldött le a Földre. Ekkor vonta le a kanadai gondolkodó Marshall Herbert McLuhan azt a következtetést, hogy a távközlés fejlődése az öt kontinensen szétszórt emberiséget egy világ(méretű) falu lakóivá változtatja [7]. Ez mára valóra vált, azzal hogy a World Wide Web összeköti a világ négy sarkát. Ezt a folyamatot globalizációnak nevezzük. (A fogalom jó és szokatlan megközelítésű kifejtését tartalmazza, például, Farhang Rajace [8] könyve.) A globalizációnak számos definíciója alakult ki, az egyik legrégibb, amit több mint hatvan évvel ezelőtt dolgozott ki egy francia jezsuita, P. Teilhard de Chardin, ez pedig az “Emberi jelenség" című könyvében kialakított “nooszféra" fogalma. Csányi Vilmos a filozófiai fogalom mögé - Gábor Dénes munkásságát időben követően - egy szép és meggyőző gondolatmenetben dolgozta ki a biológiai alapokra támaszkodó evolúciós elméletet [9].
Mi volt mindennek az értelme az olyan emberek számára, mint amilyen Gábor Dénes is volt? Gábor Dénes sokoldalú kiváló feltaláló és mérnök volt, több mint hatvan szabadalmát ismerjük, alapkutatást végzett az információs technológia témakörében, bár ismertségét a holográfia felfedezésének köszönhette. A globalizálódó társadalom kérdései kapcsán egy könyvet írt “Tudományos, műszaki és társadalmi innovációk" címen [10] (kezdeményezésemre magyar fordítását Gábor Dénes születésének 100. évfordulójára jelentette meg az OMIKK). A könyv annotációja már tartalmazza azt, ami jól jellemzi a könyvet és célját: számos újdonság, új tudományos és technológiai eredmény jön létre, melyeknek jelentős környezeti és társadalmi mellékhatásai vannak. Gábor Dénes azokkal a reformokkal foglalkozik ebben a könyvében, amelyekkel az emberiség megvédheti magát a destabilizáló hatásokkal szemben.
A műszaki fejlődés célja az emberiség életének jobbá tétele és eredménye révén a fejlett országok lakossága ma jobb és gazdagabb életet él(het), mint a római császárok. De a globalizáció rendkívül komplex folyamat, egyidejűleg az alapjait képező műszaki fejlődéssel, gazdasági, társadalmi, kulturális és politikai aspektusai is vannak. Gábor Dénes lelkiismeretes emberként, amikor felismerte, hogy a műszaki fejlődés mellékhatásai hátrányosak is lehetnek, ezek nyugtalanították és ezeknek a mellékhatásoknak a megismerésére törekedett. Abban az időben két témakör volt a figyelem középpontjában, nevezetesen a környezeti hatások, azaz a Föld nyersanyagkincseinek felhasználási módja, illetve a demográfiai változások. (Ennek a két tényezőnek a kombinációja vezetett a Római Klub sokat kritizált nézetrendszeréhez, amit a növekedés határaiként fejtettek ki.)
Gábor Dénes jól ismert és elismert tudós volt a 60-as években, ekkor már a Royal Society tagja, az MTA külföldi tagja volt, de az 1971-es Nobel-díj tovább növelte a hírét. Világszerte hívták egyetemekre és tudományos konferenciákra, ahol nemcsak tudományos eredményeiről számolt be, hanem a fejlődés általános kérdéseiről is beszélt. Arra törekedet, hogy a kreatív elmék érdeklődését keltse fel az egész emberiséget érintő problémák iránt. Cikkeket és könyveket írt ezekről a témákról és a Római Klub alapítójaként is részt vett az emberiségnek a környezet állapotáérti felelősség érzetének ébresztgetésében. Egy Földön, egy egységes világban globálisan kell kezelnünk ezeket a problémákat. Gábor előre látva, hogy a globalizáció az emberi lét összességét, a politikai, a gazdasági, a kulturális, a társadalmi szférákat egyaránt érinti, felismerte azt, hogy ezek a változások újfajta gondolkodást és egy holisztikus világképet igényelnek.
A környezetvédelem mellett egy másik kérdés is nyugtalanította Gábor Dénest, ezzel az “Érett társadalom" című könyvében foglalkozott. A könyv központi gondolata, az én értelmezésemben az volt, hogy a műszaki fejlődés tömegtermeléshez, a javak tömeges előállításához vezet és az emberek egyre kevésbé vesznek részt a termelésben. Az embereknek egyre több a szabad idejük, és Gábor attól tartott, hogy az emberiség elveszti az anyagi szükségletek kielégítésének igényét, mint a fejlődés hajtóerejét. Attól félt, hogy emiatt az emberiség ellustul és elveszti kreativitását. (Furcsa összehasonlítást eredményez, ha az orosz filozófus, R. Koszolapov, akkortájt a szabadságról írt könyvét nézzük. Koszolapov szerint az emberiségnek nemcsak az élelmiszerekre, lakásra stb. van szüksége, hanem munkára is. Megbecsülte az emberek átlagos munkaszükségletét, ami szerinte napi 5 óra. Szerinte ezt a munkaszükségletet is ki kell elégíteni, a nélkül nincs boldog élet.) Mára elfeledetté vált Jánossy Ferenc közgazdász 70-es évekbeli dolgozata. Ő ugyancsak azt húzta alá, hogy a termelékenység növekedése új társadalmi problémák forrása. Korábban a társadalom fő problémája a javak elosztása, most fokozatosan a munkalehetőség elosztása lesz.
A generációváltás a kultúratörténet egyik fontos kérdése, különösen a mi régiónkban. Gábor Dénes születésének 100. évfordulója csak a viharos történelem utolsó 100 évét érinti. A mi generációnk az a szerencsés generáció, amely a globalizáció pozitív oldalait élvezheti, a világfalu kialakulását láthatja, részévé válunk a nooszférának. A jövőnket a világpiac fejlődése határozza meg. Gábor Dénes példája azt mutatja, hogy holisztikusan kell gondolkodnunk, felelősek vagyunk az egész emberiségért, a Földért és ezekért a célokért, napi munkánk mellett, társadalmilag aktívaknak kell lennünk.
Irodalom
___________________
Elhangzott a Gábor Dénes emlékülésen 2000. június 6-án, a Magyar Tudományos Akadémián.